Fejezetek a kínai divattörténetből

Az talán nem újdonság a kínai kultúra iránt érdeklődőknek, hogy a kínai esküvők színe a piros, ami a dekorációkon és egyúttal a ruhákon is visszaköszön. Ez azonban nem volt mindig így, az egymást váltó dinasztiák alatt az esküvői ruhák is követték a divat változását.

Az alábbiakban a kínai történelem korszakaira jellemző esküvői viseleteket vesszük sorra.

Hancu esküvő, kép forrása

Zhou-kor

Sok más hagyományhoz hasonlóan a kínai házasság és esküvő hagyományait a Zhou-dinasztia (i. e. 1046 – i. e. 256) fektette le, a későbbi korok pedig ezt vették át több-kevesebb változtatással.

A hagyományosan Konfuciusznak tulajdonított Szertartások könyve (礼记 Lǐjì) részletesen ír a házasság intézményéről. Eszerint a házasság két (különböző vezetéknevű) család egyesülése az ősök templomának szolgálata és a vérvonal folytatása érdekében, ezért különösen nagy jelentőséggel bír.

A hat rítus

Hat rítusnak kellett megvalósulnia ahhoz, hogy a házasság érvényes legyen. Az első a házassági ajánlat megtétele (纳采nàcǎi), amelyet a férfi családja kezdeményezett közvetítő révén, ajándékok kíséretében. Amennyiben a nő családja ezt elfogadta, a második rítus következett: a hölgy neve és születési idejének megtudakolása (问名 wènmíng). A név azért volt különösen fontos, hogy elkerüljék a rokoni kapcsolatot (a rokoni kapcsolat mellett az azonos vezetéknevűek házassága is tabunak számított, hiszen egy klánhoz tartoztak, akár közeli rokonok voltak, akár nem). A második rítussal gyakran egyidőben zajlott a harmadik, a jövendőbeli pár horoszkópjának vizsgálata (纳吉 nàjí), a születési idő alapján szakértő állapította meg, hogy összeillik-e a jövendőbeli pár. A negyedik rítus során a férfi családja eljegyzési ajándékot küldött a nő családjának (纳征 nàzhēng). Ezután megálllapították az esküvő időpontját (请期 qǐngqī), azaz házasságkötésre alkalmas szerencsés napot kerestek. Az utolsó rítus pedig a feleség fogadása volt (亲迎 qīnyíng), ekkor hagyta el a menyasszony a lányos házat és érkezett új családja otthonába.

A Zhou-korban magát a (sok lépésből álló, bonyolult) esküvői szertartást késő délután tartották, innen ered neve is: 昏礼(hūnlǐ) szó szerint napnyugtakor tartott szertartás, ebből alakult ki a mai 婚礼 (hūnlǐ). Ekkor még nem övezte különösebb ünneplés az esküvőt, nem szólt zene sem.

A Zhou-korban az esküvői ruha színe a fekete volt, azaz egész pontosan a 玄 (xuán) vagyis vöröses fekete. Ebben az időszakban az öt alapszín közül a feketét tartották legértékesebbnek, legünnepélyesebbnek, hiszen az Ég színe volt.

Zhou-kori shi rangú férfi viselete az esküvőn (bal), és az esküvőt követő szertartásokon (jobb), kép forrása

Már a Zhou-korban szigorú kialakult a rangok szigorú hierarchiája, és a rangokhoz tartozó kiváltságok. A nemesek öltözködését minden alkalommal szigorú szabályok korlátozták, csak a rangjuknak megfelelő ruhákat hordhatták. Az esküvő azonban kivételes alkalomnak számított, ezért ilyenkor megengedett volt, hogy a házasulandó felek – mind a férfi, mind a nő – egy ranggal magasabb ruhát viseljenek. Ugyanez volt érvényes a kiegészítőkre (pl. jádeékszerekre): szigorú szabályok vonatkoztak minden rangfokozatra (szín, forma, méret), esküvő alkalmával azonban egy ranggal feljebb lévő kiegészítők viselete is megengedett volt.

A nemesek tipikus esküvői viselete hasonlított az udvari viseletre. A magas rangú tisztviselők esküvői öltözete fehér alsóruhából, hosszú és bőujjú, fekete felsőrészből és sötétvörös szoknyából állt, melyet fekete kötény (韠 bì) takart. Ezt vörös cipő és bőröv egészítette ki, amelyet jádedíszek ékítettek. A fejen pedig a bian nevű (弁 biàn) fejfedőt hordták. Alacsonyabb rangú tisztviselők fejükön fekete guant (冠 guān) viseltek. Fehér alsóruhájukra sárga színű felsőruhát vettek (a ruhaujj hossza és szélessége a ranggal együtt csökkent).

