Aki járt már kínai stílusú kertben, az kijelentheti, hogy egészen egyedi stílusjegyekkel és elemekkel rendelkezik.
A hagyományos kertművészet a díszkerteket általában angol és francia stílusra osztja. A francia kertek szabályos vonalaikról, geometrikus formáikról ismertek, illetve az aprólékos műgondról, amelyet karbantartásuk igényel. Ezzel szemben az angolkertek éppen ennek ellenkezőjére törekednek. Ezekben a természetesség, az aszimmetria az uralkodó, gyakran elburjánzott növényzet, mesterséges romok is díszítik. A harmadik legnépszerűbb kerttípus a japánkert, amely a szabályos formák mellett helyet hagy a természetnek is, és a zen elveit köveit.
A kínai kertek az európai kultúrában kevésbé ismertek, pedig méltán beszélhetünk igazi kertművészetről.
A kínai kertek öt eleme
A kínai kert egy fallal körülzárt idealizált kis világ, amelynek célja a szórakoztatás és gyönyörködtetés. A kínai kertek sajátos stílusát jellegzetes elemeinek összessége adja. Vannak bizonyos elemek, amelyek nem maradhatnak el a kínai kertből.
1. Építmények
A kínai kert a világ kicsinyített, idealizált mása, amely a kínai művészetben lépten nyomó feltűnő kérdést, az ember és a természet kapcsolatát, harmóniáját, tükrözi.
A kínai kertekben az ember alkotta építmények éppolyan fontosak, mint a természeti környezet. A kertet mindig fal veszi körül, amely szinte mindig fehérre van festve, hogy így emelje ki a természet színeit és formáit, hátterül szolgáljon egy-egy festői jelenetnek. Ugyanazt a funkciót tölti be, mint a fehér rizspapír, amelyre az írástudó festi virágait, bambuszait. A kínai festészet kongbai (空白 kōngbái) technikája is a negatív tér, a fehér rész kihasználására törekszik, így a fehér falnak is fontos szerepe van a kertben.
Az egyik legfőbb épülettípus, amely megjelenik a kínai kertekben, a csarnok vagy pavilon (亭 tíng). A csarnoknak különböző funkciói lehetnek: rituális csarnok, amelyet ünnepek alkalmával használnak, nagy csarnok, amely vendégfogadásra szolgál, illetve számos kisebb pavilon, amelyek a kert egy-egy különösen szép pontján helyezkednek el, hogy pihenésre invitálják a látogatót, illetve egy-egy különösen szép jelenet befogadását elősegítsék (pl. holdnéző pavilon a telihold csodálására, verselő pavilon, különböző virágoknak vagy szellőnek szentelt pavilonok stb.).
Gyakran láthatunk tornyokat (阁 gé vagy 楼 lóu) is a klasszikus kínai kertekben, amelyek felső rálátást biztosítanak a kert egy-egy pontjára.
A fedett folyosók vagy galériák (廊 láng) elmaradhatatlan részei a kerteknek. Egyenesen vagy cikk-cakkban futnak, általában a kert szélén, és egy-egy építményt kötnek össze. Többnyire fa tetőszerkezettel, fa oszlopokkal és korláttal készülnek. Gyakran díszíti dekoratív festés.
Egyéb kisebb építményeket is tartalmazhat a kert, úm. hidakat, amelyek a tó, vagy patak felett való áthaladást biztosítják. A folyosókhoz hasonlóak a hidak is gyakran futnak cikk-cakkban.
A hídhoz hasonlóan a kapuk is egyik térből a másikba való átjutást szolgálják. A legnépszerűbb kapufajta a holdkapu (月亮门 yuèliangmén), amely teljes kört alkot. Emellett egyéb formájú kapuk is kedveltek, például hatszög, nyolcszög stb. akár váza alakú kapuval is találkozhatunk.
2. Sziklakert
A kínai kertekben a szikláknak és köveknek ugyanolyan fontos, vagy még fontosabb szerep jut, mint a növényeknek.
A hagyományos kínai tájkép két alapelemből épül fel, a hegyből és vízből (山水画 shānshuǐhuà hegy-víz kép azaz tájkép). A hegyeket a kertben ennek miniatűr formája, a szikla jeleníti meg, ezt mesterséges hegynek (假山 jiǎshān) is nevezik. A régi írástudók rajongtak a minél különlegesebb, absztraktabb formájú sziklákért. A kínai kertekben látható néha már-már bizarr formájú kövek az írástudó sziklái (供石 gōngshí). A hozzáértők a kő formája (minél furcsább, a gravitációt minél kevésbé tisztelő), textúrája, felülete és színe (minél csillogóbb, „nedvesebb” hatású), és valós vagy képzelt tájakhoz való hasonlósága szerint osztályozzák. Ezek a sziklák néha emelvényen kerülnek kiállításra, vagy akár miniatűr tájképek (山水盆景 shānshuǐ pénjǐng) részét is képezhetik.
A sziklák csoportot vagy akár barlangot is alkothatnak, amelyek között, alatt átbújva egyik térből a másikba juthatunk.
