Fejezetek a kínai divattörténetből – A 80-as és 90-es évek

Dús, szélfútta frizura, napszemüveg, könnyed ruha – a nyolcvanas évek életérzése, kép forrása

Az 1970-es évek második fele komoly változásokat hozott a kínai politikában. 1976-ban elhunyt Mao elnök, kijelölt politikai utódja Hua Guofeng (华国锋 Huá Guófēng) volt, aki az 1950-es évek szovjet modelljét követve, ún. neomaoista politikát folytatott.

Hua Guofeng pártelnöksége alatt rehabilitálták Deng Xiaopinget, aki miniszterelnökhelyettesként tért vissza a politikába – akkora sikerrel, hogy a tényleges hatalmat gyakorlatilag átvette Hua Guofengtől, akinek politikai irányvonalát elítélte, és azzal teljességgel szembement.

Deng Xiaoping a maoizmus laza, dinamikus értelmezését részesítette előnyben, különösen a gazdaság terén. 1978-ban meghirdette a reform és nyitás (改革开放 gǎigé kāifàng) programját. A program négy alapelven, az ún. négy modernizáción (四个现代化 sìge xiàndàihuà) nyugodott: az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a honvédelem modernizációján.

Az új politikai irányvonal – a szocializmus kínai sajátosságokkal (中国特色社会主义 Zhōngguó tèsè shèhuì zhǔyì) – a gazdaságot lassanként a kereslet-kínálat alapú piac, a külföldi tőke beengedése, a vállalkozás szabadsága, és az egyéni érdekeltség felé terelte. Gyakorlatilag ekkor alakították ki a mai Kína gazdasági rendszerének alapjait.

A gazdaságon túl a tudomány ás oktatás modernizációjával a nyugati kultúra is bejutott a korábbi évtizedekben a globalizálódó világtól elzárkózó Kínába, ezzel pedig ismét nőtt az olyan tényezők fontossága, mint a kultúra, a művészet, a szórakozás, ill. a szabadidő értéke.

Vidám csónakázók a nyolcvanas években, kép forrása

Az 1980-as éveket a külvilág felé való nyitás, a modernizáció, az új eszmék megismerése és átvétele jellemezte. Azonban a gazdasági reformok nem társultak politikai változásokkal, amit főleg az ifjúság nehezményezett. Sőt, a Tiananmen téri események (天安门事件 Tiān’ānmén shìjiàn) után, az 1990-es évek elejét még konzervatívabb kormányzás jellemezte.

Pár a nyolcvanas évekből, kép forrása

A 90-es években Kína a reform és nyitás alapjaira építve újabb gazdasági reformokat hajtott végre. A Jiang Zemin (江泽民 Jiāng Zémín) meghirdette szocialista piacgazdaság ismét nagy lökést adott a kínai gazdaságnak. Így valósult meg az 1990-es években az ún. „kínai csoda”, ebben az évtizedben (és azóta is) Kína gazdasága hatalmas ütemben növekedett, mind a hagyományos gazdasági mutatók (GDP, FDI stb.), mind a reformer mutatók (pl. HDI) tekintetében gyors és nagymértékű fejlődést mutatott Kína.

Emellett az urbanizáció rohamos növekedése is fontos szerepet játszott a kínai kultúrában. Egyre népszerűbb lett a nagyvárosi élet, nemcsak gazdasági szempontból, a jobb megélhetés miatt, hanem a városi kultúra, a sikkes városi élet miatt is.

Turista a nagy falon, 1980-as évek, kép forrása

Az 1980-1990-es évek divatjának általános jellemzői

Az 1980-1990-es évek Kínában óriási változásokat hoztak, amelyek az élet minden területére kiterjedtek.

A gazdasági fejlődés eredményeképpen az öltözködés is hatalmas átalakuláson ment keresztül. A korábban jegyre kapható vagy drága anyagok elérhetőbbé váltak, könnyebb volt új ruhákhoz jutni. Ezzel egyidőben a külvilág felé nyitás nemcsak a külföldi befektetők, a külföldi tőke megjelenését eredményezte, egyúttal megjelentek a kínai piacon a külföldi márkák is, azaz jóval nagyobb lett a választék is.

Míg korábban jellemzőek volt az otthon varrott ruhák, a globalizálódó Kínában egyre nagyobb teret nyertek a készen vett darabok.

