Fejezetek a kínai divattörténetből - A Tang-kori nők éke: frizura és smink

A Sui- és a Tang-dinasztia (581–618–907) kora a kínai divattörténet legmeghatározóbb időszaka. A politikai stabilitás, a pax sinica, a gazdasági prosperitás, a selyemút kereskedelme és a kulturális kölcsönhatások mind kedveztek a kifinomult öltözködés és divat kultuszának.

A Tang-kori szépségideál a maitól eltérően a teltkarcsú, molett alak volt, ennek megfelelően különböző Sui- és Tang-kori festményeken gyakran találkozunk telt idomokkal rendelkező hölgyekkel. A teltkarcsú vonalak mellett a fehér bőr volt még a vágyott külső jellegzetessége. A tökéletes alak és fehér bőr mellett pedig a frizura és a smink is ugyanolyan fontos szerepet játszottak a divatos megjelenésben.

Tang-kori nő viaszszobra

Frizurák

Ugyan már korábban is jellemző volt, a Tang-korban azonban még nagyobb mértékben jelen vannak a parókák. Kínában azonban nem a teljes hajas fejbőrt eltakaró parókákról beszélünk, mint Európában, hanem inkább kisebb kiegészítőkről, melyeknek legfőbb szerepe a frizura formálása és a haj dúsabbnak mutatása volt. Ezek a parókarészek emberi hajból, lószőrből vagy textilből készültek, és inkább kis párnácskákra hasonlítottak, az egészen apró gömb és tojás formáktól kezdve a hosszúkás félhold vagy karika alakú parókákig mindegyik formának megvolt a maga sajátos funkciója.

Számos festmény tanúskodik a Tang-kor extravagáns frizurakreációiról, sok esetben az európai barokk és rokokó hajtornyok juthatnak róluk eszünkbe.

A Tang-kor legnépszerűbb frizurái közé tartozik az ún. spirális konty (螺髻 luójì), nevének megfelelően a fejtetőre spirálisan feltekert konty. Szintén népszerű volt a kettős penge konty (双刀髻 shuāngdāojì), ez tulajdonképpen két, egymás fölé rendezett vékony, hátrafelé kiálló konty.

A Tang-kori frizura legfontosabb díszítőeleme a friss virág, sok festményen találkozunk hajukban virágot hordó nőalakokkal. Szintén népszerűek a fémből készült aprólékosan megmunkált hajdíszek és hajtűk, sokszor lógó díszekkel ellátva.

Smink

Ahogy a korszak festményein is látszik, a Tang-korban rendkívül fontos szerepet játszott a smink, és széles körben elterjedt a kozmetikumok használata.

A tökéletes smink és frizura elkészítéséhez nyújt segítséget a hagyományos kínai bronztükör, melynek egyik oldala simára csiszolt, hátoldala pedig gazdagon díszített, Metropolitan

Tang-kori smink tutorial lépésről lépésre

Púder

A Tang-kori smink alapja a púder volt, ezzel érték el a korszakban - és általában az egész kínai történelem folyamán egészen napjainkig - kívánatos fehérséget. Kínában a fehér bőr mindig is a szépség egyik mércéje volt (一白遮百丑 azaz "száz hibát takar a fehér bőr"). Ezért a nők minden eszközzel igyekeztek fehérebbé tenni bőrüket. A sminkelés első lépésében a púdert vitték fel először az arcra, aztán a nyakra és a dekoltázsra, valamint egyéb látható bőrfelületekre. A legelső púderek (粉 fĕn) rizsből készültek viszonylag hosszú és bonyodalmas eljárással. Később aztán ólomból is készítettek púdert, ez azonban nehézfém tartalma miatt – ironikus módon éppen bőrelszíneződést okoz – az egészségre káros, hosszan fennálló és nagy mennyiségű használat esetén akár halált is okozhat. Sőt, egyes nők még arzén fogyasztására is hajlandók voltak a hőn áhított fehér bőr elérése érdekében.

Rúzs

Második lépésben a rúzst vitték fel a Tang-kori nők. A rúzs készülhetett cinóberből, a cinnabarit érc festékanyagából, melyet porrá őröltek. Mivel azonban ez a por nem tapad jól a bőrre, ezért állati zsiradékot adtak hozzá, és ezt vitték fel az arcra (朱砂 zhūshā). Emellett sáfrányból is készítettek rúzst. A sáfrány növény a hunok lakta területről érkezett Kínába, ahol nagy sikert aratott. A virágot megszárították, porrá törték, majd állati zsiradékkal elkeverték, és az így keletkezett anyagot (胭脂 yānzhi) használták fel. Nem csak az ajkukra vitték fel ezt a rúzst, hanem arcpirosítónak is ezt használták.

A Tang-korban a kicsi cseresznyeajkak voltak népszerűek, melyeket határozott vonalvezetéssel rajzoltak meg.

Az arc gödröcskéihez is egy-egy petty rúzst használtak. Olykor a halántékot is díszítették rúzzsal rajzolt mintával. A legenda szerint ez akkor jött divatba, mikor Cao Pi uralkodó (曹丕 Cáo Pī) ágyasa egy este nekiment egy paravánnak és beütötte a fejét. Látva, hogy mennyire jól áll neki a zúzódás, a többi palotahölgy is rajzolt magának hasonlót.

Szemöldök

A következő lépés a szemöldök megrajzolása volt. A legkorábbi időkben megszenesedett fűzfaágakat használtak erre a célra, később pedig egy zöldesfekete festékanyag, a dai (黛 dài) jött divatba, melyet porrá törve és vízzel elkeverve használtak.

A szemöldökformák igen változatosak voltak, Tang Xuanzong (唐玄宗 Táng Xuánzōng) császár megrendelésére kép is készült a tíz legnépszerűbb szemöldökforma bemutatására (十眉图 Shí méi tú), melyek a következők voltak.

Az első a mandarinkacsa szemöldök más néven a nyolcas írásjegy szemöldök (鸳鸯眉 yuānyangméi vagy 八字眉 bāzìméi). A második a hegyecske vagy távoli hegyek (小山眉 xiăoshānméi vagy 远山眉 yuănshānméi). A harmadik az öt domb szemöldök (五岳眉 wŭqiūméi). A negyedik a három orom szemöldök (三峰眉 sānfēngméi). Az ötödik a függő gyöngy szemöldök (垂珠眉 chuízhūméi). A hatodik a holdsarló szemöldök vagy fogyó hold szemöldök (月棱眉 yuèléngméi vagy 却月眉 quèyuèméi). A hetedik a szétváló gallyak (分梢眉 fēnxiāoméi). A nyolcadik a füstös szemöldök (涵烟眉 hányānméi). A kilencedik a vonuló felhők vagy más néven vízszintesen terjedő füst (拂云眉 fúyúnméi vagy 横烟眉 héngyánméi). A tizedik pedig a fejjel lefelé fordított dicsfény (倒晕眉 dàoyùnméi).

Tang-kori szemöldökök ábrázolása festményeken

Virágos arcok

A Tang-kori smink legszembetűnőbb eleme az ún. huadian (花钿 huādiàn). A huadian az arc bizonyos részein, például a homlokon, a két szemöldök között vagy a két halántékon látható virág alakú vagy absztrakt díszítés. A huadian leggyakrabban piros színű, ritkán aranysárga vagy zöld is lehetett.

Az eredetére vonatkozó legenda szerint Shouyang hercegnő (寿阳公主 Shòuyáng gōngzhŭ) egy tavaszi napon a kertben elaludt, és egy szilvairág szirma hullott a homlokára, amit aztán jó darabig le sem tudott szedni. Az udvarhölgyek felkapták az új divatot, ami így hamar elterjedt. Más magyarázatok szerint esetleg Indiából átvett szokásról van szó.

Huadiant mindenki abból készített, amiből tudott. A feljegyzések szerint készülhetett aranylemezből, papírból, halpikkelyből vagy a halak úszóhólyagjából, melyeket színeztek, formára vágtak, majd mésszel vagy csirizzel ragasztottak fel a bőrre.

Az aktuális divatnak megfelelően számtalan forma létezett: madártoll, barackvirág, ezüsttömb (mely formára leginkább egy papírcsónakra hasonlít), négyszirmú virág, juharfalevél stb.

Körmök

A körmök festése sem új keletű szokás. A Tang-kori nők a nebáncsvirág piros szirmaiból készítettek levet, majd formára vágott anyagot áztattak bele, és ezt tették éjszakára a körmükre, amitől az enyhe pirosas színt kapott.

Wu Zetian császárnő viaszszobra Luoyangban

A Sui- és különösen a Tang-kor hölgyeinek extravagáns hajviselete és az ezzel párosuló feltűnő, különleges smink a kínai divattörténet aranykorának védjegye. A Sui- és Tang-dinasztia ruhái, haj- és sminkdivatja a kínai hagyományos viseletek legjellegzetesebbje, és mint ilyen máig is nagy hatást gyakorol. A 21. században a hagyományos kínai öltözeteket a fiatalok körében újra divatba hozó modern hanfu kultúra egyik legfőbb inspirációs forrása is a Tang-kor divatja.

Első rész A történelem előtti idők

Második rész A Shang- és Zhou-dinasztia

Harmadik rész A Qin- és Han- dinasztia

Negyedik rész A széttagoltság kora

Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia

Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?

Nyolcadik rész A Song-kor

Kilencedik rész Nomád dinasztiák

Tizedik rész A Ming-kor

Tizenegyedik rész A Qing-kor

Felhasznált irodalom:

Zang Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant Garments with Grace, Beijing Publishing Group

华梅 (2004): 古代服饰, 文物出版社

讲历史的王老师：古代人的日常生活



祹络岚