Régi kínai ivós játékok

  

A világirodalomban önálló fogalomként létezik a részeg mámort megörökítő, a bódító nedűket megéneklő bordal, amely a klasszikus antikvitás alatti Anakreóntól a magyar irodalom olyan alakjaiig, mint Balassi, Kölcsey vagy Petőfi számos kultúrában létezik és a korokon is átível. A kínai kultúrában és a kínai irodalomban is helyet kap az ital, és nemcsak bort énekelték meg, hanem a bor mellett is énekeltek. A kínai irodalomban a bor legismertebb költője Li Bai, magyarosan Li Taj-Po volt, akinek az alkoholról szóló versei közül itt is szerepel néhány jeles magyar költők, orientalisták fordításában.

A bor és a dal, kép forrása

Az alkohol kísérője azonban nemcsak az ének, a költészet volt, hanem egyéb elmés szórakozási formák is – Kínában sem voltak ismeretlenek a hosszú múltra visszatekintő, sőt, egyes esetekben az értelmiségi elit szórakozási formájaként nagy megbecsülésnek örvendő ivós játékok. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat az egészen egyszerűektől a kifinomult, klasszikus műveltséget igénylő játékokig.

 

 

Li Taj-Po: Borospohárnál

 

Borom tükrén az esti szél remeg,

a lányok vére gyors ütemre táncol:

igyunk! Ábrázatunk veres zománctól

ragyog már, mint a teli serlegek.

 

Meddig nyilnak a barackfavirágok,

s a fehér jázmin, mondd, meddig vakít?

Meddig virágzik az almafa? Vásott

s kaján az ősz, mely mindent leszakít.

 

Eljár az óra. Fogd a serleget:

más táncol holnap itt az esti pírban.

Koccints, testvér. Leszáll az éj. A sírban

alhatsz még egykor ugyis eleget.

 

Ágner Lajos fordítása

 

酒令, a kínai ivós játékok logikája

Az ivós játékok összefoglaló neveként funkcionál a 酒令 (jiǔlìng) azaz szó szerint kb. „borparancs” kifejezés. Számos ivós játék létezik, ezeknek a nevében gyakran szerepel a “令” írásjegy, pl. 吟诗令. A játék során a társaság kijelöl egy feladatot, amelyet mindenkinek egyesével teljesíteni kell, akinek nem sikerül vagy aki veszít, az büntetőpoharat iszik (罚酒 fájiǔ).

Li Bai emeli poharát, kép forrása

 

吟诗令 és 击鼓传花令, versek és virágok

A leggyakoribb ivós játék, különösen írástudói körökben, valamilyen művészi produkció előadása, ellenkező esetben büntetőpohár következik. A produkciók változatosak, legjellemzőbb a 吟诗 (yínshī) azaz versrögtönzés (adott témára, rímre, vagy kezdősorra párhuzamos verssor alkotása), de lehet ez éneklés, történetmesélés, találós kérdés feladása stb. A játék természetesen számos különböző variációban élt, A vörös szoba álmában például így jelenik meg:

„A hangulat emelése érdekében az anyahercegnő vidám, büntetőivásos játékot rendelt el. Egy virágzó fahéjág vándorolt kézről kézre az asztal körül, miközben az ellenzőfal mögött egy szobalány dobolt. Mihelyt a dob elakadt, meg kellett állnia az ág vándorlásának is. Aki az ágat éppen akkor a kezében tartotta, azt arra ítélték, hogy igyék egy csésze bort, s adjon elő egy anekdotát.” (Lázár György fordítása)

Ez valójában két játékot köt össze, az egyik a fent említett verselős/éneklős játék, a másik pedig a dobolással és ág vagy virág továbbadásával történő játék, amelynek neve 击鼓传花 (jīgǔ-chuánhuā szó szerint dobverés és virágtovábbítás). Ehhez szükség van egy dobosra vagy valamilyen zenészre, aki – ahogy a fenti idézetben is látszik, általában egy szolgáló vagy zenész – a játékosoktól elkerítve a hangszerén játszik, majd tetszőleges idő eltelte után hirtelen felhagy a játékkal. Amíg a dobolás hallatszik, a játékosok körben adják tovább a virágot vagy faágat, majd amikor a zene elhallgat az utolsó játékosnak, akinek a kezében maradt a virág, innia kell.

Li Taj-Po: Várom a bort, s nem jön

Kék zsinóron függő jáde-korsócskája,

meg a jó borárus mért jön oly sokára?

Virágok kacagnak rám a hegytetőről,

csészém a meleg bort órák óta várja.

