Kard és ecset

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?

Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
[...] Mastan immár Mársnak hangassabb versével
Fegyvert, s vitézt éneklek [...]

Ahogy a fenti idézetekből látszik, a magyar történelem során többször is előfordultak nagy katonaköltők, akiktől sem a kard-, sem a tollforgatás nem volt idegen. Katonaköltőket, vagy költő katonákat Kínában is találunk, nem is keveset.

Ostromjelenet, kép forrása

Mai szemléletünkben a költészet és a hadakozás élesen elválik. A romantikus, széplelkű költő és a harcedzett katonatiszt szinte két ellenpontnak tűnik, a múltban azonban korántsem volt ez így.

A régi időkben mind a magyar, mind a kínai kultúra nemesei nagy hangsúlyt fektettek a kiegyensúlyozott, széleskörű műveltségre, melynek fontos részét képezte az irodalom, a verselés ismerete. Szintén mindkét kultúrára igaz, hogy a tisztek általában a nemesi vagy legalábbis tehetős családokból kerültek ki, ami nem meglepő, hiszen ezen családok engedhették meg maguknak a fiatal korban kezdődő, alapos oktatást. Így ritkán történt, hogy egyszerű közrendi származású ember felküzdötte magát a katonai hierarchiában – így lehet tehát, hogy sok katona művelt verselő is volt.

Közülük emelünk ki most néhányat.

A három Cao

A Három királyság kora (220–280) a kínai történelem egy különösen mozgalmas időszaka, a korábbi Han birodalom három egymással versengő államra, Shura (蜀 Shǔ vagy蜀汉 Shǔhàn), Weire (魏 Wèi vagy 曹魏 Cáowèi) és Wura (吴Wú) tagolódott.

A Han-dinasztia végnapjainak tábornoka volt Cao Cao (曹操 Cáo Cāo 155–200). Névlegesen a császárt szolgálta, viszont a korabeli Kína északi részén de facto hatalmat gyakorolt, ezzel pedig lefektette a Wei állam alapjait. A Wei-dinasztia alapítója már Cao Cao idősebbik fia, Cao Pi (曹丕 Cáo Pī 187–226) volt. A kisebbik fiú, Cao Zhi (曹植 Cáo Zhí 192–232) a kormányzásban és hadviselésben nem kapott szerepet, költészetben és kalligráfiában azonban jeleskedett.

Cao Caót és fiait a három Caoként (三曹 Sān Cáo) is ismerik, hét másik költővel együtt a három Cao és a hét mester (三曹七子 Sān Cáo qī zǐ) néven alkotják az ún. jian’an iskolát, mely a jian’an korszak (建安 Jiàn’ān 196–220) irodalmának tömör leírására szolgál.

Ostromjelenet, kép forrása

Már a dinasztiát előkészítő nagy tábornok, Cao Cao is verselt, illetve mecénásként sok költőt gyűjtött maga köré. Cao Cao alkotásaiban gyakran visszatérő elem a Han-kor végére jellemző politikai káosz, illetve a saját érzelmeire való reflektálás is.

曹操：碣石篇
东临碣石，以观沧海。
水何澹澹，山岛竦峙。
树木丛生，百草丰茂。
秋风萧瑟，洪波涌起。
日月之行，若出其中。
星汉粲烂，若出其里。
幸甚至哉，歌以咏志。
Cao Cao: Vers a Jieshi hegyről
A Jieshi csúcsára érve,
A nyílt tengerre nézek le.
Miriád vízfodor vonul,
Hegy és sziget tornyosul.
Sűrű erdő magasodik,
Száz buja fű sarjadozik.
Ősz hűvös szele most felleng,
Eleven hullámot serkent.
A Nap és a Hold járása
A hullámfodrok játéka.
Tejút tiszta ragyogása
Azúr tenger folyománya.
E pillanatnyi örömöt
Múlhatatlan versbe öntöm.

Ostromjelenet, kép forrása

Cao Pi már gyermekkorában kitűnt sokoldalú tehetségével: hatéves már tudott íjjal lőni, nyolcéves korára már lóhátról is képes volt erre, apját már fiatalon sokszor követte a harctérre. Cao Pi elsősorban az irodalom politikai és filozófiai jellegét részesítette előnyben.

曹丕：丹霞蔽日行
丹霞蔽日。
采虹垂天。
谷水潺潺。
木落翩翩。
孤禽失羣。
悲鸣云间。
月盈则冲。
华不再繁。
古来有之。
嗟我何言。
Cao Pi: Vörös felhő rejti a napot
Vörös felhő száll a napra,
szivárvány függ fejem felett.
Völgybe futnak a patakok,
elrepülnek a levelek.
Egy eltévedt, árva madár
zokogja be a felhőket.
Mihelyt megtelt, már fogy a hold,
s virág sem nyit soha többet.
De azzal, mi régen elmúlt,
ugyan minek is törődjek!
Szerdahelyi István fordítása

Csatajelenet, kép forrása

A jian’an iskola legkiemelkedőbb tehetségű és legnagyobb hatású tagja Cao Zhi. Annyira tehetséges gyermeknek mutatkozott, hogy apja először őt tette meg utódának, később azonban kegyvesztett lett. Bátyja trónra lépése után kapott ugyan birtokot, de nem sok mozgástere volt.

曹植：薤露
天地无穷极，阴阳转相因。
人居一世间，忽若风吹尘。
愿得展功勤，输力于明君。
怀此王佐才，慷慨独不群。
鳞介尊神龙，走兽宗麒麟。
虫兽犹知德，何况于士人。
孔氏删诗书，王业粲已分。
骋我径寸翰，流藻垂华芬。
Cao Zhi: Mint harmat a levélen
Határa nincs se égnek, se földnek,
Jin és jang egymást örökké váltja.
Egy emberélet hirtelen elszáll,
mint pont ha felkap orkán fuvása.
Ábrándom méltó érdem, dicsőség,
hasson erőm a császár javára.
Itt a királyi tehetség bennem,
adnám s hiába, itt fáj bezárva.
Hal a sárkányra, négylábú állat
az egyszarvúra néz mint urára,
kötelességet féreg is érez,
és mért ne volnék erénnyel áldva!
Kung mester Dalok, Írások Könyve
a főteendők sorát kitárja –
kis ecset indulj, műveim rangja,
s hírem ragyog a késő világra!
Nagy László fordítása

Csatajelenet, kép forrása

Yue Fei

A kínai történelem egyik legismertebb alakja Yue Fei (岳飞 Yuè Fēi 1103–1142), akire máig nemzeti hősként emlékeznek.

Yue Fei bizonytalan időkben élt. A 12. század elején a Song Kínát északról fenyegette a dzsürcsi Jin-dinasztia. 1126-ban a dzsürcsik elfoglalták a Song fővárost, Kaifenget (开封 Kāifēng). Huizong (徽宗 Huīzōng) császár lemondott, egyik fia, Qinzong (钦宗 Qīnzōng) rabságba került, másik fia, Gaozong (高宗 Gāozōng) pedig délre menekült, ahol megalapította a Déli Song-dinasztiát (1127–1279).

A háborúskodásnak azonban még nem volt vége, a dzsürcsik tovább nyomultak dél felé. Gaozong csapatai élére Yue Fei tábornokot jelölte ki, aki egyes területeket sikeresen visszahódított a dzsürcsiktől. Az udvar azonban más politikába kezdett; Qin Hui (秦桧 Qín Huì) miniszter a hadakozás költségeire hivatkozva a megbékélést szorgalmazta. A többség támogatását maga mögött tudva, a miniszter bebörtönözte, majd kivégeztette Yue Fei tábornokot.

岳飞：池州翠微亭
经年尘土满征衣，
特特寻芳上翠微。
好水好山看不足，
马蹄催趁月明归。
Yue Fei: A chizhou-i Smaragd hegy pavilonban
Egész évben poros katonaruhám
Most bejárja a smaragd hegy ormát.
Nézem a bérceket, nem untat a táj,
De vissza kell térnem, hív a lódobogás.

Csatajelenet, kép forrása

Lu You

A Song-kor kiemelkedő tehetségű és termékeny költője, Lu You (陆游 Lù Yóu 1125–1210) születése idején a Song-dinasztia már az ország déli részébe költöztette a fővárost az északot elfoglaló dzsürcsi Jin dinasztia elől.

A kardforgatásban és versírásban különösen tehetséges Lu You első hivatalnokvizsgáját elbukta, a második próbálkozáson azonban első helyet szerzett a régióban.

Miután hivatali pozíciót szerzett, erélyesen érvelt a dzsürcsik elleni határozott fellépés mellett. Azonban mivel álláspontja szembement a meghunyászkodó udvari nézetekkel, ezért eltávolították hivatalából. később mégis visszahívták, katonai stratéga pozícióját töltötte be.

A vágyott katonai poszton keresztül sem valósíthatta meg a Jin-dinasztiával való szembeszállásról szőtt álmait, ugyanis mivel az udvar továbbra sem akart keményen fellépni a megszállók ellen, így Lu You sem tehetett semmit.

Tehetetlen dühének, forró patriotizmusának és művelt intellektusának csupán a verselésben engedhetett utat.

陆游：钗头凤
红酥手，黄縢酒，
满城春色宫墙柳。
东风恶，欢情薄。
一怀愁绪，
几年离索。
错、错、错。
春如旧，人空瘦，
泪痕红浥鲛绡透。
桃花落，闲池阁。
山盟虽在，
锦书难托。
莫、莫、莫。
Lu You: Főnixes hajtű
Fáradt kezemben jó bor, finom fényű,
Palotafalra hajló tavaszi fűz.
Kegyetlen a szél, egymástól messze űz.
Teli pohár keserű,
Soká tartó távollét.
Egyedül, egyedül, egyedül!
A tavasz a régi, lelkem üres,
Könnyű kendőm nehéz könnyek áztatják.
A pavilont hulló szirmok takarják.
Hegynek tettem eskümet,
Levelem tétovázik.
Ennyi, ennyi, ennyi!

Csatajelenet, kép forrása

Qi Jiguang

Nagymúltú katonacsaládba született a Ming-kori (1368–1644) Qi Jiguang (戚继光 Qī Jìguāng 1528–1588). Apja hatására korán érdekelni kezdte a hadászat, majd annak halála után tizenhét évesen megörökölte posztját, a dengzhou-i helyőrség parancsnokságát. Később egész Shandong, majd Zhejiang tartományok tengerparti védelmének élén állt, ahol a japán wokou kalózok (倭寇 wōkòu) elleni védekezést szervezte.

A kalózok jelentette veszély megszűnésével Qi Jiguangot az északi határra helyezték, ahol a mongolok ellen védte az országot.

Katonai tapasztalatait hadászati művekben örökítette meg, melyekben főleg a katonai kiképzéssel és stratégiai kérdésekkel foglalkozik. Emellett verseket írt; alkotásait önálló kötetbe rendezte, melynek a 止止堂集 (Zhǐzhǐ táng jí) címet adta, dolgozószobája után.

戚继光：马上作
南北驱驰报主情，
江花边月笑平生。
一年三百六十日，
多是横戈马上行。
Qi Jiguang: Lovon írtam
Északon s délen szolgálom uramat,
Földön s vízen, határmenti Hold alatt.
Egy esztendőben háromszázhatvan nap,
Én pedig lovon töltöm mindahányat.

A fenti művekből jól látszik, hogy a régi Kína tábornokaitól nem volt idegen a verselés, akár a katona és hivatalnokélet nehézségeit, akár személyes reflexióikat örökítik meg költeményeikben.

Költő katonákból vagy katonaköltőkből az újabb időkben sem volt hiány, következő verses bejegyzésünkben az új Kína verselő tisztjeit vesszük sorra.

Kapcsolódó bejegyzések:

Egy szerelmi vallomás

Megtépázott krizantémok

Magány és melankólia

Orchidea és kasszia

A szerelmes hazatér, változatok egy dallamra

Egy Li Bai vers európai utóélete

Miért nehéz kínai verset fordítani?

A mellőzött hazafi gondolatai

Felhasznált források:

Yue Fei