林鸿:投赠张红桥
桂殿焚香酒半醒，
露华如水点银屏。
含情欲诉心中事，
羞见牵牛织女星。
Lin Hong: Zhang
Hongqiaónak
Füstölőt égetek a
Babércsarnokban, bódít a bor,
A harmat, mint ezüst cseppekből szőtt lepel ragyog.
Érzelemmel teli
szívemen könnyíteni akarok,
Lopva a Pásztorfiú és
Szövőlány csillagára pillantok.
 |
| 鹊桥 quèqiáo, a szarkák hídja. A Pásztorfiút és Szövőlányt megsajnáló szarkák minden évben hidat alkotnak, hogy a szerelmesek azon találkozhassanak |
A
Ming-kori Lin Hong verse egy gyengéd szerelmi vallomás, melynek finom képei
voltaképpen a költő érzéseinek kifejezésére szolgáló szimbólumok.
A
füstölőégetés az elmélyült gondolkodást, befelé fordulást, meditálást jeleníti
meg. Emellett a vallásos áldozatbemutatás, az istenek előtt való tisztelgés,
felsőbb hatalmakhoz való fordulás kelléke is.
A
földet ezüst lepelként borító harmat fontos jelentőséggel bír. A harmat rövid
ideig tartó természeti jelenség, éjszaka keletkezik, majd a felkelő nap
melegétől el is tűnik. A kínai kultúrában a mulandóságot, a dolgok válrozását jelképezi. A versben szereplő harmat jelentésű 露(露水; lù, lùshuĭ)
írásjegy több azonos jelentéskörbe tartozó idiómában is megjelenik. A 露水情缘 (lùshuĭ qíngyuán; szó
szerint: harmat-találkozás) kifejezés olyan sorsszerű találkozásra utal, mely rövid ideig
tart csupán, a viszontlátás lehetősége pedig csekély. A 露水情人 (lùshuĭ qíngrén; szó szerint: harmat-kedves) pedig szeretőt jelent.
A
Pásztorfiú és Szövőlány az egyik legismertebb kínai szerelmi történet alakjai,
valamint két csillag, a Vega és az Altair megszemélyesítői is.
A
történet szerint a Szövőlány és testvérei tündérek voltak, akik egy napon
alászálltak az égből, hogy megfürödjenek egy tóban. Fürdés közben meglátta őket
a Pásztorfiú, egy szegény legény, aki egyetlen ökrével élt. Mikor
megpillantotta a tündéreket, az ökör azt tanácsolta neki, hogy lopja el a
ruháikat, és akkor a tündérek nem tudnak visszatérni a mennybe. A Pásztorfiú
így is tett, majd feleségül vette az egyik tündért, a Szövőlányt, aki beleegyezett, hiszen ruhái nélkül nem térhetett haza.
A
pár boldogan élt, később gyermekeik is születtek. Azonban amikor a mennyekben
megtudták, hogy a Szövőlány feleségül ment egy halandóhoz, azonnal haza kellett
térnie. A pár elbúcsúzott, és a Szövőlány felszállt az égbe.
A
Pásztorfiú az időközben elpusztult ökör varázserejű bőrén követte kedvesét, azonban az
égiek egy folyót, a Tejutat, fakasztottak, hogy megállítsák a Pásztorfiút.
Attól fogva a Szövőlány a folyó egyik partján teljesíti égi kötelességét, és színes felhőket
sző, a Pásztorfiú pedig a folyó másik partján marad. Azonban minden évben
egyszer, a hetedik hónap hetedik napján, a szerelmesek történetétől meghatott
szarkák hidat alkotnak az égen, hogy a pár egyesülhessen.
A
vershelyzet tehát a Babércsarnokban iszogató és füstölőt égető beszélő. Odakint
ellepi a földet a csillogó harmat. A beszélő úgy érzi, csordultig van a szíve
érzelmekkel, melyeket meg kell osztania valakivel. Szégyenlősen feltekint az
égre, ahol a Pásztorfiú és a Szövőlány csillagait látja, melyben magára, saját
helyzetére ismer.
Az első és a harmadik sor a beszélő külső és belső állapotát jelenítik meg. Ezekre mintegy magyarázatként következik a második és negyedik sor. A vers felépítésében megfigyelhető a fokozatosság. Az első sor a beszélő külső körülményeit ábrázolja, hogy hol van és mit csinál, valamint felkelti az olvasó figyelmét, tudni szeretnénk, hogy mi a füstölőégetés és a részegség oka. A második sor a beszélőtől független, a csarnokon kívüli természetet jeleníti meg. A harmat leírásával azonban egyben utalást is tesz, körvonalazza a vers témáját - mulandóság, változás - és tovább árnyalja a hangulatot. A harmadik sorban változás következik be, a külső körülményekről a belső gondolatokra, érzelmekre tér át. A beszélő nem csak azt közli, hogy szíve csordultig van érzelemmel, hanem a vágyról is, hogy könnyíteni akar rajta, valakinek el akarja mondani. Bizalmasait végül a negyedik sorban említett Pásztorfiú és Szövőlány csillagában találja meg, akikről feltételezi, hogy az azonos tapasztalatok révén megértik majd őt.
Lin Hong verse egy szimbólumokkal teli alkotás. A jelképek értelmezése után egyértelművé válik a vers mondanivalója, ami nem más, mint szerelmi vallomás, és a szerelem útjában álló akadályok miatt érzett bánat.
Az első és a harmadik sor a beszélő külső és belső állapotát jelenítik meg. Ezekre mintegy magyarázatként következik a második és negyedik sor. A vers felépítésében megfigyelhető a fokozatosság. Az első sor a beszélő külső körülményeit ábrázolja, hogy hol van és mit csinál, valamint felkelti az olvasó figyelmét, tudni szeretnénk, hogy mi a füstölőégetés és a részegség oka. A második sor a beszélőtől független, a csarnokon kívüli természetet jeleníti meg. A harmat leírásával azonban egyben utalást is tesz, körvonalazza a vers témáját - mulandóság, változás - és tovább árnyalja a hangulatot. A harmadik sorban változás következik be, a külső körülményekről a belső gondolatokra, érzelmekre tér át. A beszélő nem csak azt közli, hogy szíve csordultig van érzelemmel, hanem a vágyról is, hogy könnyíteni akar rajta, valakinek el akarja mondani. Bizalmasait végül a negyedik sorban említett Pásztorfiú és Szövőlány csillagában találja meg, akikről feltételezi, hogy az azonos tapasztalatok révén megértik majd őt.
Lin Hong verse egy szimbólumokkal teli alkotás. A jelképek értelmezése után egyértelművé válik a vers mondanivalója, ami nem más, mint szerelmi vallomás, és a szerelem útjában álló akadályok miatt érzett bánat.
祹络岚