Fejezetek a kínai divattörténetből – Az új Kína első évtizede

"Forrón szeretjük a békét!", úttörők, kép forrása

A második világháború után, a hosszú polgárháború végével 1949. október elsején a Kínai Kommunista Párt kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot.

A Népköztársaság kikiáltását a világtörténelem legnagyobb földreformja követte 1950–1952 között, amely szinte szimbolikusan is jelzi a kommunista Kína létrejöttével kezdődő gyökeres változásokat. Szintén az ötvenes évek elején zajlott a koreai háború (1950–1953), amelynek során az új Kína állásfoglalása a nemzetközi színtéren is új – nemzetközi kapcsolatainak kevéssé kedvező (pl. az ENSZ is elítéli) – fényben tüntette fel az Észak-Koreába önkénteseket küldő Kínát.

1953-tól indultak a józan országépítés évei. Az új Kína elsődleges célja a gazdaság és az infrastruktúra helyreállítása, valamint a szocialista építés volt. 1952-re a gazdaság helyreállt, így 1953-től indulhatott az első, szovjet mintát követő ötéves terv.

Szintén az ötvenes években zajlottak a nagy politikai kampányok: a fent említett földreform mellett az ellenforradalmárok elleni kampány, az Észak-Koreát támogató Álljunk ellen Amerikának, segítsük Koreát! (抗美援朝 Kàng Měi yuán Cháo), a visszaélések elleni kampányok, illetve az értelmiségieket célzó Virágozzék száz virág! kampány, illetve számos egyéb népi megmozdulás (pl. a pekingi verébirtás) is történt ebben az évtizedben.

Az utolsó veréb kiirtása c. plakát, kép forrása

 

Az új Kína első évtizedét a lelkes országépítés, a pozitív jövőkép jellemezte. A Népköztársaság kikiáltását számos új intézkedés követte, amelyek a társadalom széles rétegeinek kedveztek, a földreform például 300 millió embert juttatott földhöz. Az általános közoktatás is ekkor vette kezdetét, nőtt az alfabetizmus, illetve egyre többek számára vált elérhetővé a felsőfokú oktatás is. Emellett nagy figyelmet fordítottak a népesség egézségnevelésére.

Egészségnevelési propagandaplakát, kép forrása

Az oktatás és kultúra területén jelentős szovjet hatás érvényesült az ötvenes években. Rengetegen kezdtek oroszul tanulni, és ismerkedtek a marxizmus-leninizmus eszméivel. Divatosak voltak az orosz regények, a fiatalok pedig szovjet háborús hősökért rajongtak.

"Éljen Kína és a Szovjetunió népeinek és hadseregének barátsága!", kép forrása

Plakát az új házassági törvényről, kép forrása

A nők számára is nagy előrelépést jelentett az évtized. A nemek egyenjogúságát nagy mértékben előmozdította az 1950-es házassági törvény, mely a házasulandó feleket egyenrangúnak tekinti. Ezen túl a nők munkavállalását is elősegítette az új rendszer, egyre többen tudtak közülük munkát vállalni, a női munkaerő fontossága pedig a korszak propagandaanyagain is feltűnik.

"Büszkék vagyunk, hogy részt vehetünk az ország iparosításában", kép forrása

 

A fenti tendenciákat tükrözte természetesen az öltözködés is. Ahogy a „régi, romlott, feudális társadalmat” az új és modern, úgy a hagyományos viseleteket is egyre inkább modern szabású öltözetek váltották fel. A régi társadalomhoz hasonló módon tekintettek a Nyugatra, illetve a nyugati ruhákra is.

A gazdasághoz, az iparhoz, az oktatáshoz és a kultúrához hasonlóan az öltözködésben is igen meghatározóvá vált a Szovjetunió hatása. Emellett jelentős volt a katonai és egyéb egyenruhák kultusza, ezeket nemcsak tisztelet övezte – mint a forradalom jelképeit –, hanem egyenesen divatosak voltak.

Általánosságban elmondható, hogy a megjelenés helyett a funkcionalitás és praktikum érvényesült a korszak ruhadarabjain. Ezen túlmenően egyfajta uniformizálódás is kezdetét vette, mely a későbbi évtizedekben egyre markánsabban lesz jelen: a viseleteken kezdtek elmosódni a különböző korcsoportokat, nemeket, társadalmi rangokat és szerepeket, valamint foglalkozásokat egymástól megkülönböztető jegyek. Azaz egyre uniszexebbek lettek a ruhák.

A praktikum elve miatt a ruhadarabok szabása egyszerű, egyenes, szimmetrikus volt. A ruhák célja nem az volt, hogy viselőjük alakját kiemeljék, vagy szépnek láttassák, hanem csupán az „ápol és eltakar” elvnek kellett megfelelniük.

Az ötvenes években még épp csak elkezdődött az országépítés, a második kínai–japán háború és a polgárháború utáni helyreállítás, így az anyagok drágák és nehezen beszerezhetők voltak. A régi ruhák átalakítása sokkal jellemzőbb, mint újak készítése vagy készíttetése.

Fiatalok biciklizni tanulnak, kép forrása

A férfiak leggyakrabban a már korábban is gyakran hordott, elterjesztője, Szun Jat-szen nevét viselő öltönyt, más néven Mao-zubbonyt (中山装 Zhōnghsān zhuāng) viseltek. A polgárháború idején népszerűvé váló öltözet a kommunista vezetők, és az egész nép körében kedvelt lett, számos változata alakult ki. Leggyakrabban khaki vagy sötétkék színű anyagból készült, de szürke, vagy fehér is lehetett.

