Fejezetek a kínai divattörténetből – A 60-as és 70-es évek

Életkép 1973-ból, kép forrása

Az előző részben olvashattunk az új Kína megalakulását követő első évtized reformjairól, a lelkes országépítés eszméjéről, és annak az öltözködésre gyakorolt hatásáról.

Az 1950-es évek végére a korábbi szovjet mintájú józan országépítést szorgalmazók mellett megjelent egy másik vélemény is a kínai vezetésben. Az ütemgyorsítás hívei a mezőgazdasági termelés fokozása, az ipar minél gyorsabb és szélesebb körű kiépítése mellett érveltek. Végül az utóbbi vélemény aratott győzelmet, így az 1958-as pártkongresszuson meghirdették az ipar és a mezőgazdaság nagy ugrását.

"Nagy ugrással halad a termelés! Országunk egyre virágzóbb!" kép forrása

A nagy ugrás (大跃进 dà yuèjìn) alatt a korábbi termelőszövetkezetekből népi kommunákat (人民公社 rénmín gōngshè) alakítottak ki, a kollektivizálás pedig a mindennapi élet egyéb területein is megjelent, így például a közös étkezőkben is, ahol mindenki ingyen ehetett. Az acéltermelés növelése szintén kiemelkedő fontosságú feladat volt, így népi kohókat hoztak létre.

Plakát a nagy ugrás idejéről, kép forrása

 

A lelkesedés ellenére a nagy ugrás katasztrofális következményekkel járt. A központilag előirányzott tervszámok eleve nem voltak reálisnak mondhatók, a meghamisított statisztikák pedig tovább fokozták az álomszerű elvek és a valóság ellentétét. Az acélelőállítás és általában a nehézipar túlhangsúlyozott szerepe miatt a többi gazdasági ág nem kapott elég figyelmet, ez pedig súlyos problémákhoz vezetett, elsősorban szinte elképzelhetetlenül nagy léptékű éhínséghez vezetett.

 

A nagy ugrást a kiigazítás követte az 1960-as évek első felében. Ennek során a korábbi szélsőségek helyett reális célokat igyekeztek kitűzni, kisebb termelési egységeket alakítottak ki úgy, hogy a személes anyagi érdekeltség nagyobb hangsúlyt kapjon.

Ebben az időszakban egyre növekedett a Mao körüli személyi kultusz. Az 1960–70-es évek számos propagandaplakátján jelenik meg a pártelnök alakja. 1964-ben jelent meg a vörös könyvecske (红宝书 hóngbǎoshū eredeti címén 毛主席语录Máo zhǔxí yǔlù), mely Mao elnök gondolatait tartalmazza.

"Mao Zedong fénye világítja meg a proletár forradalom útját", kép forrása

Mao személyi kultuszát használta fel politikai szerepének megerősítésre, mikor fellépett a párton belüli kapitalista, burzsoá és revizionista elemek ellen. Ezzel vette kezdetét 1966-ban a kulturális forradalom (文化大革命 wénhuà dà gémìng), melynek bázisát az önként vörös gárdákat formáló fiatalok alkották.

Az eredeti cél – párt és kultúra megtisztítása – egyre inkább radikalizálódott, és hamar mindenfajta tekintély ellen lázadó mozgalommá vált (破四旧：破陈旧思想、旧文化、旧风俗、就习惯 azaz harc a négy régi ellen: a régi gondolkodás, kultúra, hagyományok és szokások ellen). Alacsony és magas szinten is számos embert távolítottak el a pozíciójából, vagy szégyenítettek meg nyilvánosan.

"Mao Zedong eszméje a fegyverünk, ezzel bíráljuk a régit, és építjük az újat", plakát a kulturális forradalomból, kép forrása

A problémát végül a fiatalok vidékre küldésével próbálta megoldani a vezetés (上山下乡fel a hegyekbe, le a falvakba mozgalom), belőlük lett az ún. elveszett nemzedék, akik nem részesültek felsőoktatásban. A kulturális forradalom azonban egészen 1976-ig eltartott.

A politikailag instabil helyzet, a párton belüli ellentétek egészen az 1970-es évek végéig kitartottak, igazi javulást pedig csak az 1978-ban kezdődő reform és nyitás (改革开放 gǎigé kāifàng) hozott.

