 |
| A vadászó Kubiláj kán |
A
kínai területen uralkodó dinasztiákkal párhuzamosan az északi nomád népek is
birodalmat alapítottak. Közülük négy kötődik szorosabban a kínai kultúrához: a
kitaj Liao (辽 Liáo) állam, a
dzsürcsi Jin (金 Jīn)
állam, a tangut Xi Xia (西夏 Xīxià)
állam, illetve a Kínát is meghódító, ezért különösen fontos mongol Yuan-dinasztia
(元 Yuán).
A
divattörténetre is meghatározó hatást gyakoroltak a nomád népek. Az általános
gyakorlat szerint az udvari, és legfőképpen a ceremoniális viseletek a han hagyományt
követték, míg az egyes nemzetiségek viselete inkább a hétköznapokban jelent
meg. A Yuan-korban (1270–1368) ez kevésbé volt szigorú, nagyobb mértékű
keveredés figyelhető meg.
Egyes
nomád népek körében gyakori volt a hamvasztásos temetkezés, ezért viszonylag
kevés lelet maradt fenn, amelyből tanulmányozni lehet viseleteiket.
Liao
A
Liao államból fennamaradt leletek tanúsága szerint a kitajok sokféle anyagot és
technikát ismertek.
Anyagaik
egyik jellegzetessége, hogy a Tang-korban divatos kör alakú minták (团花 tuánhuā vagy 团窝 tuánwō) technikáját vették
át, folytatták és fejlesztették tovább. Ezek a hímzett vagy szövött minták gyakran középpontosan
szimmetrikusak, sokszor aranyfonalat alkalmaznak. A központi mintát sokszor egy
díszes szegély vette körbe sormintaszerűen, ennek leggyakoribb motívumai közé
tartozott az álló vagy szárnyaló főnix és a vadkacsa. A selyemszövés és a
hímzett minták a kínai központi területekkel való kapcsolatra utalnak.
 |
| Liao anyag jellegzetes mintával Belső-Mongóliából, kép forrása |
A
Liao államból származó leletek egy másik különlegessége az arc és a test fémmel
való borítása. Ez nem számított hétköznapi viseletnek, feltehetően csak a
halottak testét borították be. Az arcot fedő maszk leggyakrabban rézből vagy
aranyból készült, a testet pedig egyfajta ezüstből készült háló fedte.
 |
| 18 éves hercegnő sírjából származó aranymaszk, kép forrása |
A
sírokból az is jól látható, hogy a nemesfémek ékszer formában is igen kedveltek
voltak. A kitaj nők előszeretettel hordtak gyönggyel és borostyánnal díszített
fülbevalókat. Fennmaradtak továbbá nyakláncok és karkötők is, az egyik
nyaklánctípust, a gyöngyből és jádéból készült yingluót (璎珞 yīngluò) csak nemesek
viselték, mivel ez olyan nagy volt, hogy kevéssé volt praktikus a mindennapi
életben.
Jin, Xi Xia
A
Jin birodalomból nagyon kevés lelet maradt fenn, mivel a dzsürcsik körében a
hamvasztás volt a legáltalánosabb temetkezési mód.
Mindazonáltal
egyes heilongjiangi sírokban talált leletek tanúsága szerint a dzsürcsik
különösen sokféle textilfajtát ismertek, pl.: 绢 (juàn vékony, erős selyem), 绸 (chóu selyemszövet), 罗 (luó selyemháló), 锦 (jĭn brokát), 绫 (líng selyemdamaszt) stb.
 |
| Aranydíszítésű pao Jin államból, kép forrása |
Mintakincsük
a han kínaihoz hasonlóan leginkább szerencsehozó állatokból (sárkány, főnix),
madarakból és virágokból állt.
A
sírokban találtak paót (袍 páo), shant (衫 shān), szoknyát,
nadrágot, övet, fejkendőt, cipőket és zoknit is.
A Xi
Xia leletek jellegzetessége a batikolás technikája, ami a fennmaradt anyagokon
különösen gyakori.
