Kard és ecset – A modern kor

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?

Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
[...] Mastan immár Mársnak hangassabb versével
Fegyvert, s vitézt éneklek [...]

Hol vannak már a végek a huszadik században? A fegyver és a vitéz azonban megmaradt, és talán örökre meg is marad, akár Európáról, akár Kínáról van szó.

Az utóbbinak pedig modern történelme első évszázadában igen sok katonára, illetve annak modernebb megfelelőjére, politikusokra volt szüksége – köztük pedig természetesen akadtak tollforgatók is.

Kép forrása

Zhang Zongchang

A kutyahús tábornokként (狗肉将军 gǒuròu jiāngjūn) is ismert Zhang Zongchang (张宗昌 Zhāng Zōngchāng 1881–1932) a huszadik századi kínai történelem különösen érdekes alakja.

Eredetileg shandongi származású, itt élt szakmája szerint borbély/zenész, foglalkozása szerint alkoholista apjával és hivatására nézve boszorkány édesanyjával. Később a család Mandzsúriába költözött, itt kezdte Zhang Zongchang bűnözői karrierjét, és itt szerezte első katonai tapasztalatait is: az 1904–1905-ös orosz–japán háború alatt az orosz hadsereg tartalékos katonája volt.

Zhang Zongchang, a kutyahús tábornok, kép forrása

Már a mandzsu uralmat megdöntő 1911-es felkelésekben is részt vett, és később is megmaradt a katonáskodás mellett. Az 1913-as felkelések során bizonyíthatta rátermettségét, így lett a kisstílű bűnözőből a Kínai Köztársaság alelnöke.

A róla keringő számos anekdota azonban nem annyira katonai érdemeit, mint inkább különc viselkedését örökíti meg. Így például egy alkalommal, mikor aszály sújtotta szülőhazáját, Shandong tartományt, a tábornok először versben kért segítséget az esőért felelős sárkánykirálytól:

玉皇爷爷也姓张，
为啥为难俺张宗昌?
三天之内不下雨，
先扒龙皇庙，
再用大炮轰你娘。
Jádecsászár téged is Zhangnak hívnak,
Akkor engem Zhang Zongchangot mér szívatsz?
Ha három napon belül nem adsz esőt,
Lebontom a sárkánytemplom fölül a tetőt,
Aztán meg az anyádat ágyúzom le az égből.

Verse azonban hatástalan volt, így a helyiek megkérték, hogy menjen el a Longwang templomba (龙王庙 Lóngwáng miàoazaz sárkánykirály templom), és imádkozzon esőért. A tábornok bele is egyezett, a kitűzött napon el is ment a templomba, azonban nem gyújtott füstölőt, nem imádkozott, mint ahogy a helyiek várták, hanem káromkodott egyet, leteremtette a sárkánykirály szobrát:

„日你妹子，你不下雨，害得山东老百姓好苦啊！”

Aztán még az ágyúival is az ég felé lövetett, nehogy a sárkánykirály azt higgye, nem mer cselekedni. Vagy megijedt az istenség, vagy az ágyúfüst tette meg a hatását, mindenesetre másnap valóban eleredt az eső.

Zhang Zongchang, kép forrása

Ahogy a fenti versből is kitűnik, Zhang Zongchang versei inkább a népies egyszerűség, mint a fennkölt irodalmiság példái. Mind megfogalmazásukon, ritmusukon, mind témájukon népies zamat érződik.

要问女人有几何,
俺也不知多少个。
昨天一孩喊俺爹,
不知他娘是哪个？
Mennyi nőm van, tőlem azt kérded,
Hát, én se tudom megmondani néked.
Minap egy gyerek azt mondja: papa,
De ki tudja már, melyik volt a mama?

Hölgyek a Köztársaság-kori Kínában, kép forrása

Több alkotásában foglalkozik a világ dolgaival, természeti jelenségekkel. Például:

忽见天上一火链，好象玉皇要抽烟。
如果玉皇不抽烟，为何又是一火链。
Tüzes csík villan az égen,
Jádecsászár bagójának a vége.
Ha a Jádecsászár nem bagózna,
Tüzes csík az égen hogy volna.

A kínai kultúra egyik különösen fontos hegyéhez ellátogatva hasonlóan épületes formában összegezte gondolatait:

远看泰山黑糊糊，上头细来下头粗。
如把泰山倒过来，下头细来上头粗。
A messzeségben feketéllik a Tai hegy,
Teteje vékony, az alja meg széles.
Ha a Tai hegy fejtetőre állna,
Alul lenne vékony, felül lenne a lába.

Zhang Zongchang elég nemtörődöm ember volt (innen ered egyik ragadványneve is: a Három Nemtudom: sosem tudta mennyi pénze, mennyi katonája, és mennyi szeretője van), azt azonban nem lehet a szemére vetni, hogy ne tartotta volna adott szavát. Egyik csatája előtt kijelentette: vagy élve (azaz győztesen), vagy koporsóban (azaz utolsó csepp véréig harcolva, holtan) tér vissza. A csatát ugyan elvesztette, de szavát megtartotta: befeküdt egy koporsóba, és kényelmesen szivarozva így vitette magát haza a csatamezőről.

Mao Zedong

Talán nálunk kevéssé ismert tény, hogy a kommunista Kína atyja a kis vörös könyv mellett rengeteg verset is hagyott az utókorra.

Mao elnök a Jinsui határmenti régióban tett látogatása során bölcs feliratokat hagy ajándékul, kép forrása

Lírai életművét az 1920-as években kezdte, a hosszú menetelés (1934–1936) alatt is számos verset írt, illetve 1949-es hatalomra kerülését követően szintén folytatta az alkotást.

沁园春·长沙
独立寒秋，湘江北去，橘子洲头。
看万山红遍，层林尽染；
漫江碧透，百舸争流。
鹰击长空，鱼翔浅底，万类霜天竞自由。
怅寥廓，问苍茫大地，谁主沉浮？

携来百侣曾游。忆往昔峥嵘岁月稠。
恰同学少年，风华正茂；
书生意气，挥斥方遒。
指点江山，激扬文字，粪土当年万户侯。
曾记否，到中流击水，浪遏飞舟！

Qinyuanchun – Changsha
Hideg őszön egyedül, északra fut a Xiang-folyó, Juzizhou felé.
Ezer csúcs piroslik, az ősz vörösre festi a fákat,
Zöldbe veszik a folyó, száz csónak dacol az árral.
Vízben a hal, égen a sas, szabadon úszik, szárnyal.
Hatalmas a természet, a világtól kérdem, ki uralja a mindenséget?

Régi emlékek sora feldereng: hosszú utaké, hű bajtársaké.
Gyermekkori pajtások, ifjúi erővel, tartással,
Diákos hévtől fűtve, forróvérű lelkes odaadással,
Szidtuk a hadurakat, éjt-nappalt töltöttünk az ország bajával.
Emlékszel még? rohanó csónakunk majd felborította a hullámverés.

Mao elnök irodalmi és művészeti irányvonalát követve győztesen haladunk előre, kép forrása

Zhu De

Külön figyelmet érdemel Zhu De (朱德 Zhū Dé 1886–1976) katonai-politikusi pályafutása és költészete is.

Zhu De szegény paraszti családba született, később azonban egy gazdag rokona a szárnyai alá vette, és lehetővé tette számára, hogy katonaiskolai kiképzésben részesüljön. Az 1911-es forradalomban a felkelők oldalán vett részt, és szépen haladt előre a katonai ranglétrán. Felfelé ívelő pályáját ópiumfüggősége szakította, amit Shanghaiban kezeltetett – egyes források szerint itt Sun Zhongshannal (Szun Jat-szen) is találkozott. Ugyanabban az évben, 1922-ben megpróbált belépni a nemrég megalakult Kommunista Pártba is, de hadúri tevékenysége miatt elutasították.

Zhu De lovon, kép forrása

Néhány évet Németországban, majd a Szovjetunióban töltött, ahol közelebbről megismerkedett a kommunizmussal, illetve a marxizmussal; ezután már a KKP is felvette tagjai sorába.

Hazatérése után egy ideig még a Guomindang egy hadosztályának volt parancsnoka, később azonban kivált a GMD-ből, és Maóhoz csatlakozott. A második kínai–japán háború (1937–1945) alatt a Vörös Hadsereg főparancsnoka volt. Ebben az időszakban írta ezt a versét is, amelyet a (GMD hibájául felrótt) utánpótláshiány ihletett:

寄语蜀中父老
伫马太行侧，十月雪飞白。
战士仍衣单，夜夜杀倭贼。
Üzenet a sichuani vezetőknek
Taihang-hegy oldalában álldogál a ló,
Októberi szélben fehéren kavarog a hó.
Vékony ruhában fagyoskodik a sereg,
Nap nap után így indul a japán ellen.

Az új Kína megalapítása (1949) után a Népi Felszabadító Hadsereg főparancsnoki címét, a KKP altitkári, valamint a KNK alelnöki címét mondhatta magáénak (utóbbi minőségében egyébként Magyarországon is járt).

Zhu De és Mao elnök, kép forrása

Azonban nem sokáig tartott ez a felhőtlen időszak. Az 1959-es lushani konferencián nem bírálta kellő intenzitással a nagy ugrást elítélő Peng Dehuai-t, ezért hátrébb került a politika színtéren. 1961-ben írta az alábbi verset, amely a sorok között olvasva úgy is értelmezhető, mint a száműzött, de a császárhoz mindvégig hű hivatalnok panaszdalának hagyományos műfaját követő modern darab:

游越秀公园
越秀公园花木林，百花齐放各争春。
唯有兰花香正好，一时名贵五羊城。
A Yuexiu parkot járva
A Yuexiu park csalitja, ligete marasztal,
Virágozzék száz virág, versengjen a tavasszal!
De csupán az orchidea illata finom igazán,
Guangzhou de szép az évnek ezen az évadán!

A régi kínai irodalomban gyakori volt, hogy a száműzött vagy egyszerűen csak mellőzött hivatalnok dalba önti bánatát, melyben egyúttal saját hűségét és érdemeit is megcsillogtatja. A vers egy fél sora szó szerinti utalás a Virágozzék száz virág! („Virágozzék száz virág, versengjen száz iskola!” utalás a kínai filozófia aranykorára a Hadakozó fejedelemségek idején) kampányra, mely 1956 és 1957 között arra bíztatta az állampolgárokat, hogy nyílt kritikát fogalmazzanak meg a rendszerrel szemben (aztán persze kiderült, hogy csak a jobboldali elhajlókat akarta így felfedni Mao elnök, akik aztán megkapták méltó büntetésüket). A versben szereplő orchidea maga Zhu De (egyébként az orchideanevelés volt kedvenc szabadidős tevékenysége), az igazságtalanul eltaszított, hű hivatalnok.

Zhu De protréja, kép forrása

A kulturális forradalom alatt, 1969-ben megfosztották rangjától és Guangzhou-ba száműzték, 1973-ban azonban visszahívták, így egészen 1976-os haláláig államférfiként szolgálta hazáját.

春兰
东方解冻发新芽，芳蕊迎春见物华。
浅淡梳妆原国色，清芳谁得胜兰花。
Tavaszi orchidea
Keleti fagyban zsenge tő sarjad,
Illatos bibe tavaszra virrad.
Bazsarózsa szerény piperéje,
Hogy kelhet orchideaillat versenyére?

Huang Hongfa

Huang Hongfa (黄宏发 mandarin kiejtéssel: Huáng Hóngfā vagy Andrew Wong Wang-fat) több tekintetben is eltér a fenti közszereplőktől – először is, Hong Kong-i; másodszor, jelenleg is él és alkot; harmadszor, az alkotás egy másik fajtáját képviseli: nem maga ír verseket, hanem fordít, kínaiból angolra.

Huang Hongfa Shanghaiban született 1943-ban, tanulmányait Hong Kongban, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában végezte.

劉方平: 春怨
紗窗日落漸黃昏
金屋無人見淚痕
寂寞空庭春欲晚
梨花滿地不開門
Liu Fangping: A Plaint on the Passing of Spring
Through my gauzed window, a setting sun, evening O now nearing;
In my gilded quarters, my lord absent, tears on my face appearing.
Still and desolate, the deserted courtyard, spring is about to pass;
Fallen pear-flowers aground abound, no one, to my door, is coming.
Liu Fangping: Tavaszi bánat
Gézablakomon túl lassan alkonyra fordul,
Arany szobámban könnyem nem látja senki.
Magányos lakból a tavasz lassan elvonul,
Körtevirág lepte padlóm nem járja senki.

1985-ben került be a Hong Kong törvényhozó szervébe, a Törvényhozó Tanácsba. 1995-ben a Tanács elnökévé választották, ezzel ő volt az első és egyetlen kínai származású személy, aki Hong Kong brit fennhatósága alatt viselt tisztséget. 1997-ben Hong kong visszakerült a KNK-hoz. Huang Hongfa ezután még 2004-ig a Tanács tagja maradt.

Andrew Wong Wang-fat, kép forrása

Közélettől való visszavonulása után, 2007-től kezdett verseket fordítani. Fordításai közzétételére létrehozott egy blogot, ahol a mai napig igen aktív: rendszeresen tesz közzé kommentárral ellátott versfordításokat, és a hozzászólásokban is szívesen megtárgyalja egy-egy verssor, kifejezés fordítását. Nemrég fordításkötete is megjelent hatvan klasszikus vers fordításával.

陳陶: 隴西行
誓掃匈奴不顧身
五千貂錦喪胡塵
可憐無定河邊骨
猶是春閨夢裡人
Chen Tao: Song of Longxi
They vowed to crush the Tartars, regardless if they should die;
Five thousand fur-clad warriors, fell dead, in the dust now lie.
Poor souls, your bones abandoned, by Wuding’s shifting shores,
Still live in the dreams of your lovers at home as spring comes by.
Chen Tao: Longxi dal
Szólt az eskü: életük árán is kiseprik a hunt,
Ötezer szőrmés-brokátruhás ellen porba hullt.
Szegény ördögök, Wuding folyója mossa már csontjuk,
Tavasz jöttén megannyi lányszoba siratja sorsuk.

A fentiekből láthatjuk, hogy a verselő államférfiúk, katonáskodó költők hagyománya a modern korban is folytatódott, és napjainkban sincs kiveszőben. A tradíciók tovább élnek, az irodalmi kultúra pedig tudományfanatikus korunkban sem merül feledésbe.

Kapcsolódó bejegyzések

Kard és ecset – A régi Kína katonaköltői

Egy szerelmi vallomás

Megtépázott krizantémok

Magány és melankólia

Orchidea és kasszia

A szerelmes hazatér, változatok egy dallamra

Egy Li Bai vers európai utóélete

Miért nehéz kínai verset fordítani?

A mellőzött hazafi gondolatai

Felhasznált források:

Zhang Zongchang