Pipajáték, kép forrása |
A hagyományos kínai kultúra sok különböző hangszere közül az egyik legismertebb a pipa (琵琶 pípa), hogy a magyar olvasó számár miért kevéssé vagy egyáltalán nem ismert?
Ez a viszonylagos ismeretlenség részben annak tudható be, hogy a versekben, melyek gyakori eleme a guqin mellett a pipa, magyarra általában „gitárként” fordítják ezt a hangszert. Így van ez Bai Juyi híres versében, A gitáros öregasszonyban (琵琶行 Pípa xíng) is:
(...)转轴拨弦三两声,未成曲调先有情。
弦弦掩抑声声思,似诉平生不得志。
低眉信手续续弹,说尽心中无限事。(...)
(...) Csavarja a kulcsokat, érinti a húrokat,
éneke hol tűzre-kap, hol lankadtan elakad.
Minden húrján rejtelem, messzi bánat esdekel,
egy egész élet dalol, mely révét nem érte el;
lehajtja szemöldökét, ujja ontja a zenét,
hold alatt és hab felett megfáradt szív énekel. (...)
(Weöres Sándor fordítása)
A fenti elgondolásban van is némi igazság. A pipa a gitárhoz hasonlóan a húros, azon belül is a pengetős hangszerek családjába tartozik. De különben emlegetik még „kínai lantként” is. A pipa neve tulajdonképpen két pengetési technika – előrefelé és hátrafelé pengetés – nevének összevonása.
Wu Man (吴蛮 Wú Mán) híres kortárs pipavirtuóz, aki szólókarrierje mellett a pipa oktatásáért és népszerűsítéséért is sokat tesz.
A pipa kialakulásának története és jellemzői
Hosszú – közel kétezer éves! – történelme során a pipa számos változáson ment át. A Tang-kor (618–907) előtt még kerektestű és hosszúnyakú volt, majd a selyemúton Közép-Ázsiából érkezett hangszerek hatására kezdett kialakulni ma is ismert körteformája. Emellett a hangszer nyaka is sokat változott, volt egyenes és hajlított is.
A Yangchun baixue (阳春白雪 Yángchūn báixuě) c. klasszikus pipadarab Lui Pui-Yuen pipaművész előadásában
A pipa fejlődésében továbbá meghatározó szerepet játszott a hangszer tartása is. A Tang-kor elején még vízszintesen tartották a pipát, a korszak közepétől kezdve azonban kezdett elterjedni a függőleges tartás, a zenészek combjukra támasztották a hangszert úgy, hogy a nyaka egyenesen felfelé mutatott, így a nyakat tartó bal kéz szabadabban tudott mozogni.
A pipát régen selyemből készült húrokkal látták el, és körömmel pengették. A modern pipa ezzel szemben négy acélhúrral rendelkezik, és a zenészek pengetővel szólaltatják meg.
A Ming-kortól kezdve a pipán megjelentek az érintők, melyek száma mára 12–30-ra nőtt. Egy részük a hangszer nyakán erősen kiemelkedve, a többi pedig a hangszer testén található.
Kép forrása |
(...) 轻拢慢捻抹复挑,初为霓裳后六幺。
大弦嘈嘈如急雨,小弦切切如私语。
嘈嘈切切错杂弹,大珠小珠落玉盘。
间关莺语花底滑,幽咽泉流冰下难。
冰泉冷涩弦凝绝,凝绝不通声暂歇。
别有幽愁暗恨生,此时无声胜有声。(...)
(...) Simogatja, fésüli selyemhúros hangszerét,
a "Szivárvány-szoknya" szól, azután a "Zöld derék";
a vastag húr harsogó: szapora zápor-verés;
a vékony húr cirpegő: magányos elmélkedés;
harsogást és cirpegést elvegyít a pengető:
kis gyöngy, nagy gyöngy így pereg, jade-csészét csörgető;
most virágkelyhek fölött lebeg a rigó dala,
most sötét szoroson át forrást ont a hegytető;
s víz ha hirtelen befagy, úgy némul el mind a húr,
hanggal föl nem mérhető, halálosan elsimul,
szívszorító dermedés szétterül, mint jégvirág,
mikor a gyors ütemet beborítja némaság (...)
És persze nemcsak a klasszikus kínai darabokhoz illik jól a pipa, hanem a modern nyugati dalokban is megállja a helyét:
(...) 银瓶乍破水浆迸,铁骑突出刀枪鸣。
曲终收拨当心画,四弦一声如裂帛。(...)
(...) most felcsattan új zene, mintha kristály törne szét,
futnak vasas lovasok, hallod kardok énekét.
S elvonja a pengetőt egyetlen gyors kézvonás:
mintha repedne selyem, zengeti a hangszerét. (...)
Felhasznált források:
http://www.philmultic.com/pipa.html
http://www.wumanpipa.org/about/bio-en.html
祹络岚