A Song-kor négy nagy költőnője – Wu Shuji

Zhu Shuzhen és Zhang Yuniang után a Song-kor négy nagy költőnője közül a harmadikhoz, Wu Shujihez (吴淑姬 Wú Shūjī) érkeztünk.

惜分飞

岸柳依依拖金缕。

是我朝来别处。

惟有多情絮。

故来衣上留人住。

 

两眼啼红空弹与。

未见桃花又去。

一片征帆举。

断肠遥指苕溪路。

 

A Xifenfei dallamára

Parti füzek aranyfüzért marasztalnak,

Ezen a helyen búcsúztattalak.

Csak az érzelmes fűzpamacs maradt,

Ruhámra ülve visszatartanak.

 

Kisírt szemeim vöröse nem halványul,

Barackvirág nem is virít, s lehull.

A hajó vitorlájába szél fúj.

Összetört szívem Tiaoxi felé húz.

Peng Lianxi kortárs festő képzelt portréja a költőnőről

 

Wu Shuji életéről kevés és bizonytalan adat áll rendelkezésre. Életrajza két formában maradt fenn. Az első, kevésbé megbízható változat szerint a 12. századi költőnő északi származású volt. Fiatalon eljegyezték, vőlegénye azonban még az esküvő előtt elhunyt, később apja rávette, hogy második feleségként menjen hozzá egy másik férfihoz. Ezután Yang Zizhi (杨子治Yáng Zĭzhì) verseit olvasta, és megtetszett neki az írástudó költészete, ezért hozzáment.

Az irodalmárok szerint a másik verzió jobban megfelel a költőnő verseiben foglaltaknak, ezért több igazságtartalma van; bár a költői szabadság, a szerepversek a kínai költészetben rendkívül gyakoriak, így ez az érv nem bizonyító erejű.

Életrajzának másik változata szerint Wu Shuji dél-kínai, huzhou-i származású volt. Apja tartományi szintű vizsgát tett írástudó (秀才 xiùcái) volt, azonban a család igen szerény körülmények között élt. A fiatal Wu Shuji megnyerő külsejű és okos lány volt, így vonhatta magára egy gazdag fiatalember figyelmét, aki visszaélt a lány kiszolgáltatott helyzetével, sőt, még a lányt illették erkölcstelenség vádjával. Wu Shuji börtönbe került. Az ítélet ellen fellebbezés indult, a bíró pedig, hallván a lány tehetségéről, próba elé állította. Egy napot adott neki, hogy írjon egy verset, amennyiben sikerül, a lány tisztázhatja nevét, és kiszabadulhat. Akkor éppen tél vége volt, még nagy volt a hó, de már közeledett a tavasz – ezt adta meg a vers témájául a bíró. Wu Shuji pedig ezzel állt elő:

 

长相思令

烟霏霏，雪霏霏。

雪向梅花枝上堆，春从何处回？

醉眼开，睡眼开，疏影横斜安在哉？

从教塞管催。

A Changxiangsi dallamára

Sűrű köd, nehéz hótakaró

Szilvaágat vastagon behavaz,

Mondd, honnan érkezik a tavasz?

Felnyílnak az álmos, részeg szemek,

Ág árnya hajlik, vajon enged?

Sziromhullást sürget furulyaszó.

 

A köd és a vastag hó a megadott témához hűen írják le az évszakot, egyúttal átvitt értelemben a lány nehéz helyzetére, a börtön hidegségére is utalnak.

A szilvaág a kínai kultúrában a fenyővel és bambusszal együtt a tél három barátja (岁寒三友suìhán sān yǒu) közé tartozik: ezek azok a növények, melyek télen is életerősnek tűnnek, a fenyő és a bambusz zöld színével, a szilva pedig nagyon korán, sokszor még a hó elolvadta előtt megjelenő virágaival. A szilvavirág ezért büszkeséget, a jellem szilárdságát, a minden nehézség ellenére kitartó szellemet is jelképezi, ebben a darabban pedig magát a költőnőt.

