Arany János kínai dalai

Általános- és középiskolai tanulmányainkból mind jól ismerjük Arany János költészetét; Toldija, balladái, őszikéi a magyar irodalomtörténet fontos alkotásai.

Az is közismert tény, hogy számos nagy jelentőséggel bíró alkotás fordítását köszönhetjük Aranynak. Legismertebb műfordításai közé tartozik több Shakespeare-dráma (pl. a Hamlet vagy a Szentivánéji álom), illetve Arisztophanész drámáinak fordítása. Arany fordított emellett számos verset, balladát, epigrammát is átültetett magyarra, dolgozott angolból (Byron, Burns), németből (Goethe) illetve latinból (Horatius) is.

Kevésbé ismert, sőt, szinte már a feledés homályába merült Arany János Chinai dalok c. fordításciklusa.

Thomas Allom orientalista alkotása, kép forrása

 

Romantikus elvágyódás

A Magyarországon a 19. században jelentkező romantika alapvető meghatározója volt a jelenben való csalódás, a valóság és az eszményi ideálok különbözősége miatt érzett kiábrándultság. Ez a csalódottság, kiábrándulás, valamint a nemzeti irodalmak megerősödése és a korszakban marginális kultúrák iránti érdeklődés fokozódása vezetett ahhoz, hogy a stílusirányzatot az elvágyódás jellemezte.

Ez az elvágyódás mind térben, mind időben eltérő szituációba, kultúrába való vágyakozást jelent. A stílusirányzat alkotói saját koruk helyett a régmúlt korokba, saját kultúrájuk helyett más, gyakran „egzotikusnak” tekintett kultúrákba vágyakoztak, tették mindezt abban a reményben, hogy ha a valóságban nem is, képzeletükben vagy műveikben egy „szebb”, „tisztább” világba meneküljenek.

Ezt a távoli kultúrát a korszak alkotói gyakran a „mesés Keleten” lelték meg, amelyet felhasználtak műveik hangulatának élénkítésére, kifejezőerejének fokozására, újszerűségének hangsúlyozására. A 18–19. században a Kelet lázba hozta a romantikus Nyugat-Európát, az így kialakult orientalizmus hatása pedig Magyarországon is érződött.

 

A SZÉP HORGANYTŰ

1

Tavasszal, mikor a fűfa zöldelt,

Hajnal hasadtakor esett,

Hogy szép horganytűm elveszett.

El, el! igazán elveszett!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

2

Az én horganytűm elveszett:

Ki fia volt az a diák,

Ki szép horganytűm felvevé?

(Valaki fölvette bizony.)

Fel, fel! fölvette valaki!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

3

Akárki lelte meg tűmet,

Ha nékem visszaadja azt,

Meghálálom jóságtokat.

Meg én! meg én! igazán meg én!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

4

Meghálálom jóságtokat,

Bár, ha tudná apám, anyám,

Összetörné a csontomat,

Össze! igazán össze ám!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

5

Összetörhetnék csontomat,

Letéphetnék a húsom is:

Meg nem másíthatnák szivem.

Nem azt! nem azt, igazán nem azt!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

6

Meg nem másíthatnák szivem,

Mert halva bár, a sírban is,

Mindig csak azt akarnám.

Azt én! de azt! Valóban azt!

Oh jaj nekem,! Ejhaj!

7

Mind azt akarnám sírban is.

Tizenöt esztendős vagyok:

S még nem szerettem eddig.

Nem én! nem én! nem, igazán!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

8

Még nem szerettem mostanig.

Ha megtudnák a jegyesemék,

Válópört kezdenének.

Azt ők, de azt! valóban azt!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

9

Válópöröm megkezdenék,

Mindjárt nem kellenék nekik

S férjhez mehetnék máshoz.

De férjhez ám! férjhez bizony!

Oh jaj nekem! Ejhaj!

 

Thomas Allom alkotása: kép forrása

Orientalizmus

Staud Géza összefoglalja azokat a lehetséges okokat, amelyek miatt a romantika alkotói a „mesés Kelet” felé fordultak műveikben.

A romantika zsenikultusza, individualizmusa nyomán az alkotásban mind a forma, mind a tartalom eredetisége, újszerűsége fontos szerepet töltött be. Újszerű, a megszokottól eltérő formákat kínált a Kelet, amelyről a korszakban még viszonylag kevés ismerettel rendelkeztek az alkotók. A couleur locale különösen erősen hatott a romantikus művekben. A romantika szentimentalizmusa szintén kedvezett a keleti témáknak, képeknek; az érzelmekre ható művek jól érvényesültek keleti háttérbe helyezve. A romantika korszellemét jellemző miszticizmus, a természetfeletti iránti érdeklődés is kedvezett a keleti motívumoknak, mivel a korszakban a kevéssé ismert Keletet rejtélyes, misztikus helynek tartották. A misztikum mellett a Kelet képzelt „romlatlan”, „tiszta”, „primitív”, természetközeli ősállapota is egybevágott a romlott, züllött jelenből elvágyódó alkotók kívánságaival. Ezzel szinte ellentmondásban áll a tény, hogy ugyanakkor erotikus képzeteket is társítottak a keleti kultúrákhoz, különösen azok nőalakjaihoz. Végül, a keleti kultúrák és társadalmak hiányos ismerete pedig nagyban kedvezett az alkotói fantáziának, amely így a keleti szüzsékben kiteljesedhetett. Az előzőeken túl Staud említ még néhány kifejezetten a magyar romantika orientalizmusát indokló tényt. Az egyik ilyen a magyarság keleti származása: az eredetileg keleti kultúrával rendelkező magyarok felvették az európai kultúra jegyeit, ugyanakkor visszavágyódnak a mind időben, mind térben távoli keleti kultúrába, amely a romantika stílusirányzatának törekvéseibe illeszkedve az orientalizmusban jut kifejezésre.

Thomas Allom alkotása, kép forrása

 

A TŐR

1

Egyedűl volt szobájában az asszony,

Szíve erősen vert félelmében,

Szóla kedvesének, intve hangosan:

"Ne jőj be, úgymond, férjem nyomon van,

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr - i - ja!

A férjem, úgymond, nyomon van.

2

"Mult éjjel is kikaptam már erősen;

Ma reggel, épen víradatkor,

Köszörűlte fényes tőrét;

Bosszut szomjaz, fölkeres ahol talál,

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr - i - ja!

Bosszút ám, és fölkeres ahol talál.

3

"Tested gyöngéd, erőd csekély:

Ilyen ifjan hogy lehetne

Elveszítni drága élted'! Futni hát? Mit ér?

Ah, nehéz már kikerűlni sorsodat.

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr - i - ja!

Bizony nehéz kikerűlni sorsodat"

4

Mond a kedves: "Nem hallottad édesem,

Hogy Huang-tsao hajdan, élete folytán

Nyolcmillió embert megölt? Azért én

Nem félek a gyilkos tőr villogásitól.

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr - i - ja!

A gyilkos tőr villogásitól."

5

"Csak meghal, aki száz évig elélt is.

A fa is megvénül és lombja lehull.

Mint azok, úgy én is vissza kell hogy adjam

Éltem' az árnyékok birodalmának.

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr -r -r - iko - iko - i - ja!

Turr - i - ja!

S kísértetté lennem, de a legbűvösebbé."

 

A kínai versek korai európai fordításai

A klasszikus kínai költészet első európai fordításai a 17–18. században készültek. Ezen fordítások esetében a tartalom volt lényeges, a kínai kultúra, műveltség megismerésének, megismertetésének célzatával készültek.

A 19. századtól a romantika egzotizmusa és az orientalista szemlélet kedvezett a kínai versfordítások készítésének. Erre az időre tehető a sinológia mint tudományág kialakulása és a rendszeres sinológiai kutatások kezdete is. A korai európai fordításokat két kategóriába sorolhatjuk: egyfelől a tudományos igénnyel készült, a nyelvet ismerő szakemberek által készített fordítások, amelyeket a tartalom előtérbe helyezése jellemez, másfelől pedig a többnyire romantikus indíttatásból, kínai ihletésre készült, általában közvetítőnyelv (angol, francia, latin, német) útján készült fordítások, vagy sok esetben inkább átköltések (Nachdichtung). Az utóbbira jellemző, hogy a tartalom mellett a forma és a hangzás is hangsúlyos.