"A művelt ifjúság vidékre menjen vidékre, tanuljon a parasztságtól!" kép forrása

 

A 60–70-es évek gazdasági változásai és politikai zűrzavarai természetesen az öltözködésre is jelentős hatást gyakoroltak.

 

Először is, már a ruhának való anyag beszerzése sem volt egyszerű. A nagy ugrás alatt a textilipar nem tartozott a kiemelt ágazatok közé, így a termelés nem mindig tudta kielégíteni a keresletet, ezért jegyrendszer volt érvényben – azaz nem volt könnyű anyaghoz jutni. Ebben az időszakban ritka volt a teljesen új ruha, a legtöbben a régi ruhákat alakítgatták, javítgatták, amíg lehetett. A korszak népszerű szállóigéje: 

„新三年，旧三年，缝缝补补又三年。” 

„Három évig új, három évig régi, toldozgatom-foldozgatom, még három évig jó.”

 

A 60-as évektől megjelent az ún. elől csinos arc (前脸美 qiánliǎnměi), ez egy olyan ruhadarab – általában zubbony, kabát – volt, melyhez hamis ingmellt és kilógó ujjvégeket varrtak, hogy azt a látszatot keltsék, mintha az illető két réteg ruhát, két külön ruhadarabot viselne.

A kulturális forradalom alatt nem jelentett gondot a kopott, szakadt ruha. Sőt! Egyenesen divat lett minél „forradalmibb”, viseltesebb, toldozott-foldozott régi ruhákat hordani. Olyannyira, hogy volt, aki az egyébként ép ruhájára foltokat varrt, azért, hogy megviseltebbnek, viharvertebbnek tűnjön.

Qianlianmei, kép forrása

 

Az 1960–70-es évek öltözködésére az egyszerűség jellemző, a ruházkodás terén fontos a praktikum, a funkcionalitás és a kényelem. A ruhák szabása általában egyszerű, szinte alaktalan, egyáltalán nem testhez álló. Sok az uniszex ruhadarab, főleg a munkaruhák és a hétköznapi viseletek terén. A színpalettát is visszafogottság jellemzi: matróz- vagy hakványkék, a szürke különböző árnyalatai, khaki, bézs, barna a meghatározó színek.

Utcakép az 1960-as évekből, kép forrása

Emellett erős katonai hatás tapasztalható a korszak viseletein. Gyakori a különböző egyenruhák és munkaruhák viselete, ezek mind a katonai öltözetekből inspirálódnak.

A 60–70-es évek fotóit elnézve azt láthatjuk, hogy viszonylag kicsi a változatosság, szinte mindenki ugyanúgy öltözködik és ugyanolyan frizurát hord, sminket és ékszert pedig alig látni. Az uniformitásra, tömegbe való beolvadásra való törekvés oka a divat mellett a politikában keresendő. A kulturális forradalom alatt az öltözködés is alkalmat szolgáltatott a kritikára: aki nyugati ruhát hordott – az biztos tőkés volt, aki a köztársaság idejére jellemző ruhákat, pl. qipaót – az a feudális társadalmat támogatta, és így tovább. A színes, mintás anyagok is bírálatot vontak maguk után, ezeket furcsa viseleteknek (奇装异服 qízhuāng yìfú) bélyegezték.

Fiatalok a hatvanas években, kép forrása

 

Már az ötvenes években kezdtek népszerűek lenni a különböző egyen- és munkaruhák, a hatvanas évektől még általánosabbá vált ezek viselete.

A férfiak általában munkaruhát, inget és a Mao zubbony valamilyen változatát, illetve bő, évszaktól függően rövid- vagy hosszúszárú nadrágot viseltek. Mindez általában tengerészkék, kopott szürkéskék, vagy szürke színben.

Hajukat rövidre vágva, vagy egészen rövidre, esetleg kopaszra nyírva hordták.

Életkép az 1970-es évekből, kép forrása

 

A nők ruhatárában ugyanezek szerepeltek, bő munkaruhák, háromnegyedes vagy hosszúujjú ingek, zubbonyok, nadrágok, kötények, és a színvilágban sem volt különösebb eltérés, bár a fiatal lányok, nők ingjein néha megjelentek pöttyös, kockás vagy csíkos minták. Ünnepi alkalmakkor előkerültek a térd alá érő ruhák is.

