A szerelmes hazatér, változatok egy dallamra - Verselemzés

Yan Jidao (晏几道 Yàn Jĭdào 1038–1110) az Északi Song-dinsztia ci-költője volt. Apja, Yan Shu (晏殊 Yàn Shū 991–1055) magas hivatali pozíciót töltött be, a Hanlin Akadémia tudósa volt, és költészettel is foglalkozott: több mint 10 000 verset írt, melyek nagyrésze elveszett.

Yan Jidao jó oktatásban részesült, és szeretett is tanulni, ezért apja különösen kedvelte. Ezzel azonban a hivatali körökben soha nem élt vissza, így egész életében csak kisebb pozíciókat töltött be.

Büszke természetét örökíti meg az az anekdota, mely szerint egy alkalommal Su Shi kért tőle találkozót, de ő egy egyszerű kifogással elutasította. Pedig abban az időben Su Shi a Hanlin Akadémia tudósa volt, elismert költő.

 

A Song-kori líra legjellemzőbb műfaja a ci-vers (词 cí). A ci a Tang-korban jelent meg a kínai területre érkező közép-ázsiai zene hatására. A ci versek sorainak száma és hossza meghatározott, általában két azonos formájú versszakból állnak. Terjedelmére nézve kétféle cit szokás megkülönböztetni, Yan Jidao ci versei – kevés kivétellel – mind az ún. xiaoling (小令 xiăolìng) formához tartoznak. A xiaoling ci versek két versszak hosszúak és kevesebb, mint 58 szótagból állnak, szemben a hosszabb mancivel (慢词 màncí).

A ci versek tulajdonképpen dalszövegek, egyes dalok zenéjére írt versek, ezért címük mindig annak a dallamnak a címe, amire írták (词牌 cípái). Yan Jindao A szerelmes hazatér című versei is ilyenek, A szerelmes hazatér című dallam nagyon népszerű volt ebben a korban, olyan híres szerzők is költöttek erre a dallamra verset, mint Su Shi vagy Ouyang Xiu.

Az eredeti dal egy legendából ered, mely szerint Liu Chen és Ruan Zhao együtt mentek a Tiantai hegyre, hogy ott gyógyfüveket gyűjtsenek. A hegyekben két gyönyörű tündérrel találkoztak, akik az otthonukba invitálták és párjukká fogadták a férfiakat. Féléves tartózkodás a két férfi hazatért, de meglepve vették észre, hogy a tündérbirodalomban töltött idő alatt saját világukban hét generáció is elmúlt már.

A hazatérő férfiak zavara és elidegenedése jól jellemzi a Song-kori arisztokrácia zavart világképét, ezért is lehetett ennyire népszerű téma.

Ruan Zhao alakja később a szerelembe belefeledkező, hazatérésről hallani sem akaró férfi szinonimájává vált.

Zhao Cangyun Song-kori festő műve, Liu Chen és Ruan Zhao a Tiantai hegyre megy, kép forrása

Ahogy látni fogjuk a ci versek dallama nem feltétlenül jelöli a mű témáját, Yan Jidao A szerelmes hazatér dallamára írt ci versei között találunk szerelmes verseket és bordalt is.

 

晏几道：阮郎归·来时红日弄窗纱

 

来时红日弄窗纱，

春红入睡霞。

去时庭树欲栖鸦，

香屏掩月斜。

 

收翠羽，整妆华，

青骊信又差。

玉笙犹恋碧桃花，

今宵未忆家。

 

Yan Jidao: A szerelmes hazatér – Jöttömkor nap játszott az ablakvásznakkal

 

Jöttömkor nap játszott az ablakvásznakkal,

Tavaszi vörös bíborozta az alkonyt.

Mentemkor holló szállt a fára az udvarban,

Illatos ernyő rejtette a holdsarlót.

 

Őrzöm a zöld tollat, úti ruhám készen,

Fekete ló levelet hoz, indul tova.

Jádeshenget barackvirágért vágy éget,

Ma este még nem gondolok otthonomra.

 

A fenti vers alapvető motívuma a szerelem és a vágyakozás. Az első versszak a múltat és a jelent veti össze, az érkezés és a távozás szembeállításával az idő múlását, a változást jeleníti meg. Az érkezés meleg alkonyi fényben történt, még nappal volt. Távozáskor már este van, az egyetlen fényt adó objektumot, a holdat is eltakarják a fák ágai.