Görkorcsolyázó fiatalok az 1980-as évekből, kép forrása

A külvilág felé nyitás egyúttal azt is jelentette, hogy a nyugati divat is megjelent Kínában. Az 1920-1930-as évek óta alig volt erre példa, míg a 20-as, 30-as években erősen érezhető volt a nyugati (európai és amerikai) öltözködés hatása a kínai viseleteken, addig ez az új Kína 1949-es megalapítása után minimálisra csökkent. Az új kommunista Kína első évtizedében a Szovjetunióból átvett erős ideológiai mintát követő katonai egyenruha, munkaruha-jellegű darabok az 1950-es évektől egészen az 1970-es évek végéig, a reform és nyitás kezdetéig alig változtak. Mind a fazon, mind az anyagok, mind a színek, minták unalmasan egyformák voltak. Ennek részben ideológiai oka volt: a forradalomhoz az egyenruhák, a munkásruhák illettek; valamint a kollektív egység, a közösség ideája miatt kívánatos úgy öltözködni, mint mindenki más.

Fiatalok az 1980-as évekből, kép forrása

A reform és nyitás teremtette liberálisabb légkör azonban új eszméket, új gondolkodásmódot hozott magával. Ilyen új eszme volt a vagyonszerzés, a meggazdagodás – a korábban jellemző egyszerűség, puritán életmód (látszata) helyett most a pénzhez jutás, a gazdasági siker vált erénnyé. Ezt pedig az anyagi javak, a státusszimbólumok révén mutatták meg a külvilágnak – nem utolsó sorban az öltözködés révén.

Az új eszmékkel megjelent az individualizmus is. A hagyományos kínai kultúra konfuciánus erényei között szerepel a család, a közösség előnyben részesítése, a kommunista ideológia pedig az egész társadalom jólétét helyezi az egyén elé – mindkettő a közösséget, a kollektivizmust pártolja. Ezzel szemben a külföldről (főleg Nyugatról) érkező új gondolkodásmód az individualizmust helyezte előtérbe. Az öltözködés, a divat egyre inkább az egyéni ízlést tükrözte, egyre inkább az önkifejezés eszközévé vált. Ezt elősegítette az is, hogy a gazdasági fellendülés, és a külföldi márkák megjelenése révén egyre nagyobb választék állt rendelkezésre.

Az 1980-as évektől kezdve a városi kultúra, a nagyvárosi lét és annak divatra gyakorolt hatása is egyre inkább előtérbe került, kép forrása

Hong Kong és Taiwan hatása

A politikai helyzetből fakadóan Hong Kong és Taiwan fejlődése ebben az időszakban egész máshogy alakult, mint a szárazföldi Kínáé. Itt sokkal erősebb volt a nyugati hatás, mind a gazdaság, mind a kultúra – különösen a szórakoztatóipar: a zene és a film – területén.

Ugyanakkor nem csak a nyugat másolásáról van szó, mind Hong Kong, mind Taiwan fel tudott mutatni olyan alkotásokat és sztárokat, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. A Hong Kong-i és taiwani kultúra egyik legnagyobb exportpiaca az 1980-as évektől a szárazföldi Kína volt, ahol óriási hatást gyakoroltak a Hong Kong-i és Taiwani filmek és zenék.

Bruce Lee, kép forrása

A Hong Kong-i filmipar hosszú múltra tekint vissza. a nemzetközi köztudatba az 1970-es években robbant be a kung fu filmekkel, és azok vitathatatlanul legnagyobb alakjával Bruce Lee-vel, majd az 1980-as évektől Jet Livel és a kung fu és vígjáték műfaját egyesítő Jackie Channel. A harcművészeti, gengszter- és akciófilmek mellett a szerelmi történetek, melodrámák is népszerű témát jelentettek.

Igazi divatikon volt Jackie Chan az 1980-as években, kép forrása

Az ázsiai pop királynője, a taiwani származású Teresa Teng (邓丽君 Dēng Lìjūn) először Japánban aratott sikert. Az 1970-es években már Kínában is ismert volt, az 1980-as évek politikai feszültsége miatt azonban betiltották „burzsoának” bélyegzett dalait – ennek köszönhetően aztán persze már mindenhol hallgatták, és igazi szupersztárrá vált. Ekkor szerezte a kicsi Teng becenevet, mivel majdnem olyan ismert lett, mint a nagy Deng, azaz Deng Xiapoing, akivel megegyezett a vezetékneve.

Teresa Teng katonáknak énekel, kép forrása

A szárazföldi Kína számára a Hong Kong-i és taiwani filmek, zenék és hírességek a sztárkultusz fellendülését jelentették. Erre az új Kína megalakulását követően alig volt példa, a kommunista Kína első évtizedeiben ugyanis gyakorlatilag eltűnt a császárság bukása után épp csak megkezdődött sztárkultusz. A kommunista Kínában sztárok helyett hősök voltak a példaképek: a szovjet partizán mártír, Zoja Koszmogyemszkaja, a segítőkészség mintaképe, Lei Feng (雷锋 Léi Fēng), vagy esetleg olyan irodalmi alakok, mint Pavel Korcsagin. A reform és nyitás szabadabb légkörében ismét a szórakoztatóipar hírességei váltak a rajongás célpontjává. A hírességek hatása természetesen a divaton is érződik: a trendi öltözködés, frizura, smink elsődleges közvetítői a filmsztárok és énekesek voltak.

