A
Kínai Köztársaság (1912–1949) kora óriási változást hozott a kínai
öltözködésben, ebben az időszakban a korábbiaktól gyökeresen eltérő hatások
érvényesültek. Az államszervezet mellett a divatban is paradigmaváltás történt,
ahogy a történelemben, úgy a divattörténetben is ekkortól kezdve beszélünk a
modern Kínáról.
A
Qing-korszakban (1644–1911) egyre erőteljesebbé váló, és többször konfliktushoz is vezető külföldi
jelenlét nagy hatással volt a történelmi folyamatokra. A nemzetközi
konfliktusok (ópiumháborúk, 1839–1842 és 1856–1860; francia–kínai háború 1884–1885;
japán–kínai háború, 1894–1895) mellett belső problémákkal (Taiping felkelés,
1850; bokszerlázadás, 1900–1901) is szembe kellett néznie az egyébként is
meggyengült udvarnak.
Ebben
az időszakban a kínai értelmiség fontos szerepet játszott. A Qing-kor végén
külön csoportot alkottak a külföldet megjárt értelmiségiek, akik a nyugati
tanulmányaik során megszerzett tudás mellett új nézeteket hoztak magukkal
Európából és Amerikából. Ilyen diákok és értelmiségiek csoportosulását vezette
Szun Jat-Szen, aki több reformtársaságot is alapított, melyekben az új eszméket
terjesztették. Ezen társaságok munkája közvetetten a császári dinasztia
bukásához vezető 1911-es wuchangi felkeléshez is kapcsolódik. A felkelés
leverése sikertelen volt, így a dinasztia lemondott a hatalomról, 1912. január
elsején pedig kikiáltották a Kínai Köztársaságot.
Azonban
a köztársaság kikiáltásával még nem valósult meg a politikai konszolidáció. Az
első évtizedekben restaurációs kísérlet, ellenkormány alakulása, hadurak
országlása, később pedig a Csang Kaj-sek és a kommunisták közötti harcok
jellemezték a köztársaság éveit. A korszak végének meghatározó eseményei pedig
a japán benyomulás, a japán-ellenes háború, majd a kiújuló polgárháború voltak.
 |
| Chongqingi utcakép 1934-ből, kép forrása |
A
feudális világrend felborulása, a régitől való elszakadás nemcsak politikai
téren jelent meg, hanem az általános gondolkodásban is. Reformeszmék jelentek
meg a politikai és államigazgatás mellett tudományos-technológia, illetve társadalmi
téren is, így például a külföldi technológiák átvétele mellett olyan fontos
kérdések is teret nyertek, mint a nők egyenjogúsága.
A
politikai-társadalmi változások a mindennapi életben is megjelentek, így az
öltözködésben is hatalmas változásokat hozott ez a korszak.
Az
egyik legszembetűnőbb változás a kötelező mandzsu hajviselet eltűnése volt.
1911-től kezdve már nem volt kötelező a korábban halálbüntetés terhe mellett
elvárt hajfonat a férfiak számára. Ezzel először csak a nagyobb városok
hivatalnokai éltek, a vidéki lakosság körében még sokáig megmaradt. Valamivel később a nők közül is sokan rövidre vágták a hajukat a reformeszmék támogatásának jelképeként.
Az
öltözködés azonban komoly kérdéseket vetett fel. A külföldön tanult
értelmiségiek gyakran a nyugati ruhákat részesítették előnyben, míg az egyszerű
lakosság körében továbbra is a Qing-kori viselet volt általános.
A
Kínai Köztársaság Szenátusa (参议院 Cānyìyuàn)
előírta a tisztviselők és feleségeik formális viseletét, valamint több más
szakma (rendőr, katona, ügyvéd stb.) számára kötelező munkaruhát.
A
férfi tisztviselők számára két formális viseletet állapítottak meg: egy ünnepit
és egy hétköznapit. Az ünnepin belül is találunk esti és napközben viselt
öltözetet – mind nyugati stílusú fekete öltöny vagy frakk, cilinderrel, elegáns
cipővel. A hétköznapi viselet ugyanígy napközbeni és esti öltözetre osztható,
kevésbé elegáns öltöny, cilinder helyett kerek tetejű keménykalappal. A
hétköznapi viseleten belül még egy típus létezett, ez hosszú paóból és
mandarinkabátból állt.
A
nők számára előírt formális viselet kínai stílusú volt. A Szenátus térdig érő
felsőruhát és hosszú, elől-hátul lapos, két oldalt rakott szoknyát írt elő.
 |
| Csang Kaj-sek és Song Meiling esküvői képe, kép forrása |
 |
| Esküvői fotó az 1920-as évekből, érdekes, hogy a menyasszony ruhája kínai szabású, azonban fehér színű, kép forrása |
Természetesen
ezek a megkötések csak a lakosság egy kis részét érintették, és őket is csak
meghatározott alkalmakkor. Az általános tendencia a nyugati viseletek egyre
nagyobb térhódítása volt, mind a férfiak, mind a nők körében.
Ebben
az átmeneti korszakban a kínai, a nyugati és a kettőt ötvöző viseletek egymás
mellett voltak jelen. Jellemző, hogy a nagyvárosokban hamarabb terjedtek el a nyugati
stílusok, stíluselemek, illetve minden nagyobb városnak megvolt a maga
regionális divatja, amely a város környékén is meghatározó volt.
Peking
fontos katonai és politikai központ lévén befolyásos városnak számított, az
itteni viseletet „fővárosi stílus” (京式 jīngshì)
néven emlegették. Innen terjedt el a korszakban jellemző sminkdivat is, főleg a
rúzshasználat. Szintén innen indult egyfajta felöltő vagy nagykabát, a dachang
(大氅 dàchăng)
divatja.
A
korszak igazi divatfővárosa azonban Shanghai volt, mely kikötője révén hamarabb
ismerte meg a nyugati divatot. Itt erőteljesen érvényesült a külföldi,
elsősorban amerikai és európai, azon belül is a párizsi divat hatása. Aki csak
tehette a shanghai divatot követte.
 |
| Divatos qipaót viselő fiatal nő |
A
férfiak viseletében a hagyományos-modern, kínai nyugati megosztottság erősen
megmutatkozott, és sokszor árulkodott társadalmi pozíciójukról valamint
foglalkozásukról. A hagyományos, kínai stílusú viselet általában egy hosszú
pao, és az azon felül hordott mandarinkabát vagy rövid mellény volt, akárcsak a
Qing-korban. A vidéki parasztság, a munkások felül shant és aót (袄 ǎo)
viseltek, melyet nadrággal egészítettek ki.
 |
| Riksás kínai stílusú kétrészes ruhában, ún. yizi módra záródó felsőrésszel, 1946, Peking, kép forrása |
Azonban
egyre többen vették át a nyugati három-négyrészes öltönyök divatját, különösen
jellemző volt ez a külföldön tanult értelmiségiekre és a hivatali pozíciót
betöltő férfiakra. Illetve inkább volt jellemző városban, mint vidéken.
 |
| Családkép öltönyös férfiakkal és qipaót viselő nőkkel, kép forrása |
Csang
Kaj-sek északi hadjárata alatt (北伐 běifá)
terjedt el a magyarul Mao-zubbonyként ismert katonai öltöny. Kínában a mai napig
első elterjesztője, Szun Jat-szen (孙中山 Sūn
Zhōngshān)
nevét viseli a zhongshanzhuang (中山装 zhōngshānzhuāng),
ami már a köztársaság első éveiben megjelent, azonban csak az északi hadjárattal
lett igazán népszerű. Az északi hadjárat során ezt a hazai gyártású zubbonyt
viselték a katonák, többnyire fekete színben, a nyári hőségben esetleg
fehérben. A letisztult, praktikus ruhadarabot később több kommunista vezető is
előszeretettel viselte, Mao elnök, Deng Xiaoping stb., ezért terjedt el
nyugaton a Mao-zubbony elnevezés.
 |
| Szun Jat-szen a róla elnevezett zubbonyban, kép forrása |
A férfiak hajviselete a Qing-korral ellentétben rövid volt, és általában véve a nyugati trendeket követte. Sokszor oldalt választották szét, és úgy fésülték kétfelé.
A
női viseletek ugyancsak hatalmas változáson mentek keresztül. A korszak elején
még a mandzsu stílusú hosszú felsőruha és nadrág vagy szoknya kombináció, ill.
az egyberészes hosszú ruha volt jellemző, később azonban a nyugati ruhák is
teret hódítottak.
A
férfiakhoz hasonlóan különböző társadalmi rétegek eltérő módon öltözködtek. A
nők körében a szórakoztatóipar és a piroslámpás negyed (青楼 qīnglóu azaz kék házak) hölgyei voltak az újító
szellemet, a nyugati trendeket legbátrabban átvevő réteg. Az ő megjelenésüket a
harsány színvilág, erős smink és a legújabb európai és amerikai divat
jellemezte. Szívesen göndörítették vagy rendezték hullámokba hajukat, melyet vagy kétfelé választva vagy frufrusan viseltek. Az egész korszak jellegzetes frizurái voltak ezek.
 |
| Erős sminket és drága ékszereket viselő nő |
Velük
szöges ellentétben álltak a diáklányok. A Köztársaság korában egyre több lány
részesülhetett nemcsak hagyományos, hanem akár modern, nyugati oktatásban is.
Erre a csoportra a puritán egyszerűség, letisztult, finoman elegáns megjelenés
jellemző. Sok iskolában kötelező egyenruha is volt; az északi hadjárat után
erről szabályzat is készült, mely szerint a diáklányoknak kék vagy sötétkék,
egyszerű szabású felsőruhát, és sötét színű szoknyát kellett hordaniuk. Később
a diákok körében is megjelenik a qipao, de ez is hasonlóan egyszerű, letisztult
vonalvezetésű. A diáklányok hajviceletét is az egyszerűség jellemezte, körükben terjedtek el először az egyszerű, rövid frizurák, illetve voltak, akik meghagyták hosszúra, majd két copfba fonták hajukat.
A
háziasszonyok vagy dolgozó nők körében a felsőruha és nadrág kombináció a
legnépszerűbb, melyben kényelmes, könnyű mozgást biztosít, így alkalmas a napi
munka elvégzésére.
 |
| Diáklányok, kép forrása |
 |
| Diáklányok, kép forrása |
A
Köztársaság korának ikonikus darabja a qipao (旗袍 qípáo), mely egyben a történelmi változásokat is jól illusztrálja,
hiszen az eredetileg mandzsu egyberészes ruha, han kínai jegyekkel alakult át,
majd egyre nyugatiasodott, és így alakult ki végül a nagyon is han kínai
jellegű ruhadarab, mely az egész világon jellegzetesen kínai ruhadarabként él a
köztudatban.
 |
| Qipaót és nagykabátot viselő nő reklámplakáton |
A
mandzsu qipaót a han nők már a Qing-kor végén kezdik a maguk ízlésére formálni.
A Köztársaság megalakulását követően pedig egyre népszerűbb. Eleinte még nagyon
bő, kiforrott, jellgzetesen testhezálló formáját később nyeri el. Az 1920–1930-as
évektől kezd igazán divatba jönni, az 1940-es évekre pedig a kétrészes
viseleteket kiszorítva ez lesz a legáltalánosabb öltözet. Természetesen számos
változáson megy keresztül, minden szezonban más népszerű: a ruha hossza és
bősége, az ujj hossza, bősége, a gallér, az anyag, a díszítés folyton változik.
 |
| Qipaót és nyugati stílusú magassarkút viselő nő reklámplakáton |
A
Köztársaság korával a kínai divat a modern korba lépett. Ezt nemcsak a
hagyományos viseletektől való egyre erősebb eltávolodás jellemzi, hanem a
nyugati divat egyre erősödő hatása is. A divat a korábbiakhoz hasonlóan
társadalmi rétegenként más és más, azonban új szerepben is megjelenik: a reklám
eszközeként. A divatképek számos plakáton, hirdetésben voltaképpen nagyobb
szerepet kapnak, mint a termékleírás, valamint egy speciális életérzést hivatottak közvetíteni.
Összességében
a Köztársaság korának új jelenségei a társadalom és a divat modernizálódásáról
egyaránt árulkodnak.
Felhasznált irodalom:
Kósa
Gábor (J. Gernet: A kínai civilizáció története alapján, 2005): Kína történelme dióhéjban
Zang
Yingchun - Xu Qian (2013): Luxuriant
Garments with Grace, Beijing Publishing Group
周锡保 (1986)：中国古代服饰史，中国戏剧出版社
祹络岚