A női ruha szabásában, formájában megegyezett a férfiével, azonban a felső és az alsó is fekete volt.

Qin-kor

A Qin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 206) a Zhou szokásait követte a házasság és az esküvő tekintetében.

Az esküvői szertartás kevéssé ünnepélyes, zene nélküli volt. Az esküvői ruhák is követték a Zhou-dinasztia hagyományait, elsősorban a fekete szín dominált.

Han-kor

A Han-dinasztiára (i. e. 206 – i. sz. 220) jellemző különösen elegáns viselet a shenyi (深衣 shēnyī), amely esküvői ruhaként is funkcionált. Ez az egyberészes viselet elől egymást keresztezve v alakot formálva záródott, két formában létezett: ún. egyenes (直裾 zhíjù az átellenes oldalon a hónalj alá ért, itt rögzítették) és körbetekert shenyi (曲裾深衣 qūjù shēnyī a testen egyszer vagy többször teljesen körbetekeredve zárul). A shenyit férfiak és nők egyaránt hordták, általában lefelé szélesedett, ujja lehetett bő vagy szűk. A női shenyi általában derékban szűkebb volt, földig ért, járás közben a láb egyáltalán nem látszott. A shenyit alá több réteg ruhát vettek (ált. összesen három 三重衣 sānchóngyī), a v alakú nyakrészen és a ruhaujjaknál látszódott mindegyik réteg. A Han-korban jelent meg a nők arcát takaró (面纱 miànshā) fátyol is az esküvői szertartáson.

A széttagoltság kora

A széttagoltság kora, a Wei és Jin, ill. az északi és déli dinasztiák kora (220–589) kedvelt szín volt a fehér, amely az esküvői ruhákon is visszaköszönt, pl. fehér felsőrész, fehér kötény.

Tang-kor

A kínai divat aranykoraként is számontartott Tang-kor (618–907) alatt az élénk színek kiemelten fontos szerepet kaptak, ezért az esküvői viseletek is gazdag színekben pompáztak. A Tang-korban a 红男绿女 (hóng nán lǜ nǚ) elve szabta meg az esküvői viseleteket: a vőlegény pirosban, a menyasszony zöldben volt.

A vőlegény rangjának megfelelő udvari ruhát (冕服 miǎnfú, 弁服 biànfú stb.) viselt. A menyasszony általában hosszú, hosszú szoknyát és bő ujjú shant (衫 shān) viselt, erre még több réteg hosszúujjú, bő, hosszú és bő szabású felsőruha került, végül stóla egészítette ki öltözetét.

Tang-kori esküvői viselet, kép forrása

Song-kor

A letisztultságot, egyszerű eleganciát előnyben részesítő Song-kor (960–1279) az esküvői szokások esetében megmaradt a szembeötlő, harsány pompát kedvelő Tang-kor viseletei mellett.

Így a Song-kori esküvői ruhák megmaradtak a Tang-kori vörös-férfi, zöld-nő elve mellett. Ugyanakkor a tipikusan Song-kori főnix korona (凤冠 fèngguān) is kezdett az esküvői szertartás részévé válni, bár ez szigorúan ranghoz volt kötve, nem viselhetett minden menyasszony főnix koronát (bár ezt a szabályt nem tartották mindig tiszteletben).

Főnix korona, kép forrása

A főnix korona mellett szintén megjelent a mennyasszony esküvői öltözetének kiegészítőjeként az ún. xiapei (霞帔xiápèi). A xiabei szintén kizárólag a nemes nők kiváltsága volt. Ez a kiegészítő a két vállon lelógó, végén összekötött széles, gazdagon díszített szalag. Két fajtája van; az egyik az elől is és hátul is lelógó, végén V-alakban összekötött változat, illetve a hátul a nyakat körülölelő, és csak elől kétfelé lelógó változat.

Song Xuanzu császár felesége: xiapei és főnix korona, kép forrása

Ming-kor

A Ming-kor (1366–1944) nagyrészt a Song-kor esküvői viseleteit követte. A korábban csak nemeseknek engedélyezett viseletek az esküvő alkalmával immár bárki számára megengedettek voltak.

A színek terén továbbra is a vörös-zöld uralkodott, viszont a korábbival ellentétben a Ming-korban a menyasszony viselt pirosat, a vőlegény pedig zöldet (legalábbis a közemberek, ugyanis számukra is engedélyezték, hogy esküvőjükön magasabb ranghoz tartozó ruhát öltsenek, ebben az időszakban a legalacsonyabb, kilencedik udvari rang ruházata zöld színű volt – az ennél magasabb rangú hivtalnokok természetesen saját rangjuknak megfelelő „előkelőbb” színt is viselhettek). A vőlegény leggyakrabban körgalléros hosszú paót (袍 páo) és hozzá illő fekete fejfedőt viselt. Öltözetét gyakran egészítette ki nemesfém vagy jádedíszekkel kirakott bőröv. A menyasszony pedig hosszú, bő ujjú shant és bő szoknyát (többnyire mamian szoknyát), valamint főnix koronát és xiapeit. Illetve öltözetét még vörös fátyol is kiegészítette.