Jackie Chan a nyolcvanas években, kép forrása

Az 1980-as évek

Az 1980-as évek kínai öltözködését egyre inkább a divat határozta meg, és egyre jobban közelített a nemzetközi trendekhez.

A korábbi évtizedekben a leggyakoribbak a természetes textilek voltak. Az anyaghiány és a technológiai tudás és felszereltség hiányosságai a textilek minőségére is hatással voltak. Az 1980-as évektől a textilek minősége javult, és új, műszálas anyagok is megjelentek. Ez utóbbiak közül az egyik legnépszerűbb a dacron (的确凉 díquèliáng) nevű poliészter volt, amely Hong Kongon és Guangdongon keresztül terjedt el egész Kínában.

A nyolcvanas évek tipikus divatja és tipikus nászajándékai: tévé, bicikli, varrógép, kép forrása

A változatos új anyagok mellett a színekben is sokkal nagyobb változatosság volt jellemző az 1980-as évektől. A korábbi kék-szürke-zöld monotóniát felváltották az élénk, telt színek: sárga, piros, zöld, rózsaszín... A színek mellett a minták is népszerűek voltak: kockás, pöttyös, geometrikus, virágos stb.

Tipikus nyolcvanas évekbeli frizura és garbó, kép forrása

Fiatal férfiak a nyolcvanas évekből, kép forrása

Az 1980-as évek ruháinak jellegzetes szabásvonalai Kínában is a Nyugathoz hasonlóak voltak. Ennek egyik fontos jellegzetessége a gallér volt: nagy, kicsi, hegyes, lekerekített, lapos, elálló, begombolt, kihajtott, felhajtott, csipke – a gallér minden változatát kimerítette a kor divatja.

Turisták a nagy falon, kép forrása

A felsőruhák szabásának egy másik jellegzetessége, a denevérujj (蝙蝠衫 biānfúshān) is ekkor jelent meg. Hétköznapokra, munkahelyre, szórakozáshoz mind ideális viselet volt.

Egy másik jellegzetes formai sajátosság a nadrágon jelent meg. A korábban egyenes szabású nadrágot most a trapézfazon váltotta fel. A trapéznadrág (喇叭裤 lǎbakù) a Hong Kong-i és taiwani filmek nyomán jelent meg a szárazföldi Kínában, ahol a fiatalok körében óriási sikert aratott. olyannyira, hogy sok iskolában be is tiltották.

Extravagáns gallérok és trapéznadrágok, kép forrása

A korszak tipikus ruhadarabjai közé tartoztak az ingek. A gallérokhoz hasonlóan számtalan fazon létezett, és legalább ennyi szín: rövid vagy hosszúujjú, bő vagy szűkített, egyszínű vagy mintás.

Az ingeket gyakran egészítette ki kötött pulcsi vagy mellény – a stílusnak és színnek ebben az esetben is csak a fantázia szabott határt. ezek általában házi készítésűek voltak.

A nyolcvanas évek gyerekdivatja

Városi fiatalok a nyolcvanas évekből, kép forrása

A 80-as években elterjedt a sportruhák viselete. A kényelmes, lezser, bő, sportos ruhák népszerű mindennapi viseletnek számítottak. Megjelentek a melegítők, sortok, rövidujjú pólók, széldzsekik stb. Az 1980-as évek második felében igazi sprotruhaláz alakult ki. Az egyik kínai sportcipőmárka a Feiyue (飞跃 Fēiyuè) jellegzetes tornacipői is népszerűek voltak. Ez a márka korábban a hadsereg cipőit készítette, az 1960-as évektől azonban széleskörben elterjedtek a könnyű, jól szellőző cipők. Olyannyira népszerűek lettek a Feiyue cipők, hogy a Shaolin szerzetesek is ebben kezdtek edzeni. A sportruhaláz és a kungfu filmek miatt így a tornacipő népszerűsége is töretlen maradt.

Sportos összeállítás a nyolcvanas évekből, kép forrása

Egy másik jellegzetes stílus – főleg a városi értelmiségiek körében – az irodai viselet volt. Mind a férfiak, mind a nők körében népszerű volt az üzletemberek/üzletasszonyok viselete: ing, élére vasalt nadrág, hozzáillő zakó, kosztüm, nadrágkosztüm vagy testre simuló elegáns egyberészes ruha.

Business causal a nyolcvanas évekből, kép forrása

Vidéki esküvő 1983-ban, kép forrása

A téli viseleteket a sportos, rövid dzsekik és kabátok, illetve az elegáns hosszú kabátok jellemezték.

Lábbelik közül az elegáns bőrcipők és alacsony sarkú pántos szandálok jellemezték a nyolcvanas éveket.

