 |
| Wang Tiande tájkép, kép forrása |
A kínai tusfestészetre gondolva többnyire ködben úszó tájak, bambuszok, vagy virág-madár kompozíciók jelennek meg lelki szemeink előtt – a modern kínai tusfestészet kísérletező, újító képviselői azonban ennél jóval tovább mentek: vágtató lovak, rákok és bogarak, emelődaruk... És ez még csak a kezdet!
Az alábbiakban a hagyományos kínai tusfestészetet megújító művészeket mutatunk be, akik a hagyományos technikák, témák és kompozíciók magas szintű ismeretén túl innovatív érzékkel járultak hozzá a kínai tusfestészet megújításához.
A nagy modernek után pedig néhány kortárs név következik, akik a maguk módján még magasabb szintre emelik a tusfestészet.
Qi Baishi
Az egyik legismertebb modern kínai tusfestő Qi Baishi (齐白石 Qí Báishí). A hunani származású művész Qi Huang (齐璜 Qí Huáng) néven született 1864-ben. 14 éves korában asztalosnak állt, a kézművesség és alkotás mindig is közel állt hozzá, autodidakta módon sajátította el a kalligráfia, a pecsétfaragás és a festés művészetét.
 |
| Kép forrása |
40 évesen útra kelt, hogy művészi inspirációt keressen. Eleinte a gongbi (工笔 gōngbǐ) vagy „míves ecset” technika foglalkoztatta, a részletgazdag, szabályos, egyenletes, éles, vékony vonalakkal dolgozó stílus. Később a xieyi (写意 xiěyì) vagy „eszmeírás” technikára tért át, amely jóval lendületesebb, kifejezőbb stílusú alkotásokat eredményezett.
 |
| Kép forrása |
Shanghaiba érve találkozott Wu Changshuóval (吴昌硕 Wú Chāngshuò), a shanghai iskolához tartozó festővel, aki már abban az időben híres volt expresszív virágkompozícióiról. Qi Baishi mentoraként tekintett Wu Changshuóra. Később Chen Shizeng (陈师曾 Chén Shīzēng) hatása alá került, aki bátorította és segítette a fiatal művészeket.
 |
| Kép forrása |
Qi Baishi képeinek kedvelt tárgyai a különböző növények (virágok és gyümölcsök), állatok (jellegzetes témái a rákok és különböző rovarok), melyeket szabad, lendületes vonásokkal, erőteljes stílusban, élénk színekkel fest meg.
 |
| Kép forrása |
Jellegzetes kompozíciói közé tartoznak egy-egy miniatűr részletességgel megfestett rovar (légy, szöcske, szitakötő) és néhány erőteljes, nagy vonalakkal megalkotott növény (lótusz, falevelek) párosítása.
 |
| Kép forrása |
Az állatok közül a kiscsibéken kívül festményeinek kedvelt tárgyai voltak a különböző rákfélék, békák és halak.
Már életében elismert művész lett, népszerűsége pedig 1957-es halála után egyre csak növekedett. Magyarországon is volt már kiállítása 2015-ben A természet igézete címmel, amelyen a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum hat darabja mellett a Pekingi Művészeti Akadémia tulajdonában lévő számos képet is megcsodálhatott a közönség.
Xu Beihong
Xu Beihong (徐悲鸿 Xū Bēihóng), az ismert tusfestő 1895-ben született Jiangsu tartományban. Az ecsetkezelést hatéves korától kezdve tanulta édesapjától, aki kalligráfiára oktatta, kilencévesen pedig már a festészetbe is belekóstolt. 1912-ben édesapja súlyos betegsége miatt egy időre Xu Beihong lett a család fő támasza.
 |
| Kép forrása |
Húszévesen a pezsgő nagyvárosba, Shanghaiba ment, két évvel később Tokióba utazott, hogy művészetet tanuljon. Később Franciaországba utazott az Académie Julian, majd az École nationale supérieure des Beaux-Arts is nagy hatással volt művészetére. Ebben az időben egész Nyugat-Európát bejárta tanulmányútjain, ezek során múzeumokat és kiállításokat látogatott, amerre csak járt. A hagyományos kínai technikák mellett elsajátította többek között az olajfestést és az akvarell technikát is. Legnagyobb hatással a realizmus volt rá, ezt saját műveiben is alkalmazta, és azzal akarta megújítani a hagyományos kínai festészetet, hogy a művészet tárgyát valós megfigyelésen keresztül igyekezett visszaadni.
 |
| Kép forrása |
A franciaországi korszakban egy társaság aktív tagjaként is tevékenykedett. Az Égi Kutya Klub tagjai mind más terület – művészet, gazdaság, politika, irodalom – szakértői voltak, és gyakran jöttek össze eszmecserére.
 |
| Kép forrása |
A művész az 1920-as évek végén hazatért Kínába, a következő évtizedben azonban kiállításai bejárták az egész világot: Németország, Belgium, Franciaország, Olaszország, de képei a Szovjetuniót, Szingapúrt és Indiát is megjárták. Amellett, hogy kiállításaival a kínai művészet megismertetésén fáradozott, tanári állásában megreformálta a művészetoktatást, melyben nagy hangsúlyt fektetett a különböző technikák és eszközök megismerésére, valamint a diákok személyes igényeire. Műgyűjtőként is ismert volt Xu Beihong, aki több mint ezer értékes művet tartalmazó gyűjteményt hagyott hátra. Az alkotások egy jelentős részét Qi Baishi festményei tették ki – a két művész ugyanis a nagy korkülönbség ellenére közeli barátságban állt.
 |
| Kép forrása |
Xu Beihong képzeletét a természet formái ragadták meg leginkább, kedvenc témái az állatok voltak. Ma leginkább lovas képei ismertek, emlősöket (tigrist, majmot, oroszlánt, bivalyt, macskát stb.) ábrázoló képei mellett, számos madaras témájú alkotás került ki keze alól, ezek közül a kacsás képek a leghíresebbek.
Fu Baoshi
A huszadik század legnagyobb kínai művészei közé tartozó Fu Baoshi (傅抱石 Fù Bàoshí) 1904-ben született Jiangxi tartományban. Tehetségét Xu Beihong ismerte fel, aki lehetővé tette számára, hogy Tokióba mehessen tanulni, ahol keleti művészettörténetet hallgatott. Képzése során megismerkedett a nyugati technikákkal is, és mivel a modernizáció híve volt, így a hagyományos ázsiai művészet jövőjét is a megújulásban látta.
 |
| Kép forrása |
A kínai festészet a korábbiakban egyre inkább a fekete-fehér dikrómia felé tartott, Fu Baoshi azonban ezzel szembemenve vissza akarta hozni a színeket a kínai tusfestészetbe. Emellett a tusfestészet hagyományos témáinak kibővítésén munkálkodott, igyekezett a modern élet kellékeit is megjeleníteni képein, úgy mint emelődarukat, gyárakat, repteret stb.
 |
| Kép forrása |
Műveinek jelentős részét ugyanakkor a hagyományos kínai hegy-folyó tájképek és klasszikus emberábrázolások teszik ki.
 |
| Kép forrása |
Főként tájképein érezhető egyedi festési stílusa, melynek középpontjában a művészet spontaneitása állt, a művészetnek mint akciónak, tevekénységnek különösen sok figyelmet szentelt. Fontos volt számára, hogy maga a művész is megjelenjen a képekben, úgy gondolta, hogy a képnek a művész fizikai-érzelmi állapotát kell tükröznie, ezért kísérletezésképpen gyakran festett ittas állapotban.
 |
| Kép forrása |
Liu Dan
Liu Dan (刘丹 Liú Dān) 1953-ban született Nanjingban. A hagyományos kínai kalligráfia és festészet alapjait nagyapjától sajátította el. Tanulmányait a kulturális forradalom után újranyitó Jiangsu Tartonányi Kínai Festészeti Intézetben (江苏省国画院) végezte.
 |
| Kép forrása |
Az 1980-as évek elején Hawaiira költözött amerikai származású feleségével. Itt közelebbről megismerkedett a nyugati művészettel, és saját festészeti technikáján dolgozott. Ismereteit tovább bővítette több mint egyévtizedes New York-i tartózkodása során.
Műveiben ötvözi a hagyományos kínai anyagokat, eszközöket és témákat a nyugati látásmóddal és realista, részletgazdag kidolgozással.
 |
| Kép forrása |
Kedvelt témái a hagyományos kínai kultúrában az írástudó kertjét díszítő furcsa, szabálytalan sziklák (怪石 guàishí). Fresh Ink című 2010-es projektjében ugyanazt a sziklát festette meg tíz különböző nézőpontból, majd a sziklaképeket a kő köré rendezte, végül egy tájképet is festett, amely szintén kör alakban öleli körül az egészet.
Xu Bing
Xu Bing (徐冰 Xú Bīng) 1955-ben született Chongqingban, azonban a Pekingi Egyetemen oktató édesapja miatt a fővárosban nőtt fel. A kulturális forradalom alatt két évre vidékre küldték, majd 1977-ben Pekingbe visszatérve beiratkozott a Központi Művészeti Akadémiára (中央美术学院), ahol többnyire a szocialista realizmus stílusában alkotott.
 |
| Kép forrása |
Miután diplomát szerzett, művészete egyre távolodott korábbi alkotásai stílusától. A nyolcvanas években készült alkotásait a Tiananmen téri események után rendszerellenesnek ítélték, ezért a művészt kritikával illették. Emiatt Xu Bing 1990-ben az Egyesült Államokba költözött, az új környezet művészete szempontjából is pozitív változást hozott.
 |
| Kép forrása |
Xu Bing eredetileg nyomtatási technikákat tanult, az 1990-es évektől kezdve azonban más médiumokat is kipróbált: installáció, performansz, szobrászat stb. Művészetében különösen fontos szerepet játszanak az írásjegyek, azok jelentése, kulturális jelentősége és vizuális megjelenítése.
 |
| Kép forrása |
A 2000-es évektől kezdve egyre jobban érdekelte a tus – azonban nem a tussal való alkotás, hanem a tus vizuális tulajdonságai, és ezek leképezése más anyagokkal és eszközökkel. 2010-ben kezdődő Background Story sorozatában a kínai tekercsképek tájait adta vissza különböző módon: homokfestéssel, illetve természetes anyagok térbeli elrendezésével. Szintén a tus tulajdonságait jelenítette meg The Suzhou Landscripts c. litográfia sorozatán.
 |
| Kép forrása |
Wang Tiande
Wang Tiande (王天德 Wáng Tiāndé) 1960-ban született Shanghaiban. Művészeti tanulmányit a Zhejiangi Művészeti Akadémián (浙江美术学院 mai nevén 中国美术学院) végezte kínai festészet szakon. Később a kalligráfia felé fordult, ebből szerzett doktori fokozatot.
 |
| Houshan, kép forrása |
Wang Tiande művészetére nagy hatást gyakorolt az 1985-ös új hullám (新潮 xīn cháo) mozgalom. A mozgalom hátterében a reform és nyitás politika hatása áll, amely lehetővé tette a nyugati trendek megismerését. A sokéves elszigetelődést követően az 1980-as évek elején Kínába beáramlottak a nyugati eszmék és a nyugati kultúra, ezzel együtt pedig a nyugati művészet is. Az 1985-ös új hullám értékrendjének három fő pontja a racionalitás és vallás kapcsolata, az intuíció, misztérium követése, és a művészet mint fizikai munka, ill. az alkotás folyamatának fontossága. Wang Tiande műveiben is tetten érhető mozgalom kísérletező, újító jellege.
A művész számos médiumban kipróbálta magát, tusfestményei mellett, installációkat is összeállított. Valamint számos téma foglalkoztatta: a kínai hagyományok és a modern társadalom egyaránt megjelennek művein.
 |
| Kép forrása |
Jellegzetes alkotásai tájképei, amelyeken a kínai hegy-víz tájat ábrázoló tekercsképek hagyományának innovatív továbbvitelét valósítja meg. Ezen alkotásain invertálja a hagyományos tájképek színeit: a fehér ködbe vesző fekete hegyeket alakítja át sötét háttéren vakító fehér tájakká, ezáltal álomszerű hatást kölcsönöz a látképeknek.
 |
| Kép forrása |
A tájat és a táj hagyományos kínai ábrázolását más kulturális tárgyakhoz és hagyományos technikákhoz is hozzáköti – ezen művein pedig központi szerepet játszik a tus. Kínai viseletek (中国服饰) c. sorozatában például régi kínai ruhák alakját tükröző kőnyomattokon vélhetünk kínai hegyes tájakat felfedezni. A sorozat más darabjain textilből készült, kínai szabású ruhákra festett sejtelmesen áttetsző kalligrafikus írásjegyeket.
 |
| Kép forrása |
2002-ben egy véletlennek köszönhetően fedezte fel, majd alakította tudatosan sajátos technikáját, a füstölővel való festést. Az égő cigarettájáról lehulló hamu nyomot hagyott a papíron, amelyen dolgozott, így született meg benne az ötlet, hogy ecset helyett füstölővel alkosson. Ezzel a technikával készült Houshan c. 2014-es sorozata.
Wang Dongling
Wang Dongling (王冬龄 Wáng Dōnglíng) 1945-ben született a jiangsui Rudongban. Mindig is művésznek készült, ezért 17 évesen felvételizett a Nanjingi Tanárképző Egyetem (南京师范大学) képzőművészet szakára, amelyet azonban a kulturális forradalom idejére bezártak. Wangot ekkor a helyi kulturális és oktatási irodába helyezték, ahol propagandaanyagok készítésével bízták meg. A művész saját bevallása szerint ez a tapasztalat felszabadította az egyetem merev kalligráfiai és festészeti szemléletéből, és ekkor tapasztalta meg először az igazi művészi szabadságot.
 |
| Kép forrása |
A kalligráfia a formális oktatáson túl is foglalkoztatta. 1968-ban munkahelyéről ellógva csatlakozott egy Wujiangba tartó csoporthoz, akiket a híres kalligráfus, Lin Sanzhi (林散之 Lín Sǎnzhī) oktatott. A szépírás művészete iránti lelkesedése a kulturális forradalmat követően sem hagyott alább, 1979-ben beiratkozott a Zhejiangi Művészeti Akadémiára.
 |
| Kép forrása |
Az 1980-as évektől egyre erősebb hatást gyakorolt művészetére amerikai és japán tartózkodása. Művészetében a test rezdüléseinek, a kéz és az ujjak mozgásának, a gesztusoknak legalább akkora szerepe van, mint a kész műalkotásnak, ahogy ő maga mondta „az ecset a test kiterjesztése”.
Nan Xi
Szerény családba született 1960-ban a zhejiangi Yongkang városban Nan Xi (南溪 Nán Xī a művész Nan Qi néven is ismert). A kulturális forradalom alatt nőtt fel, amely nagyban meghatározta nélkülözéssel teli gyermekkorát. Művészeti tanulmányait a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Nemzetvédelmi Egyetemének Katonai és Kulturális Intézetében (中国人民解放军国防大学军事文化学院), miután 18 évesen csatlakozott a Népi Felszabadító Hadsereghez. Itt hagyományos kínai tájképfestészet szakon végzett 1986-ban.
 |
| Kép forrása |
1989-es házasságkötése után angol származású feleségével a tengerpartra utaztak. Nászútjukon számos már egészen modern jegyeket mutató tájképet festett. Később külföldi nyaralásaik során a művész közelebbről megismerkedett a szürrealizmussal, kubizmussal és a 20. század több művészi irányzatával, melyek nagy hatást gyakoroltak munkásságára is.
 |
| Kép forrása |
Már a hagyományos tus tájképfestészet gyakorlása közben elkezdett kísérletezni a tus egyedülálló tulajdonságaival, később így alakította ki sajátos stílusát. A tus és víz arányával, ecsetvonásokkal való kísérletezés során alkotta meg 2004-re egyedi „holdudvaros pötty” stílusát (南氏晕点 Nánshì yúndiǎn).
Nan Xi egyre inkább eltávolodott a hagyományos stílustól, és a 2000-es évek elejére már egyértelműen a kortárs absztrakthoz sorolható a művészete. A holdudvaros stílus megalkotása után szemléletmódja még inkább a modern megközelítés felé fordult. Kísérletezései eredményeként alakította ki a „3D pötty” technikát, amely térbeliséget kölcsönöz festményeinek.
 |
| Kép forrása |
Munkáinak nemcsak technikai színvonala újító, de témáiban is a modern élet jelenségeire fókuszál. Műveiben megjelenik a fogyasztói társadalom, az internet rohamos terjedése és hatása, illetve művészetére jellemzőek még az egészen absztrakt alkotások is.
 |
| Kép forrása |
Emellett több alkotásában visszanyúl hagyományos kínai tájképfestői gyökereihez, ezekben kínai tájakat fest, hagyományos kínai stílusban, azonban egészen modern technikai arzenállal.
 |
| Kép forrása |
Kortárs művészek Kínában:
Nosztalgia, romantika és politika
Felhasznált források:
Miklós Pál, A sárkány szeme. Corvina Kiadó, 1973
祹络岚
好多我都不知道！
VálaszTörlés