 |
| "Forrón szeretjük a békét!", úttörők, kép forrása |
A második világháború után, a hosszú polgárháború végével 1949. október elsején a Kínai Kommunista Párt kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot.
A Népköztársaság kikiáltását a világtörténelem legnagyobb földreformja követte 1950–1952 között, amely szinte szimbolikusan is jelzi a kommunista Kína létrejöttével kezdődő gyökeres változásokat. Szintén az ötvenes évek elején zajlott a koreai háború (1950–1953), amelynek során az új Kína állásfoglalása a nemzetközi színtéren is új – nemzetközi kapcsolatainak kevéssé kedvező (pl. az ENSZ is elítéli) – fényben tüntette fel az Észak-Koreába önkénteseket küldő Kínát.
1953-tól indultak a józan országépítés évei. Az új Kína elsődleges célja a gazdaság és az infrastruktúra helyreállítása, valamint a szocialista építés volt. 1952-re a gazdaság helyreállt, így 1953-től indulhatott az első, szovjet mintát követő ötéves terv.
Szintén az ötvenes években zajlottak a nagy politikai kampányok: a fent említett földreform mellett az ellenforradalmárok elleni kampány, az Észak-Koreát támogató Álljunk ellen Amerikának, segítsük Koreát! (抗美援朝 Kàng Měi yuán Cháo), a visszaélések elleni kampányok, illetve az értelmiségieket célzó Virágozzék száz virág! kampány, illetve számos egyéb népi megmozdulás (pl. a pekingi verébirtás) is történt ebben az évtizedben.
 |
| Az utolsó veréb kiirtása c. plakát, kép forrása |
Az új Kína első évtizedét a lelkes országépítés, a pozitív jövőkép jellemezte. A Népköztársaság kikiáltását számos új intézkedés követte, amelyek a társadalom széles rétegeinek kedveztek, a földreform például 300 millió embert juttatott földhöz. Az általános közoktatás is ekkor vette kezdetét, nőtt az alfabetizmus, illetve egyre többek számára vált elérhetővé a felsőfokú oktatás is. Emellett nagy figyelmet fordítottak a népesség egézségnevelésére.
 |
| Egészségnevelési propagandaplakát, kép forrása |
Az oktatás és kultúra területén jelentős szovjet hatás érvényesült az ötvenes években. Rengetegen kezdtek oroszul tanulni, és ismerkedtek a marxizmus-leninizmus eszméivel. Divatosak voltak az orosz regények, a fiatalok pedig szovjet háborús hősökért rajongtak.
 |
| "Éljen Kína és a Szovjetunió népeinek és hadseregének barátsága!", kép forrása |
 |
| Plakát az új házassági törvényről, kép forrása |
A nők számára is nagy előrelépést jelentett az évtized. A nemek egyenjogúságát nagy mértékben előmozdította az 1950-es házassági törvény, mely a házasulandó feleket egyenrangúnak tekinti. Ezen túl a nők munkavállalását is elősegítette az új rendszer, egyre többen tudtak közülük munkát vállalni, a női munkaerő fontossága pedig a korszak propagandaanyagain is feltűnik.
 |
| "Büszkék vagyunk, hogy részt vehetünk az ország iparosításában", kép forrása |
A fenti tendenciákat tükrözte természetesen az öltözködés is. Ahogy a „régi, romlott, feudális társadalmat” az új és modern, úgy a hagyományos viseleteket is egyre inkább modern szabású öltözetek váltották fel. A régi társadalomhoz hasonló módon tekintettek a Nyugatra, illetve a nyugati ruhákra is.
A gazdasághoz, az iparhoz, az oktatáshoz és a kultúrához hasonlóan az öltözködésben is igen meghatározóvá vált a Szovjetunió hatása. Emellett jelentős volt a katonai és egyéb egyenruhák kultusza, ezeket nemcsak tisztelet övezte – mint a forradalom jelképeit –, hanem egyenesen divatosak voltak.
Általánosságban elmondható, hogy a megjelenés helyett a funkcionalitás és praktikum érvényesült a korszak ruhadarabjain. Ezen túlmenően egyfajta uniformizálódás is kezdetét vette, mely a későbbi évtizedekben egyre markánsabban lesz jelen: a viseleteken kezdtek elmosódni a különböző korcsoportokat, nemeket, társadalmi rangokat és szerepeket, valamint foglalkozásokat egymástól megkülönböztető jegyek. Azaz egyre uniszexebbek lettek a ruhák.
A praktikum elve miatt a ruhadarabok szabása egyszerű, egyenes, szimmetrikus volt. A ruhák célja nem az volt, hogy viselőjük alakját kiemeljék, vagy szépnek láttassák, hanem csupán az „ápol és eltakar” elvnek kellett megfelelniük.