Az egyik legmenőbb kiegészítő az 1980-as években az aviátornapszemüveg volt, amely a Hong Kong-i és taiwani filmek hatására terjedt el. Egy másik, szintén igen népszerű kiegészítő az ing mellzsebébe tűzött golyóstoll volt, amely viselője műveltségére, kifinomultságára is utalt. A karórák viselése is egyre népszerűbbé vált.

Férfiak az 1980-as évekből, kép forrása

Az 1980-as évek hajviseletét a szélfútta hatású dús frizurák jellemezték. Férfiaknál a középen elválasztott vagy oldalra fésült frizura, a szembe hulló tincsek, a nőknél a frufru és a göndörített, bodorított vagy hullámosított haj számított legtrendibbnek.

Színek, minták, szélfútta frizurák, kép forrása

Fiatal pár a nyolcvanas évekből, kép forrása

Gong Li színésznő, a kilencvenes évek sztárja, kép forrása

Az 1990-es évek

Az 1990-es években folytatódtak az előző évtizedben megkezdődött folyamatok: a gazdasági fejlődés, a nyitás a Nyugat felé, az individualizmus és az önkifejezés megjelenése az öltözködésben.

Hírességek az 1990-es évekből, kép forrása

A divat – főleg a nagyvárosokban – egyre merészebb lett. Hong Kong és Taiwan mellett egyre nagyobb hatással volt a nyugati, főleg amerikai divat a kínai öltözködésre. A street fashion is egyre népszerűbb és egyre egyedibb, bevállalósabb lett.

Jelenet az 1992-es 也出租车 c. filmből, kép forrása

Ugyan korábban is megjelent már, de széleskörben az 1990-es években jelent meg Kínában a farmer. A nyugati divatnak megfelelően a 90-es években a mosott hatású, világos színű, bő szabású farmerek hódítottak, lehetőleg vastag övvel kiegészítve. Illetve kedvelt választás volt a farmerszoknya is. Szintén lehetett látni patchwork technikával különböző farmeranyagokból készült ruhadarabokat is. Az 1990-es évek alapdarabja volt a rövid, bő farmerdzseki is.

Farmerdzseki, festett haj, apró napszemüveg, kép forrása

Farmering és fekete garbó, kép forrása

A szoknyák közül a bokáig érő lenge, mintás maxik, és a rövid, feszes minik voltak a legnépszerűbbek. Az egyszínű, egyszerű szabású egyberészes ruhák is kedvelt darabjai voltak a kilencvenes évek ruhatárának.

Az ujjatlan felsők és spagettipántos pántos topok mellett a köldököt látni engedő mintás haspólók is kedveltek voltak a fiatal nők körében.

Hullámos haj, testhez simuló ruha, hosszú nyaklánc, kép forrása

A férfiak körében továbbra is az ing-nadrág(-zakó) összeállítás számított a legáltalánosabbnak. Ezek a kor divatjának megfelelően viszonylag bő szabásúak voltak, a zakó gyakran válltöméssel készült. Az összeállítást általában elegáns bőrcipő, illetve mintás nyakkendő egészítette ki.

Vidéki férfiak, kép forrása

Ennél lezserebb összeállítás volt a farmer és póló vagy pólóing, utóbbi általában élénk színben, absztrakt mintákkal. A kockás ing és farmerdzseki a divatos fiatal férfiak ruhatárában is alapdarabnak számított, csakúgy mint a kötött garbó. Valamint a bőrdzseki is népszerű volt az utcai divatban.

Fiatal férfiak a kilencvenes évekből, kép forrása

Fess fiatalok a kilencvenes évekből, kép forrása

Míg a nyolcvanas években a laposabb sarkú, egyszerű, pántos szandálok voltak népszerűek, a kilencvenes években a vastag, magas cipősarok és a platformos cipők voltak a legdivatosabbak.

Kiegészítők közül az apró kézi és válltáskák, kisméretű hátizsákok voltak a legnépszerűbbek. Gyakran tűntek fel a hajcsatok, hajpántok és egyéb hajbavalók, illetve a nagyméretű, hosszan lelógó, feltűnő nyakláncok, illetve a choker-típusú nyakláncok is.

Filmújság címlapja a kilencvenes évekből, kép forrása

Az 1990-es években a hajfestés, és -melírozás is megjelent a fiatalok körében. Különösen népszerűek voltak a kreatív, szokatlan, hajcsatokkal díszített frizurák.

Wang Fei, kép forrása

A nyolcvanas és kilencvenes évek mind Kína gazdasági fejlődése és nemzetközi jelenléte szempontjából, mind pedig a divat forradalmi megújulása miatt kiemelkedően fontos évtizedek voltak. Ez a két évtized fektette le a mai Kína mint komoly gazdasági szereplő és a kínai divat mint nemzetközileg is egyre fontosabb jelenség alapjait.