Az ókori Kína első dinasztiáitól a császárság intézményének 1912-es bukásáig eltelt időben a legmagasabb cím és a vele járó hatalom birtokosaként az uralkodónak a megjelenésére is oda kellett figyelnie.
Mianfu
A
különösen nagy eseményeken, mint például áldozatbemutatáskor, az uralkodó
mianfút (冕服 miănfú) öltött. A mianfu egy koronából,
valamint felső- és alsórészből állt.
 |
| Kép forrása |
Mianguan
A
mianfuhoz tartozó jellegzetes korona (冕冠 miănguān)
Kelet-Ázsiában elterjedt koronatípus, meglehetősen távol áll a klasszikus
európai koronáktól. Kínában már a Zhou-korban (i.e. 1045 - 221) megjelent.
A mianguan minden egyes része jelentéssel bír.
Alapja egy fekete színű magasított henger, melyen egy vízszintes, felül fekete,
alul piros kemény lap található. Ez az előrefelé lejtő kemény lap (冕板 miănbăn) az univerzum leképezése: eleje
köríves, hátulja szögletes. Kínai felfogás szerint az Ég kerek, a Föld pedig
négyszögletes (天圆地方 tiānyuán dìfāng), olyan módon, hogy, ahol az ég fedi a földet, az a kínai
föld, a sarkok pedig, ahol a föld kilóg, a barbárok által uralt földek.
A hengeres alapba még beszúrtak egy jádéból készült hajtűt, ez rögzítette a kontyot. Az erről fül mellé lógó dísz azt jelképezte, hogy az uralkodónak saját értékítélettel kell rendelkeznie, nem szabad a pletykákra odafigyelnie, hanem minden ügyben pártatlanul kell eljárnia.
Két
oldalt piros szalagok lógtak, melyek a korona rögzítésére szolgáltak.
 |
| Kép forrása |
A
négyszögletes lapról elől és hátul egy-egy sorban jádegyöngyök (冕旒 miănliú) lógtak. Az öt alapszínben
készült gyöngyök
az öt elemet jelenítik meg. Számuk az alkalom függvényében változó. A
legfontosabb, az Égnek bemutatandó áldozat végzésekor az uralkodó az ún. daqiumiant
(大裘冕 dàqiúmiăn) viselte, ezen volt a legtöbb
gyöngy, szám szerint tizenkettő. Ilyen, tizenkétgyöngyös koronát csak az
uralkodó, és ő is csak az Égnek bemutatott áldozat közben viselhetett.
Hasonló
koronát viselhettek a nemesek is, rang és alkalom szerint csökkenő számú
gyönggyel (kilenc, hét, öt, három).
 |
| Kép forrása |
Mianfu
Maga
az ünnepi ruha két részből állt. A felső rész (玄衣 xuányī azaz sötét
ruha) fekete, az alsórész (纁裳 xūncháng) pedig piros
színben pompázott. Már a mianfún is megjelent a később a sárkányköntösön
visszaköszönő tizenkét szimbólum (ld. lejjebb), a felsőn a Nap, a Hold, a
csillagok, a hegy, a sárkány és a fácán, az alsón pedig az alga, a tűz, a rizs,
a zongyi, a fu és a fejsze szerepelt.
A
mianfút magas orrú piros cipő egészítette ki.
 |
| Kép forrása |
A sárkányköntös
A sárkányköntös (龙袍 lóngpáo) volt az Ég fiának egyik legjellegzetesebb viselete. Elsőként a Sui-dinasztia Wen császára (581-604) viselte, majd a Tang-dinasztiától (618 - 907) lett hivatalosan is császári viselet a sárkányköntös.
Nevét
a ráhímzett kilenc darab sárkányról kapta, a leggyakoribb elrendezés szerint:
egy a mellkason, egy a háton, kettő elől lent és kettő hátul lent, egy-egy a
felkarokon, és egy mellkason oldalt, ahol a ruha záródik. A sárkányokat
legtöbbször szemből ábrázolták, esetleg oldalról, például a ruha záródásánál, a
jobb felületkihasználás érdekében.
 |
| Sárkányköntös a 18-19. századból, kép forrása |
 |
| Mandzsu sárkányköntös, kép forrása |
Tizenkét jelkép
A
császári köntöst tizenkét jelkép (十二章纹 shí’èr zhāngwén)
díszítette. Ezek mindegyike egyedi jelentéssel bírt, mindegyiknek megvolt a
maga helye és ábrázolási konvenciói. A tizenkét szimbólum az égi szféra és az
emberi világ jelképeit egyaránt magában foglalja.
A
sárkányköntös két vállán volt a Nap (日 rì) és a Hold (月 yuè), szintén a vállakon vagy a
nyakvonal alatt pedig a csillagok (星辰 xīngchén). Ez a
három jelkép az uralkodói nagyságot, a császár fényét, dicsőségét jeleníti meg.