Az ötvenes években még épp csak elkezdődött az országépítés, a második kínai–japán háború és a polgárháború utáni helyreállítás, így az anyagok drágák és nehezen beszerezhetők voltak. A régi ruhák átalakítása sokkal jellemzőbb, mint újak készítése vagy készíttetése.
 |
| Fiatalok biciklizni tanulnak, kép forrása |
A férfiak leggyakrabban a már korábban is gyakran hordott, elterjesztője, Szun Jat-szen nevét viselő öltönyt, más néven Mao-zubbonyt (中山装 Zhōnghsān zhuāng) viseltek. A polgárháború idején népszerűvé váló öltözet a kommunista vezetők, és az egész nép körében kedvelt lett, számos változata alakult ki. Leggyakrabban khaki vagy sötétkék színű anyagból készült, de szürke, vagy fehér is lehetett.
 |
| Az analfabetizmus felszámolására indított programon részt vevő bányászok a tanárnővel, kép forrása |
Általános viseletek voltak különböző munkaruhák is. Ezek praktikus sokzsebes, elől középen gombsorral záródó zubbonyból és a hozzá illó nadrágból álltak. Matrózkék, sötétszürke, zöld színben fordultak elő leggyakrabban. Nemcsak munkások, férfiak, hanem a társadalom minden rétege, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül viselt munkaruhát.
 |
| Munkaruhát viselő férfiak, kép forrása |
 |
| Egyenruhát viselő fiatal nők, kép forrása |
A nők ruhatára valamivel változatosabb volt. Természetesen a nők is gyakran viseltek munkaruhát, vagy szabásában arra hasonlító – hosszujjú bő zubbony, bő, gyakran élére vasalt nadrág – öltözeteket. Ezek sokszor egyszínű (sötétkék, khaki, szürke), vagy mintás (kockás, pöttyös, virágos) anyagból készültek. Felsőrészként gyakori volt a kihajtott gallérú rövid- vagy hosszúujjú ing is, illetve a hagyományosan állógalléros, nem középen záródó felsőruhák is népszerűek voltak.
 |
| Kép forrása |
Munkaruha mellett előszeretettel viseltek ún. Lenin-öltönyt, mely egy zakóból és a hozzá tartozó nadrágból állt, pamutból, ritkán gyapjúból készült, az egyébként meglehetősen bő ruhát pedig derékban öv szorította össze (legalább így érvényesült valamennyire a női test természetes alakja). A Lenin-öltönyt már az új Kína megalapítása előtt, a negyvenes években a kommunisták bázisterületén, Yan’anban kezdték viselni. Az új rendszerben aztán széles körben elterjedt.
 |
| Lenin-öltöny, kép forrása |
Az ötvenes években a nők is szívesen viseltek egyenruhákat. A nők körében számos, korábban elérhetetlen, az új kommunista, munka-orientált rendszerben azonban társadalmilag elismert munka jelent meg: így nagy médiafigyelmet kapott például az első traktorvezetőnő, de sok kislány álmodozott arról is, hogy pilóta lesz.
 |
| "Anya traktoron érkezik", kép forrása |
Szovjet hatásra terjedt el az ún. biragi (kínai átírásban 布拉吉 bùlājí). Ezt az egyberészes ruhát főleg lányok, fiatal nők hordták. A biragi egy térd alá érő ruha, mely általában mintás, színes anyagból készült. Szabása derékban szűkített, gyakran fogták össze övvel. Általában kihajtott gallérral és rövid ujjal rendelkezett.
 |
| Biragi, kép forrása |
A korszak gyermekviseletében az úttörők egyenruhája volt meghatározó. Ez általában rövidujjú fehér ingből és sötétkék (vagy színes) szoknyából (kislányoknak) vagy rövidnadrágból (kisfiúknak) állt. Ezt egészítette ki a fontos szimbolikus jelentéssel bíró vörös kendő, „a mártírok vérétől vöröslő zászló egyik sarka”, melyet a nyakukba kötöttek.
 |
| Úttörőviselet, kép forrása |
Az ötvenes évek viseleteinek egyik jellegzetes kiegészítője volt a „felszabadító cipő” (解放鞋 jiěfàngxiě). Ez a könnyű, gumiorrú, gumitalpú cipő a Nép Felszabadító Hadseregről kapta a nevét, ugyanis eredetileg a hadsereg katonáinak viseletét egészítette ki, aztán később átvették a fizikai munkát végzők, majd széles körben elterjedt. Ez a tornacipő nem volt túl tartós, a hadsereg katonái akár évi öt-hat párat is elnyűttek, azonban nagyon kényelmes és könnyű volt.
 |
| Felszabadító cipő, kép forrása |
Az ötvenes éveket a háborúk utáni lelkes országépítés jellemzi. Ez mutatkozik meg az öltözködésben is: a korabeli ruhák a munkavégzéshez igazodva minél praktikusabbak és kényelmesebbek, illetve a közösségi szellemet és a forradalmi eszmét szimbolizálva kevés egyedi eltérést mutatnak, inkább az uniformitás felé tendálnak. A következő évtizedben is hasonló folyamat zajlik, az akkori történelmi-politikai kontextusnak megfelelően, ahogy azt a sorozat következő része részletesen bemutatja.
Fejezetek a kínai divattörténetből
Első rész A történelem előtti idők
Második rész A Shang- és Zhou-dinasztia
Harmadik rész A Qin- és Han- dinasztia
Negyedik rész A széttagoltság kora
Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia
Hatodik rész A Tang-kori nők éke: frizura és smink
Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?
Nyolcadik rész A Song-kor
Kilencedik rész Nomád dinasztiák
Tizedik rész A Ming-kor
Tizenegyedik rész A Qing-kor
Tizenkettedik rész A Köztársaság kora
Tizenharmadik rész A kínai fehérnemű története
Tizennegyedik rész A mell-leszorítás divatja a 20. században
Kínai divattörténet videón
Első rész (régi): https://www.youtube.com/watch?v=PlWlaBp7NEk&t=18s
Második rész (modern): https://www.youtube.com/watch?v=2U1YAjMjALo
Felhasznált irodalom:
Museum of Applied Arts and Sciences
祹络岚