A részeg, álmos szemek egyes értelmezések szerint nem italozásra utalnak, hanem a börtönélet kegyetlenségére az őrök verésének nyomaként.

Az utolsó sor pedig az ítéletbe való belenyugvást jeleníti meg.

A bírót lenyűgözte Wu Shuji éles esze és irodalmi tehetsége, ezért elengedte. Szabadságát ugyan visszanyerte, nevén azonban örökre folt esett, ezért senki nem volt hajlandó feleségül venni, míg végül egy Zhou vezetéknevű ember vette magához ágyasként.

 

Wu Shuji érzékeny és gazdag lelkivilágáról tanúskodik a Xiaochongshan dallamára íródott ci verse is. ezt a művet élete későbbi szakaszában írta. A melankolikus darab fő témája az elmúlás.

小重山

谢了荼蘼春事休。

无多花片子，缀枝头。

庭槐影碎被风揉，莺虽老，声尚带娇羞。

独自倚妆楼。一川烟草浪，衬云浮。

不如归去下帘钩。

心儿小，难着许多愁。

A Xiaochongshan dallamára

Kaméliahullással zárul a tavasz.

Virág az ágakon alig maradt.

Pagodafa árnyékát fodrozza a szél,

Öreg a pacsirta, dala mégis félénk.

Magányos szobám falának dőlök,

Fent úszik, lent kavarog felhő, köd.

Visszavonulok, függönyöm leengedem.

Ennyi gond hogy férne el szívemben?

 

Kaméliatündér, kép forrása

Wu Shujitól kevés mű maradt fenn, ezeket a Tavaszi hó (阳春白雪 Yángchūn báixuě) című kötetben gyűjtötték össze. A Déli Song-korban élt költő, Huang Sheng (黄升 Huáng Shēng) elismerően nyilatkozott Wu Shuji verseiről.

„淑姬，女流中黠慧者，有《阳春白雪》词五卷，佳处不减李易安”

„Shuji, a nők között rafinált és eszes, öt fejezetes kötete a Tavaszi hó, tehetségben nem marad el Li Yi’an mellett.”

Az általa említett Li Yi’an pedig nem más, mint Li Qingzhao, a legismertebb költőnő, maga is a Song-kor négy nagy költőnőjének egyike. A következő részben az ő verseiből válogatunk majd. Végezetül pedg álljon itt Wu shuji egyik leghíresebb, titkos bánatról és magányról szóló verse:

 

祝英台近

粉痕销，芳信断，好梦又无据。

病酒无聊，敧枕听春雨。

断肠曲曲屏山，温温沈水，都是旧、看承人处。

久离阻。应念一点芳心，闲愁知几许。

偷照菱花，清瘦自羞觑。

可堪梅子酸时，杨花飞絮，乱莺闹、催将春去。

A Zhu Yingtai jin dallamára

Régi púder nyomai lekoptak,

Kedves leveleid elapadtak,

Szeretnék álmodni, de nem merek.

Rossz bortól unottan heverek,

Tavaszi esőt hallgatva párnám ölelem.

Megtört szívvel nézem a mély folyót, a magas hegyet,

Ahol még veled együtt lehettem.

 

Oly régóta nem lehetek veled.

Tudnod kell, mi rejlik a szívemben,

Tudod talán mennyi a keservem.

Virágos tükrömbe félve lesek,

Sovány képemre nézni szégyellek.

Hogy bírom ki, míg zöld a szilva, vattát hullat a fűz,

Míg dalával a rigó tavaszt űz?

 

 

A Song-kor négy nagy költőnője

Li Qingzhao

Zhang Yuniang

Zhu Shuzhen

Felhasznált irodalom

Lee, Lily Xiao Hong – Wiles, Sue (2014): Biographical Dictionary of Chinese Women, University of Hong Kong Libraries Publications

祹络岚