Az analfabetizmus felszámolására indított programon részt vevő bányászok a tanárnővel, kép forrása

Általános viseletek voltak különböző munkaruhák is. Ezek praktikus sokzsebes, elől középen gombsorral záródó zubbonyból és a hozzá illó nadrágból álltak. Matrózkék, sötétszürke, zöld színben fordultak elő leggyakrabban. Nemcsak munkások, férfiak, hanem a társadalom minden rétege, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül viselt munkaruhát.

Munkaruhát viselő férfiak, kép forrása

Egyenruhát viselő fiatal nők, kép forrása

 

A nők ruhatára valamivel változatosabb volt. Természetesen a nők is gyakran viseltek munkaruhát, vagy szabásában arra hasonlító – hosszujjú bő zubbony, bő, gyakran élére vasalt nadrág – öltözeteket. Ezek sokszor egyszínű (sötétkék, khaki, szürke), vagy mintás (kockás, pöttyös, virágos) anyagból készültek. Felsőrészként gyakori volt a kihajtott gallérú rövid- vagy hosszúujjú ing is, illetve a hagyományosan állógalléros, nem középen záródó felsőruhák is népszerűek voltak.

Kép forrása

Munkaruha mellett előszeretettel viseltek ún. Lenin-öltönyt, mely egy zakóból és a hozzá tartozó nadrágból állt, pamutból, ritkán gyapjúból készült, az egyébként meglehetősen bő ruhát pedig derékban öv szorította össze (legalább így érvényesült valamennyire a női test természetes alakja). A Lenin-öltönyt már az új Kína megalapítása előtt, a negyvenes években a kommunisták bázisterületén, Yan’anban kezdték viselni. Az új rendszerben aztán széles körben elterjedt.

Lenin-öltöny, kép forrása

Az ötvenes években a nők is szívesen viseltek egyenruhákat. A nők körében számos, korábban elérhetetlen, az új kommunista, munka-orientált rendszerben azonban társadalmilag elismert munka jelent meg: így nagy médiafigyelmet kapott például az első traktorvezetőnő, de sok kislány álmodozott arról is, hogy pilóta lesz.

"Anya traktoron érkezik", kép forrása

Szovjet hatásra terjedt el az ún. biragi (kínai átírásban 布拉吉 bùlājí). Ezt az egyberészes ruhát főleg lányok, fiatal nők hordták. A biragi egy térd alá érő ruha, mely általában mintás, színes anyagból készült. Szabása derékban szűkített, gyakran fogták össze övvel. Általában kihajtott gallérral és rövid ujjal rendelkezett.

Biragi, kép forrása

 

A korszak gyermekviseletében az úttörők egyenruhája volt meghatározó. Ez általában rövidujjú fehér ingből és sötétkék (vagy színes) szoknyából (kislányoknak) vagy rövidnadrágból (kisfiúknak) állt. Ezt egészítette ki a fontos szimbolikus jelentéssel bíró vörös kendő, „a mártírok vérétől vöröslő zászló egyik sarka”, melyet a nyakukba kötöttek.

Úttörőviselet, kép forrása

 

Az ötvenes évek viseleteinek egyik jellegzetes kiegészítője volt a „felszabadító cipő” (解放鞋 jiěfàngxiě). Ez a könnyű, gumiorrú, gumitalpú cipő a Nép Felszabadító Hadseregről kapta a nevét, ugyanis eredetileg a hadsereg katonáinak viseletét egészítette ki, aztán később átvették a fizikai munkát végzők, majd széles körben elterjedt. Ez a tornacipő nem volt túl tartós, a hadsereg katonái akár évi öt-hat párat is elnyűttek, azonban nagyon kényelmes és könnyű volt.

Felszabadító cipő, kép forrása

Az ötvenes éveket a háborúk utáni lelkes országépítés jellemzi. Ez mutatkozik meg az öltözködésben is: a korabeli ruhák a munkavégzéshez igazodva minél praktikusabbak és kényelmesebbek, illetve a közösségi szellemet és a forradalmi eszmét szimbolizálva kevés egyedi eltérést mutatnak, inkább az uniformitás felé tendálnak. A következő évtizedben is hasonló folyamat zajlik, az akkori történelmi-politikai kontextusnak megfelelően, ahogy azt a sorozat következő része részletesen bemutatja.

 

Fejezetek a kínai divattörténetből

Első rész A történelem előtti idők

Második rész A Shang- és Zhou-dinasztia

Harmadik rész A Qin- és Han- dinasztia

Negyedik rész A széttagoltság kora

Ötödik rész A kínai divat aranykora: A Sui- és Tang-dinasztia

Hatodik rész A Tang-kori nők éke: frizura és smink

Hetedik rész Mit viselt az Ég fia?

Nyolcadik rész A Song-kor

Kilencedik rész  Nomád dinasztiák

Tizedik rész A Ming-kor

Tizenegyedik rész A Qing-kor

Tizenkettedik rész A Köztársaság kora

Tizenharmadik rész A kínai fehérnemű története

Tizennegyedik rész A mell-leszorítás divatja a 20. században

 

Kínai divattörténet videón

Első rész (régi): https://www.youtube.com/watch?v=PlWlaBp7NEk&t=18s

Második rész (modern): https://www.youtube.com/watch?v=2U1YAjMjALo

 

 

Felhasznált irodalom:

Museum of Applied Arts and Sciences 

 

祹络岚