Naivitás, meghittség, humor – Kortárs művészek Kínában

A Kortárs művészek Kínában sorozatban korábban már láttunk brutalista-naturalista performanszművészetet, nosztalgikusan vörös hazafias alkotókat, azok ellentétét: tiltakozó politikai művészeket és a hagyományos porcelánművességet újragondoló mestereket. Nem láttunk azonban még gyermekesen naiv, humoros alkotásokat.

Huang Yongyu illusztrációja, kép forrása

A következőkben nem feltétlenül a naiv művészetről van szó, melynek jellemzője az alkotó formális képzésének hiánya, és így bizonyos szakmabeli ismeretek hiánya (perspektíva, színelmélet stb.); hanem inkább a látásmód gyermekiessége, a rajzfilmekhez, gyermekkönyv-illusztrációkhoz való hasonlatosság, a merész vonalvezetés és színhasználat az, ami az alábbi néhány művész munkásságát összeköti.

Huang Yongyu

A hagyományos kínai tusfestészetet és a karikaturisztikus ábrázolásmódot ötvözi Huang Yongyu (黄永玉 Huáng Yǒngyù) művészete.

Huang Yongyu karikturisztikus karakterábrázolása, kép forrása

Huang Yongyu 1924-ben született Hunan tartományban. Formális oktatásban nem részesült, saját maga tanulta, ami érdekelte. 1948-ban Hong Kongba kellett menekülnie baloldali tevékenysége miatt. Öt évet töltött a városban, amelynek művészközösségén és kulturális köreiben otthagyta egyedi nyomát. Később visszatért a szárazföldi Kínába, a nagyváros azonban továbbra is kedvelt úticélja volt, többször ellátogatott oda.

Kép forrása

Munkássága kezdetén a fanyomatok érdekelték, kizárólag ezzel foglalkozott az 1960-as évekig. Ezt követően fordult a tusfestészet felé. A hatvanas évek második felében kibontakozó kulturális forradalom során Huang Yongyu is célponttá vált. Ebben az időszakban festette egyik szemét behunyó baglyait, melyek a helyi igazságtalanságok felett szemet hunyó hivatalnokokat szimbolizálják (a kínai kifejezés 睁一只眼，闭一只眼 azaz fél szemét kinyitja, fél szemét lehunyja azt jelenti, hogy valamit elnéz, valami felett szemet huny). Az utalást elértették, így a művész három évet volt kénytelen munkatáborban tölteni.

Huang Yongyu egyik baglya, kép forrása

Huang Yongyu jelenleg is alkot. Az utóbbi években a szobrászatba is belekóstolt. Műveit olyan neves múzeumokban is kiállították, mint például a New York-i Met. A művész tehetsége különösen sokoldalú: verseket, esszéket, elbeszéléseket is írt, illetve fotóalbumokat is összeállított.

Huang Yongyu: Tigris, kép forrása

Tusfestményein gyakran ábrázol állat- és emberalakokat. Képei gyakran tartalmaznak történelmi és kulturális utalásokat, gyakran fogalmaznak meg kritikát is, ez pedig általában humoros, szerethető stílusban történik.

Krizantémokat csodálva, kép forrása

Ha klasszikusok illusztrálásáról van szó, elsőre valószínűleg nem humoros, könnyed és színes tusképekre asszociálunk, Huang Yongyu jópofa stílusa azonban ehhez is meglepően jól illik. A Vízparti történet számos szereplőjéhez készített a karakterek jellemét kiválóan tükröző, lendületes vonásokkal ábrázolt illusztrációt.

Illusztráció a Vízparti történethez, kép forrása

Shuai Mei

Idilli zsánerképek, festői környezetben lustálkodó szépségek jellemzik Shuai Mei (帅梅 Shuài Méi) képeit.

Shuai Mei: Nyárközép, kép forrása

Shuai Mei 1969-ben született Pekingben, 1994-ben szerzett diplomát a Központi Művészeti Akadémián (中央美术学院Zhōngyāng Měishù Xuéyuàn) népi művészet szakon, jelenleg művészettanárként dolgozik. Műveit a világ számos pontján kiállították, például Hong Kongban, New Yorkban, Szingapúrban ill. Malajziában.

Shuai Mei: Összejövetel, kép forrása

Shuai Mai alkotásait meleg színvilág, a fény játéka és idilli mozdulatlanság jellemzi. A képek szereplői mintha mind saját gondolataikba merülnének, csendesen töprengenek. A kép szemlélője gyakran úgy érzi, mintha egy ebéd utáni szieszta közepére csöppent volna.

Shuai Mei: Sakkjátszma, kép forrása

Shuai Mei festményein gyakorlatilag soha semmi nem történik: finom hölgyek ütik el az idejüket olvasással, beszélgetéssel, sakkozással, vagy hódolnak más módon a dolce far niente élvezeteinek. Mozdulatokat, jelentőséggel bíró történéseket nem látunk a képeken; csupán a valóság egy tökéletes pillanatának kimerevítése tárul a néző elé.

A művész a kínai stílusú architekturális környezet, a kínai épületfestészet perspektívái és a modern nyugati olajfestészet érdekes keverékét alkalmazza.

Shuai Mei: Vidám szoba, kép forrása

Liu Ye

Liu Ye (刘野 Liú Yě) egyedi stílusának ismertetőjegyei közé tartoznak a színblokkok, ez élénk színvilág, az aranyos állatfigurák, gyermek- és nőalakok.

Liu Ye: Angyali kórus, kép forrása

A művész 1964-ben született Pekingben. Gyermekkorára meghatározó hatást gyakorolt egyrészt a kulturális forradalom, másrészt gyermekkönyvszerző édesapja munkássága, akit a politika vidékre száműzött. Családja számos abban az időben tiltottnak minősülő könyvet rejtegetett otthon köztük mesekönyveket is, melyek illusztrációi a mai napig befolyásolják Liu Yue művészetét. Gyermekkorának élményei azonban nem jelennek meg művészetében; képeit minden politikai vagy mélyebb társadalmi tartalom nélkül alkotja.

Mondrian hatása Liu Ye művészetére, kép forrása

Műveinek képi világára a meseillusztrációkon kívül a modern nyugati művészet is nagy hatással van, különösen Piet Mondrian és Paul Klee munkássága, de olyan korábbi festőkhöz is visszanyúl ihletért, mint például Johannes Vermeer. Munkásságán emellett olyan irányzatok is nyomot hagytak, mint a német expresszionizmus, illetve a szürrealizmus.

Liu Ye: Egyszer volt, hol nem volt a Broadway-n, kép forrása

Képein különösen gyakran tűnik fel Miffy nyuszi alakja. Miffy, a nyuszi alakját a holland Dick Bruna találta ki 1955-ben, azóta számos könyv főszereplője lett a kedves figura. Liu Ye művészetében feltehetően azért jelenik meg a holland nyuszi, mert 1989-ben úgy döntött, hogy Európában szeretné folytatni tanulmányait, a Berlini Művészeti Egyetemen szerzett diplomát, majd 1998-ban Amszterdamba ment, Miffy szülőhazájába.

Kislány és Miffy nyuszi – a művész kedvelt motívumai, kép forrása

Liu Ye képeit az erős, blokkokba tömörülő, szinte árnyalás nélkül odatett színfoltok jellemzik. Gyakori a figyelemfelkeltő plakátszínek – kék-piros-sárga – egymás melletti szerepeltetése, ami különösen szembeötlővé teszi képeit.

Hu Yongkai

Hu Yongkai 1945-ben született Pekingben. A Központi Művészeti Akadémián végezte tanulmányait, majd Shanghaiban dolgozott a Shanghai Animációs Filmstúdió (上海美术电影制片厂 Shànghǎi Měishù Diànyǐng Zhìpiànchǎng) művészeti igazgatójaként, később pedig a Shanghai Egyetemen (上海大学 Shànghǎi Dàxué) oktatott képzőművészetet.

Hu Yongkai: Őszi ajándék, kép forrása

1988-ban Hong Kongba költözött, majd onnan az Egyesült Államokba emigrált, és ott telepedett le. Hu Yongkai művészetében a keleti témákat ötvözi a nyugati ábrázolásmóddal és technikákkal. Zsánerszerű képeit meleg színek harmóniája, békés hangulat, meghittség jellemzi.

Hu Yungkai: Sakkparti, kép forrása

Hu Yongkai festményein gyakran jelennek meg hagyományos kínai tárgyak: hagyományos viseletek, jellegzetesen kíni használati tárgyak (porcelánok, napernyő, kínai fabútorok, paravánok stb.), szimbolikus jelentéssel bíró növények.

Hu Yongkai: A fésülködő, kép forrása

Az idilli környezet, a békés jelenetek egyfajta naiv ábrázolásmóddal párosulnak. A különleges hatást az teszi igazán egyedivé, hogy a művész gyakran a hagyományos kínai festészethez hasonlóan fehéren hagyja a hátteret, ecsetkezelése, élénk színvilága, és az ábrázolás gyermekien naiv volta azonban merőben elüt a hagyományos kínai festészettől, így sajátos stílust teremt.

Hu Yongkai cím nélküli alkotása, kép forrása

Lin Fengmian

Lin Fengmian (林风眠 Lín Fēngmián) az első kínai művészek közé tartozott, akik a hagyományos kínai és a nyugati stílust ötvözni kezdték.

Lin Fengmian 1900-ban született Guangdong tartományban. A művészethez édesapja révén került közel, aki maga is festő volt. Lin Fengmian hatéves korában kezdett a hagyományos kínai festészettel ismerkedni, először a Mustármagkert című festészetet oktató album révén.

Lin Fengmian: Őszi táj, kép forrása

Később lehetősége volt külföldön tanulni, így művészi tanulmányait Párizsban végezte, ahol többek között az egyik leghíresebb kínai származású modern festővel, Xu Beihonggal (徐悲鸿 Xú Bēihóng) is megismerkedett. Később Berlinben is tanult.

Guqinen játszó nő Lin Fengmian festményén, kép forrása

Miután hazatért Kínába, az ország legnagyobb presztízsű művészetoktatási intézménye, a Központi Művészeti Akadémia igazgatói pozícióját töltötte be, majd megalapította a hangzhou-i Kínai Művészeti Akadémia (中国美术学院 Zhōngguó Měishù Xuéyuàn).

Lin Fengmian: Holdlanton játszó nő, kép forrása

Lin Fengmian műveinek jelentős része különböző okokból megsemmisült. A második kínai–japán háború (1937–1945) során a japán hadsereg több művét elpusztította, az 1960-as években pedig a kulturális forradalom során semmisült meg számos műve, illetve sok alkotását ő maga semmistette meg politikai nyomás hatására. Sajnos azonban ez sem mentette meg a börtöntől, ahol négy évet töltött addig. 1977-es szabadulása után Brazíliába menekült, ahol korábban már kivándorolt családjával találkozott, végül azonban nem itt, hanem Hong Kongban telepedett le, ott élt 1991-ben bekövetkezett haláláig.

Lótuszok, kép forrása

Lin Fengmian képeit visszafogott, sötét, szürkébe forduló színvilág, szilárd kompozíció és a geometriai formák hangsúlyos jelenléte jellemzi. Kedvelt témái közé tartoznak a nőalakok (zenészek, táncosok, színészek), a tájképek és egyéb természetábrázolások (állatok és növények).