Fejezetek a kínai divattörténetből - A széttagoltság kora

A széttagoltság kora (魏晋南北朝 Wèi Jìn Nánběi cháo azaz Wei, Jin és az északi és déli dinasztiák kora és 六朝 Liùcháo a Hat dinasztia kora, 220-589) megnevezés a kínai történelemnek a Han- és a Sui-dinasztia közötti korszakát jelöli. Ezt az időszakot a központi kínai hatalom hiánya, az északi lovas nomád népek megerősödése és a selyemút egyre növekvő jelentősége határozza meg. A korszakból fennmaradt régészeti leletek egy jelentős része is a selyemút mentén található.

Gu Kaizhi (顾恺之 Gù Kăizhī) festménye, Encyclopaedia Britannica

A fenti összetevők befolyásolják a korabeli divatot is. A nem kínai, lovas nomád népcsoportok viseletének számos jellegzetessége jelenik meg a korszak kínai ruháin. Ezzel együtt a nomád népek és a selyemút közvetítésével Nyugatról új technikák és motívumok is érkeznek a központi kínai területekre ebben az időben.

Ez látszik a korabeli brokátokon, melyek minden addiginál színesebbek, megmunkálásukban aprólékosabbak és mívesebbek. A brokátok motívumkincse is kibővült ekkor. Az új minták Közép- és Nyugat-Ázsiából érkeztek főként, például oroszlános és elefántos minták. Perzsa hatás figyelhető meg egyes madár- és oroszlánmintákon.

A legnépszerűbb minták ebben az időben a szerencsét hozó  és mitikus állatok, ilyenek a négy égtájőr állat (四象 sìxiàng): a kelet azúr sárkánya, a nyugat fehér tigrise, a dél skarlát madara és az észak fekete teknőse. Illetve egyéb szerencsés jelentéssel bíró állatábrázolások is megjelentek, úgy mint ló, szarvas, tigris, páva, nyúl, hal stb. A növényi és absztrakt minták is igen kedveltek voltak: különböző virágok, fák, felhők, csillagok.

Állatmintás brokát az Asztana mellett talált leletből, kép forrása

Szintén nagy népszerűségnek örvendtek a feliratok, melyek leggyakrabban a ruhák szegélyét díszítették. A feliratok többsége a ruhadarab viselője számára megfogalmazott jókívánság volt. Az egyírásjegyestől, mint „德” azaz „erény”, „安” azaz „biztonság”, „宜” azaz „megfelelő”, „illő”, egészen a hosszabbakig, mint „宜子孙” azaz „egymást követő generációk” vagyis a generációk békés váltakozása, a vérvonal hosszú és boldog fennmaradása, „安乐如意长寿无极” azaz „a gondtalan vidámság iránti vágyaid váljanak valóra, legyen végeérhetetlen hosszú életed”, mindenféle feliratokat találunk.

Különösen virágzó volt a korszakban a sichuani brokát (蜀锦 shŭjĭn). A sichuani brokát kitűnt élénk színeivel, mélykék, bordó vagy fehér hátterű gazdagon díszített, sokszínű mintáival. Az egyik legszebben fennmaradt lelet egy xinjiangi páros sír, melyben egy karvédőt találtak a következő felirattal:

„五星出东方利中国”
„Öt csillag emelkedik keletről, Kínára mosolyog a szerencse.”

kép forrása

A fenti részlet gyakran megjelenik régi csillagjóslással foglalkozó könyvekben, nem mellesleg pedig érdekes egybeesés, hogy Kína jelenlegi zászlajában is öt csillag szerepel.

A Hat dinasztia korában a viseletek igen vegyesek voltak, és meghatározó volt a nomád törzsek hatása. A korábbiakban volt szó a nadrág északi lovas nomád népektől való átvételéről. A nomádok a nadrág viselésekor a praktikumot részesítették előnyben, ahogy azonban a ruhadarab a han népesség körében elterjedt, változásokon ment keresztül. A lovas nomádok ugyanis a viszonylag szűk nadrágot rövid köntössel hordták, hogy minél könnyebb legyen benne a mozgás és különösen a lovaglás. Ezt a felső és alsó két részes viseletet vették át a kínaiak is, azonban a felső rész jóval bővebb lett, főleg a ruhaujjak bővültek, a nadrág szintén sokkal lazább lett, sőt, sokszor bő szoknya váltotta fel, így végül egy lovaglásra immár kevéssé alkalmas, viszont a kínai ízlésnek jobban megfelelő viselet alakult ki.