Yuan
Dzsingisz
kán 1206-ban egyesítette a mongol törzseket, utóda, Ögödej szövetkezett a Song
udvarral a dzsürcsi Jin állam leigázására, ezután azonban a mongolok Kína ellen
fordultak. Ezután Möngke is harcolt a Déli-Song ellen, végül az ő utóda,
Kubiláj folytatta a háborúskodást. Kubiláj 1264-ben Pekingbe (akkor 大都 Dàdū)
helyezte a fővárost, 1270-ben császárrá kiáltotta ki magát, és megalapította a
Yuan-dinasztiát, uralmát pedig 1279-re sikerült megszilárdítania.
 |
| Yuan-kori nadrág díszes csizmaszárvédőkkel, melyeket az övhöz kötöttet a kék szalagok segítségével, kép forrása |
A
dinasztialapítás után az ország lakosait származás szerint négy csoportra
osztották: mongolok, színes szeműek (belső-ázsiai származásúak), észak-kínaiak
és dél-kínaiak. Ez a felosztás a hivatali pozíciószerzés mellett az
öltözködésre is kihatott.
A Yuan
udvarban először a Song viseleteket vitték tovább, majd 1321-ben rendeletben
szabályozták a császári és hivatalnoki viseletet. A külön felső- és alsóruha
helyett egy egybefüggő ruhadarabot hordott a császár és a hivatalnokok. Ez a
ruhadarab felül viszonylag szűk volt, derékban redőzött, alatta pedig rövid és
bő, ami azért volt fontos, mert a nomád eredetű mongolok számára a lovaglás
meghatározó tevékenység volt.
 |
| Tipikus Yuan-kori szabású mongol pao, kép forrása |
Ez
az udvari viselet szín szerint is kódolva volt, innen ered a neve is: 质孙服 (zhìsūnfú)
a kifejezés első két tagja a mongol nyelvben a szín szó kiejtésének kínai
átirata, kínaiul nevezik még egyszínű ruhának (一色衣 yísèyī) is. Egy-egy ilyen
öltözetnek az volt a különlegessége, hogy minden egyes ruhadarabnak azonos
színűnek kellett lennie. Az ég fia tizenöt téli és tizenöt nyári öltözettel
rendelkezett azaz tizenöt különböző színű öltözettel, a hivatalnokok pedig
kilenc téli és tizennégy nyári öltözettel bírtak.
 |
| Sötétvörös zhisunfu, kép forrása |
 |
| Hivatalnokok egyszínű viseletben, kép forrása |
Ami
a mongol nemes nőket illeti, ők szívesen viseltek bő ujjú, szűk ujjnyílású,
hosszú ruhákat. Gazdagságuk fitogtatására ezeket olyan hosszúra készíttették,
hogy mikor házon kívül voltak, egy-két szolgálónak csak az volt a feladata,
hogy a ruha uszályát cipeljék úrnőjük után.
 |
| Mongol női viselet a Yuan-korból, kép forrása |
A
nemes mongol nők tipikus viselete volt a gugu korona (罟罟冠 gǔgǔguān).
Ezt a magas vékony, teteje felé szélesedő fejfedőt fakéregből készítették, amit
élénk színű textillel vontak be, majd gyönggyel, borostyánnal, drágakövekkel
díszítettek.
 |
| A gugu guant viselő Radnashiri császárné, kép forrása |
 |
| Yuan-dinasztiából fennmaradt gugu guan, kép forrása |
Ez a
mongolos viselet abban is különbözött a han kínaitól, hogy az alsónemű felett
gyakorlatilag egy réteg volt, ezzel szemben a han kínai viseletek egyik
jellegzetessége, hogy szeretik a ruhadarabok rétegelését (pl. köpenyek,
mellények, ujjatlan felsőruhák stb.)
Az
egyszerű nép körében továbbra is a han viseletek voltak a meghatározóak. Nők
körében a 襦裙 (rŭqún),
szoknya és hosszúujjú felsőrész és az erre rávett rövidujjú felső, a banbi (半臂 bànbì).
Férfiak pedig hosszú paót és ezen felül rövidujjú köpenyt viseltek.
 |
| Yuan-kori banbi, kép forrása |
A
Yuan-korban vált gyakorivá a bijian (比肩 bĭjiān)
és a bijia (比甲 bĭjiă).
