A Song-kor négy nagy költőnője - Li Qingzhao

 

A klasszikus kínai líra legnagyobb költőnője vitathatatlanul Li Qingzhao (李清照 Lǐ Qīngzhào 1084–1155).

Li Qingzhao portréja, kép forrása

Li Qingzhao 1084-ben született Shandongban, írástudó családban. Apja hivatalnok volt, a híres költő, Su Shi (苏轼 Sū Shì1037–1101) tanítványa. A Li házban rendszeresen zajlottak írástudói összejövetelek zenével és dalokkal.

Li Qingzhao költeményei már házassága előtt ismertek volna bizonyos körökben. 1101-ben a költőnő feleségül ment Zhao Mingchenghez (赵明诚 Zhào Míngchéng), aki akkor még az állami vizsgára készülő diák volt.

Egy anekdota szerint mikor apja feleséget keresett Zhao Mingcheng számára, a fiatalember egy álmot látott. Felébredve mindössze három mondatra emlékezett:

„’Beszéd’ és ’hivatal’ együtt áll, a ’béke’ elveszti a tetőt, ’gombáról’ és ’hibiszkuszról’ hiányzik a fű.”

„言与司合，安上已脱，芝芙草拔。”

Zhao Mingcheng apja így fejtette meg a hagyományos kínai találós kérdésekre emlékeztető szavakat: „irodalmi tehetségű feleséged lesz, mert a ’beszéd’ (言 yán) és a ’hivatal’ (司 sī) együtt irodalmi művet jelent (词 cí), ha a ’béke’ (安 ān)elveszti a tetejét, akkor ’nő’ (女 nǚ) lesz belőle, ha pedig a ’füvet’ (艹 cǎo fűgyök) elhagyjuk a ’gomba’ (芝 zhī) és a ’hibiszkusz’ (芙 fú) írásjegyekről, akkor azt kapjuk, hogy ’férje (vkinek)’.” Azaz ’írástudó nő férje’ (词女之夫 cínǚ zhī fú).

Kettejük házasságát az utókor sokáig a tökéletes házasság mintaképeként tartotta számon – a hasonló érdeklődésű és társadalmi állású felek közötti kölcsönös megértés és szerelem eszményeként; ez az ideál ma kezd a Li Qingzhao-kutatók munkája nyomán változni. Tény azonban, hogy a költőnő saját leírása szerint viszonylag harmonikus kapcsolatról van szó.

A házaspár mindkét tagja egyaránt lelkesedett a régiségekért, az évek során értékes gyűjteményt halmoztak fel ritka könyvekből, kalligráfiákból és festményekből. Sőt, irodalmi érdeklődésük is ugyanolyan mélyreható volt. Férje halála után összegyűjtött írásaihoz (金石录 Jīnshí lù) Li Qingzhao írt egy utószót, melyben kettejük kapcsolatára emlékezik. Házasságuk első éveiben, amíg Zhao Mingcheng diák volt, és a többi diákkal együtt lakott, havi két nap szabadságot vett ki, amikor férj és feleség zálogba adtak egy pár ruhát, és az érte kapott pénzzel indultak régiségvásárló útra. Az aznap talált kincseket pedig este közösen csodálták – így indult a házaspár régiséggyűjteménye.

A költőnő portréja, kép forrása

Férj és feleség műveltségüket irodalmi-történelmi játékokkal tették próbára. Vacsora után tea mellett, könyveik között egyikük említett egy történelmi eseményt, a másiknak pedig a könyv és azon belül a fejezet címével kellett felelnie, amelyikben az eseményt leírják. Ezeket a játékokat többnyire a költőnő nyerte.

Li Qingzhao nem hivatalos életrajza (外传 wàizhuàn) egy másik alkalomról is beszámol, amikor feleség túltett a legmagasabb szintű oktatásban hosszú éveket töltött férjen. Eszerint Li Qingzhao egyik versét elküldte tőle távol szolgálatot teljesítő férjének, aki kiváló műnek találta, és érezte, hogy maga még sosem írt ahhoz foghatót. 

 

醉花阴

薄雾浓云愁永昼，

瑞脑消金兽。

佳节又重阳，

玉枕纱厨，

半夜凉初透。

东篱把酒黄昏后，

有暗香盈袖。

莫道不销魂，

帘卷西风，

人比黄花瘦。

 

A Zuihuayin dallamára

Finom köd, vastag felhők, nappal bánata végtelen,

Aranyoroszlános tartó emészti a füstölőt.

Dupla kilencnek van ismét ünnepe,

Jáde párna, és szúnyogháló lebben,

Éjjel mégis bekúszik az ősz szele.

 

Alkony szálltán keleti falnál poharát emeli,

Ruhaujját a sötétben lopódzó illat tölti.

Ne mondd, hogy szíve nem bánattal teli.

A függönyt hűs nyugati szél lengeti,

Soványabb a sárga virágoknál is.

 

Zhao Mingcheng elhatározta, hogy megpróbál túltenni feleségén, három napon és éjen át ült elzárkózva, ezalatt ötven verset írt. A verseket felesége alkotásával együtt mutatta meg egy barátjának anélkül, hogy megmondta volna neki, melyiket ki írta. A barát annyit felelt: „Mindössze három jó sor van az egészben: Ne mondd, hogy szíve nem bánattal teli. / A függönyt nyugati szél lengeti, / Soványabb a sárga virágoknál is.”

 

Kettejük boldog házassága azonban nem tarthatott sokáig. Zhao Mingcheng egy hirtelen betegség miatt elhunyt, és magára hagyta Li Qingzhaót és kettejük gyűjteményét.

 

声声慢

寻寻觅觅，

冷冷清清，

凄凄惨惨戚戚。

乍暖还寒时候，

最难将息。

三杯两盏淡酒，

怎敌他、

晚来风急？

雁过也，

正伤心，

却是旧时相识。

 

满地黄花堆积。

憔悴损，

如今有谁堪摘？

守着窗儿，

独自怎生得黑？

梧桐更兼细雨，

到黄昏、

点点滴滴。

这次第，

怎一个愁字了得！

 

A Shengshengman dallamára

Kutathat, kereshet,

Csak zord hidegre lelhet,

Magányos, nyomorult, keserves.

Meleg volt, most ismét fagy,

Magára hogy vigyázhat?

Két pohár, három kupica bor,

Hogy állna ellent, mondd,

A reggeli szél olyan zord!

A vadlibák mér elrepültek,

Szíve fájdalomtól lüktet,

Pedig vissza a tavalyiak jöttek.

 

Virágszirom földre hullva szerte,

Arca sápadt, teste gyenge,

Virágot most fel ki szedne?

Ablakát őrzi, egyedül,

Mindjárt rásötétül!

Császárfán az eső kopog,

Sárga alkonyon,

Csipp-csepp az eső potyog.

Előtte e kép –

A „bánat” szó hogy lenne elég?

 

Zhao Mingcheng halála előtt nem gondoskodott felesége jövőjéről, mindössze egy megbízást hagyott rá: a gyűjteményük védelmét. A Song-korban nem volt könnyű sorsuk az özvegyeknek, vagy férjük családjánál maradtak, vagy saját szüleik házába tértek vissza vagy felnőtt fiuk családjával éltek. A házaspár mindkét tagjának szülei elhunytak ekkorra, illetve gyermeke sem volt Li Qingzhaónak.

Nehéz helyzetét tovább súlyosbították az északról előrenyomuló Jin-dinasztia sorozatos támadásai. A Jin-dinasztia 1127-ben elfoglalta az Északi-Song fővárost, Kaifenget, majd egyre délebbre tört menekülésre késztetve a császár mellett a lakosság egy jelentős részét, így Li Qingzhaót is. Zhao Mingcheng 1129-es halála után Li Qingzhao egyedül kénytelen tovább menekülni a gyűjteménnyel együtt még három évig. Egyedül utazni egy özvegy számára egyébként is kiszolgáltatottságot jelentett azokban az időkben, azonban az értékes gyűjtemény tovább nehezítette a költőnő helyzetét. A gyűjtemény jelentős részét kénytelen volt hátrahagyni, egy másik részét ellopták, míg végül szinte semmi sem maradt belőle.

 

玉楼春

红酥肯放琼苞碎，

探著南枝开遍未。

不知酝藉几多香，

但见包藏无限意。

 

道人憔悴春窗底，

闷损阑干愁不倚。

要来小酌便来休，

未必明朝风不起。

 

Tavasz a Jáde-házban

A jádebimbókat vörös selyem feszíti szét,

Vajon virítanak-e már, a déli ágakra néz.

Nem tudja, a bimbók mennyi illatot érlelnek,

De látja, határtalan gondoskodást rejtenek.

 

Mondják, tavaszi ablak alatt egy sápadt alak,

Leverten búsul, a korlátra dőlni sem akar.

„Ha iddogálnál egyet velünk, hát most gyere,

Hátha feltámad majd a szél holnap reggelre!”

 

Az özvegy Li Qingzhao helyzete nagyon kellemetlen volt, talán ez a sok nehézség hajszolta bele második házasságába. Ezt a házasságot a kutatók sokáig elutasították mint rágalmat, mely befekektíti a különleges tehetségű és kimagasló erényű költőnő makulátlan hírnevét. Főleg a Ming- és Qing-korban utasították el az újraházasodás gondolatát, mivel ezen dinasztiák alatt a közerkölcsök változtak, és általános felfogás szerint egy özvegy nőnek nem volt szabad újraházasodnia (sőt, legjobb volt, ha minél hamarabb követte néhai férjét). Az utóbbi időben azonban változik a kutatók álláspontja, egyre inkább tényként kezelik a második házasságot.

Kép forrása

A költőnő Zhang Ruzhou-val (张汝舟 Zhāng Rǔzhōu) kötött házassága nem volt hosszú életű, nagyjából három hónapig tartott. Li Qingzhao maga indított jogi eljárást második férje ellen, mivel a Song-kori jog semmilyen válóokot nem biztosít a feleség számára (csak bizonyos különösen komoly esetekben tette lehetővé a feleség kezdeményezésére a válást), ezért hivatali csalással vádolta Zhang Ruzhou-t. A Song-korban a férjét elhagyó vagy válást kezdeményező asszonyt két év börtön illette, a jogi ügy kimenetelére való tekintet nélkül. Li Qingzhaónak szerencséje volt, egy ismerőse közben járt ügyében, így a válás sikerült, és börtönben is „csak” kilenc napot kellett töltenie. A válás részletei a közbenjáróhoz írt levélből ismeretesek. Ebből kiderül, hogy Zhang Ruzhou hazudott valódi kilétéről és hivatali érdemeiről, valamint a levél azt is sejteti, hogy fizikailag bántalmazta Li Qingzhaót, illetve hogy pusztán a Zhao-Li gyűjtemény maradékát akarta megkaparintani, ezért akarta feleségül venni a költőnőt.

 

浣溪沙

小院闲窗春已深，

重帘未卷影沉沉。

倚楼无语理瑶琴。

远岫出云催薄暮，

细风吹雨弄轻阴。

梨花欲谢恐难禁。

 

A Huanxisha dallamára

Apró udvar, rácsos ablak, tavaszi színek,

Elhúzatlan függönyök árnyékot vetnek.

Falnak dőlve szótlan míves hangszert penget.

Messzi hegyről felhő kél, alkonyt siettet,

Esőt hoz a szél, beborítja az eget.

Körtevirág hulltát késleltetni nem lehet.

 

A klasszikus Kínában az irodalom és műveltség jobbára a férfiak kizárólagos területe volt. Habár a jómódú nők részesültek valamiféle oktatásban, mégsem ismerték el őket a férfiakkal egyenragúaknak. Li Qingzhao munkássága ennek a sztereotípiának a megtörését példázza. Számos művében versenyre kel költőtársaival a hagyományosan férfiaknak tulajdonított műfajokban, és könnyedén megállja a helyét legyen szó komoly történelmi-politikai témákról, vagy akár hadi stratégiáról. Írásai között találunk példát bonyolult történelmi utalásokkal és rejtett gúnnyal tűzdelt politikai kritikára (pl. a Jin vezetőkhöz küldendő követekhez írt verses intései), illetve egy régi kínai stratégiai társasjáték (打马 dǎmǎ) taktikáiról szóló értekezésre is.

Választott műfaja, melyből legtöbb műve fennmaradt, és amely igazán elismertté tette, a ci dal (词 cí). Ez a műfaj jellegét tekintve igen feminin, a beszélő, a lírai én – habár ritkán van egyértelműen kimondva – leggyakrabban női hang, előadói pedig énekesnők. A ci dalok nagyrészét férfiak szerezték, akik női szerepbe bújva szólnak. Li Qingzhao sajátos kifejezésmódjával gyakran megtöri a dal konvencióit, és a korábbi, gyakran sablonos művekkel szemben, gyakran azokra reflektálva egészen egyedi műveket alkot. Mind formailag, mind tartalmilag számos újítás jelenik meg Li Qingzhao ci dalaiban, melyek az utókort is megragadták, számos utánzatuk született a későbbi korokban, és egészen a mai napig frissnek, különlegesnek hatnak.

 

A Song-kor négy nagy költőnője:

Zhu Shuzhen

Zhang Yuniang

Wu Shuji

Felhasznált irodalom:

Egan, Ronald: The Burden of Female Talent, The Poet Li Qingzhao and Her History in China, Harvard University Asia Center, 2013

祹络岚