3. Víz
A kínai tájkép másik eleme a víz, amely a kertekben legtöbbször tó alakjában jelenik meg. A tó a kert központi eleme, ezért gyakran a kert közepén található a pavilonok, folyosók stb. ezt ölelik körül, így a látogatónak minden oldalról rálátása nyílik a vízfelületre.
A tóban szinte kötelező elem a lótusz, amely szimbolikus jelentéssel is bír. Halak, főleg koi ponty, illetve vízi madarak lakóhelye is lehet a tó, és környéke. Olykor kisebb szigetek is lehetnek a tóban, amelyekre néha híd is vezet.
Források, patakok is megjelenhetnek a hagyományos kertekben. Ezek kanyargó vonalon futnak, híd vagy lépőkövek vezetnek át rajtuk.
4. Növények
Kertről nem beszélhetünk növények nélkül. Gyakran a növények ellensúlyozzák az építmények szigorú geometriáját és a sziklák szögletes formáját. A mozdulatlan, szilárd épületekkel és kövekkel szemben a fák és virágok az élő természetet, a mozgást és változást jelenítik meg. A növények az időtlen tájjal szemben az évszakokhoz igazodva változnak, így az idő múlása is nyomon követhető rajtuk.
A kertekben gyakran együtt jelenik meg a tél három barátja, három fagytűrő növény, amelyek szimbolikus jelentést hordoznak: a fenyő, a bambusz és a szilvafa. A bambusz önmagában is gyakran megjelenik, néha még kis labirintust is alkot.
Kedveltek még egyéb fák is, amelyeket különösen virágukért nevelnek. Ilyen a cseresznyefa, a pompás díszalma (海棠hǎitáng), a magnólia (玉兰 yùlán) vagy az illatos tündérfa (腊梅 làméi). Ezek nemcsak virágaikkal és illatukkal bűvölnek el, de remek inspirációul szolgálnak a költőnek is, ezért különösen kedveltek.
A lótusz virága mellett levele miatt is a kínai kertek kedvelt növénye, amely a tavak ékítésére szolgál.
Egyéb kedvelt növények közé tartoznak a hagyományos kínai virágok, mint a peónia vagy a krizantém, amelyek szintén szimbolikus jelentést kapnak.
A kínai kertek egy további sajátossága, hogy gyakran itt állítják ki a bonsaiokat (盆菜 péncài). A bonsai esetében nem csak apróra metszett fákra gondolhatunk, hanem esztétikus cserépbe rendezett, gondosan karbantartott apró, makettszerű tájakra, amelyek tartalmazhatnak növényeket, köveket, illetve vizet is.
5. Kölcsönzött jelenet – a kert élvezete
A kínai kertek elmaradhatatlan része, sőt sok hozzáértő szerint legfontosabb része az ún. kölcsönzött jelenet (借景 jièjǐng).
A kölcsönzött jelenet azt jelenti, hogy a kert egyes elemei jól beleillenek környzetükbe, azok egyes elemeit szervesen felhasználja a kertkompozíció. Ilyen például a kerten kívül a távoli hegyek látványa, de a látás mellett egyéb érzékeket is bevonhat a kert élvezetébe ez a technika, például a közelben virágzó fák illata, vagy egy közeli buddhista szentélyből kiszűrődő énekhang.
A kölcsönzött jelenet azt is jelenti, hogy a kert folyamatosan változik, ahogy az évszakok váltakoznak. A kert tervezésénél ezt is figyelembe kell venni: a klíma, az időjárás, a tájolás mind fontos elemei a kertművészetnek.
A kert élvezetéhez az is hozzátartozik, hogy a néző előtt sosem tárul fel a kert egésze. A kanyargó ösvények, a falak és sarkok mind azt a célt szolgálják, hogy lépésről lépésre új jelenet táruljon a szemlélő elé. A falakba ágyazott ablakok, az oszlopok és korlátok, pedig a jelenetek keretbe foglalását is elősegítik.
A kínai kert gondos alapossággal megalkotott miniatűr táj, amely a természet és az ember harmóniájának alapgondolatát jeleníti meg idealizált formában. Az elsőre szinte zsúfoltnak tűnő kert a szemlélőt arra ösztönzi, hogy lelassítson, és lépésenként, türelemmel fedezzen fel minden sarkot, minden mozzanatot.
A kert célja a gyönyörködtetés és szórakoztatás, valamint az inspiráció is. Festmények, költemények ihletője, az írástudóhoz leginkább méltó tér a kínai kert, amelyet ma már számtalan helyen élvezhetnek a messziről érkezett látogatók is. Kína mellett a világ számos pontján alakítottak ki kínai kerteket, sok esetben egy-egy kínai város vagy szervezet segítségével partneri programok révén. Ilyen például a zürichi Chinagarten vagy a jelen bejegyzés képein megjelenő máltai Jingyuan (静园 Jìngyuán), A nyugalom kertje.
Kapcsolódó bejegyzések
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése