A
széttagoltság kora (魏晋南北朝 Wèi Jìn Nánběi cháo azaz Wei, Jin és az
északi és déli dinasztiák kora és 六朝 Liùcháo a Hat dinasztia kora, 220-589) megnevezés a kínai történelemnek a Han-
és a Sui-dinasztia közötti korszakát jelöli. Ezt az időszakot a központi kínai hatalom
hiánya, az északi lovas nomád népek megerősödése és a selyemút egyre növekvő jelentősége határozza meg. A korszakból fennmaradt régészeti leletek egy
jelentős része is a selyemút mentén található.
 |
| Gu Kaizhi (顾恺之 Gù Kăizhī) festménye, Encyclopaedia Britannica |
A
fenti összetevők befolyásolják a korabeli divatot is. A nem kínai, lovas nomád népcsoportok viseletének
számos jellegzetessége jelenik meg a korszak kínai ruháin. Ezzel együtt a nomád
népek és a selyemút közvetítésével Nyugatról új technikák és motívumok is
érkeznek a központi kínai területekre ebben az időben.
Ez
látszik a korabeli brokátokon, melyek minden addiginál színesebbek, megmunkálásukban
aprólékosabbak és mívesebbek. A brokátok motívumkincse is kibővült ekkor. Az új
minták Közép- és Nyugat-Ázsiából érkeztek főként, például oroszlános és elefántos
minták. Perzsa hatás figyelhető meg egyes madár- és oroszlánmintákon.
A
legnépszerűbb minták ebben az időben a szerencsét hozó és mitikus állatok, ilyenek a négy égtájőr
állat (四象 sìxiàng): a kelet azúr sárkánya, a
nyugat fehér tigrise, a dél skarlát madara és az észak fekete teknőse. Illetve
egyéb szerencsés jelentéssel bíró állatábrázolások is megjelentek, úgy mint ló,
szarvas, tigris, páva, nyúl, hal stb. A növényi és absztrakt minták is igen
kedveltek voltak: különböző virágok, fák, felhők, csillagok.
 |
| Állatmintás brokát az Asztana mellett talált leletből, kép forrása |
Szintén
nagy népszerűségnek örvendtek a feliratok, melyek leggyakrabban a ruhák
szegélyét díszítették. A feliratok többsége a ruhadarab viselője számára
megfogalmazott jókívánság volt. Az egyírásjegyestől, mint „德”
azaz „erény”, „安” azaz „biztonság”, „宜” azaz „megfelelő”, „illő”,
egészen a hosszabbakig, mint „宜子孙”
azaz „egymást követő generációk” vagyis a generációk békés váltakozása, a
vérvonal hosszú és boldog fennmaradása, „安乐如意长寿无极”
azaz „a gondtalan vidámság iránti vágyaid váljanak valóra, legyen végeérhetetlen
hosszú életed”, mindenféle feliratokat találunk.
Különösen
virágzó volt a korszakban a sichuani brokát (蜀锦 shŭjĭn). A
sichuani brokát kitűnt élénk színeivel, mélykék, bordó vagy fehér hátterű
gazdagon díszített, sokszínű mintáival. Az egyik legszebben fennmaradt lelet egy xinjiangi páros
sír, melyben egy karvédőt találtak a következő felirattal:
„五星出东方利中国”
„Öt csillag emelkedik keletről, Kínára mosolyog a szerencse.”
 |
| kép forrása |
A fenti részlet gyakran megjelenik régi csillagjóslással foglalkozó könyvekben, nem mellesleg pedig érdekes egybeesés, hogy Kína jelenlegi zászlajában is öt csillag szerepel.
A
Hat dinasztia korában a viseletek igen vegyesek voltak, és meghatározó volt a
nomád törzsek hatása. A korábbiakban volt szó a nadrág északi lovas nomád
népektől való átvételéről. A nomádok a nadrág viselésekor a praktikumot
részesítették előnyben, ahogy azonban a ruhadarab a han népesség körében
elterjedt, változásokon ment keresztül. A lovas nomádok ugyanis a viszonylag szűk
nadrágot rövid köntössel hordták, hogy minél könnyebb legyen benne a mozgás és
különösen a lovaglás. Ezt a felső és alsó két részes viseletet vették át a
kínaiak is, azonban a felső rész jóval bővebb lett, főleg a ruhaujjak bővültek,
a nadrág szintén sokkal lazább lett, sőt, sokszor bő szoknya váltotta fel, így
végül egy lovaglásra immár kevéssé alkalmas, viszont a kínai ízlésnek jobban megfelelő viselet alakult ki.
Az
alsó ruhák bő szegélye és hossza vonta magával az ún. magas orrú cipők (高头履 gāotóulǚ) elterjedését. Ennek a cipőnek
az orra hosszú és felfelé mutató volt, a cipőorr a földig érő ruha szegélye alól kilógott
így akadályozva meg, hogy viselője a ruha szegélyére lépjen járás közben.
A
viseleteket nagyban meghatározta a foglalkozás is. Az elit rétegek bő, hosszú
ruhát hordtak, hiszen ők nem végeztek fizikai munkát, és a ruhához szükséges
anyagot is meg tudták fizetni.
 |
| Gu Kaizhi (顾恺之 Gù Kăizhī) festménye, British Museum |
Ezzel
szemben a földműves rétegek viselete praktikusan rövid volt, gyakran szűk vagy
legalábbis a csuklónál és a nadrág alsó szegélyénél összeszűkülő. A katonaság
körében a testhezálló nadrág, rövid, szűk ujjú felsőruha és csizma volt a jellemző.
A
hajviseletek is igen változatosak voltak ebben a korban.
 |
| Karika kontyot viselő nő, Metropolitan Museum |
 |
| Yaji frizurát viselő hajadon, Metropolitan Museum |
 |
| Feitianji frizurát viselő zenész, kép forrása |
Számos kiegészítőt is használtak ebben a korban. Az egyik legkedveltebb, és a későbbi korokban is használt kiegészítő a hímzett, összehúzható szájú szütyő (囊 náng). Ez mindenféle apróság tárolására szolgált, készülhetett bőrből és textilből is, hímzéssel díszíthették. Néha finom illatú fűszereket is raktak bele.
Szintén
szép és praktikus kiegészítők voltak a különböző fésűk, melyeket többnyire
fából készítettek.
 |
| Rezgő fejdísz Gu Kaizhi festményén, kép forrása |
A
xianbei (鲜卑 xiānbēi) népcsoport által uralt
területeken jelent meg az ún. rezgős fejdísz (步摇冠 bùyáoguān). Ez egy
arany alapra erősített fa alakú, 10-30 cm közötti méretű dísz volt, kiálló ágain szív alakú levelek
lógtak, melyek mozgás közben rezegtek.
 |
| Xianbei rezgő fejdísz, kép forrása |
A széttagoltság korában az öltözködést sokszínűség és változatosság jellemezte. Mind a ruházkodásban, mind a kiegészítőkben meghatározóak volt a külső, többnyire Közép-Ázsiából a selyemúton, illetve az északi nomád népektől érkező hatások.
Ez a változatosság a későbbiekben is megmarad, a széttagoltság időszakát követő, a kínai divattörténet aranykorának számító Sui- és Tang-dinasztia viseletei is ezekből táplálkoznak.
Első rész A történelem előtti idők
Második rész A Shang- és Zhou-dinasztia
Harmadik rész A Qin- és Han-dinasztia
Hatodik rész A Tang-kori nők éke: frizura és smink Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?
Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia
Nyolcadik rész A Song-kor
Kilencedik rész Nomád dinasztiák
Tizedik rész A Ming-kor
Tizenegyedik rész A Qing-kor
Felhasznált
irodalom:
Zang
Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant Garments with Grace, Beijing Publishing
Group
华梅 (2004): 古代服饰,
文物出版社
祹络岚