Egy szerelmi vallomás - Verselemzés

林鸿:投赠张红桥

桂殿焚香酒半醒，

露华如水点银屏。

含情欲诉心中事，

羞见牵牛织女星。

Lin Hong: Zhang Hongqiaónak

Füstölőt égetek a Babércsarnokban, bódít a bor,

A harmat, mint ezüst cseppekből szőtt lepel ragyog.

Érzelemmel teli szívemen könnyíteni akarok,

Lopva a Pásztorfiú és Szövőlány csillagára pillantok.

鹊桥 quèqiáo, a szarkák hídja. A Pásztorfiút és Szövőlányt megsajnáló szarkák minden évben hidat alkotnak, hogy a szerelmesek azon találkozhassanak

A Ming-kori Lin Hong verse egy gyengéd szerelmi vallomás, melynek finom képei voltaképpen a költő érzéseinek kifejezésére szolgáló szimbólumok.

A füstölőégetés az elmélyült gondolkodást, befelé fordulást, meditálást jeleníti meg. Emellett a vallásos áldozatbemutatás, az istenek előtt való tisztelgés, felsőbb hatalmakhoz való fordulás kelléke is.

A földet ezüst lepelként borító harmat fontos jelentőséggel bír. A harmat rövid ideig tartó természeti jelenség, éjszaka keletkezik, majd a felkelő nap melegétől el is tűnik. A kínai kultúrában a mulandóságot, a dolgok válrozását jelképezi. A versben szereplő harmat jelentésű 露(露水; lù, lùshuĭ) írásjegy több azonos jelentéskörbe tartozó idiómában is megjelenik. A 露水情缘 (lùshuĭ qíngyuán; szó szerint: harmat-találkozás) kifejezés olyan sorsszerű találkozásra utal, mely rövid ideig tart csupán, a viszontlátás lehetősége pedig csekély. A 露水情人 (lùshuĭ qíngrén; szó szerint: harmat-kedves) pedig szeretőt jelent.

A Pásztorfiú és Szövőlány az egyik legismertebb kínai szerelmi történet alakjai, valamint két csillag, a Vega és az Altair megszemélyesítői is.

A történet szerint a Szövőlány és testvérei tündérek voltak, akik egy napon alászálltak az égből, hogy megfürödjenek egy tóban. Fürdés közben meglátta őket a Pásztorfiú, egy szegény legény, aki egyetlen ökrével élt. Mikor megpillantotta a tündéreket, az ökör azt tanácsolta neki, hogy lopja el a ruháikat, és akkor a tündérek nem tudnak visszatérni a mennybe. A Pásztorfiú így is tett, majd feleségül vette az egyik tündért, a Szövőlányt, aki beleegyezett, hiszen ruhái nélkül nem térhetett haza.

A pár boldogan élt, később gyermekeik is születtek. Azonban amikor a mennyekben megtudták, hogy a Szövőlány feleségül ment egy halandóhoz, azonnal haza kellett térnie. A pár elbúcsúzott, és a Szövőlány felszállt az égbe.

A Pásztorfiú az időközben elpusztult ökör varázserejű bőrén követte kedvesét, azonban az égiek egy folyót, a Tejutat, fakasztottak, hogy megállítsák a Pásztorfiút.

Attól fogva a Szövőlány a folyó egyik partján teljesíti égi kötelességét, és színes felhőket sző, a Pásztorfiú pedig a folyó másik partján marad. Azonban minden évben egyszer, a hetedik hónap hetedik napján, a szerelmesek történetétől meghatott szarkák hidat alkotnak az égen, hogy a pár egyesülhessen.

A vershelyzet tehát a Babércsarnokban iszogató és füstölőt égető beszélő. Odakint ellepi a földet a csillogó harmat. A beszélő úgy érzi, csordultig van a szíve érzelmekkel, melyeket meg kell osztania valakivel. Szégyenlősen feltekint az égre, ahol a Pásztorfiú és a Szövőlány csillagait látja, melyben magára, saját helyzetére ismer.

Az első és a harmadik sor a beszélő külső és belső állapotát jelenítik meg. Ezekre mintegy magyarázatként következik a második és negyedik sor. A vers felépítésében megfigyelhető a fokozatosság. Az első sor a beszélő külső körülményeit ábrázolja, hogy hol van és mit csinál, valamint felkelti az olvasó figyelmét, tudni szeretnénk, hogy mi a füstölőégetés és a részegség oka. A második sor a beszélőtől független, a csarnokon kívüli természetet jeleníti meg. A harmat leírásával  azonban egyben utalást is tesz, körvonalazza a vers témáját - mulandóság, változás - és tovább árnyalja a hangulatot. A harmadik sorban változás következik be, a külső körülményekről a belső gondolatokra, érzelmekre tér át. A beszélő nem csak azt közli, hogy szíve csordultig van érzelemmel, hanem a vágyról is, hogy könnyíteni akar rajta, valakinek el akarja mondani. Bizalmasait végül a negyedik sorban említett Pásztorfiú és Szövőlány csillagában találja meg, akikről feltételezi, hogy az azonos tapasztalatok révén megértik majd őt.

Lin Hong verse egy szimbólumokkal teli alkotás. A jelképek értelmezése után egyértelművé válik a vers mondanivalója, ami nem más, mint szerelmi vallomás, és a szerelem útjában álló akadályok miatt érzett bánat.

祹络岚