Qing-kori festett paraván részlete, kép forrása
Régi kínai festményeken sokszor feltűnnek a mutatós frizurákat ékítő hajdíszek. Ezek közül néhány ismerős az európai szemnek is, mások kevésbé.
Hajtűk
笄
A ji (笄 jī) a legrégebben kialakult hajtűféle, a többi hajtűtípus ősének tekinthető, mely már egyszerű kialakításán is látszik. A gazdagabbak ji hajtűje aranyból vagy jádéból készült, a kevésbé tehetőseké fából, csontból, vagy bambuszból. A ji eredete a Zhou-korra (i. e. 1046 – i. e. 220) vezethető vissza, már ekkor egy fontos felnőtté válási szertartá, a hajfeltűzés szertartása (笄礼 jīlǐ) központi részét képezte. Az első hajtű szertartása a lányok nővé válását, a gyermekkor végét jelezte, általában tizenöt éves kor környékén vagy az eljegyzés és az esküvő között került rá sor. A szertartás során az édesanya megfésülte, majd ji hajtűvel feltűzte lánya haját.
A felnőtté váló fiúk hasonló szertartása volt a guanli (冠礼 guānlǐ), melynek során megkapták első fejfedőjüket. Hajtűt a férfiak is hordtak, a fent említett fejfedő, illetve a haj rögzítésére használták.
 |
| Shang-kori csont hajtű a Metropolitan Museum gyűjteményéből, kép forrása |
簪
A zan (簪 zān) a ji hajtűből fejlődött ki, később minden fajta hajtű összefoglaló neveként használták ezt a szót. A zan szintén a haj rögzítésére szolgált. Készülhetett jádéból, ezüstből, elefántcsontból, teknőspáncélból (玳瑁 dàimào), vagy egyszerűbb kivitelben fából vagy csontból. Általában faragott minta díszítette: növények, virágok, állatok, szerencsehozó szimbólumok. Sokszor férfi ajándékozta nőnek hódolata jeleként, vagy a férjhezmenő lány kapta családjától (ilyenkor még a kevésbé tehetős családok is igyekeztek ezüst hajtűt ajándékozni), ezt aztán nagy becsben őrizte a megajándékozott.
 |
| Wanli császár sírjából előkerült drágakőberakásod hajtű, kép forrása |
钗
A chai (钗 chāi) a zanhoz hasonló díszes hajtű, abban tér el az előbbitől, hogy két szára van, nem egy. Általában haj vagy kalap rögzítése használták. Több különböző módon tűzhették be: vízszintesen, függőlegesen, ferdén vagy akár alulról felfelé is. Általában párosával viselték, egy hajtűt a jobb, egyet pedig a bal oldalon, azonban viselhettek akár többet is, mindig párosával. A legtöbb az a tizenkettő volt, hat a bal, hat pedig a jobb oldalon.
 |
| Wanli császár sírjából előkerült chai, kép forrása |
Díszítő szerepénél talán még fontosabb volt jelképes funkciója: sokszor emlék volt, szerelmesek ajándékozták egymásnak, leggyakrabban úgy, hogy kettőtörték: egyik felét a férfi viselte, a másikat a nő. Bai Juyi így írja le a hajtűjét kettétörő Yang Guifei szavait kedveséhez, a császárhoz az Ének az örök bánatról c. híres versében:
„De érzésem valódi: fogd, itt e régi holmi,
add át hajtűm, fejékem: valljanak ők tanúmul.
Megfelezem a hajtűm: egy fele nála légyen,
fele nálam maradjon, hűség aranyaképpen.
Mondd meg neki, hogy szívem szilárd, miként fejékem,
a tört tű összeforr még, tán földön, tán az égben”
(Weöres Sándor fordítása)
Chai típusú hajtűk a British Museum gyűjteményéből, kép forrása
步摇
A buyao (步摇 bùyáo) olyan hajtű, amelyről gyöngy, drágakő lóg le, ez járás közben leng, sőt, akár enyhén csilingelő hangja is van – innen ered a neve (步 lépés és摇 rázkódás, lengés). A buyaót a hajba oldalról tűzték be, hogy a vége szabadon lóghasson. Gyakran készült finom, díszes kivitelben, sokszor pillangó, főnix vagy egyéb madármintával.
 |
| Qing-kori lógódíszes hajtű a Metropolitan gyűjteményéből kép forrása |
 |
| Wanli császár sírjából előkerült lógódíszes hajtű, kép forrása |
Egyéb hajdíszek
 |
| Wu vezetéknevű ős portréja, kép forrása |
头面
A toumian (头面 tóumiàn) a tipikus Ming-kori (1368–1644) frizura összes díszének összefoglaló neve. Ezek együtt a Song-korban (960–1279) kialakult, majd a Ming-korban népszerűvé vált ún. diji (䯼髻 díjì) frizurára kerültek rá.
 |
| Diji alap, kép forrása |
A diji alapja egy fémhálóból kialakított kúpos forma volt, melynek segítségével a hajat rögzítették, majd ezután kerültek rá a hajdíszek, melyek elhelyezkedésük, funkciójuk és formájuk szerint különbözőek voltak.