Érdekes, hogy a nők és férfiak felsőruhái is szinte kivétel nélkül középen záródtak, ellentétben a köztársaság idején népszerű oldalt záródó ruhákkal.

A nők körében népszerűek voltak a férfiasan rövid frizurák, aki valamivel hosszabbra hagyta, általában két, ritkábban egy fonatban hordta, elől frufruval. Az egészen rövid két kis copfban viselt hajat kis ecsetnek (小刷子 xiǎo shuāzi) nevezték.

Nők az 1960-as években, kép forrása

A látogatóba érkező kambodzsai elnököt köszöntő kisdiákok, 1973, kép forrása

 

A militarista jellegű viseletek elterjedésében a vörösgárdistáknak (红卫兵 hóngwèibīng) is szerepük volt. Amikor lehetőségük volt rá, a fiatalok a csoportidentitás megerősítésére igyekeztek hasonló, minél inkább a katonákét idéző ruhákat hordani, de legalább egy vörös karszalaggal jelezték hovatartozásukat. Emellett pedig elutasították a sminket és a külső szépség elérésére történő mindenfajta kísérletet, ami egy Mao-idézettel indokoltak:

„不爱红装，爱武装。”

„Ne a szépítőszereket szeressétek, hanem a harceszközöket!”

A frappáns idézet lényege, hogy a kínai eredeti összecseng, az erős sminket (红装 hóngzhuāng) vagy szép nőt jelentő kifejezést állítja ellentétbe a harci viselettel, fegyverzettel (武装 wǔzhuāng).

Vörösgárdisták a Tienanmen téren, kép forrása

 

Lei Feng, kép forrása

Mind a férfiak, mind a nők szívesen egészítették ki viseletüket ellenzős katonasapkával, ált. khaki vagy sötétkék színben.

Egy másik népszerű sapka a Lei Feng-sapka volt. Lei Feng (雷锋 Léi Fēng) a 60-as évek propagandaarca volt. Lei Feng korán árvaságra jutott, húszévesen belépett a hadseregbe, később pedig közösségi szellemével, áldozatkészségével és Mao iránti odaadásával tűnt ki. 1963-ban hozták nyilvánosságra naplóját, és indították az első „tanuljunk Lei Fengtől!” kampányt. A Kínában Lei Feng-sapka (雷锋帽 Léi Fēng mào) néven ismert fejfedő nem más, mint az orosz usánka.

"Úgy szeretjük a maói eszmét, mint Lei Feng elvtárs" kép forrása

 

Elengedhetetlen kiegészítő volt még a Mao képével díszített kitűző és a vörös könyvecske is, mely a korszakban készült fényképeken gyakran visszaköszön.

Katonaruha és Mao-kitűző, kis ecset fonatok, 1972, kép forrása

Az 1950-es évek szabad, lelkes légköréhez képest az 1960–70-es évek politikai változásai a divatban a praktikum, a jellegtelen, uniform, uniszex és színeiben is kevéssé változatos ruhák népszerűségét hozták magukkal. Ez nagyjából a a reform és nyitás idejéig tartott, amely mind a közéletben, mind az öltözködésben viszonylagos kötetlenséget hozott.

 

Fejezetek a kínai divattörténetből

Első rész A történelem előtti idők

Második rész A Shang- és Zhou-dinasztia

Harmadik rész A Qin- és Han- dinasztia

Negyedik rész A széttagoltság kora

Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia

Hatodik rész A Tang-kori nők éke: frizura és smink

Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?

Nyolcadik rész A Song-kor

Kilencedik rész  Nomád dinasztiák

Tizedik rész A Ming-kor

Tizenegyedik rész A Qing-kor

Tizenkettedik rész A Köztársaság kora

Tizenharmadik rész A kínai fehérnemű története

Tizennegyedik rész A mell-leszorítás divatja a 20. században

Tizenötödik rész Az új Kína első évtizede

 

Kínai divattörténet videón

Első rész (régi): https://www.youtube.com/watch?v=PlWlaBp7NEk&t=18s

Második rész (modern): https://www.youtube.com/watch?v=2U1YAjMjALo

 

Felhasznált források:

Salát Gergely: Modern kínai történelem előadások jegyzetei

chineseposters.net

Museum of Applied Arts and Sciences 

 

 

祹络岚