San Francisco talán legismertebb kapuja, az öböl fölé magasodó, a finom reggeli ködből elővöröslő Golden Gate Bridge világszerte ismert. A város történetében és arculatának kialakulásában legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet játszik egy másik kapu, amely a turisták körében népszerű ugyan, de kevesen tudják, hogy mit is jelképez valójában.
A San Franciscó-i Chinatown kapuja – Taiwan 1969-es ajándéka – ugyanolyan jogosan válhatna a város jelképévé, mint a Golden Gate szoroson átívelő híd.
Kis kínai amerikai történelem
Amerika történelmi kínai negyedeire gondolva először San Francisco és Los Angeles jut az ember eszébe, hiszen ezek az ázsiai amerikai történelem kiindulópontjaként szolgáltak. A 19. század történelmi társadalmi tényezőinek hatására nagy számú kínai vándorolt ki az Egyesült Államokba.
A 19. századra a Qing-dinasztia (1644–1911) uralma alatti Kína népességrobbanáson ment keresztül, gazdasága pedig az ún. magas szintű egyensúly csapdájába esett – azaz a meglévő források és technológia mellett nem volt lehetőség további fejlődésre. A viszonylag jó gazdasági körülmények kedveztek a népesség növekedésének, az erőforrások és a megművelhető föld területe azonban korlátozott volt, az így kialakult populációs nyomás pedig országon belüli elvándorláshoz és kivándorláshoz vezetett.
Ugyanebben az időszakban a Csendes-óceán másik partján Amerika rohamos fejlődésen ment keresztül, ebben az időszakban zajlott a kaliforniai aranyláz ill. egyéb bányászat, és a nagy vasútépítés korszaka is ez volt. Ezekhez a vállalkozásokhoz mind nagyszámú fizikai munkásra volt szükség, lehetőleg minél olcsóbban. Több amerikai cég is Ásziában kezdett munkásokat toborozni – eleinte csak nőtlen fiatal férfiakat.
Így a 19. századtól kezdve nagyszámú kínai munkás érkezett az Egyesült Államokba. Nagyrészük a gyors meggazdagodás reményében csupán néhány évig maradt, aztán hazatért szülőfalujába, ahol családot alapított, és kényelmes életet élt. Idővel azonban egyre nagyobb igény mutatkozott a végleges kivándorlás iránt. A kínai közösség önszervező módon családnéven, szülővároson alapuló szövetségekkel segítette az újonnan érkezőket, valamint egyre több szolgáltatás vált elérhetővé az újonnan érkezők anyanyelvén – egyre jobban megvetette lábát a kínai közösség.
A népek nagy amerikai olvasztótégelyében sem ismeretlen azonban a rasszizmus, sőt! Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben: az ázsiaiak letelepedését több törvény, rendelet, kvótarendszer szabályozta, hol szigorúbban, hol lazábban. Az államokba bevándorló, vagy már ott felnövő ázsiai származású embereket pedig számos megkülönböztetés érte (és éri még ma is), de jelen vannak, fontos – és egyre fontosabb – részét képezik az amerikai népességnek és kultúrának, ugyanakkor megvannak saját egyedi jellegzetességeik; őrzik, átgondolják és a maguk módján tisztelik őseik kultúráját. Ennek szerves részét képezik a kínai negyedek mintegy város a városban jelleggel.
A San Francsicó-i kínai közösség kialakulása
Az első kínaiak 1848-ban érkeztek San Franciscóba, ugyanabban az évben, amikor aranyat találtak Kaliforniában és kezdetét vette az aranyláz. A kaliforniai aranyláz nyomában fellendülő gazdaság nagyszámú munkaerőt igényelt, amelyet részben Ázsiából, azon belül is Kínából toborzott vendégmunkásokkal oldottak meg. A kínai munkások főleg vasútépítésen vagy farmerekként dolgoztak.
Az 1850-es évekre már valódi kínai, kínai amerikai közösség alakult ki: kínai presbiteriánus templomot és kínai iskolát is alapítottak San Franciscóban. Bár utóbbi inkább kényszermegoldás volt, mivel a kínai származású gyermekeket az amerikai gyermekektől szegregálták, és nem engedték, hogy amerikai iskolákba járjanak. 1870-re már több mint hatvanezer kínai élt az Egyesült Államokban, több mint háromnegyedük Kaliforniában.
Az arany azonban egyre fogyott a kínaiak által aranyhegynek (金山 jīnshān, San Franciscót ma is 旧金山-nak, Jiùjīnshānnak nevezik) nevezett városban, így az 1850-es évektől kezdve a külföldi bányászokra – ideértve a kínai munkások mellett a latin-amerikaiakat is – nagyösszegű különadót vetettek ki. Ez volt a kínaiak ellen bevezetett számos diszkriminatív szabályozás egyike. Emellett a helyi hatóságok korlátozták a kínaiak munkalehetőségeit, lakhatását, sőt, még a mandzsu hajviseletet is betiltották. A kínaiakat hátrányosan megkülönböztető intézkedések az 1870-es évektől egyre szigorodtak: megnehezedett, majd szinte lehetetlenné vált az Egyesült Államokba történő bevándorlás, illetve az állampolgárság megszerzése a kínai származásúak számára (Chinese Exclusion Act, 1882; Geary Act, 1892).