A diji toumian elemei:
 |
| A diji toumian szerkezete és részei első és hátsó nézetből, kép forrása |
顶簪
A dingzan (顶簪 dǐngzān) volt a csúcsdísz, ez helyezkedett el a frizura tetején. gombszerű vagy kúpos alakja gyakran virág vagy bimbó alakját utánozta.
 |
| Arany dingzan a qichuni múzeum gyűjteményéből, kép forrása |
挑心
A tiaoxin (挑心 tiāoxīn) elől középen helyezkedett el. Általában ovális formájú vagy cseppalakú volt, sokszor díszítette lótusztrónon ülő Buddha vagy virág, gyakran jáde- vagy drágakőberakás emelte értékét.
 |
| Díszesen kidolgozott tiaoxin, kép forrása |
分心
A fenxin (分心 fēnxīn) a frizura elején (de akár hátul is lehetett belőle egy), a tiaoxin alatt helyezkedett el. Hosszúkás ívelt alakja körülölelte a diji formáját, és segített azt rögzíteni, és a megfelelő helyen tartani.
 |
| Drágakőberakásos fenxin, kép forrása |
花钿
A huadian (花钿huādiàn) a fenxinre hasonlít, annál kisebb, vékonyabb, és általában egyszerűbb kivitelű. A diji aljához teszik, hogy segítsen a feltűzött haj rögzítésében.
A huadian szó a homlokra és az arc egyéb részeire rajzolt vagy ragasztott díszítést is jelölte, mely különösen a Tang- (618–907) és Song-korban (960–1279) volt népszerű. Később ez visszaszorult, a Ming-kortól a huadian szót már erre a fémből készült hajdíszre használták, mely a Ming- és Qing-dinasztia alatt is igen népszerű volt.
 |
| Drágakőberakásos arany huadian, kép forrása |
 |
| Tipikus Ming-kori hajdíszek, kép forrása |
掩鬓
A yanbin (掩鬓 yǎnbìn) nevéből egyértelmű használata: 掩 takar, rejt, 鬓 a halántékon lévő haj. Főleg a Ming-korban volt divatos, a diji frizura kiegészítéseként használták. A yanbin egy párban viselt hajtűféle, egyet a jobb, egyet a bal oldalra tűztek.
A yanbin nem összetévesztendő a bobinnel (博鬓 bóbìn), mely különböző koronák (pl. főnixkorona) része, hosszúkás, ívelt alakú lap; vagy elől a halánték két oldalán lóg le, vagy hátul a tarkó felett két oldalon áll ki oldalra. Bár eredete visszanyúlik a Qin-kor előtti időkra, különösen a Song-, Ming- és Qing-dinasztia alatt volt népszerű.
 |
| Yanbin egy Nanchang mellett felett sírból, kép forrása |
扁方
A bianfang (扁方 biǎnfāng) egy mandzsu hajdísz, így a Qing-dinasztia (1644–1911) idején volt a legnépszerűbb. A bianfang leginkább egy viszonylag vastag, lapos hajtűre hasonlít. Általában fából vagy fémből készült, gazdag, színes díszítéssel. A bianfang kifejezetten a mandzsu frizurák elkészítésére használatos, mint például a liangbatou (两把头liǎngbǎtóu) vagy a dalachi (大拉翅 dàlāchì). Ezekhez a különösen bonyolult, extravagáns frizurákhoz nemritkán fémvázat is használtak.
 |
| Liangbatou frizura hátul- és előlnézetből, az első képen jól látszik a bianfang |
 |
| Bianfang a pekingi Palotamúzeum gyűjteményéből, kép forrása |
梳篦
A shubi (梳篦 shūbì vagy más néven 栉 zhì) olyan fésűt jelöl, melyet nem vagy nem csak fésülködésre használtak, hanem a kész frizura részeként, díszfésűként is. A shubi egyúttal összefoglaló név is mindenfajta díszfésűre, a shu a ritkább fogú, míg a bi a sűrűn fogazott fésűt jelenti. A díszfésűk gyakran készültek faragott jádéból, teknőspáncélból, ezüstből vagy aranyból.
 |
| Fésűk különböző korokból (Tang, Han, Qing, Tang), jól látszik a különbség a shu és a bi típus között, kép forrása |
Virágok
A friss virág nagyon kedvelt hajdísz volt mind a nők, mind pedig a férfiak körében. A friss virágok hátránya, hogy könnyen hervadnak, így a régi Kínában számos kézműves technikát találtak ki, hogy minél élethűbben utánozzák a természetes virágok szépségét. Az alábbi videó, ezeket a technikákat mutatja be:
Első rész A történelem előtti idők
Második rész A Shang- és Zhou-dinasztia
Harmadik rész A Qin- és Han- dinasztia
Negyedik rész A széttagoltság kora
Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia
Hatodik rész A Tang-kori nők éke: frizura és smink
Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?
Nyolcadik rész A Song-kor
Kilencedik rész Nomád dinasztiák
Tizedik rész A Ming-kor
Tizenegyedik rész A Qing-kor
Tizenkettedik rész A Köztársaság kora
Tizenharmadik rész A kínai fehérnemű története
Tizennegyedik rész A mell-leszorítás divatja a 20. században
Tizenötödik rész Az új Kína első évtizede
Tizenhatodik rész A 60-as és 70-es évek
Felhasznált források:
https://www.360kuai.com/pc/9a7f5e5fa5c3752d0?cota=4&kuai_so=1&tj_url=so_rec&sign=360_e39369d1
祹络岚