 |
| Caroline Young festménye, kép forrása |
A korábbi fejezetekben már láthattuk, hogy a hagyományos kínai viseletek felépítése eltér a mindenkori európai viseletektől – a fehérneműkkel sincs ez másképp.
 |
| Dudou, China National Silk Museum |
A legkorábbi időkben nem létezett a mai ruha–fehérnemű megkülönböztetés, ha több réteget viseltek is egymáson, az inkább a hideg elleni védekezésül szolgált, nem pedig azért, mert kifejezetten fehérneműnek szánták a belső réteget.
A ruha felső és alsó részre (上衣下裳shàngyī xiàcháng azaz felül yi, alul chang) osztása már Shang-dinasztia (i.e. 1554–1045) alatt megjelent. Itt azonban a felsőtesten és a test alsó részén hordott ruhadarabokról van szó, nem pedig belső-külső megkülönböztetésről. Azonban ez is hozzájárult a fehérnemű iránti igény kialakulásához. Szigorú illemszabályok alakultak ki az ülés közben felvett testhelyzetre vonatkozóan: a felsőruha viszonylag hosszú volt rálógott az alsóruha felső részére; a jómodorú ember pedig úgy ült, hogy a felsőruha az alsóból lehetőleg minél kevesebbet láttasson.
Alsó
A Han-korban (i.e. 206–i.sz. 220.) alakult ki az alsónadrág (裤 kù vagy 绔 kù) viselésének szokása. Ez már a szó szoros értelmében is fehérneműnek számít, hiszen mindig egy külső réteg ruha alatt, belül hordták. Ezek a nadrágok középen nyitottak voltak (开裆裤 kāidāngkù), tulajdonképpen két, felül egyik oldalán összevarrt, másik oldalán megköthető nadrágszárból álltak. Nők és férfiak egyaránt hordták, hossza is változó volt, lábszárig, illetve bokáig is érhetett, sőt, olyan is volt, hogy csak a lábszárat takarta, térd felett szalaggal volt egy övhöz erősítve.
 |
| Kép forrása |
 |
| Lábszárra való nadrág, China Silk Museum |
A Han-korszakban megjelent egy másik alsónadrág is, amelyik középen nem volt nyitott, és általában rövidebb, valamint jóval testhezállóbb volt. Ez az ún. 犊鼻裈 (dúbíkūn), mely általában a dolgozó nép körében volt népszerű, mivel nagyon kényelmes, szabad mozgást tett lehetővé.
 |
| Dubikun, kép forrása |
A későbbiekben is ezt a két fajta alsónadrágot viselték férfiak és nők leggyakrabban (illetve a dubikunt inkább csak férfiak), egészen a császárkor végéig. Azután egyre több kínai tért át a nyugati viseletekre, amelyekhez nyugati alsónemű illett.
 |
| Női alsónadrág a Qing-korból, China Silk Museum |
A nők számára alsóneműk terén még egy megoldandó probléma akadt: a menstruáció kérdése. Régen ezt 月事-nek (yuèshì) azaz havi dolognak nevezték, és számos tévhit fűződött hozzá. Például Li Shizhen (李时珍 Lǐ Shízhēn) híres művében az Alapvető tudnivalók a gyógyszertanrólban (本草纲目 Běncǎo gāngmù) inti a férfiakat, hogy lehetőleg kerüljék a menstruáló nőket, mert árt a yangjuknak.
A nők ilyenkor a 月事布-t (yuèshìbù) hordták, amely eléggé hasonlít a mai betétre. Ez egy nagyjából tíz centiméter széles, alulról a testet átérő hosszúságú, kétrétegű anyag volt, amelynek két végén szalagok voltak, hogy viselője oldalt meg tudja kötni (nagyjából mint egy mai megkötős bikinialsó). Az anyag két szélén gyakran volt megvastagított szegély is a szivárgás elkerülése érdekében. Az anyag két rétege közé általában növényi hamut tettek, amely rendkívül jó nedvszívó volt. Használat után a hamut kicserélték, és a betétet természetesen ki is mosták, a gazdagabbak a mosóvízbe timsót is tettek. Szintén gazdagabb családokban volt jellemző, hogy a hamu helyett pamut vagy papírbélést használtak, ezek azonban nem rendelkeztek olyan jó nedvszívóképességgel, mint a hamu.
A 20. század húszas éveitől aztán egyre elterjedtebbek lettek a nyugati betétek.
 |
| Zhao Huixuan festménye, kép forrása |
Felső
A Han-kortól kezdve a felsőtesten viselt fehérneműk is kialakultak. Férfiak és nők egyaránt viselték ezeket, illetve délen inkább csak téli, míg északon egészéves viseletek voltak.
A Han-korban 亵衣-nek (xièyī) nevezték ezeket, ebben az időszakban két nagy típus létezett. A 抱腹 (bàofù szó szerint hasölelő) az egész mellkast és hasat takarta, a hátat azonban nem, hátul keresztben szalagokkal volt megkötve, és vékony erős selyemből készült. A másik fajta az ún. 心衣 (xīnyī), amely leginkább a pántok elhelyezkedésében tért el.
 |
| A xieyi két fajtája, kép forrása |
A Jin-dinasztia (266–420) idején a 两当 (liǎngdāng) neve azt jelenti „kettőt takar”, ugyanis a korábbiakkal ellentétben a mellkas és a has mellett a hátat is takarta.
 |
| Liangdang, kép forrása |
A Tang-korban (618–907) kedvelt fehérnemű volt a 诃子 (hēzi), a híres Yang Guifei is ezt hordta. A Tang-korban népszerű mélyen dekoltált ruhákhoz ideális volt a hezi, hiszen nem volt pántja, csak a mellett takarta, az alatt kötötték meg két szalaggal.
 |
| Heti, kép forrása |
A Song-dinasztia (960–1279) alatt a 抹胸 (mòxiōng) jött divatba. Ez egy gyakran hímzéssel díszített, színes anyagdarab volt, melyet a mai bikinifelsőkhöz hasonlóan nyakban és hátul kellett megkötni.
 |
| Moxiong, kép forrása |
A mongol Yuan-dinasztia (1271–1368) alatt a 合欢襟 (héhuānjìn) volt a legkedveltebb, amely pántnélküli volt, elől kapcsokkal záródott, hátul pedig két egymást keresztező pánt tartotta a helyén.
 |
| Hehuanjin, kép forrása |
A Ming-kori (1368–1644) 主腰 (zhǔyāo) leginkább a beixinre hasonlított. Elől viszonylag magas a nyakkivágása, az egész dekoltázst takarja, a hasat viszont kevésbé. A vállon keresztül két vastag pánt rögzíti az első, és a lapockát nem takaró hátsó részt.
 |
| Zhuyao, kép forrása |
A mandzsu Qing-dinasztia (1644–1911) uralma alatt a 肚兜 (dùdōu) vált népszerűvé, amely leginkább a Song moxionghoz hasonlított.
 |
| Gyerekeknek szánt dudou, kép forrása |
 |
| Különböző korszakok fehérneműi, kép forrása |
A felsőtesten hordott fehérneműk gyakran finom, színes anyagokból készültek, sokszor díszítette őket hímzés: virágok, szerencseszimbólumok, vagy akár szerencsehozó feliratok, jókívánságok is. Gyakran ajándékoztak is ilyen ruhadarabokat, természetesen csak a közeli kapcsolatban állók, például anya gyermekének, vagy feleség férjének. Előfordult, hogy a fehérnemű két rétege közé illatos gyógynövényeket tettek.
A császárkor bukása után, a 20. század húszas, harmincas éveiben a 小马甲 (xiǎomǎjiǎ) és a 背心 (bèixīn azaz mellény, más, kívül hordott ruhadarabot is neveznek így) voltak népszerűek, mielőtt a kínaiak egyre inkább a nyugati viseletek felé fordultak.
Felhasznált források:
讲历史的王老师：古代人的日常生活
https://kknews.cc/culture/5kylnl.html
https://zhuanlan.zhihu.com/p/93293949
祹络岚
涨知识了！
VálaszTörlés