A második versszak világít rá a távozás okára: levél érkezett, valószínűleg sürgős ügyről van szó, hiszen a lónak megpihenni sincs ideje, máris ismét útra kell kelnie. A hír baljóslatúságát a negatív konnotációkkal bíró holló és a ló fekete színe jelzi.

A jádeshenggel (笙 shēng, hagyományos fúvós hangszer) azonosítható beszélő gondolatai a szerelmesével azonosítható barackvirág körül forognak.

晏几道：阮郎归·旧香残粉似当初

 

旧香残粉似当初，

人情恨不如。

一春犹有数行书，

秋来书更疏。

 

衾凤冷，枕鸳孤。

愁肠待酒舒。

梦魂纵有也成虚，

那堪和梦无？

 

Yan Jidao: A szerelmes hazatér – A régi púder illata, mint egykoron

 

A régi púder illata, mint egykoron,

De az érzelem, jaj, már régen elkopott.

Tavasszal még jónéhány levél érkezett,

Ősszel már elvétve írsz nekem levelet.

 

Hímzett párnán magányos a főnix, kacsa.

Bús szívem vágyik az enyhítő italra.

Álmában céltalanul bolyong a lelkem,

Hogy viseljem, hogy álom és való nem egy?

 

A szerelmes hazatér dallamára írt második vers a szerelem elmúlását, a magányt jeleníti meg. Az első versszakban a tavasz és ősz ellentéte az érzelmek születését, a reményt, majd az érzelmek kihűlését szimbolizálja.

A párnán megjelenő főnix és mandarinkacsa is fontos jelképek. A főnix általában a sárkánnyal áll párban, a sárkány – az uralkodó, a férfi – itt hiányzik, és csak női párja a főnix van jelen. A mandarinkacsa szerelmespárokat szimbolizáló motívum, itt magányosan áll.

A lírai én számára az álom az egyetlen hely, ahol a kedvessel való találkozás megvalósulhat, ám ez fájdalmasan távol van a valóságtól.

 

晏几道：阮郎归·天边金掌露成霜

 

天边金掌露成霜，

云随雁字长。

绿杯红袖趁重阳，

人情似故乡。

 

兰佩紫，菊簪黄，

殷勤理旧狂。

欲将沉醉换悲凉，

清歌莫断肠！

 

Yan Jidao: A szerelmes hazatér – A messzi város harmata dérré dermed

A messzi város harmata dérré dermed,

Vadlibák húznak a felhőket követve.

Bor és selyem a dupla kilences napján,

Mint otthon, épp olyan az ünnepi szokás.

 

Lila kosbor, sárga krizantém a hajban,

Felidézem, milyen heves voltam hajdan.

Cseréljük részegségre a bánatunkat,

Soha abba ne hagyjuk vidám dalunkat!

 

A fenti ci vers a kínai versekben gyakori motívumot, az otthontól távol töltött ünnepet jeleníti meg. Itt a dupla kilences ünnepéről (重阳节 chóngyángjié), a kilencedik holdhónap kilencedik napján tartott ünnepről van szó.

Az első versszakban a messzi város itt a Song fővárosra, Kaifengre (开封 Kāifēng régi nevén 汴京 Biànjīng) utal. Az eredeti kifejezés (金掌 jīnzhăng azaz arany tenyér) egy Han Wudi által a fővárosban emelt építményhez kapcsolódik, melyen halhatatlanok aranyszínű szobrai álltak, ezek a szobrok kezükben a csapadék felfogására szolgáló edényt tartottak. A fővárosban a harmat dérré fagyott – ez tehát az évszakot, a késő őszt, a dupla kilences ünnepének idejét jelöli. Éppen úgy, ahogy a délre vonuló vadludak is.

Az ünnep pedig alkalmat ad a múlt eseményeinek, az ifjúi hévnek a felidézésére, és a bor melletti búfeledő dalolásra is.

 

 

Felhasznált irodalom:

https://so.gushiwen.org/authorv_1e6d9d77697a.aspx

http://www.360doc.com/content/19/1130/15/4252732_876532256.shtml

祹络岚