 |
| Részlet Qiu Ying (仇英, 1494–1552) festményéből, Tavaszi reggel a Han palotában, kép forrása |
A kínai viselet esszenciája a Tang-Song-Ming hármasságban mutatkozik meg. A divattörténetben ez a három han eredetű dinasztia a legmeghatározóbb. Korábban már láttuk a Tang színpompás, gazdag viseleteit; a Song finom, letisztult eleganciájú öltözeteit; most pedig a Ming-korhoz érkeztünk.
A
Yuan dinasztia uralma végén több lázadás is kitört, végül az 1355-ös Zhu
Yuanzhang (朱元璋 Zhū
Yuánzhāng) vezette felkelés megdöntötte a mongol
dinasztia uralmát. Zhu Yuanzhang császárrá kiáltotta ki magát, felvette a
Hongwu (洪武 Hóngwǔ)
nevet, és megalapította a Ming-dinasztiát (明朝 Míng cháo
1368–1644).
A
Ming-kor eleje a Songhoz képest visszaesést jelentett kulturális téren, azonban
az 1600-as évektől kezdve a tudomány és technika ismét feléledt. A 16-17.
századtól kezdve portugálok és spanyolok, majd a hollandok is megjelentek
Kínában. A térítő céllal érkező jezsuita szerzetesek vallási missziója nem
talált nagy visszhangra a kínaiak körében, legnagyobb hatást a tudomány és
technika területén gyakorolták (matematika, csillagászat).
A
16-17. századtól feléledt az irodalmi és színházi élet, elsősorban populáris
műfajokkal, valamint a filológia, a könyv- és régiséggyűjtés is ismét népszerű
lett.
A
tengeri kereskedelem különösen fontossá vált a Ming-korban. Ebben az időszakban
szilárdult meg az a nézet, hogy Kína a „középső ország” és mint ilyen, a többi
ország hódolatára tarthat igényt. Ezzel egyidőben a világ iránti érdeklődés
jellemzi a Ming-kort, melynek legjobb példája az eunuch Zheng He (郑和Zhèng Hé 1371–1433), aki flottájával harminc
országba jutott el a tengeren hajózva. A tengeri kereskedelem olyan mértékben
felélénkült, hogy az állami költségvetés számottevő részét tette ki.
A
technikai fellendülésből a kézműipar is nagymértékben profitált. A korszakban
egyes kézműipari ágazatok helyi specializálódása és nagyiparivá válása
figyelhető meg. A selyem- és gyapjúszövés fontos központjai Suzhou, Hangzhou és
Songjiang voltak, a kelmefestés Wuhu városához köthető. A Ming-kor fontos
technikai újításai közé tartozik a három- és négyvetélős selyemszövés, illetve
a gyapotszövő gépek.
 |
| Színes Ming-kori anyagok - buddhista szútrák kötései, kép forrása |
Az
új technológiák elterjedése és a társadalmi megosztottság a Ming-kor
öltözködését nagyban meghatározta.
A
dinasztiaalapító Hongwu császár a társadalmat szigorú kategóriákra osztotta: a
katona, paraszt, vagy kézműves csoportba tartozott mindenki. Ez a megosztottság
nem csak az emberek lakóhelyét is szabályozta, de megjelenik ruházkodásukban is
– az egyes „kasztokhoz” tartozók eltérő anyagú, minőségű, szabású ruhákat
viseltek.
A
technológiai fejlődés a ruházkodásban felhasznált anyagok differenciálódását
vonta maga után, ezáltal a különböző társadalmi állású emberek viseletei nagyon
eltérőek lehettek.
A
dinasztia megalapításától kezdve a Ming-kori divat általános törekvése volt a
külső hatások (nomád népek viseletei) elvetése, és a Tang- és Song-kor
viseleteihez való visszatérés. Ezzel a han nép öltözködési kultúrájának
szintézisét hozta létre a Ming-dinasztia.
A
Peking melletti Ming-kori sírok egyike, Wanli vagy más néven Shenzong császár (万历 Wànlì, 神宗 Shénzōng 1573–1620) és két
császárné sírja különösen gazdag leletekkel szolgál, melyekből jól látható
Ming-dinasztia császárainak és császárnéinak viselete.
Shenzong
császár gunfúja (衮服 gǔnfú),
császári öltözete tulajdonképpen egy sárkányos hímzéssel ellátott pao. Ezt a
Zhou-kor óta szokásos ünnepi viseletet az Égnek és Földnek bemutatott áldozat,
a holdújév és egyéb nagyobb állami ünnepek alkalmával viselte az Ég fia.
Shenzong gunfúja élénkvörös színű, és szerepel rajta a tizenkét császári szimbólum. A Ming-kor az
utolsó időszak, amikor ez az öltözet a jobb oldalon záródik (右衽 yòurèn), a Qingtől kezdve
mandzsu szokás szerint középen gombolódik (对襟 duìjīn).
 |
| Gunfu a Peking környéki Ming-kori sírokból, jól láthatók rajta a hímzett szimbólumok, kép forrása |
A
két császárné, Xiaoduan és Xiao (孝端 Xiàoduān,
孝靖Xiàojìng) sírjában sok
gazdag mintás ünnepi ruhát találtak. Többségük élénkpiros alapszínű öltözet
volt, különböző hímzett mintákkal, például játszó gyerekek. A ruhákat finom
megmunkálásuk és meleg, családias mintáik teszik egyedivé.
 |
| Xiaojing császárné sírjában talált felsőruha, kép forrása |
 |
| Xiaojing Jádenyúllal díszített felsőruhája, kép forrása |
A kormányhivatalok
(衙门 yámén) alkalmazottainak viselete
jellegzetes volt. Az ún. yayizhuang (衙役装 yáyìzhuāng)
kezdetben szigorú szabályokat követett. Eleinte csak fekete, alacsony, kerek
galléros shan (盘领衫 pánlĭngshān)
lehetett, alatta fehér ruhával. Ehhez fekete textilanyagból készült, kerek, elől
magasabb, hátul alacsonyabb, jobb és bal oldalon két kiálló résszel rendelkező fejfedő
tartozott. Később megengedetté vált a fekete szín helyett a tompa sötétkék, a
hegyes tetejű kalap, és a csizma is.
 |
| Ming-kori hivatalnokok festményen, kép forrása |
A
Ming-korban teljesedett ki a korábban Wu Zetian császárnő alatt mér megjelent
bufu (补服 bǔfú) rendszere. Ez a
viselet a számtalan hivatalnok rangjának könnyű megkülönböztetésére szolgált. A
hivatalnokok ruhájának alapszíne és a mell és hát közepén található 40x40 centiméteres
négyzetbe foglalt hímzés mintája révén lehetséges volt beazonosítani az illető
pontos beosztását. Lévén, hogy a császár ruháján sárkány, a császárnőén főnix
minta jelent meg, ezért logikus volt, hogy a hivatalnokok viseletét is mitikus
vagy valós, de mindenképpen szimbolikus értelemmel bíró állatok díszítsék. Ezek
a rangjelző hímzések két nagy kategóriára oszlottak: katonai és hivatalnoki
kategóriákra, melyeken belül kilenc-kilenc szint létezett. A hivatalnokok
esetében ez a kilenc mind madár: daru, arany fácán, páva, vadkacsa, ezüst
fácán, kócsag, mandarin kacsa, fürj és császárlégykapó. A katonák ruháján pedig
emlősállatok jelennek meg: qilin, oroszlán, gepárd, tigris, medve,
tigriskölyök, kétféle rinocérosz és csikóhal. A ruhák alapszíne az elsőtől a
negyedik rangig piros, az ötödiktől a hetedikig sötétkék, a nyolcadiktól pedig
zöld volt.
 |
| A különböző hivatalnoki rangokat jelölő hímzések, kép forrása |
A
női viseletek között a rakott szoknya volt meghatározó, melyeket általában a
kétoldalt lógó övvel kötötték meg derékban. A rakott szoknya kialakulása a
Han-korra nyúlik vissza, Han Chengdi császár udvarhölgyei hordták először, majd
a Keleti-Han alatt kezdett szélesebb körben elterjedni. A Tang-korban a
szoknyák bővülni kezdtek, és divatba jött a százredős szoknya (百褶裙 băizhěqún).
A Ming-dinasztia alatt minél több redőből állt össze egy szoknya, annál
finomabbnak, szebbnek számított. Egy időben az anyagot csíkokra vágták, a
csíkokra egyesével hímeztek mintákat, és utána varrták össze, ezt hívták
főnixfaroknak (凤尾 fèngwěi).
Később pedig egy anyagot ráncoltak és varrtak össze aprólékos öltésekkel, ilyen
volt a százredős szoknya is.
 |
| Százredős szoknya, melyet a derék köré tekertek, és az anyag két szélén lévő szalaggal kötöttek meg, kép forrása |
 |
| Teljes női öltözet: hosszúujjú shan, felette rövidujjú shan, valamint százredős rakott szoknya, kép forrása |
A
Ming-korban különösen nagy népszerűségnek örvendett a bijia (比甲 bĭjiă) nevű hosszú,
ujjatlan, középen záródó, kerek vagy magas gallérú mellény. Főleg fiatal nők
hordták ezt a selyemből készült, gazdagon díszített ruhadarbot. Leggyakrabban
lila, zöld és pasztell színekben készültek, bizonyos színek pedig kizárólag a
császári család részére voltak fenntartva, a sárga, illetve a kék és piros
egyes árnyalatai. A bijiát felsőruhaként hordták a szoknya és a shan felett,
sokszor egyszerű színű vagy éppen színezetlen ruhákkal párosították, hogy még
inkább kitűnjön szépsége.
 |
| Egyszerű kivitelű bijia, kép forrása |
A
Ming-kor egyik legjellegzetesebb női ruhadarabja, mely később a Qing-kor alatt
is népszerű marad, a mamian szoknya (马面裙 mămiàn
qún). Az elnevezés szó szerint ló
arc(ra hasonlító) szoknyát jelent. A ruhadarab jellemzője, hogy elől-hátul
széles és sima, két oldalt pedig ráncolt, rakott szoknya hatását kelti. Az elől
és hátul lévő széles, sima rész egy szemből nézett lófejre hasonlít. A szoknya
eleje és hátulja tulajdonképpen két-két egymást fedő anyaglap, melyek nincsenek
összevarrva, ez a nyílás azonban nem okoz gondot, hiszen nagyon széles az
egymást fedő két anyaglap. A szoknya dereka vastag, és általában más színű
anyagból készül. A szoknyát szerencsehozó jelképek hímzésével szokták
díszíteni.
 |
| A mamian szoknya felépítése, kép forrása |
Először
három-négy redősek voltak a mamian szoknyák, a Ming-kor végére azonban egyre
sűrűbben ráncoltak lettek. Egy altípus ezt a sűrű redőzést használta ki –
minden redő más színből készült, és más mintával volt díszítve, ezt nevezték
yuehua szoknyának (月华裙 yuèhuáqún).
 |
| Hímzett cipő a Ming-korból, kép forrása |
A
Ming-kort a gazdag ékszerviselet szokása is jellemzi. Számos finoman megmunkált
ékszer maradt fenn ebből az időszakból.
Az egyik legdíszesebb ezek közül a főnix korona (凤冠 fèngguān), a Song-kortól kezdve népszerű fejék, mely a Ming-dinasztia alatt továbbra is hódít.
 |
| Díszes főnix korona a Peking környéki Ming-kori sírokból, kép forrása |
Fennmaradt
még számos karperec, fülbevaló, hajtű és egyéb kiegészítő is. Ezek jórészt
aranyból és ezüstből készültek, valamint egyéb drága anyagokat is felhasználtak
a kor kézművesei: jádét, smaragdot, rubint, zafírt, borostyánt stb. Az
alkalmazott technikák közül ismert volt a forrasztás, a fémszálas filigrán
munka és a berakás technikája is.
Az
ékszerekre egyre finomabb és részletesebb kidolgozás jellemző, az egyszerűbb
virágok és növények (pl. peónia vagy a különösen népszerű lopótök forma, 葫芦 húlu) mellett olyan összetettebb formák
is megjelennek, mint például szerencsés jelentésű írásjegyek, vagy főnixek és
sárkányok, vagy éppen a holdon gyógynövényeket őrlő Jádenyúl, melyet
valószínűleg őszközépünnepen hordhatott tulajdonosa.
A Tang-Song-Ming hármasság jellemzi a han kínai ruházkodás esszenciáját. A Ming-kor követő Qing-dinasztia már mandzsu eredetű, ezért ugyan a kínai történelem és divattörténet szerves része, mégis idegen hatásként kell rá tekintetnünk, akárcsak a mongol Yuan- dinasztiára. A Qinget követő Kínai Köztársaság, majd az új Kína 1949-es megalakulása pedig már modern, nyugati hatásokat hoznak magukkal. Természetesen a későbbiekben ezen korszakok öltözködési kultúrájába is betekintünk majd egy-egy bejegyzés erejéig.
Felhasznált
irodalom:
Zang
Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant
Garments with Grace, Beijing Publishing Group
华梅 (2004): 古代服饰, 文物出版社
Kósa Gábor (J. Gernet: A kínai civilizáció története alapján,
2005): Kína történelme dióhéjban
祹络岚