李白：春日醉起言志
处世若大梦，胡为劳其生？
所以终日醉，颓然卧前楹。
觉来眄庭前，一鸟花间鸣。
借问此何时？春风语流莺。
感之欲叹息，对酒还自倾。
浩歌待明月，曲尽已忘情。
Li Bai: Gondolatok tavaszi napon ébredéskor
Az élet, mint egy nagy álom, minek is töltsük dologgal?
Egész nap bortól részegen, oszlop alatt fekszem komoran.
Ébredve a kertet nézem, madárszó száll virágokból.
Az időről faggatózom, tavaszi széllel poszáta szól.
Meghatódva sóhajtanék, borral töltöm poharamat.
Várom a holdat nótázva, dalommal feledem magamat.
 |
| Li Bai portréja |
Li
Bai (李白 Lĭ Bái, 701–762), magyarosan Li Taj-po, a
kínai költészet egyik legnagyobb alakja, külföldik számára talán a legismertebb
kínai költő.
A
kínai költészetben a dekadenciát és nonkonformitást képviseli leginkább.
Fordulatos élete során sokat vándorolt, a hivatali pálya sosem érdekelte, gúnyt
űzött a kicsinyes hivatalnokokból – pedig egyszer maga is udvari költő tisztét
töltötte be, igaz, nem is bírta sokáig, ismét nyakába vette a világot. Az An
Lushan felkelés (755–763) nyomán börtönbe zárták, majd száműzték. Szabadságvágy
és kíváncsiság jellemzik természetét, nem véletlen, hogy az élet
meghosszabbítására törekvő taoista tanokba is beleásta magát.
A
költő az italt sem vetette meg, a puszta mulatás és jókedv mellett fontos
inspirációs forrásnak is tekintette. Verseiben gyakran ír a borról, valamint a
részegség olykor vidám, olykor magányos állapotáról. Feltételezhetően nem csak
a lírai én ivott mértéktelenül, hanem a költő életének is szerves része volt az
alkohol. A haláláról beszámoló egyik népszerű történet szerint Li Bai utolsó
hajóútján ittasan magához akarta ölelni a hold vízen visszatükröződő képét, de
óvatlanságában kiesett a csónakból és a Jangcéba veszett.
Fenti
verse is a részegséget állítja középpontba, melyet a kínai költészetben olyan
gyakori motívummal, a tavasszal kombinál.
A
lírai én egy iszákos ember, aki a tavaszi reggelen részeg álomból ébredve rövid
időre ráeszmél az évszakok változására. A tavasz érkezése újabb ok, vagy inkább
ürügy az ivásra. A vers során a lírai én hangulatának ingadozása és az évszakok
változás párhuzamba állítható. A kezdeti búskomorságot a tavaszi természeten –
a tavaszi szellőn, a poszáta csicsergésén – való elérzékenyülés váltja fel.
Mégsem
beszélhetünk pozitív képről, a tavasz látványa további ivásba hajszolja a lírai
ént, az első két sor carpe diem
szemlélete arra enged következtetni, hogy az ivás, a mámor ciklikusan
ismétlődik, és inkább csak feledést hoz, nem pedig valós boldogságot.
|
Arthur
Waley angol fordítása |
magyarul |
|
Li
Po: Waking from Drunkenness on a Spring Day “Life
in the World is but a big dream: I
will not spoil it by any labour or care.” So
saying, I was drunk all the day, Lying
helpless at the porch in front of my door. When
I woke up, I blinked at the garden lawn; A
lonely bird was singing amid the flowers. I
asked myself, had the day been wet or fine? The
Spring wind was telling the mango-bird. Moved
by its song, I soon began to sigh, And
as wine was there, I filled my own cup. Wildly
singing, I waited for the moon to rise, When
my song was over, all my senses had gone. |
Li
Bai: Részegségből ébredve egy tavaszi napon „Az
élet a világban csupán egy nagy álom: Nem
teszem tönkre semmi munkával vagy gonddal.” Így
szólván, egész nap részeg voltam, Tehetetlen
fekve ajtóm előtt a verandán. Mikor
felébredtem, a kert füvére pillantottam; Egy
magányos madár énekelt a virágok között. Magamat
kérdeztem, esős avagy szép volt a nap? A
tavaszi szél a sárgarigóhoz beszélt. Dalától
meghatva hamar sóhajra fakadtam, És
mivel volt bor, megtöltöttem poharam. Vadul
dalolva vártam, hogy a hold feljöjjön, Mikor
dalom véget ért, érzékeim elhagytak. |
Arthur
Waley (1889–1966) a huszadik század kiemelkedő sinológusa és számos fontos
kínai és japán mű fordítója.
