A kínai hagyomány négy legendás szépségű nőalakot tart számon. A négy nő különböző korokban élt, sorsuk is különbözőképpen alakult, a kínai kultúrában azonban egyformán ismertek.
A négy gyönyörű nő szépségét a következő mondás örökíti meg: 沉鱼落雁，闭月羞花 (chényú luòyàn, bìyuè xiūhuā). Szó szerint: (szépségüktől) a halak elsüllyednek, a vadkacsák lehullanak, a Hold elhomályosul, a virágok szégyenkeznek. A kifejezés egy-egy eleme egy-egy szépséget ír le.
Két korábbi bejegyzésünkben írtunk már a négy szépségről, Xi Shiről és Wang Zhaojunről, illetve Diaochanról és Yang guifeiről.
A négy szépség a kínai konyhában is ismert – na nem azért, mert a hölgyek a konyhában töltötték volna a napjaikat. A kínai konyha néhány híres ételét nevezték el a négy szépség után. Milyen ételkülönlegességek idézik fel a négy híresen szép nőt? Az alábbiakban ennek járunk utána.
 |
| Liu Danzhai: Művelt nő. |
Xi Shi és legendásan szép testrésze: a nyelve
Xi Shiről kapta nevét egy édesség, a Xi Shi nyelve (西施舌 Xī Shī shé). Az érdekes nevű finomság Hangzhou-ból ered, más néven orchidea nyelvként is ismert (兰花舌 lánhuā shé).
Az édesség legfontosabb alapanyaga a ragacsosrizs-liszt, amelyből vékonyra nyújtott tésztát készítenek, ebbe kerül a töltelék, amely jujubapüréből, ringlóból, dióból, illetve egyéb magvakból és aszalt gyümölcsökből áll. A gombócokat hosszúkás alakúra formázzák, majd vízben kifőzik, vagy olajon megpirítják. Nevét hosszúkás formájáról és tiszta fehér színéről kapta, amely a szép nőre emlékeztette a név kitalálóját.
 |
| Xi She nyelve, kép forrása |
Xi Shi nyelvét 1956-ban beválasztották Hangzhou hagyományos specialitásai közé, ma viszont már nagyon ritkán találkozni vele. Ugyanakkor egy hangzhou-i kiállításról beszámoló forrás megemlíti, hogy a G20-ak 2016-os hangzhou-i találkozóján Xi Shi nyelve is szerepelt a menüsoron. (Bár ezt más forrásból nem tudom megerősíteni, a hivatalos étlapon külön nem szerepel, viszont a „pastries” kategóriába akár beférhetne, ld. itt és itt.)
A Xi Shi nyelve ma már valóban nem népszerű étel, ezt egy egyszerű Google-keresés is igazolja, a keresőmotor nem süteményeket dob fel a „西施舌” keresőszóra (a süteményre csak a „点心” stb. hozzáadásával lesz találat) – találatok túlnyomó többsége egy kagylófajtáról szól.
A Xi Shi nyelve régóta ismert kagylófajta Kínában. A Qing-dinasztiában íródott mű, a Haicuotu (海错图 Hǎicuò tú, kb. tenger gyümölcsei képekben) is ezen a néven említ egy kagylófélét, amely feltehetőleg a Sanguinolaria diphos latin névvel rendelkező sósvízi kagyló. A könyv szerzője, Nie Huang saját kezű rajzot közöl a Xishi nyelvéről.
 |
| Xi Shi nyelve, Nie Huang rajza |
Több vers is született a Xi Shi nevét kölcsönző kagylóról. Nie Huang művében idézi Chen Longhuai versét.
瑶甲含浆，
琼肤泛紫。
何取名舌，
唐突西子？
Jádepáncélban folyadék,
Jádebőre fénye ibolyakék.
Hogyan lett a neve nyelv,
Szép Xi shi kagylóvá hogy lett?
Nie Huang aztán maga is ír verset az érdekes nevű kagylóról.
西施玉容，
啊谁能见？
吮彼舌根，
如猥娇面。
Xi Shi drágakőszépsége,
Kinél van igazán értéke?
Olyan nyelvét szívni,
mint szép arcot szidni.
A Xi Shi nyelve ideális levesfélékbe, illetve szárítva tárolható is. Nie Huang vendégváró lakomákra is ajánlja: „剖壳取肉煮，其汁清碧似乳泉。”azaz „fejtsük le a héjat, és főzzük meg a húst, leve enyhén zöldes, tejszerű lesz”.
 |
| Liu Danzhai alkotása |
A válogatós Wang Zhaojun
Wang Zhaojun kénytelen volt elhagyni hazáját, és idegen földre menni. Az idegen földön viszont idegen szokások és idegen konyha fogadta, amelyhez nehezen szokott hozzá. Az ázsiai hunok, a xiongnuk, ellentétben a korszak kínai udvarnépével, előszeretettel fogyasztottak különgöző gabonafélékből készült tésztaféléket.
 |
| Liu Danzhai: Nő lovon, 1978. |
Wang Zhaojun ehhez nem volt hozzászokva, a xiongnu szakács ezért ügyes módszerhez folyamodott: a tésztát és a glutént (面筋 miànjin) kacsalevesben főzte meg, hogy így ízletesebb legyen, és megfeleljen Zhaojun ízlésének. Ez az étel aztán népszerűvé vált, és a mai napig fennmaradt Zhaojun kacsa (昭君鸭 Zhāojūn yā) néven.
 |
| Zhaojun kacsája, kép forrása |
Wang Zhaojun nevéhez még egy étel kapcsolódik – és kissé ironikus módon ez is tésztaféle. A Zhaojun bőr (昭君皮子Zhāojūn pízi) egy hideg tésztaétel, amelyet különösen a nyári melegben fogyasztanak. Ez az étel keményítőből készült tésztából és szeletekre vágott gluténből áll.
 |
| Hagyományos kínai hidegtészta, kép forrása |
Diaochan sorsa ételekben megírva
A Diaochan nevéhez kapcsolódó hagyományos ételek a szépség életútját jelenítik meg az ételek jellegzetességein keresztül.
A leghíresebb Diaochanhoz kacsolódó étel a Diaochan tofu (貂蝉豆腐 Diāochán dòufu) vagy más néven mandzsucsíkos tofu (泥鳅钻豆腐 níqiu zuān dòufu szó szerint: a mandzsucsík tofuba bújik). Az étel úgy készül, hogy a forró leves alapba hideg tofut tesznek, majd élve beleteszik a mandzsucsík nevű halat, a hal a forró levesből menekülve igyekszik a hideg tofuba bújni. Az étel készítésének módja, a fehér, tiszta tofuba bújó halak azt szimbolizálják, ahogy Wang Yun alattomos szándékát (hogy Dong Zhuóhoz adja feleségül Diaochant és ezzel viszályt szítson) tetszetős látszattal leplezte (Diaochant mintegy ajándékként kínálta fel Dong zhuónak).
 |
| Diaochan tofu, benne a mandzsucsíkokkal, kép forrása |
Felvetődik a kérdés, hogy vajon tényleg megvalósítható-e az étel. Nos, volt aki ezt letesztelte, nem is olyan régen, a mai internetes időkben, és tapasztalatát képekkel illusztrálva meg is osztotta a világhálón. A kísérlet azonban nem végződött sikerrel, a mandzsucsíkok nem voltak hajlandóak belefúrni magukat a tofuba.
Diaochanhoz egy másik étel is kapcsolódik, a Diaochan gombóca (貂蝉汤圆 Diāochán tāngyuán). A történet szerint Wang Yun vízben főtt gombócot készíttetett, amelybe különösen sok chiliport és gyömbért tetetett. Dong Zhuo annyira ízletesnek találta a gombócokat, hogy jól belakott belőlük, viszont nem sokkal később már érezte a hatását, izzadni kezdett, szédült, így le kellett feküdnie, ami tökéletes alkalmat szolgáltatott Lü Búnak, hogy meggyilkolja.
 |
| Fekete szezámmagból készült pürével töltött tangyuan, kép forrása |
Yang guifei bormámoros csirkéje
Az előző bejegyzésben már megtudtuk, hogy Yang ágyas kedvenc gyümölcse a licsi volt, amelyet még az óriási földrajzi távolság ellenére is megszerzett magának.
Ugyanakkor nemcsak az édes dolgokért rajongott, kedvelte a bőséges, nagy lakomákat is, amelyeken a borral sem bántak szűkmarkúan. A bormámornak persze kijózanodva érezhető volt a hatása, Yang guifei ilyenkor legszívesebben sült csirkét evett. Idővel ez a szokása széles körben ismertté vált, ezért az eredetileg feishangtian (飞上天 fēishàng tiān, kb. égreszállás) néven ismert ételt az ágyas után guifeijire (贵妃鸡 guìfēi jī, az ágyas csirkéje) nevezték át.
Más források szerint a guifeiji fogás megalkotója egy shanghai szakács volt. Az italnak persze ebben is szerepe van, a csirkét ugyanis borral kell ízesíteni.
 |
| Az ágyas csirkéje, kép forrása |
Érdekes, hogy a kínai kultúrában a történelmi szépségek nevét éppen ételek őrzik, amelyek közül néhány még ma is népszerű. Talán kapcsolat lehet a szépség esztétikai élvezete és az ételek élvezete között, hogy éppen híres szépségekről neveztek el több olyan ételt is, amely nem is feltétlenül áll szoros kapcsolatban a szép nővel vagy a hozzá kapcsolódó történetekkel, legendákkal. Akárhogy is legyen, az biztos, hogy a négy szépségről elnevezett ételek változatosságukkal, a hozzájuk kapcsolódó történetekkel nagyban gazdagítják a kínai gasztronómiát.
 |
| Kép forrása |
Kapcsolódó bejegyzések
A négy szépség: Xi Shi és Wang Zhaojun
A négy szépség: Diaochan és Yang guifei
Felhasznált források
Wang, X. – Liu, J. 2014. Étkezés Kínában, HCL.
张辰亮. 2017. 海错图笔记二. 北京：中信出版社.
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése