A kínai divattörténetet tárgyaló sorozatunk első részében felvázoljuk a kínai ruházkodás előzményeit, hogy a neolitikus kultúrákból származó régészeti leletek és a történelem előtti idők legendái révén készítsük elő a későbbi korokban kibontakozó viseletek és a hozzájuk kapcsolódó jelenségek megértését.
A történelem előtti idők viseletéről keveset tudunk.
Feltételezhetően más területekhez hasonlóan állati bőrök szolgáltak
ruházatként, csontok, fog, kövek szolgáltak kiegészítőként a neolitikum embere
számára. Habár a történelem előtti időkből származó leletek sok tekintetben hasonlítanak
a világ más részein előforduló tárgyakra, viszont sok olyan egyedi
jellegzetességet is találunk rajtuk, melyek a későbbiekben is fontos szerepet töltenek
be a kínai kultúrában és ruházkodásban.
A legkorábbi régészeti leletek között főleg csont- és
kőtárgyakat találunk, hiszen természetüknél fogva ezek a legidőtállóbbak.
Peking közelében, a pekingi ember lelőhelyénél, 周口店-ben (Zhōukŏudiàn) talált leletek között már vannak átszúrt állati fogak.
A 山顶洞-i (Shāndĭngdòng) lelőhelyen szintén emberi megmunkáláson átesett
kőgyöngyöket és kagylókat fedeztek fel a régészek.
Az i.e. 3400–2250 közöttre datált 良渚 (Liángzhŭ)
neolitikus kultúra leletei között pedig már nagy számban megjelennek jáde
tárgyak.
A korai jádetárgyak között a két legérdekesebb a 璧 (bì) és a 琮 (cóng), mindkét
tárgytípus legkorábbi darabjait a Liángzhŭ
kultúra lelőhelyein találták.
A bì egy lapos,
középen lyukas kör alakú tárgy, a ma is kedvelt és sokak által hordott,
viselője számára védelmet és biztonságot hozni hivatott 平安扣-ra
(píngānkòu) hasonlít.
 |
| Bì-korong a Liángzhŭ kultúrából, Metropolitan Museum |
A cóng pedig egy
kívül négyzetes, belül azonban kör alakú hengertest. Külsejét néha maszkszerű
vésetek díszítik, melyeket a későbbi bronzedényeken megjelenő 饕餮 (tāotiè) mintákkal
hoznak kapcsolatba. A tāotiè egy
kínai mitológiai lény, melynek fő ismertetőjegye falánksága. A Shang- és
Zhou-kortól kezdve gyakori motívuma az áldozati bronzedényeknek.
 |
| Cóng-cső a Liángzhŭ kultúrából, Metropolitan Museum |
A két tárgy együttesen egyes elképzelések szerint a 天圆地方 (tiān yuán dì fāng, az Ég kerek, a Föld
négyzetes) koncepcióval állhat kapcsolatban. A kerek Ég, négyzetes Föld a régi
Kína világképét jeleníti meg, ebben maga Kína, a középső birodalom az a
földterület, melyet az Ég befed, a négyzet alakú földnek az Ég alól kilógó
sarkai pedig a barbár területek. Habár ez a világnézet későbbi eredetű,
gyökerei talán ide vezethetők vissza. A bì-korong
egyes feltételezések szerint az Eget szimbolizálja. A cóng-cső
pedig négyzetes külsejével és kerek belsejével önmagában szimbolizálja a Földet
és az Eget.
Szintén érdekes korai jádetárgy az ún. disznó-sárkány (猪龙 zhūlóng). A disznó-sárkány a 红山 (Hóngshān) neolitikus kultúra
különlegessége. Formájában a bì-korongra
hasonlít, egy magzati pózba görbült lényt ábrázol, melynek teste a sárkányéra,
feje pedig a disznóéra hasonlít, innen kapta a nevét. A feltételezések szerint a disznó-sárkány
figurák a kínai sárkány első ábrázolásai.
 |
| Disznó-sárkány a Hóngshān kultúrából, Nemzeti Palotamúzeum |
A későbbi korokban is kedvelt volt a jáde mint díszítőelem
felhasználása a ruházkodásban, sőt, a jádekőnek saját kultusza van Kínában. A Szertartások
Könyvében Konfuciusz kifejti, hogy a nemesember tizenegy erénye mind megtalálható
a jádekőben, mely így az erényes emberi viselkedés szimbóluma.
A legkorábbi szövetmaradványt a钱山漾
(Qiánshānyàng) melletti régészeti
lelőhelyen találták, ez az i.e. 3. évezredből származik, jelenleg a hangzhoui
selyemmúzeumban őrzik.
A kínai selyemelőállítás szintén i.e. 2700. körülre tehető,
a kenderszövéssel együtt a 仰韶
(Yăngsháo) kultúrához kapcsolható.
 |
| A selyem feldolgozásának lépései a hangzhoui Kínai Selyemmúzeum diorámáján |
„皇帝尧舜垂衣裳而天下治”
„A Sárga Császár, Yao és Shun felső és alsó ruháikat hordták (példamutatásul a népnek), és rend uralkodott az Égalattiban.”
A fenti idézet az egyik kínai klasszikusból, a Változások Könyvéből származik. A Sárga Császár, Yao és Shun a kínai történelem
kultúrhéroszai, uralkodásuk ideje az első (mitikus) Xia dinasztia előttre
tehető. A legendák szerint a Sárga Császár – aki hármójuk közül a legkorábban
uralkodott – alakjához köthető az uralkodói fejdísz, a 冠冕 (guānmiăn)
megalkotása, és ő írta elő először, hogy a férfiak és nők kötelesek különböző
ruhát viselni. A mítoszok szerint Sárga Császár felesége, Lei Zu (嫘祖, Léi
Zŭ) találta fel a
selyemhernyó-tenyésztést és a selyemszövést is.
A fent idézett sor a ruházat korai megjelenésére utal,
valamint arra, hogy mekkora fontosságot tulajdonítottak az öltözködésnek.
Továbbá úgy is értelmezhetjük, hogy már ekkor megjelent a rang szerint elkülönülő,
és a későbbiekben súlyos büntetés terhe mellett betartandó öltözködési
protokoll.
Habár a szó szoros értelmében - régészeti leletek hiányában - nem beszélhetünk a történelem előtti kínai ruházkodásról, mégis fontosnak tartottuk, hogy felvázoljuk a kínai divattörténet előzményeit, hiszen a fent leírt jelenségek segítenek a későbbiek alaposabb megértésében.
Második rész A Shang- és Zhou dinasztia
Harmadik rész A Qin- és Han-dinasztia
Negyedik rész A széttagoltság kora
Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia
Nyolcadik rész A Song-kor
Kilencedik rész Nomád dinasztiák
Tizedik rész A Ming-kor
Tizenegyedik rész A Qing-kor
Felhasznált irodalom:
Zang Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant Garments with Grace, Beijing Publishing Group
华梅 (2004): 古代服饰, 文物出版社
祹络岚