Li
Bai verseinek fordításából egy külön kötetet is összeállított, melyben a fordításokat jegyzetekkel is ellátta, illetve a
kötet előszavában Waley személyes véleményét is közli a költőről, akit nem
tekint a kínai költészet különösen kiemelkedő alakjának.
„Since the Middle Ages the Chinese have been almost unanimous in regarding Li Po as their greatest poet, and the few who have given the first place to his contemporary Tu Fu have usually accorded the second to Li.
One is reluctant to disregard the verdict of a people upon its own poets. We are sometimes told by Frenchmen or Russians that Oscar Wilde is greater than Shakespeare. We are tempted to reply that no foreigner can be qualified to decide such a point.
Yet we do not in practice accept the judgment of other nations upon their own literature. To most Germans Schiller is still a great poet; but to the rest of Europe hardly one at all.
[…]
Like Miss Havisham’s clock, which stopped at twenty to nine on her wedding-day, the clock of Chinese esteem stopped at Li Po centuries ago, and has stuck there ever since.
But I venture to surmise that if a dozen representative English poets could read Chinese poetry in the original, they would none of them give either the first or second place to Li Po.”
„A középkor óta a kínaiak szinte egyhangúak a tekintetben, hogy legnagyobb költőjük Li Po, azon kevesek pedig, akik az első helyet kortársának Tu Fúnak ítélik, a másodikat rendszerint Linek adják.
Vonakodva hagyjuk figyelmen kívül egy nép ítéletét saját költőiről. Néha franciák vagy oroszok mondják nekünk, hogy Oscar Wilde kiemelkedőbb, mint Shakespeare. Kísértést érzünk, hogy azt feleljük, egy külföldi sem alkalmas rá, hogy ilyen kérdésben döntsön.
A gyakorlatban mégsem fogadjuk el más nemzetek ítéletét saját irodalmukról. A legtöbb német számára Schiller még mindig nagy költő; Európa többi része számára viszont aligha.
[…]
Havisham kisasszony órájához hasonlóan, mely kilenc előtt húsz perccel állt meg esküvője napján, a kínai vélemény órája századokkal ezelőtt Li Pónál állt meg, és azóta is mozdulatlan.
Én azonban azt merem feltételezni, hogy ha angol költők egy reprezentatív csoportja eredetiben tudna kínai költészetet olvasi, egyikük sem ítélné sem az első, sem a második helyet Li Pónak.”
Waley
fordításai olyan nagy költőket inspiráltak, mint Ezra Pound és W. B. Yeats. Hat
kínai versfordítása Benjamin Brittent is megihlette, ezek alapján szerezte a Songs from the Chinese dalciklust, mely ugyan nem tartalmazza a fenti verset, de a későbbiek fényében
különösen érdekes tény.
|
Léon
d’Hervey de Saint-Denys márki francia fordítása |
magyarul |
|
Li
Taï-Pé: Un jour de printemps, le poète exprime ses sentiments au sortir de
l’ivresse Si
la vie est comme un grand songe, A
quoi bon tourmenter son existence! Pour
moi je m’enivre tout le jour, Et
quand je viens à chanceler, je m’endors au pied des premières colonnes. A
mon réveil je jette les yeux devant moi: Un
oiseau chante au milieu des fleurs; Je
lui demande à quelle époque de l’année nous sommes. Il
me répond: A l’époque où le souffle du printemps fait chanter l’oiseau. Je
me sens ému et prêt à soupirer, Mais
je me verse encore à boire; Je
chante à haute voix jusqu’à ce que la lune brille, Et
à l’heure où finissent mes chants, j’ai de nouveau perdu le sentiment de ce
qui m’entoure. |
Li
Bai: Egy tavaszi nap, a költő érzéseit fejezi ki a részegségből való ocsúdáskor Ha
az élet egy nagy ábránd, Mire
való a létet megkeseríteni! Jómagam
egész nap iszom, És
mikor megtántorodok, az első oszlopok tövében elalszom. Ébredéskor
magam elé vetem tekintetem: Egy
madár énekel a virágok között; Megkérdem
tőle, az év mely szakában vagyunk. Azt
feleli: abban a szakában, melyben a tavasz lehelete dalra fakasztja a
madarat. Meg
vagyok hatva, sóhajra kész, De
töltök magamnak még; Hangosan
énekelek, amíg a hold nem ragyog, És
mikor dalaim véget érnek, ismét elvesztem az érzést, hogy mi vesz körül. |
 |
| Marie-Jean-Léon Lecoq |
Marie-Jean-Léon
Lecoq, Hervey bárója, Saint-Denys márkija (1822–1892) francia sinológus és
álomkutató, az École spéciale des langues orientales kínaitanára, később a
Collège de France munkatársa.