Több nagy európai és amerikai költő nevéhez köthetők kínai fordítások/átköltések vagy kínai ihletésű versek a romantikától kezdve egészen a 20. századig. Német nyelvterületen említhetjük Goethét, a franciáknál Paul Claudelt, vagy az amerikai Ezra Poundot.

Thomas Allom alkotása, kép forrása

 

Az eredeti fordítás – Stent és Arany

Arany János a China dalokhoz megjegyzésként hozzáfűzi, hogy angolból fordította, egészen pontosan így szól Arany jegyzete: „Kiírtam: „JOURNAL of the North-China Branch of the ROYAL ASIATIC SOCIETY for 1871 & 1872” George Carter Stent értekezéséséből: Chinese Lyrics (mely különben semmit sem ér)”. Az Arcanum Arany átköltéseit az 1870-es évekre datálja, viszont nem adja meg pontosan, hogy mikorra tehetők ezek a munkák. Ahogy Arany jegyzetéből látszik, Stent 1872-ben megjelent fordításaira támaszkodik. Ez azért érdekes, mert nemcsak Arany tudott olvasott Stenttől, hanem Stent látómezejében is szerepelt Arany.

George Carter Stent, kép forrása

Az angol származású George Carter Stent 1833-ban született. Fiatalon katonának állt, és az 1850-es években több angol–indiai konfliktusban is részt vett. Az 1860-as évek közepén került Pekingbe, ahol a brit diplomáciai küldöttség katonai gárdájának tagjaként szolgált. Stent gyorsan tanult kínaiul, saját kínai nevet is felvett (司登德 vagy 司登得). Nyelvtudása révén pozícióhoz jutott a brit vezetésű kínai vámhivatalban, majd szintén nyelvtudását hasznosítva ásta bele magát a kínai kultúrába. Összeállította a pekingi dialektus kínai–angol szótárát, amelynek célja kifejezetten a kollokviális, a hétköznapi nyelv, az utcanyelv leírása volt, és amelyet kifejezetten a Kínába érkező külföldiek használatára készített. Továbbá tagja volt a Royal Asiatic Society északkínai alszervezetének is, a szervezet lapjában több alkalommal publikált is. Írt többek között kínai legendákról, valamint kínai költészetről – ezt a cikkét olvasta Arany is. Később is a versek, dalok, népköltészet foglalkoztatta, ebben a témában könyvet is kiadott saját fordításaiból The Jade Chaplet in Twenty-Four Beads címmel, amely 1874-ben jelent meg.

Thomas Allom alkotása, kép forrása

Ahogy a könyv előszavában írja, Stent leginkább az élő kultúra, az egyszerű ember világa iránt érdeklődött. Azok a versek, dalok, balladák érintették meg leginkább, amelyeket a hétköznapi emberektől az utcán hallott. Stent tudatosan koncentrált ezekre a dalokra, versekre, mert ahogy kifejti, az írott kultúra kutatásának már hagyománya van, az élő, népi kultúrát, azonban mindezidáig figyelmen kívül hagyták a tudósok. A hétköznapi kultúra, a néplelkület megragadása az, ami Stentet Arannyal összeköti. Maga Stent is megemlíti ezt a könyv előszavában, ahol név szerint utal Aranyra.

„It is also hoped that the student of popular poetry will here find matter worthy of his attention. Now that so much interest has been awakened in such subjects by the collections of Mr. Henderson, Mr. Wilkinson, and Mr. Coxe in England; by Miss Frere and Mr. Gover in India; by the works of MM. Erdélyi, Török, Gyulai, and Arany in Hungary [...] ––I have felt that some real translations of Chinese popular song would not be without their value as illustrations of the mental status of an important section of the human family.”

„Reméljük a népköltészet tanulmányozói is érdemesnek tartják munkánkat. Most, hogy ezen téma ilyen nagy érdeklődésre tart számot, Angliában Henderson, Wilkinson és Coxe úr, Indiában Frere kisasszony és Gover úr, Magyarországon Erdélyi, Török, Gyulai és Arany gyűjteménye révén – úgy érezzük, hogy a kínai népköltészet néhány művének pontos fordítása jó példázhatja az emberiség fontos csoportjának gondolkodását.”

Nem tudjuk, hogy Stent mennyire ismerte Arany munkásságát, hogy a fenti idézetben vajon népdalgyűjtésre gondolt (bár Arany a Kisfaludy Társaság igazgatójat támogatta Bartalus István népdalgyűjtő munkáját, sőt, maga is lejegyezte és később Bartalusra hagyta a népdalokat, amelyekre gyermekkorából emlékezett, viszont nem végzett komoly, tudományos népdalgyűjtő munkát), vagy arra, hogy Arany a népi motívumokat saját művészetébe illesztve hogyan gazdagította kora irodalmát. Annyi azonban biztos, hogy a két férfi tudott valamennyire a másik munkásságáról. Sőt, Stent elismerően szól Aranyról, Arany viszont a China dalokhoz fűzött jegyzetben negatívan értékeli Stent cikkét („mely különben semmit sem ér”) – bár nem egyértelmű, hogy mire utal: a versekre vagy a cikkre, vagy a fordítás milyenségére.

Thomas Allom alkotása, kép forrása

 

Stent fordításai

Ahogy szótármunkájában, a dalok, versek gyűjtésében is a hétköznapiság érdekelte: utcán hallott dalokat, verseket jegyzett fel. Stent munkamódszeréről a Jade Chaplet előszavában így ír:

„Many songs that I have translated are not even in Chinese print; but I have been attracted by hearing them sung in the streets, made the singers come to my house and sing them while my teacher wrote them down verbatim; this process being repeated till I was assured that they were correct. By this means I not only got the words of the song, but the air, and I fancied I could also grasp the ideas they conveyed.”

„Dalfordításaim közül sok még kínaiul sem jelent meg nyomtatásban; a dalokra az utcán figyeltem fel, majd otthonomba hívtam az énekeseket, hogy énekeljék el őket újra, tanárom pedig szó szerint jegyzetelte őket; ezt a folyamatot addig ismételtük, amíg megbizonyosodtam róla, hogy a dalokat helyesen jegyeztük le. Így nemcsak a dalszöveget, de a dallamot is megszereztem, és azt hiszem, a dalok üzenetét is megértettem.”

A fordítástechnikáról szintén a Jade Chaplet előszavában írja:

„In regard to the translation of them, some I have rendered freely in whatever metre I thought would suit the subject; others I have rendered almost word for word with the Chinese; the object in all cases being to render the idea in a suitable manner.”

„Ami a dalok fordítását illeti, voltak, melyeket szabadon adtam vissza, oly mértékben, amely, úgy éreztem, a tárgyhoz illő; és voltak, melyeket a kínait követve csaknem szóról szóra adtam vissza. Célom minden esetben az volt, hogy a dal tárgyát annak megfelelő módon adjam vissza.”

 

Arany János, kép forrása

Arany kínai dalai

Fordítás elemezni és értékelni az eredeti ismeretében nehéz. Sajnos nem tudtam megszerezni Stent Chinese Lyrics c. cikkét, amely alapján Arany dolgozott. Az egyik dalt ugyanakkor Stent a Jade Chapletben is közli, így legalább ennek az angol fordítását megtaláltam. Mivel Arany csak az első és a tizenkettedik hó versszakait fordította le, így az angolból is csak ezeket másolom be ide:

The Twelve Months Many Stories

First Month

’Tis the month of the new year,

My husband is going to the wars;

He goes to sweep the frontiers.

The illuminations are without amusement to me.

I was preparing his bows and arrows, when I suddenly heard the sound of drums, gongs and uproar in the street.

Arranging my husband’s baggage, how could I find time to go and look at it?

I have made several garments, and have well quilted the coats and jackets.

The tears flowed plentifully from my eyes as I was sewing.

At parting innumerable sorrows arise, like the tempest arising out of a calm, suddenly to dissever our union.

Oh, my husband, we are to be separated!

When shall we meet again?

 

Twelfth Month

The twelfth month is here.

Last night the lamp-wick formed a beautiful lotus flower.

The magpies chattered; I think I must soon see him again.

there is an uproar outside the door.

My husband has returned home!

He quits the saddle! He alights from the horse!

He is a good one! He did not break his word!

He is a real, genuine husband!

The broken mirror is again united.

This is not merely my husband returned to his home from afar,

It is evidently the sharp sword of the “Dragon of the fountain” to cut off my love-sickness.

I am too delighted to speak!

Within the golden embroidered curtains we mutually relate our hearts’ thoughts.

Well may the common saying be,

“There is more pleasure in one returning from afar, than in a new marriage.”

 

Arany fordítása:

Egy fiatal nőnek férje az első hónapban elmegy a háborúba és a tizenkettedikben jő haza. Fájdalmát, aggodalmát 12 hosszú versszakban panaszolja el, minden hónapra egy versszak esvén.

1-SŐ HÓ

Ujév első hónapja van, 

Férjem háborúba készül; 

Megy harcolni a határra. 

A kivilágitás nem gyönyör nekem. 

Ivét, nyilát készítgetem, hát hirtelen dobszót hallok, lármát és zsivajt az utcán. 

Férjem holmiját rendezve, hogy' vehettem voln' időt, hogy kimenjek és nézzem azt? 

Több ruhát csináltam néki, megtüzdeltem a zekéit s köntösét 

Varrás közben könnyem omlott bőven azokra. 

Elváláskor számtalan sohaj kél, mint vihar csendes időre, hogy elszakadtam hirtelen. 

Oh kedves uram, el kell válnunk! 

Mikor leszünk együtt megint? - - - - 

 

12-IK HÓ 

Itt a tizenkettedik hó. 

Lámpabelem az este szép lótuszvirágot mutatott. 

A szarka csörgött: azt hiszem, most már viszont kell látnom őt. 

Zaj van az ajtó előtt kinn. 

Férjem hazajött! 

Most száll le nyergéből! Leugrik lováról! 

Jó férj az enyém! Nem szegte szavát. 

Igazi derék férj! 

A tört tükör most újra ép. 

De nem csak férjem jött haza a messze földről. 

Az életkedv is, " a forrás sárkánya", hogy lemossa szerelmi betegségemet. 

Örömömben szólni sem tudok! 

Az aranyhímes függönyök alatt kicseréljük szívünk gondolatait. 

Csak igaz a példabeszéd: 

"Több öröm egy visszatérés messziről, mint egy új házasság."

 

Különösen érdekes a két fordító attitűdje. Stent fordítása az eredeti tartalomhoz való hűséget helyezi előtérbe, a verselés, dallam rovására. az angol fordító továbbá igyekszik minél jobban visszaadni a kulturális elemeket, reáliákat. Az eredeti vers szerkesztésmódja a kínai holdnaptár hónapjait követi, nemcsak abban, hogy tizenkét hónap tizenkét versszakra oszlik, hanem a hónapok jellegzetességeit, a klasszikus kínai lírában a hónapokhoz, évadokhoz kapcsolódó jellegzetes képeket alkalmazza. Ezenfelül is számos jellemzően kínai elem tűnik fel Stent fordításában (sárkányhajó, sírsöprés, Buddha, Guanyin, a Tehénpásztor és a Szövőlány stb.). Stent ezeket szövegbeli magyarázatokkal, körülírásokkal valamint lábjegyzettel oldja meg.

Arany szintén törekszik az eredetihez való hűségre, a ritmus, a zeneiség kevésbé fontos, szinte szó szerint követi az angolt. Arany ugyanakkor nem fordította le az egész költeményt, csupán az első és az utolsó versszakot, illetve a fordítás elejére egy rövid összegzést szúr be. Nem tudom, hogy ez Stent cikke miatt van (csak a Jade Chapletben közölné a teljes dalt, a cikkben nem?), vagy pedig azért, mert egyszerűen nem találta elég érdekesnek mind a tizenkét hónap lefordítását; az is előfordulhat, hogy a vers lerövidítése, kontextualizálása jobban megfelelt az Arany kedvelt balladai homálynak és a balladákra jellemző sűrített szerkesztésmódnak. Arany továbbá magyarázatokat sem fűz a vers egyes elemeihez (pl. kivilágítás – utalás a hagyományos lámpásfesztiválra az első holdhó tizenötödik napján, vagy a „forrás sárkánya”, vagy a tört tükör). Ezekhez érdekes módon Stent sem fűz magyarázatot, pedig a célnyelvi olvasó számára nem feltétlenül egyértelmű, hogy miről van szó, de az is lehet, hogy maga Arany sem értette. Az is érdekes kérdés, hogy Arany miért fűzte fordításaihoz azt a megjegyzést, hogy Stent fordításai/cikke „semmit sem ér”, vajon itt a vers zeneiségére gondolt? Viszont akkor miért követte szinte szó szerint?

Thomas Allom alkotása, kép forrása

 

WANGNÉ ASSZONY

Fátyolos ablakon kívűlről

Hallatszott egy szomszéd halk kopogtatása.

A leány benn kiálta: ki az?

"A szomszédja Wangné."

Wangné bement az ajtón s leült egy magas székre.

Hajahaj!

 

Leány. "Nagyon fitymálva bánik velem, hogy nem jő

gyakrabban szegény lakomba."

Wangné bevoná a virággal hímzett függönyt,

Belehellé a szépítőszerek illatát,

Lefordítá a piros damaszk ágyterítőt,

Ránézett a leányra,

S észrevette, hogy összeesett és csupa árnyék.

Hajahaj!

 

Wangné (szóval). No kisasszony, hát hogy érzi

magát mostanában?

 

Leány (dalol). Mostanában nincs semmi életerőm;

Még a teára sincs kedvem,

És semmi étvágyam ételeimhez,

Tea és étel iránt oly undort érzek, hogy csak nehezen

vehetem be. Hajahaj!

 

Wangné (szóval). Hivjak egy orvost, aki megnézze?

 

Leány (dalol). Nem hivok én, nem kell nekem.

Ha orvosért küldenék, csak üterem tapogatná, csak

kifaggatna,

Félek én a faggatástól, tapogatástól. Hajahaj!

 

Wangné (szóval). Hivjak-é egy buddha papot?

 

Leány. Nem hivok én azt se, nem kell nékem az se.

Ha buddha papot hivatnék, csak csengene-bongana,

S én félek a csengés-bongástól. Hajahaj!

 

Wangné (szóval). Hivjak-é egy láma-papot?

 

Leány. Nem hivatok azt se, nem kell nékem az se.

Ha lámát hivatok, az csak dúdol-gajdol,

S én félek a dúdolás-gajdolástól. Hajahaj!

 

Wangné(szóval). Hivjak-é hát ördögűzőt?

 

Leány. Nem hivatok azt se, nem kell nékem az se.

Ha ördögűzőt hivatnék, csak büvölne, csak bájolna,

S én félek a bűtől bájtól. Ej haj!

 

Wangné (szóval). Hát ez se kell, hát az se kell?

Hogyan esett e nyavalyába?

 

Leány. Harmadhóban, ah! a harmadhóban,

A "kies derült" évszakban,

Mikor a borsóvirág nyilt,

És a fűzfa zöldje hajtott,

Egy legénnyel találkoztam, tavaszi sétája közben.

 

Wangné (szóval). Séta, vagy nem: mi dolga volt vele?

 

Leány. Ő szeret, mert szép lány vagyok,

Én is őt, mert ifjú és diák,

Szóltam hozzá szerelmesen egyet-kettőt. Ejhaj!

 

Wangné (szóval). Szerelmesen, vagy nem:

Nem félt, hogy szülei megtudják?

 

Leány. Apám hetvennyolc esztendős,

Az anyám siket - s rosszul lát;

Egy cseppet sem félek egyiktől is. Ejhaj!

 

Wangné (szóval). Hát a bátyád s ángyad nem félsz, hogy

megtudja?

 

Leány. Bátyám ritkán van itthon.

Ángyam mindig az anyjánál lakik,

Úgy hát e kettőtől nem félek. Ejhaj!

 

Wangné (szóval). Hát nővéreidtől nem félsz, hogy

megtudják?

 

Leány. A néném és közöttem nincs sok (kor)

különbség;

A húgom meg még kicsiny, az még semmit sem tud:

S mi ketten egy véleményen vagyunk. Ejhaj!

 

Wangné (szóval). No, mit kiván tehát?

 

Leány. Oh édes Wangné, úgy tekintem mint második

anyámat (térdre esik).

Térdeimen kérem, legyen igaz anyám, és hajtsa végre sükerrel

ezt a dolgot. Ejhaj!

 

Wangné (szóval). De hátha nem lehet sikerrel

végrehajtani?

 

Leány. Ha nem lehet: meghalok keservemben.

Ejhaj!

 

A Wangné asszony jobban illik Arany népballadás ízléséhez. A cselekmény egyetlen párbeszédbe van sűrítve, érzelmes témán alapul, és a történet vége is homályos. Ebben a fordításban több kulturálisan kötött elem is előfordul, amelyeket Arany is igyekezett visszaadni, például a „buddha pap” és „láma-pap”, vagy a „kies derült” évszak, amely a harmadik holdhónapban kezdődő verőfény évada (清明). Arany ezeket nem látja el semmiféle szövegbe ágyazott vagy lábjegyzetes magyarázattal, illetve azt sem tudjuk, ő maga mennyire értette mire utaltak ezek a kifejezések; a fordítás azonban így is jól érthető a célnyelvi olvasó számára. A keleti héttár ellenére szinte semmi olyasmit nem tartalmaz a Wangné asszony, de a másik három fordítás sem, amely a korabeli magyar olvasó számára komolyabb értési, befogadási nehézséget okozhatott volna.

Thomas Allom alkotása, kép forrása

 

Arany János pályája során sem a Chinai dalokat megelőzően sem azután nem foglalkozott bizonyíthatóan a kínai kultúrával és költészettel. Arany Chinai dalaiból talán legérdekesebb az az elhullatott megjegyzése, amellyel Stent eredeti cikkére vagy fordításaira utal, „mely különben semmit sem ér”. Érdekes véletlen, hogy mind Stent, mind Arany tudott valamennyit a másik munkásságáról, ugyanakkor kicsit szomorú is belegondolni, hogy valószínűleg rosszkor figyeltek fel egymásra. Arany feltehetően 1872-1873 tájékán olvasta Stent cikkét és fordította le a Chinai dalokat.

Nagy kár, hogy nem ismerte Stent későbbi munkásságát, ugyanis Stent későbbi versfordításai, különösen utolsó fordításkötetének (Entomed Alive and Other Songs, Ballads, etc. from the Chinese, 1878) darabjait. Ezek a késői fordításai különösen jó fordítások, bár nem közli az eredetiket (viszont részletes jegyzetet fűz a művekhez), de a dalok és versek önmagukért beszélnek. A versforma, a mérték, a zeneiség és különösen a rímek (sorvégi és belső rímek, sőt, még egyes kínai kifejezéseket is rímeltetett angol szavakkal!) révén ezek az alkotások megtalálják a tartalomnak és formának azt a különleges egyensúlyát, amely versfordítás esetében olyan ritka. Kár, hogy erről Arany már nem tudott, ezekre már ő sem mondta volna, hogy „semmit sem érnek”. Ki tudja, lehet, hogy még ahhoz is kedvet kapott volna, hogy Stentéhez hasonlóan briliáns formában a magyar olvasóközönséget is megajándékozza néhány újabb chinai dallal.

 

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Weöres Sándor és Kína

Miért nehéz kínai verset fordítani?

Egy Li Bai vers európai utóélete

 

Felhasznált források:

Arany János: Chinai dalok. 

Arany János népdalgyűjteménye

Idema, W. L. George Carter Stent (1833–1884) as a Translator of Traditional Chinese Popular Literature. In: Chinese Literature: Essays, Articles, Reviews (CLEAR), Vol. 39 (December 2017), pp. 119-133.

Kalmár Éva: Hogyan lehet kínai verset fordítani? Nyugati versfordítási hagyományok és Kosztolányi kínai versei. In: Filológiai Közlöny LIX. évf. 2013/2.

Kalmár Éva: Vers: Hang-kép. Felelőtlen gondolatok a kínai költészetről. Terebess Ázsia E-Tár.

Staud Géza: Az orientalizmus a magyar romantikában. MEK.

George Carter Stent

George Carter Stent művei

Stent, G. C. The Jade Chaplet in Twenty-Four Beads.

Stent, G. C. Entombed Alive and Other Songs, Ballads, etc. from the Chinese.

 

 祹络岚