Fejezetek a kínai divattörténetből – A Shang- és Zhou-dinasztia

A sorozat előző részében a történelem előtti idők kínai viseleteit és díszítő elemeit tárgyaltuk újkőkori leletek alapján, mely mintegy bevezetésül szolgált a későbbi korok ruházkodásának megismeréséhez és megértéséhez.

Ezalkalommal a Shang- és Zhou-dinasztiák öltözékeit vizsgáljuk meg. A Shang-kor (i.e. 1600–1046) és Zhou-kor (i.e. 1045–771) egyik legnagyobb újdonsága az írás megjelenése, ezzel a régészeti leletek mellett már írott források is rendelkezésünkre állnak a korabeli viseletekről.

tévéműsorban Fu Haót alakító színésznő korhű viseletben, kép forrása

A jádetárgyak továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek. A Zhou Szertartásai (周礼, Zhōulĭ) című műben említik az ún. Jáde Hivatalt (玉府, Yùfŭ), mely egy jádéval foglalkozó állami szerv volt.

A társadalmi normákról szóló Szertartások könyve (礼记, Lĭjì) a következőket írja a jádéról:

„古之君子必佩玉。”
„Régen a nemesembernek jádét kellett hordania.”

A jádekőnek öt fajtáját különítették el, színe szerint:

„赤如鸡冠，黄如蒸栗，白如截脂，墨如纯漆，谓之玉符。而青玉独无说焉。”
„Piros, mint a kakastaréj; sárga, mint a sült gesztenye; fehér, mint a zsír; fekete, mint a tiszta lakk; ezeket nevezik jáde talizmánnak. A zöld jádéval azonban nem érhet fel semmi sem.”

Ez az öt szín egyébként az öt elem elméletben megállapított öt alapszín (a színekről bővebben itt).

Jádefőnix Fu Hao sírjából, forrás

A Shang-korból származó különösen érdekes leletegyüttes Fu Hao (妇好, Fù Hǎo) sírja. Fu Hao a Shang-dinasztia egyik királyának, Wu Dingnek (武丁, Wŭ Dīng) volt a felesége, valamint szokatlan módon katonai parancsnok és papnő is volt. Sírjában 755 jádetárgyat találtak, ezek közül tíz emberi alakot ábrázolót, és számos állatfigurát, ez utóbbiak között valós (pl. tigris, elefánt, sólyom stb.) és mitikus lények is vannak (pl. sárkány, főnix stb.).

emberalakot ábrázoló jáde Fu Hao sírjából, kép forrása

A Shang- és Zhou-korra kiforrott a textilkészítés technikája. A Zhou-kor egyik legjellegzetesebb lelettípusai a bronzedények. Ezek az edények egészen különös módon járultak hozzá a textilekkel foglalkozó régészek munkájához, ugyanis a holtakkal eltemetett bronzedényeket textilbe csomagolták. Bár maguk a textilek sok esetben nem maradtak fenn, azonban lenyomatot hagytak a bronzok felszínén. Ezeket a lenyomatokat vizsgálva sokat megtudhatunk a Zhou-kori textilművességről.

A Shang- és Zhou-korban gyakori a külön felső- (上衣, shàngyī felül köpeny) és alsóruhából (下裳, xiàcháng alul szoknya) álló öltözet, a modern kínaiban az 衣裳 (yīshang köpeny és szoknya) ma is viselet, öltözet jelentéssel bír. A köpeny viszonylag hosszú volt, általában rálógott a szoknyára. Ebből fejlődött ki a 襦裙 (rúqún), mely szintén egy rövid felsőrész (襦 rú) és egy szoknya (裙 qún) együttese. Később ezt a kifejezést csak női öltözetek megnevezésére használják.

A Zhou-korban alakult ki a 深衣 (shēnyī) nevű ruhatípus. A shenyi egy egyberészes ruhadarab, melyet férfiak és nők egyaránt hordtak. A shenyi felső és alsó része külön készült, és utólag varrták össze. Leggyakrabban festetlen vászon- vagy pamutanyagból készült, a szegélyeken már anyagból készült díszítés jelenhet meg. A shenyi ujja bő, azonban a csuklónál összeszűkül. A ruhadarab felső része egyenes szabású, alsó fele azonban kibővül, hogy viselője számára könnyű mozgást biztosítson. A ruha felső részének V-alakját két anyagdarab adja, melyek közül a bal kézről eső van felül. Derékban öv fogja körül a shenyit.

Shenyi a Hadakozó Fejedelemségek korából, a mashani leletegyüttesből, kép forrása

Már ekkor is ismert ruhadarab volt a nadrág (裤, kù), viszont ez nem a mai nadrágra hasonlított, hanem inkább két nadrágszár volt felül egy vastag övre erősítve, így középen nyitott volt. A nadrágot ebben az időszakban csak alsóneműként volt szokás viselni. A Tavaszok és Őszök korában (i.e. 722–481) a 赵 (Zhào) állam-beli 武灵 (Wŭlíng) király számos területen példát vett a nomádoktól, így többek között átvette a nomádok lovagláshoz használt, középen is összevarrott nadrágját. Ez a nadrágtípus először a katonaság, majd a nép körében is elterjedt. Emellet Wuling király a nomádok szűk ruhaujját, és általuk hordott, a csizmaszárat tartó övet is átvette.

alsóneműként hordott nadrág, kép forrása

A Shang- és Zhou-korban már megjelent a ruhadarabok hímzéssel való díszítése. A késői Zhou-korszakra, a Hadakozó Fejedelemségek korára (i.e. 453–221) datált 马山-i (Măshān) leletek között díszesen hímzett ruhákat találtak. A hímzések sárkányt, főnixet, tigris és qilint, egy mitikus lényt ábrázolnak.

sárkány, főnix és tigris mintával hímzett anyag a mashani leletegyüttesből, kép forrása

Amint a fentiekből is látszik a Shang- és Zhou-korban már nem pusztán az "ápol és eltakar" elve érvényesül a ruházkodásban, hanem már megjelennek különböző stílusok, valamint az öltözetet díszítő elemek és technikák is. A következő részben nyomon követjük a ruházkodás fejlődését, és szót ejtünk hadi viseletekről és alsóneműkről is.

Első rész A történelem előtti idők
Harmadik rész A Qin- és Han-dinasztia
Negyedik rész A széttagoltság kora
Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia

Hatodik rész A Tang-kori nők éke: frizura és smink 

Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?

Nyolcadik rész A Song-kor

Kilencedik rész Nomád dinasztiák

Tizedik rész A Ming-kor

Tizenegyedik rész A Qing-kor

Felhasznált irodalom:

Zang Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant Garments with Grace, Beijing Publishing Group

华梅 (2004): 古代服饰, 文物出版社

FuHao sírja

祹络岚