Kínai
versfordításait egy kötetben publikálta, Poésies de l’époque des Thang,
melynek élén a kínai költészetről szóló tanulmány szerepel.
|
Hans
Bethge német fordítása |
magyarul |
|
Wenn
nur ein Traum das Dasein ist, Warum
denn Müh und Plag? Ich
trinke, bis ich nicht mehr kann, Den
ganzen, lieben Tag! Und
wenn ich nicht mehr trinken kann, Weil
Leib und Kehle voll, So
tauml' ich hin vor meiner Tür Und
schlafe wundervoll! Was
hör ich beim Erwachen? Horch! Ein
Vogel singt im Baum. Ich
frag ihn, ob schon Frühling sei, Mir
ist als wie im Traum. Der
Vogel zwitschert: "Ja, der Lenz sei
kommen über Nacht!" Ich
seufze tief ergriffen auf Der
Vogel singt und lacht! Ich
fülle mir den Becher neu Und
leer ihn bis zum Grund Und
singe, bis der Mond erglänzt Am
schwarzen Firmament! Und
wenn ich nicht mehr singen kann, So
schlaf ich wieder ein, Was
geht denn mich der Frühling an! Laßt
mich betrunken sein! |
Ha
a létezés csak egy álom, Minek
a vesződés és a gond? Iszom,
amíg már nem bírok többet, Az
egész szép napon! És
ha már többet inni nem bírok, Telvén
gyomor és torok, Ajtóm
elé támolygok, És
egy jót alszok! Felébredvén
mit hallok? Hallga! Egy
madár énekel a fán. Kérdem
tőle, ha tavasz van-e, Olyan
nekem, mint egy ábránd. A
madár azt csicsergi: „Igen, a kikelet éjszaka
megérkezett!” Mélyen
meghatódva sóhajtok fel A
madár dalol és nevet! Poharamat
újra telítem És
fenekéig kiiszom És
énekelek, amíg a hold nem ragyog A
fekete mennybolton! És
mikor már nem bírok többet dalolni, Akkor
ismét elalszom, Mi
közöm nekem a tavaszhoz! Hadd
legyek csak részeg! |
 |
| Hans Bethge |
Hans
Bethge (1876–1946) keleti versek átköltéséről híres német költő. Több
verseskötetét, útleírását, esszéjét és színdarabját adták ki, mégis leginkább
keleti verseivel szerzett hírnevet. Bethge ezeket a verseket nem lefordította, hanem Hans Heilmann Chinesische Lyrik kötetének verseit dolgozta át. Azonban Heilmann sem az eredeti kínaiból dolgozott, hanem a fent említett Léon Lecoq és Judith Gautier, a művelt és tehetséges francia fordító és írónő kínaiból készült fordításaiból. A kérdéses Li Bai vers Lecoq fordításán alapul.
Bethge kötete, Das chinesische Flöte
nagy népszerűségnek örvendett. Ennek hét versén alapszik Gustav Mahler műve Das Lied von der Erde szimfonikus
dalciklus. Ennek a műnek ötödik tétele a fenti vers: Der Trunkene im Frühling, igaz, Mahler kisebb változtatásokat
hajtott végre Bethge versén. A linken nyomon követhetjük, hogy alakult az eredeti Li Bai vers Mahler művének szövegévé, (röviden: Li Bai - Lecoq - Heilmann - Bethge - Mahler), illetve megfigyelhetjük, hogy milyen változtatásokat hajtottak végre a különböző változatok szerzői.
Érdekes, hogy két nyelven - angolul és németül - készült fordítások is megihlették az adott nép egy nagy zeneszerzőjét. És még érdekesebb a sokszoros áttéteken végigkövetni az eredeti vers sorsát. A fenti mű mindössze egy kiragadott példa, mely több kiemelkedő ember sorsát köti össze a történelmen végigfutó hosszú szálként. Li Bai, a dekadens költő hatása számos orientalista, költő és zenszerző munkásságában felfedezhető, ezúttal - a bőség zavarában - csak erre az egyetlen műre koncentráltunk, és nem említettünk meg olyan nagy neveket, mint például Ezra Pound, Ernest Fenollosa stb.
Felhasznált irodalom:
Lecoq, Léon d'Hervey de Saint-Denys: Poésies de l'Époque des Thang
Waley, Arthur: The Poet Li Po
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése