Dizi – Zeneajánló XI

Li Bai: Tavaszi éjen fuvolát hallgatok Lo városában
Kié a jáde-flóta? hangja éjben kígyózik,
tavaszi szél tollával a városba lopódzik.
Ma éjszaka e dalban fűzág-törés-dalt hallok,
nem indít meg? a vén kert is új érzést bimbózik.
Károlyi Amy fordítása

A dizi (笛子 dízi) egy hagyományos kínai fafúvós hangszer. A nyugati zenében a dizi leginkább talán a fuvolára hasonlít, mivel ezt is oldalsó helyzetben szólaltatják meg, ez a jellegzetessége különbözteti meg egy másik hagyományos kínai hangszertől, a szintén fafúvós xiaotól (箫 xiāo) is, amely a nyugati zenében a furulyához hasonlít.

A dizi története

A kínai dizi elődje már i. e. 7000–9000. körül is létezett, a legkorábbra datálható harántfuvolákat ebből az időszakból tárták fel. Több csontfuvola maradt fenn különböző neolitikus kultúrákból, például a Hemudu (河姆渡 Hémǔdù) kultúrából, amely a mai Zhejiang tartomány területén létezett.

Csonthangszerek a Jiahu lelet együttesből, kép forrása

A henani Jiahu (贾湖 Jiǎhú) leletegyüttesben feltárt, legkorábbra datálható hangszerek, nemcsak a fuvola történetében kulcsfontosságúak, de ezek lehetnek a legrégebbi ma is megszólaltatható hangszerek. A fuvolákat pedig az teszi különösen érdekessé, hogy a hangok nagyon hasonlóak a nyugati zenében használt oktávhoz.

A legenda szerint a Sárga császár rendelte el a dizi megalkotását. Az uralkodó Ling Lunt (伶伦 Líng Lún), a zenéért felelős minisztert bízta meg ezzel a feladattal. A hivatalnok a folyóparton vágott bambuszból alkotta meg a hangszert, amikor pedig megszólaltatta, olyan volt a hangja, mint a főnix vijjogása.

Li Bai: Főnix-dallam
A Jing-lány fújja jáde-fuvoláját,
s dalától való lett az égi álom.
Sohase jár a kék főnix magában,
van, ki kezét fogva melléje álljon.
Tarka felhők közt tűnik el alakjuk,
csak muzsikájuk cseng át Csin-országon.
Szerdahelyi István fordítása

Más források szerint a dizi külföldről került kínai területre. Hivatalos dokumentumok szerint a dizit a Han-beli Wudi császár küldöttje Zhang Qian (张骞 Zhāng Qiān) hozta magával külföldi útjáról i. e. 119-ben. Ebben az esteben a dizi valahonnan Belső-Ázsiából érkezhetett Kínába. Mindenesetre a fúvós hangszerek nem voltak idegenek a kínai kultúrától az ezt megelőző időszakokban sem.

Sok más hagyományos kínai hangszerhez hasonlóan a dizi is modernizáláson ment keresztül a 20. században. A bambuszfuvolán történt egyik legnagyobb változás a hanglyukak elhelyezése volt, ami egyenletesebbé vált, hogy a hangszer így illeszkedjen a korszakban történt zenei változásokhoz. Egy további fontos változás volt, hogy a modern Vizi már nem egy darabból készül, hanem két különálló darabból, amelyeket egy fémrész köt össze.

A dizi felépítése és megszólaltatása

A dizi leggyakrabban bambuszból (ún. keserűbambuszból 苦竹 kǔzhú vagy lila bambuszból 紫竹 zǐzhú) készül, hagyományosan egyetlen darabot használnak elkészítéséhez. De más faanyagból, sőt, kőből is készülhet dizi. Létezik jádefuvola is (玉笛 yùdí), ez azonban annak ellenére, hogy esztétikailag nagyon előnyös, hangzásában nem ér fel a fából készült változatokhoz.

A dizi felépítése viszonylag egyszerű. Egyik végéhez közel található egy befúvónyílás, itt fújja be a játékos a levegőt.

A Vizi felépítése, kép forrása

A befúvónyílás mellett van egy ún. membránnyílás (膜孔 mókǒng), amelyen egy membrán (笛膜 dímó) található. A membrán a bambusz belsejéből levágott papírvékonyságú lap, amelyet a nyílásra feszítenek és ragasztóval rögzítenek. Ez a membrán teszi egészen sajátossá a dizi hangját.

A membránnyílás mellett sorakoznak a hanglyukak, ezekből hat darab található a hangszertesten. Végül a hangszer végéhez közel van még két további lyuk, amelyek a hangmagasság módosítására szolgálnak.

A dizit a befúvónyíláson keresztül befújt levegővel szólaltatják meg, az egyes hangokat pedig a hanglyukak lefogásával vagy szabadon hagyásával érik el. A hanglyukakon a két kéz három-három ujja játszik a mutatóujjtól a gyűrűsujjig.

A dizijáték két fő iskolája alakult ki Kínában, az északi és a déli iskola. Az északi iskola a rövidebb, élesebb hangú dizit részesíti előnyben, amelyet gyors, élénk tempóban szólaltatnak meg, nagy hangsúlyt fektetve a technikai virtuozitásra. Ezzel szemben a déli iskola a hosszabb testű, líraibb hangú dizit és a lágyabb dallamokat kedveli.

A dizi megjelenése és változatai

A bambuszfuvola a Tang-dinasztia (618–907) alatt kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett. A dinasztia két császára, Taizong és Xuanzong is a hangszer rajongói közé tartozott, sőt, nemcsak hogy hallgatni szerették, de maguk is játszottak a fuvolán, valamint zenekari előadásokat is gyakran rendeztek a palotában.

A Song- (960–1279) és Yuan-dinasztia (1270–1368) alatt a dizi a különböző drámai előadások kísérőhangszerévé vált. Különösen a kunquben, az egyik legrégibb és legjellegzetesebb kínai operastílusban jellemző a dizi mint kísérőhangszer.

A dizinek több különböző változata létezik. Az északi iskola rövidebb dizije az ún. bangdi (梆笛 bāngdí), valamint az ún. kis bangdi; a déli iskola hosszabb dizije pedig a qudi (曲笛 qǔdí), ezekből több különböző hangolású hangszer létezik. Illetve ezeken felül is létezik több különböző fajta dizi.

A dizi sajátos hangja önmagában vagy zenekarban is jól érvényesül akár hagyományos, akár modern zeneművek csendülnek fel rajta.

A Tang-beli Xuanzong császárról jegyezték fel, hogy egy reggelen az udvari meghallgatás során egyik minisztere arra lett figyelmes, hogy a császár ölében fel-le mozgatta ujjait. Mikor a meghallgatás végeztével minisztere megkérdezte, hogy talán nem érzi jól magát, a császár azt felelte, hogy álmában tündérmuzsikát hallott, és a reggeli meghallgatás alatt kezével mintha furulyán játszotta volna a dallamot, nehogy elfelejtse.

Li Yi: Furulyaszó az éjszakában
Huj-ló hegyén a hó olyan fehér,
mint messze pásztortűz fölött a füst,
s Szu-Gyang várában lenn a bércek alatt
minden tető a holdtól színezüst.
Ki tudja, honnan, de már egész éjjel
hallok zokogni egy vén furulyát.
Szegény katona siratja ma éjjel
vén furulyáján régi faluját...
Ágner Lajos fordítása