Ming-kori esküvői viselet, kép forrása

Qing-kor

A mandzsu Qing-dinasztia (1644–1911) alatt a han népesség esküvői öltözetei is változtak. A Han és mandzsu viseletek között egyfajta keveredést láthatunk mind a mindennapokban, mind az esküvőkön.

A menyasszony vagy a korábbi szokásnak megfelelően vörös színű felsőrészt és szoknyát viselt, vagy mandzsu qipaót (旗袍 qípáo) öltött, amely ekkor még eredeti mandzsu formája szerint hosszú és igen bő szabású, hosszú és bő ujjú egyberészes ruha volt. A vőlegény sötétszínű hosszú paót viselt, melyet mandarinkabáttal (马褂 mǎguà) egészített ki.

Ifjú pár az 1870-es évekből, kép forrása

A Köztársaság kora

A Köztársaság korában (1911–1949) vette kezdetét a nyugati eszmék és velük együtt a nyugati divat beáramlása Kínába. Először a külföldön tanult értelmiségiek kezdtek nyugati ruhákat hordani, ezt a szokásukat pedig hazájukba való visszatérésük után is sokan megőrizték. A nyugati divat az 1910-20-as években széles körben is elkezdett terjedni, népszerűségéhez a nőjogi kérdés megjelenése, a kínai filmipar kezdete, a sztárkultusz kialakulása, és a női ill. divatmagazinok kiadása katalizátorként járult hozzá.

Sok pár – főleg a városi értelmiségiek – döntött úgy, hogy esküvőjére nyugati öltözetet választ. Férfiaknál megjelent a nyugati stílusú fekete öltöny, nyakkendő, bőrcipő. A nők körében pedig megjelent a klasszikus nyugati fehér esküvői ruha, amelyek szabásukban az aktuális európai-amerikai trendeket tükrözték. Illetve a fehér fátyol is elterjedt.

Esküvői fotó 1936-ból, kép forrás

A Köztársaság korának ikonikus női viselete a mandzsu egyberészes, bő, színes, gazdagon díszített ruhából kialakult qipao (旗袍 qípáo). A korszak legjellegzetesebb ruhadarabja, mandzsu elődjéhez képest jóval szűkebb szabásúvá vált, egészen a testre simult, ujjai is szűkebbek, és jóval rövidebbek lettek (könyékig érő, rövidujjú, ujjatlan is lehetett). A qipao is kedvelt esküvői viselet volt a divatos városi lakosság körében – kiváló választás a nyugati és keleti elemeket vegyesen tartalmazó esküvőkre például a nyugati szokások szerint fehér, viszont keleties szabású qipao.

Nyugati öltöny és fehér qipao, kép forrása

A divat központja természetesen a nagyvárosi élet volt, a Köztársaság korában Kína divatfővárosának Shanghait tekintették. A vidéki területekre lassabban szivárogtak le az újdonságok, így itt sokáig érintetlenül megmaradtak a kínai szokások – az esküvői viseletek terén is. Tehát továbbra is a Qing-dinasztia alatt jellemző viseletek voltak a leggyakoribbak.

Szintén a köztársaság korától kezdett elterjedni az esküvői fotózás szokása az ifjú pár (és sokszor a násznép) megörökítésére.

Nyugati stílusú esküvő, kép forrása

Az új Kína

A Kínai Népköztársaság 1949-es megalapítása a mindennapi élet számos területén változásokat hozott. A házasságkötést érintő egyik legfontosabb változást az 1950-es házassági törvény meghozása jelentette.

Ifjú pár az 1950-es években, kép forrása

Az új törvény értelmében a házasulandó felek a törvény előtt egyenlőek, a házasság két egyenlő fél szabad akaratából történő egyesülést jelentett (a hagyományos felfogás két család egyesüléseként, szinte üzletként kezelte a házasságot). Az új törvény értelmében kötelező volt állami hivatalokban bejegyeztetni a házasság (ill. válás) megtörténtét. Így a hivatalos regisztráció, a házassági okirat is részét képezte a házasságot megelőző ceremóniáknak. Az 1950-es években a házassági okirat megszerzéséhez még szükség volt a munkáltató aláírására is.

Zhang Fanfu: Esküvői ruha, 1954, kép forrása

A kommunista Kína történelmének első évtizedeiben az esküvők elég egyszerűek voltak, a hivatalos regisztráción kívül a család is rendezett ünnepséget, azonban ezek nem a pompa jegyében zajlottak. A vőlegény és menyasszony is egyszerű, (szinte) hétköznapi ruhát viselt, sőt, akár katonai zubbonyt vagy munkásruhát is. Különösen a kulturális forradalom alatt volt szinte elképzelhetetlen, hogy valaki nyugati stílusú, díszes ruhában esküdjön. Esetleg egy-egy szebb anyagból készült, mintás, vagy elegánsabb szabású ruhadarab került elő, vagy a mellre tűzött kokárda, vagy virágcsokor jelentett minden kiegészítőt.

Esküvő az 1950-es években, kép forrása

Az 1980-as évektől napjainkig

Az 1980-as évek politikai enyhülése kedvezett a díszes, ünnepélyes esküvők visszatérésének. Ismét megjelentek a nyugati divat szerinti fehér esküvői ruhák, hosszú, fehér fátylak, virágcsokrok; ill. az elegáns öltönyök, nyakkendők és bőrcipők. Az 1980-90-es évektől kezdődően az esküvői trendek teljes mértékben követték a nyugati divatot. Ugyanez igaz a mai esküvői ruhákra, főleg a nyugati trendeket követik, illetve az utóbbi évekbe egyre erőteljesebb a letisztult, romantikus koreai stílus.

Ifjú pár az 1980-as években, kép forrása

A mai esküvők általában két szertartásra bonthatók. Nagyon népszerű a nyugati stílusú esküvő, vagyis ami a kínaiak számára a nyugati esküvőt megtestesíti. Itt általában egy gazdagon feldíszített elegáns terembe való bevonulásról, és az igenek ünnepélyes kimondásáról van szó, a ceremóniát gyakran egy profi műsorvezető vezeti. A szertartás másik része a hagyományos rész, mely gyakran hagyományos jellegű, otthon zajlik, piros színű ruhában történik, és a szülők is fontos szerepet kapnak. Nagyszámú vendégsereg, és evés-ivás mindkét eseményen van.

Kínában tipikus nyugati stílusú esküvői szertartás, kép forrása

Fontos kiemelni, hogy míg a nyugati stílusú eseményen viselt ruhák valóban a nyugati trendeket tükrözik (abban az értelemben, hogy nem különböznek a számunkra megszokott ruháktól), addig a hagyományos jellegű vörös (esetleg aranyszínű vagy fehér) ruhák inkább csak történelmi inspirációkból merítenek, és nem sok közük van a kínai divattörténet során ténylegesen viselt ruhákhoz. Ezek a hagyományos jellegű viseletek általában vörös színűek (ez valószínűleg még a Tang-kori 红男绿女 hagyománya, amely az idők során kisség megváltozva, de fennmaradt), szabásukban általában a Qing-kori azaz mandzsu (tehát nem han!) viseleteket tükrözik: a nők esetében gyakran egy mandzsu módra középen gombsorral záródó hosszúujjú felsőrész és hosszú szoknya, vagy a Köztársaság-korihoz hasonló szűk szabású qipao, férfiak esetében pedig általában mandarinkabát és bő nadrág.

Mandzsu ihletésű modern esküvői viseletek Angelababy, kínai modell, színésznő esküvőjén, kép forrása

A 2000-es évek elején útjára indult hanfu mozgalom fellendülésével azonban egyre terjed a hagyományos han viseletek ismerete, és az utóbbi évtizedben egyre több pár dönt úgy, hogy valóban hagyományos stílusú esküvőt választ, han (nem mandzsu) hagyományos viseletekkel.

Han stílusú hagyományos esküvői szertartás és hanfu (han viseletek), kép forrása

Már régóta a kultúra részét képezte az esküvői fotók készítése, azonban az esküvői fotózás az 1980-as évek végén vált azzá hatalmas iparággá, ami Kínában ma is. Esküvői fotózáson pedig nemcsak a mi fogalmaink szerinti, a konkrét esküvői szertartáson és a lagzin készült képeket értik, hanem műtermi fotókat minden elképzelhető téma köré szervezve: a legegyszerűbb fehér esküvői ruhás/öltönyös képek mellett természetesen nagyon élénk a kereslet a hagyományos kínai stílusú fotózásra, de olyan témák is népszerűek, mint az utcai fotók, tengerparti fotók, természetben készült fotók, utazós fotók, diákos fotók, európai stílusú fotók (a háttérben lehetőleg egy európai műemlékkel), víz alatti fotók, humoros fotók, illetve újabban a cukros-romantikus koreai stílus hódít.