A keleti ablak alatt iszunk este,

s jön dalolva újra az a tómadárka.

Ma jól összeillik a részeges vándor,

és a tavaszi szél tavaszias vágya.

Szerdahelyi István fordítása

 

Az álomittas írástudó, kép forrása

同数, 拍七令, 青蛙落水 – mámoros matematika

Az ivós játékok egyik legegyszerűbb fajtája, amely a mai napig is létezik, az ún. 同数 (tóngshù). Ehhez két játékos szükséges, akik előre az ujjaikon tetszőleges számot mutatnak, amelyet egyszerre fednek fel, illetve ezzel egyidőben valamilyen tetszőleges számot mondanak. A cél eltalálni, hogy a másik hányat mutat, a vesztes iszik, ha egyikük sem találja el, akkor értelemszerűen senki nem iszik, ah pedig mindketten eltalálják, akkor mindketten isznak.

Szintén számok szerepelnek a 拍七 (pāiqī) nevű játékban, amely már kicsit több matematikai erőfeszítést igényel (az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően még nehéznek is tűnhet). Ebben a játékban körben ülnek a játékosok, és sorban egyenként az asztalra ütve (拍) mondják a hét (七) többszöröseit, aki eltéveszti, az iszik.

Hasonló elven működik a 青蛙落水 (qīngwā-luòshuǐ) azaz a béka a vízbe ugrik. Ehhez a számoláson kívül egy mondókára is szüksége van. Szintén egymást követik a játékosok. Az első így kezdi:

一只青蛙一张嘴，两只眼睛四条腿，扑通一声跳下水

Szabad fordításban valahogy így hangzik:

Egy békának egy szája, két szeme és négy lába, loccs, ugrik a vízbe befele.

A második így folytatja:

两只青蛙两张嘴，四只眼睛八条腿，扑通，扑通，跳下水

Két békának két szája, négy szeme és nyolc lába, loccs, loccs, ugrik a vízbe befele.

Mire a harmadik:

三只青蛙三张嘴，六只眼睛十二条腿，扑通，扑通，扑通，跳下水

Három békának három szája, hat szeme és tizenkét lába, loccs, loccs, loccs, ugrik a vízbe befele.

És így tovább. A játék nehézsége, hogy a kötött mondókaformában több változó is van, összeadás, szorzás is megjelenik. Ha a játékos akár csak egy számot is eltéveszt (vagy a „loccsok” megfelelő számú ismétlését), akkor innia kell.

A részeg Li Bai, kép forrása

 

虎棒鸡虫令, avagy kapatos kő-papír-olló kínai módra

A klasszikus kínai ivós kő-papír-ollónak is lehetne nevezni a 虎棒鸡虫 (hǔ-bàng-jī-chóng) nevű játékot. Ezt ketten játszák, a játékosok megadott jelre a játék nevében szereplő négy dolog – 虎 tigris, 棒 furkósbot, 鸡 kakas, 虫 féreg – egyikét kiáltják egyszerre. A logika hasonlít a kő-papír-ollóra: a furkós elveri a tigrist, a tigris felfalja a kakast, a kakas megeszi a férget, a féreg megrágja a furkóst – természetesen a vesztes iszik. Viszont mivel négy dolog szerepel a játékban és nem három, mint a kő-papír-olló esetében, a fentiek alapján fennáll az az eset, hogy a furkósbot találkozik a kakassal, vagy a féreg a tigrissel – ez döntetlent jelent, ilyenkor újabb kör következik.

 

Li Taj-Po: Négy vers arról, hogy egyedül boroztam a hold alatt. 4. sz.

 

Tízezer oka van a búbánatnak, 

a jó borból nincsen pár száz pohár csak. 

Sok a szomorúság és a bor kevés, 

de ahol bor árad, ott nincsen bánat.

 

Szerdahelyi István fordítása

 

酒筹 – spicces sorshúzás

Különleges kellékre volt szükség a 酒筹 (jiǔchóu) nevű játékhoz, amely leginkább sorshúzásra emlékeztet. Az elv nagyon egyszerű, egy hengeres edényben van sok különböző pálcika, mindegyiken más felirat. A soron lévő játékos a hengert ferdén tartva rázza egészen addig, amíg egy pálcika ki nem esik, az így kiválasztott pálcikán lesz az utasítás, amely megszabja hogy ki iszik. Az alábbi elefántcsontból készült készlet a Pekingi Művészeti Múzeum gyűjteményéből származik. A pálcákon szereplő utasítások között ezeket szerepelnek: „(a sorshúzótól) balra a harmadik, jobbra a negyedik iszik egy-egy pohárral”, „akinél füstölő van, iszik”, „aki nem ül rendesen, az iszik”, „aki a legcsendesebb, az iszik”, „az iszik, aki elvörösödik”, „aki hivatalnok, az egy kupányit (gong) iszik” stb.

Ivós sorshúzójáték a Pekingi Művészeti Múzeum gyűjteményéből

Kicsit emelkedettebb formában is létezik a játék. Gyakori, hogy verssorok szerepelnek a pálcákon (诗筹 shīchóu), a húzónak pedig az a feladata, hogy megnevezze a vers címét vagy alkotóját, esetleg kitalálja melyik írásjegy hiányzik a versből, vagy a megadott sorra felelő párhuzamos verssort kell alkotnia stb. A sikertelen feleletet természetesen büntetőpohár követi.

 

Li Taj-Po: Pityizálás a Holddal

 

Boroskancsóm magamba szopogattam,

künn a virágos réten, a határban.

Kupám emelve szóltam föl a Holdhoz,

hogy küldje le árnyam s legyünk mi hárman

Csakhogy a vén Hold nem birt vélem inni,

az árnyam is csetlett-botlott setéten.

De ott maradtak, mint jó cimboráim,

vigasztalgattak a tavaszi éjen.

Aztán daloltam és a Hold vigyorgott,

táncoltam és árnyam bokázva forgott.

A hű komák lassan hozzám szegődtek,

végül berugtam s elvesztettem őket.

 

Kosztolányi Dezső fordítása

 

流觞曲水 – ünnepélyek, ahol nemcsak az alkohol folyik

Ez a játék megfelelő környezetet igényel, nem lehet akárhol játszani. A 流觞曲水 (liúshāng-qūshuǐ) neve jól leírja a játék lényegét: lebegő kupa a kanyargó forrásvízen. Az egybegyűltek kiválasztanak egy sebesvizű kis forrást – ideális esetben a házigazda kertje rendelkezik valamilyen épített forrással, ahogy a klasszikus írástudók, kifinomult gazdagoknál ez jellemző (a kertművészetről bővebben itt). A játékosok sorban helyet foglalnak a patak alsóbb folyásánál, míg valaki a felsőbb szakaszon a vízre tesz egy alkohollal töltött poharat és leúsztatja a játékosokhoz, akiknek ki kell venniük a patakból (vagy aki előtt megáll, az veszi ki), és meg kell inniuk, ezt akár versrögtönzés is kísérheti.

Wang Xizhi feliratának másolata, kép forrása

A legemlékezetesebb összejövetel, amelyen ezt a játékot játszották az Orchidea paviloni összejövetelként ismeretes. Az ünnepséget i. sz. 353-ban, a harmadik holdhónap harmadik napján tartották, ez a nap hagyományos ünnepnap volt, amelyen a szokás szerint az ősöknek mutatnak be áldozatot, tisztítórituálékat tartanak, illetve vízparti lakomákat szerveznek. A 353-as emlékezetes összejövetelen negyvenkét írástudó vett részt, köztük az egyik legismertebb Wang Xizhi, kalligráfus volt, akinek leghíresebb műve ezt az alkalmat örökíti meg.

A játékot megörökítő festmény, kép forrása

Li Taj-Po: Borozgatás közben a Holdat vallatom

Mióta van a fényes hold odafönt az égen?

Poharamat, tünődő borozgató, leteszem.

Az ember, mindhiába, nem juthat el Tehozzád,

te bezzeg, égi vándor, kíséret őt serényen.

Mint tündöklő tükör lengsz rőt paloták fölé le,

de fényed alig süt ki, már huny az űr ködébe:

épp hogy csak kelni látunk a tenger esti habján

hanyatlasz hajnalodta rejtő felhők ölébe.

Újul az év: gyógyírt tör a holdbeli fehér nyúl,

mereng a holdi tündér: kit bűvöl hódolóul?

Mostani ember egy se látta a régi holdat,

a mostani hold viszont a régiek fölé gyúlt.

Élő és nem-élő mind olyan, mint elfutó hab,

és látja egyformának, mi örök-egy, a holdat.

Én már csak azt kívánom: hogy teli poharamba

süssön a fényed végig, míg kedv és dal boroztat!

Dudás Kálmán fordítása

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Régi kínai társasjátékok

Nem tradicionális kortárs kínai társasjátékok

 

 

祹络岚