Az előbbi kétrétegű, belül (里 lĭ)
és kívül (面 miàn)
más anyagból készült, egy köpenynél általában hosszabb felsőruha. Az utóbbi
ujjatlan, gallér nélküli, elől rövidebb, hátul hosszabb kényelmes ruhadarab,
ideális lovagláshoz és íjászathoz.
Szintén
a Yuan-korban terjedt el az eredetileg Kína északkeleti részéről származó aozi
(袄子 ăozi).
Ez egy hosszú, szűk ujjú, vékony derekú, hosszú, kívül-belül más színű, bélelt
ruhadarab. Az ujjak és a gallér szegélyét, valamint a vállakat gyakran
díszítették aranyfonállal, a derekat pedig fonott szalagokkal.
A
Yuan-dinasztia alatt viselt ruhadarabok nagy változatosságot mutatnak mind a
felhasznált anyagok, mind pedig a díszítőtechnikák terén.
A
szőtt anyagok, selymek és brokátok mellett meghatározó anyag volt az állati
eredetű bőr is, melyet leginkább mongol nemesek használtak ruha, sapka és
lábbelik készítésére. Legelterjedtebb a menyét- és a báránybőr volt.
A
hímzés továbbra is fontos díszítőtechnika, több híres regionális hímzésstílus
korai példái maradtak fenn a Yuan-korból, úgy mint suzhou-i hímzés vagy a
shandongi lu hímzés (鲁绣 lŭxiù).
A hímzések változatos öltéstechnikával és egyedi stílussal élnek, valamint
témájukban is hatalmas változatosságot mutatnak. Továbbra is a természeti
motívumok a legnépszerűbbek: virágok és más növények (orchidea, liliom, hajnalka,
peónia, tavirózsa, krizantém, nád, pecsétviszgomba, bambuszlevél), madarak (daru,
főnix, kócsag), vízi állatok (ponty, teknős) és egyéb állatok (vadnyúl,
szarvas, pillangó). Megjelennek emberi alakok is: fűzfa alatt ülő, a tóban
játszó mandarinkacsákat néző nő, juharfa alatt ülő férfi, a hegyi erdőn
szamáron áthaladó nő stb.
 |
| Yuan-kori hímzés, kép forrása |
A Yuan-kor
egyik legfőbb jellegzetessége az arany beépítése a ruhadarabokba. Ez különböző
módokon valósult meg.
Az
ún. aranyszövet (金锦 jīnjĭn
más néven 金织文锦 jīnzhīwénjĭn
vagy 纳失失 nàshīshī)
technikájával készült brokátok aranyszálat használtak az anyag elkészítéséhez.
Az
aranyat emellett rá is nyomhatták az anyagra, ekkor csak bizonyos mintákat
aranyoztak, nem pedig az egész anyagot, ez az előzővel szemben utólagos
anyagmegmunkálási technika. Az aranyfüst (拍金 pāijīn)
eljárás során az anyagra nyomtatott minták egy részére tesznek vékony
aranylemezeket (金箔 jīnbó).
Az aranyozás (销金 xiāojīn)
során aranyport visznek fel a nyomódúc megfelelő helyére, és így nyomják rá az
aranymintát a ruhaanyagra.
 |
| Aranylemezekkel díszített shan, kép forrása |
 |
| Aranylemezekkel díszített aozi, a fenti shanra véve hordták, kép forrása |
Az aranyat azonban nem csak textilek díszítésére használták, hanem az ezüsttel együtt ékszerek készítésére is alkalmazták. A Yuan-korból nagy mennyiségben maradtak fenn ékszerek: fülbevalók, karperecek, láncok stb. Ezeket gyakran díszítették berakással is, amihez leggyakrabban borostyánt és smaragdot használtak.
 |
| Yuan-kori fülbevalók, kép forrása |
Habár
a ezúttal nem a han kínai kultúra viseletinek történetére koncentráltam, mégis
fontosnak érzem, hogy a nomád népek viseleteiről is szó essen, hiszen a han
kínai divat történetére is hatással voltak. Mint ahogy a mongol Yuan-dinasztia
is része a kínai történelemnek, úgy a nomád népek viselete is része Kína
divattörténetének.
Felhasznált irodalom:
Zang Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant Garments with Grace, Beijing Publishing Group
华梅 (2004): 古代服饰, 文物出版社