Az alsó ruhák bő szegélye és hossza vonta magával az ún. magas orrú cipők (高头履 gāotóulǚ) elterjedését. Ennek a cipőnek az orra hosszú és felfelé mutató volt, a cipőorr a földig érő ruha szegélye alól kilógott így akadályozva meg, hogy viselője a ruha szegélyére lépjen járás közben.

A viseleteket nagyban meghatározta a foglalkozás is. Az elit rétegek bő, hosszú ruhát hordtak, hiszen ők nem végeztek fizikai munkát, és a ruhához szükséges anyagot is meg tudták fizetni.

Gu Kaizhi (顾恺之 Gù Kăizhī) festménye, British Museum

Ezzel szemben a földműves rétegek viselete praktikusan rövid volt, gyakran szűk vagy legalábbis a csuklónál és a nadrág alsó szegélyénél összeszűkülő. A katonaság körében a testhezálló nadrág, rövid, szűk ujjú felsőruha és csizma volt a jellemző.

A hajviseletek is igen változatosak voltak ebben a korban. A vagyonos nők körében a karika konty (环髻 huánjì, hosszú, vékony copf, melyet a fejtől messze elállva tornyoztak fel) és a cselédlány konty (丫髻 yājì, a fejtetőn kétoldalt két kis konty, a írásjegy nem csak a frizurát előszeretettel viselő fiatal lányokra utal, hanem mintegy képszerűen meg is jeleníti a kontyot viselőt), valamint az égben szárnyaló konty (飞天髻 fēitiānjì, magas kétoldalra szárnyszerűen kiálló konty) voltak a legnépszerűbbek.

Karika kontyot viselő nő, Metropolitan Museum

Yaji frizurát viselő hajadon, Metropolitan Museum

Feitianji frizurát viselő zenész, kép forrása

Számos kiegészítőt is használtak ebben a korban. Az egyik legkedveltebb, és a későbbi korokban is használt kiegészítő a hímzett, összehúzható szájú szütyő (囊 náng). Ez mindenféle apróság tárolására szolgált, készülhetett bőrből és textilből is, hímzéssel díszíthették. Néha finom illatú fűszereket is raktak bele.

Szintén szép és praktikus kiegészítők voltak a különböző fésűk, melyeket többnyire fából készítettek.

Rezgő fejdísz Gu Kaizhi festményén, kép forrása

A xianbei (鲜卑 xiānbēi) népcsoport által uralt területeken jelent meg az ún. rezgős fejdísz (步摇冠 bùyáoguān). Ez egy arany alapra erősített fa alakú, 10-30 cm közötti méretű dísz volt, kiálló ágain szív alakú levelek lógtak, melyek mozgás közben rezegtek.

Xianbei rezgő fejdísz, kép forrása

A széttagoltság korában az öltözködést sokszínűség és változatosság jellemezte. Mind a ruházkodásban, mind a kiegészítőkben meghatározóak volt a külső, többnyire Közép-Ázsiából a selyemúton, illetve az északi nomád népektől érkező hatások.
Ez a változatosság a későbbiekben is megmarad, a széttagoltság időszakát követő, a kínai divattörténet aranykorának számító Sui- és Tang-dinasztia viseletei is ezekből táplálkoznak.

Első rész A történelem előtti idők

Második rész A Shang- és Zhou-dinasztia

Harmadik rész A Qin- és Han-dinasztia

Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia

Hatodik rész A Tang-kori nők éke: frizura és smink 

Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?

Nyolcadik rész A Song-kor

Kilencedik rész Nomád dinasztiák

Tizedik rész A Ming-kor

Tizenegyedik rész A Qing-kor

Felhasznált irodalom:

Zang Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant Garments with Grace, Beijing Publishing Group

华梅 (2004): 古代服饰, 文物出版社

祹络岚