A piros Nap ábrájában megjelenhet a Dél vörös főnixe, a fehér Holdéban pedig a
legenda szerint a háromlábú varanggyal együtt a Holdon lakó, a halhatatlanoknak
gyógyfüveket őrlő jádenyúl (玉兔 yùtù). A csillagok
vagy az öt alapszínben megjelenő körök vagy pedig csillagkép formában szerepelnek.
A
nyakvonal alatt található a hegy ábrája. A hegy vagy hegycsoport (山 shān vagy 群山 qúnshān)
legkézenfekvőbb jelentése a császár által uralt földek, emellett pedig a
szilárdság és erő képét közvetíti. A hegylánc a dinasztia uralmának
kontinuitását is jelképezi.
A
sárkány (龙 lóng) egy szerencsés szimbólum. A kínai
sárkány a ló, a szarvas, a kígyó, a hal és a sas tulajdonságait egyesíti, tud
repülni és esőt csinálni. Mivel a sárkány földön, vízen és levegőben is megél,
ezért azt szimbolizálja, ahogy az uralkodó minden szinten átlátja az ország
ügyeit és ennek megfelelően hozza intézkedéseit. Magát a császárt is jelképezi
a sárkány, ezért is lehet, hogy a sárkányból több látható a sárkányköntösön
(általában kilenc darab, a kilences szám ugyanis a hosszú, sokáig tartó
jelentésű szóval homonim – 九 és 久 kiejtve
mindkettő jiŭ), mint a többi
jelképből, és nagyobb is azoknál.
 |
| A tizenkét jelkép, első sor: Nap, Hold, csillagok; második sor: hegy, sárkány, huachong; harmadik sor: zongyi, alga tűz; negyedik sor: rizs, fu és fejsze |
A
főnixszel rokon és általában fácánként azonosított huachong (华虫 huáchóng) színes
tollazatával a császár irodalmi tehetségét jelképezi. A régi kínai kultúrában
az irodalmi tehetség a jellem függvénye volt, és mivel a hierarchiában
legmagasabban lévő császárnak kellett a legkiválóbb karakterrel rendelkeznie,
ebből egyenesen következik, hogy az uralkodó volt a legjobb író.
A
két yi-pohár (彝 yí) boráldozat bemutatására szolgáló
szertartási edénypár, az egyiket tigris, a másikat hosszúfarkú majom díszíti. A
tigris a bátorság és hűség, míg a majom a szülőtisztelet konfuciánus erényének
szimbóluma.
Az
alga vagy moszat (藻 zăo) a vízben nő, így a tisztaságot és
erkölcsi nemességet jeleníti meg.
A
tűz (火 huŏ) a császár nyíltságát és
őszinteségét szimbolizálja, és a lobogó tűzhez hasonló szorgalmát és
rátermettségét.
A
rizs (粉米 fĕnmĭ) a nép megélhetésének alapját
képezi, így a békés kormányzás, és a népről való gondoskodás képeit idézi,
hangsúlyozva a mezőgazdaság fontosságát.
A fu
(黼 fŭ) egy fejsze alakú díszítés, a
császár elszántságának és merészségének jelképe.
A fu
(黻 fú) két
egymásnak háttal fordított íj (弓 gōng) írásjegyből
összeálló szimbólum. A fu a császár hibátlan ítélőkészségére utal, a jó és
rossz megkülönböztetésének képességére.
Az egyes jelképeket külön-külön és kombinálva viselhették nemesek és közemberek is, mind a tizenkettőt együtt azonban csak az uralkodó hordhatta. A tizenkét jelkép mellett egyéb díszítőmotívumok is megjelentek a sárkányköntösön, mint például az ötszínű felhők.
 |
| Yuan Shikai császári viseletben, 1915 |
A mianfu és a sárkányköntös ragyogó színeikkel és a gazdag díszítésükkel gondoskodnak róla, hogy az uralkodó megjelenésével is kitűnjön. A ruhák minden egyes elemének megvan a maga helye és jelentése, így a szemkápráztató megjelenés mögött komoly eszmei háttér is van. Az uralkodói viseletek azonban nem voltak mereven szabályozottak, az idő múltával és az egymást váltó dinasztiákkal a mianfún és a sárkányköntösön is változások mentek végbe, mintegy igazodva az adott kor divatjához.
Egészen a huszadik század elejéig nyomon követhetők ezek
a változások, mikor a Qing-dinasztia bukásával véget ért a császárság időszaka.
1915-ben Yuan Shikai (袁世凯 Yuán
Shìkăi) megkísérelte a császárság visszaállítását, maga is császári ruhát
öltött. Restaurációs kísérlete azonban nem volt hosszú életű, így ezek után császári ruhákat már csak a múzeumokban láthatunk.
祹络岚