Ugyanakkor a kínai közösség továbbra is egyre erősödött, egyre több szociális intézmény nyílt, társadalmi kezdeményezések indultak, és kialakult az első kínai negyed is, amely helyi üzleteivel és az anyaországgal zajló kereskedelemmel hatalmas hasznot hajtott a városnak.
Az 1906-os földrengés
1906. április 18-án óriási földrengés rázta meg San Francisco városát. Nemcsak maga a földrengés, de a miatta keletkezett tüzek is nagy pusztítást végeztek a városban. A katasztrófának 3000 ember és a város építményeinek 80%-a esett áldozatul.
Érdekesség, hogy a földrengést követő helyreállítási munkálatok támogatására Cixi anyacsászárné 100 000 liang ezüstöt ajánlott fel, de ezt Theodore Roosevelt elnök – a többi külföldi segélyhez hasonlóan – elutasította.
A kínai közösség szempontjából azonban sokkal érdekesebb következményei is voltak a földrengésnek.
1906-ban érvényben volt a kínai bevándorlást, letelepedést és az amerikai állampolgárság megszerzését szinte ellehetetlenítő Chinese Exclusion Act, amelyet még 1882-ben vezettek be, időlegesen, azóta azonban határozatlan időtartamra meghosszabbították. Az 1906-os földrengés és tűzvész következtében a hivatalok iratainak jelentős része megsemmisült, köztük a bevándorlás igazoló iratok is. Ezt kihasználva rengeteg Kaliforniában élő kínai származású ember jutott állampolgársághoz. Sőt, leleményes módszerrel új bevándorlók befogadását is elérték, ők voltak az ún. „paper sons”. Gyakorlatilag bevándorlási papírokat hamisítottak rengeteg kínai számára, akiket rokonként tüntettek fel a papírokon (akár ténylegesen rokonok voltak, akár nem), így azok is az Egyesült Államokba mehettek, és ott letelepedhettek.
A földrengés másik fontosabb következménye egészen más jellegű volt. A földrengésben megsemmisült a korábban kialakult, város a városban jellegű kínai negyed is. A városatyák a földrengést követő újjáépítés apropóján elérkezettnek látták az időt, hogy a kínai származású lakosságot kizárják a városból, és megszerezzék az egyébként különösen jó fekvésű telkeket. A földrengés utáni újjáépítést az eredeti város kialakulásánál jóval komolyabb, tudatos várostervezés alapozta meg. Ennek során javaslatokat tettek a kínai közösség eltávolítására, és felállítottak egy politikai bizottságot is a kérdés megoldására. A kínai közösség azonban nem hagyta magát. Illetve ismét közbelépett az anyacsászárné, aki amerikai követein keresztül kategorikusan elutasította a kínai negyed áthelyezését. Végül a jövedelmező keleti üzlet elvesztése miatti félelem elgyűrte a helyi döntéshozókat, és Chinatown régi helyén épülhetett újjá.
Az újjáépült kínai negyed tudatos tervezés eredménye. Küllemét valami sajátos kínai-amerikai keverék jellemzi – ez is tudatos választás eredménye volt. Részben a helyi közösség részéről merült fel a zsúfolt, régi utcák modernizálása iránti igény, hogy ezzel is próbáljanak a rasszizmus és az előítéletek ellen küzdeni, illetve, hogy a turisták odavonzásával plusz bevételre tegyenek szert. Az új épületek és a negyed arculatának megtervezésére azonban amerikaiakat kértek fel, akik leginkább saját képzeletüket hívták segítségül, hogy a nyugati szemnek tetsző „egzotikus”, „keleti” épületeket megtervezzék.
Chinatown a huszadik század második felében
A kínaiakat diszkrimináló jogszabályok a 20. derekán kezdtek enyhülni. Az 1882-ben bevezetett, a kínaiak amerikai bevándorlását korlátozó Chinese Exclusion Actet 1943-ban vonták csak vissza, mikor Kína az Egyesült Államok háborús szövetségesévé vált. Az országonkénti bevándorlási kvótákat pedig csak 1965-ben vonták vissza. Ez újabb bevándorlási hullámot eredményezett.
A század második felétől egyre erősödött a kínai amerikai identitástudat, és ezzel együtt a kínai amerikai történelmi és kulturális örökség feltárása, megismerése, megőrzése és továbbörökítése is. Ennek megvalósítására több kezdeményezés is indult, például az 1963-ban alakult Chinese Historical Society.
Ugyanakkor a negyednek egyre inkább szüksége volt társadalmi reformokra. A földrengés utáni újjáépítést követően a turizmus pozitív szerepet játszott a kínai negyed fejlődésében, a 20. század második felére azonban a turizmus hátrányai – exotikumként való kezelés, orientalizmus, „örök idegen” („perpetual foreigner”) megbélyegzés stb. – egyre erősebben érződtek, és egyre erősebb negatív visszhangot váltottak ki a közösségből. Egy másik fontos tényező volt, hogy az 1960-as években enyhültek a bevándorlási törvények, így nagyszámú kínai bevándorló érkezett San Franciscóba is. Főként új bevándorlók és a fiatalabb kínai amerikaiak voltak azok, akik a társadalmi változásokat sürgették.
Az 1960-as években induló társadalmi mozgalmak San Franciscót is elérték. 1968-ban tüntetéssorozat indult, amely az egész országban nagy visszhangot keltett. A tüntetés és sztrájk élén a San Francisco State College diákjai álltak, akik változásokat követeltek a negyed és összességében a közösség számára. Sőt, a mozgalom tágabb értelemben minden kisebbség helyzetének javítását tűzte ki célul. A tüntetések és diáksztrájk eredményeképpen pedig megszervezték az ország első kínai amerikai örökséggel és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó egyetemi képzését.
Chinatwon ma
A kínai negyed ma is aktív. Nyüzsgő utcáit turisták csoportjai, árusok, és dolgukra siető helyiek töltik meg.
A régi kínai negyed korábbi lakó- és üzleti negyed státuszából egyre inkább a turistanegyed felé tart. A kultúra megőrzésére, és a turizmus fenntartása érdekében a negyed arculata valahogy megmerevedett. Tény, hogy vizuálisan vonzóak a régi, kínai-amerikai stílusötvözetben készült színes épületek, főleg egymás mellett az árusok, kisboltok sokszínű portékáival együtt. Az is igaz, hogy nemcsak a kínai amerikai, de általában a San Franciscó-i és az amerikai történelem fontos részét képezi a közösség, amely már többszáz éve jelen van az országban, és színesíti az amerikai kultúrát, valamint számtalan hozzájárulásával elősegíti annak fejlődését – ez mind értékes örökség, amely megőrzésre méltó.
Ugyanakkor a negyed fejlődése a turizmus igényei, és a múlt megőrzésének vágya miatt olyanná vált, mint a gyantába öntött, kiállított bogár. Ennek is megvan a maga szépsége, így viszont már nem tudja betölteni azt a funkciót, amelyre létrejött. Talán ezért van, hogy a negyed lakóinak jórésze – az üzletek eladóitól, az éttermek dolgozóin át az utcasarkon erhuján játszó művészig – legalábbis középkorú, de inkább idős.
A fiatalok számára már kevésbé vonzó hely Chinatown, inkább a város más pontját választják. A helyi kínai amerikai közösség sok tagja számára a kínai negyed egyszerre biztonságos otthon, amelyre nosztalgiával gondolnak, és aranyozott gettó, amelyből – mint a faji megkülönböztetésből – ki akarnak törni. Tény ugyanis, hogy a negyed lakóinak jelentős része a szegénységi küszöb alatt él, és a bűnözés és piszok sem elhanyagolandó. Egyfelől jellemző az elvándorlás, a fiatalok kitörési lehetőségeket keresnek, ugyanakkor nem hagyják teljesen maguk mögött a negyedet, vissza-visszatérnek. Másfelől ma is él a közösség tenni akarása, a körülmények javításáért és a helyiekért dolgozó aktivistákon, programokon keresztül.
Sunset Disctrict
A történelmi Chinatown mára már leginkább turistaattrakcióvá vált. Igaz ugyan, hogy a kínai amerikai közösség egy része ma is itt él, és itt intézi napi ügyeit – turistaüzletek mellett a mellékutcákban mindenféle szolgáltatást megtalálunk (bank, élelmiszerbolt, orvos, étterem, kozmetikus, fodrász, templom stb.), a negyed közösség számos tagjának nyújt munkalehetőséget, és sok kínai amerikai gyermek jár a helyi iskolákba – mégis, egyre erősödik a turizmus hatása, és ez a negyed arculatának megváltozását hozza magával.
Ugyanakkor a város egy másik pontján egészen másfajta kínai negyeddel találkozunk. A San Francisco nyugati oldalán elterülő Golden Gate Parktól délre található a város legnagyobb negyede, a Sunset District. A negyed valahol a csendes kertváros és a fiatalos, sok különböző kultúrát ötvöző városrész között helyezkedik el. Főleg családi házas, nyugodt utcákból, hangulatos kis üzletekből áll a városnak ez a része.
A Sunset District otthont ad az ázsiai amerikai közösség egy jelentős részének. Az utcákon sétálva lépten-nyomon kínai étterembe, bubiteázóba, üzletbe botlunk. Az utcán siető, ügyeiket intéző emberek, az éttermek vendégei, az unokáikkal játszó nagyszülők, a bubiteát szürcsölő és az internetes szenzáció pékség előtt sorban álló fiatalok jelentős része is a kínai amerikai közösség tagja. Talán ez lesz San Franciscó új, autentikus kínai negyede?
Felhasznált források:
Great Earthquake and Fire of 1906: Its Effects on Chinatown
Tsui, B. 2010. American Chinatown: A People's History of Five Neighborhoods. Free Press
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése