ZHANG HUAN – Kortárs művészek Kínában

Zhang Huan (张洹 Zhāng Huán) az egyik legismertebb kortárs kínai művész, a konceptuális művészet képviselője.

Zhang Huan 1965-ben született a henani Anyang városában. Egyetemi tanulmányait Kaifengben, majd a Pekingi Központi Művészeti Akadémián (北京中央美术学院 Běijīng Zhōngyāng Měishù Xuéyuàn) végezte, az utóbbin 1993-ban szerzett mester fokozatot. Később Shanghaiban és New Yorkban is élt és dolgozott, valamint jelenleg is tevékenykedik mind Kínában, mind az Egyesült Államokban.

1/2, kép forrása

Zhang Huan munkásságát fotóperformanszok, szobrok és installációk jellemzik, melyek központi motívumát sokszor az emberi test, nem ritkán a művész saját teste képezi. Az alkotások széles tematikai spektrumon mozognak, a művész saját individuális tapasztalatai, a társadalom és egyén konfliktusa, a vallás mellett nemritkán politikai kérdésekre reflektálnak, vagy kulturális jelenségekre hívják fel a figyelmet, és teszik mindezt első ránézésre nem feltétlenül egyértelmű, a nézőt elgondolkodtató módon.

„Whatever the issue, Zhang Huan always presents his work in a very intelligent manner; none of his performances intend to shock or lecture the audience. On the contrary, Zhang Huan has always found a way to playfully integrate his own goals with the audience’s curiosity, or voyeurism (he brings their fantasies alive).” /Olivia Sand/
„Akármi legyen is a téma, Zhang Huan különösen intelligens módon prezentálja munkáit; egyik művének sem célja a közönség sokkolása vagy kioktatása. Sőt, Zhang Huan rendszerint módot talál, hogy saját szándékait játékos módon ötvözze a kíváncsisággal vagy leselkedő hajlammal, mely a közönséget jellemzi (akiknek képzelgéseit életre kelti).” /Olivia Sand/

Hús, kép forrása

Egyén és társadalom

Zhang Huan művészetének visszatérő motívuma az egyén kapcsolata a szűkebb, illetve tágabb értelemben vett társadalomhoz. Számos művén megjelenő motívum az egyén helye, feladata – különösen érdekesek azon performanszai, melyekben anonim emberi testeket ötvöz a táj bizonyos jellegzetességeivel, hogy ezzel adjon hozzá az utóbbihoz, például a Megemelni egy halastó szintjét (为鱼塘增高水位 Wéi yútáng zēnggāo shuǐwèi) és az Egy méterrel megemelni egy névtelen hegyet (为无名山增高一米 Wéi wúmíngshān zēnggāo yīmǐ) c. alkotások. A névtelenség (sőt, egyes esetekben arctalanság), illetve a mű címe révén a táj kiemelése háttérbe állítja az egyént. Ezekben a művekben a testek a társadalmat mint egészt reprezentálják, erről a néző a kínai kollektivizmusra asszociálhat – a nyugati individualizmussal szemben. Az pedig, hogy az anonim testek azért vannak az adott helyen, hogy hozzátegyenek valamit a tájhoz, a társadalmi fejlődést fejezheti ki, amely nem egyéni, hanem kollektív szinten valósul meg, sok arctalan ember munkája révén.

Zhang Huan talán leghíresebb fotóperformansza a Családfa (家谱 Jiāpǔ), amelynek során a művész felmenőinek nevét íratta az arcára úgy, hogy a tinta idővel a teljes bőrfelületet elfedte, és a művész arca teljes egészében feketévé vált. Ebben az alkotásában az egyénnek a társadalom szűkebb egységéhez, a családhoz való viszonyát és ezen keresztül az identitás kérdését vizsgálta. A performansz láttán a nézőben olyan kérdések vetődhetnek fel, mint: Honnan jövünk? És mennyiben határoz meg ez bennünket? Lehetünk-e csupán önmagunk? Vagy a kínai kultúra ismeretében: Mennyiben kell, hogy meghatározzanak minket a felmenőink? Lehetünk-e teljesen önmagunk?

Családfa, kép forrása

Hasonlóképpen a családot választotta központi témául a Hab (泡沫 Pàomò) című fotóperformanszban is. Ennek során a művész habbal borította arcát, nyitott szájába pedig régi családi fotókat vett.

„[...] they strikingly bring to mind birth, a mythic life-giving god rising from the sea and some form of torture. These associations unfold further: we are born with our future already in us; our personal histories can be swallowed whole to escape detection, consumed by a greater power like the state or regurgitated, given away, under pressure.” /Roberta Smith/
„[...] a születés juthat róla eszünkbe, egy tengerből kiemelkedő mitikus életadó isten és valamiféle kínzás. Ezek az asszociációk tovább gyűrűznek: a sorsunk már születéskor bennünk rejlik; saját élettörténetünk egészben lenyelhető, ha el akarjuk rejteni; elfogyasztható az olyan hatalmak számára, mint az állam; nyomás alatt pedig visszaöklendezhető, kiadható.” /Roberta Smith/

Hab, kép forrása

Vallás és filozófia

Zhang Huan munkásságában újra és újra megjelenő téma a vallás és a filozófia, számos alkotása témájául választotta a buddhizmust és a konfucianizmust, illetve elvétve a kereszténységet is.

Q-Confucius, kép forrása

Egyik legismertebb műve, A Konfuciusz-kérdés (Q-Confucius问孔子 Wèn Kǒngzǐ) a mester nagyméretű mellszobra, amelynke méretén túl a másik különlegessége, hogy ruha nélkül, és naturalisztikus részletességgel ábrázolja a világszerte ismert filozófust.

„孔子他讲，人到十五岁要求学，三十而立，四十而不惑，五十知天命，六十耳顺，七十从心所欲，不踰矩––––这句话是我理解的孔子的思想的经典，但是在艺术领域里面，正好要跟孔子相反，要必须超越各种界限，各种规矩。” / Zhang Huan/
„Konfuciusz azt mondta: "Amikor tizenöt éves voltam, a tanulás foglalt el, amikor harminc, már szilárdan álltam; amikor negyven, nem tévelyegtem többé; amikor ötven, megértettem az Ég parancsát; amikor hatvan, fülem kifinomodott; és amikor hetven lettem, már követhettem szívem kívánságát, mégsem hágtam át semmi előírást.” – Az én értelmezésemben ez Konfuciusz filozófiájának lényege, a művészet viszont ellentétben áll ezzel, a művészetben át kell lépni a határokat, meg kell haladni a korlátokat.” /Zhang Huan/ (az idézet Tőkei Ferenc fordítása)

Számos alkotásában dolgozta fel a buddhizmust és a Buddha alakját is. Különösen nagy hatással van rá a tibeti buddhizmus, több utazást is tett a Tibeti-fennsíkra. Ezek az utak ihlették többek között a Pipacsmező (罂粟地 Yīngsùdì) című festménysorozatot is, amelynek darabjain tisztán kivehető a tibeti buddhizmus képi világának és színpalettájának hatása.

Egy másik érdekes vallásokhoz és kultúrához kötődő alkotása a Keleti szél és nyugati szél (东风与西风 Dōngfēng yǔ xīfēng fordítható akár Keleti stílus és nyugati stílusnak is). Ez a mű két egymással szembefordított szobrot foglal magában: egy ülő Buddhát és egy deréktól felfelé ábrázolt Jézus-szobrot. A két szobor hasonló stílusban, technikában és a felhasznált anyagokban (a művész által különböző templomokban gyűjtött füstölőhamu, fa, bőr) is hasonló.

Az alkotás egymással szembeforduló szobrai nem kihívást, egymással szembenézést szimbolizálnak, a kompozíció inkább egymás mellé rendelést kísérel meg. A felhasznált anyagok és a technika hasonlósága pedig az egyetemes megragadására való törekvésre enged következtetni. Mindazonáltal a szoboralakok póza révén a két vallás ábrázolási konvencióit tiszteletben tartja, ez a kölcsönös tiszteletre utal.

A Tizenkét négyzetméter c. performansz, melynek során a művész ragacsos, büdös anyaggal borította a testét, és egy beült egy nyilvános latrinába, kép forrása

Politika

A művész egyes alkotásaiban figyelemfelhívó jelleggel politikai tartalmak is megjelennek.

Az egyik politikai jellegű műve a két pandából álló szoboregyüttes, a Hehe és Xiexie (和和谐谐 Héhe Xiéxie). A panda motívum a kínaiul nem tudó számára is egyértelművé teszi, hogy a művész hazájáról van szó. A veszélyeztetett állatok listájáról nemrég lekerült pandák ugyanakkor Kína politikájáról, a soft powerről is árulkodnak, ugyanis a világon élő összes panda – születési helyére tekintet nélkül – Kína tulajdona. A kínai cím pedig még ennél is árulkodóbb, néhány évvel ezelőtt a harmónia jelentésű 和谐 (héxié) a kínai állami retorikából átkerült a szlengbe, merőben eltérő jelentéssel, az állam polgárokat „harmonizáló” tevékenységére utalva.

Hehe és Xiexie, kép forrása

Zhang Huan a világjárvány idején is aktívan alkotott, ebben az időszakban maga a járvány ihlette meg leginkább. Új alkotása egyfajta járványnapló, amelyben időrendben gyűjtötte össze benyomásait a vírus pusztításáról, emberi történetekről, és ezeket vad érzelmeket tükröző, elementáris erővel ható festményekké komponálta. Egyéni sorsokon keresztül mutatja be ezt a mindannyiunkat egyaránt érintő krízishelyzetet. Az egyes emberek tragikus sorsain át olyan mélyen gyökerező problémákat érzékeltet, amelyek a kínai társadalmat áthatják – az egészségügytől a szólásszabadságig.