A Song-kor négy nagy költőnője - Zhu Shuzhen

Zhu Shuzhen

A Song-kor négy nagy költőnőjének (宋代四大才女 Sòngdài sì dà cáinǚ) egyike Zhu Shuzhen (ca. 1135–1180 朱淑真 Zhū Shūzhēn), akinek életét homály övezi.

Zhu Shuzhen életéről nagyon kevés és bizonytalan információ áll az irodalomtudomány rendelkezésére. Egyesek azt is kétségbe vonják, hogy valóban élt a költőnő, illetve olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy valójában egy férfi álnéven jegyzett verseiről vagy több szerző alkotásairól van szó.

 

朱淑真：秋夜

夜久无眠秋气清，

烛花频剪欲三更。

铺床凉满梧桐月，

月在梧桐缺处明。

 

Zhu Shuzhen: Őszi éjjel

Álmatlan, hosszú éjen tiszta őszi lég,

Levágom a kanócokat, mindjárt éjfél,

Megágyazok, hűvös ül az ernyőfák köré.

Faágak nyílásán ragyog be a holdfény.

 

Az egyetlen forrás Zhu Shuzhenre vonatkozóan az 1182-re datált Megtört szívű versek (断肠词 Duànchángcí) című gyűjteménye, melynek előszavát Wei Duanli (魏端礼 Wèi Duānlĭ) írta. Az előszóban Wei leírja, hogyan jutott hozzá versekhez: habár a költőnő halála után műveinek nagyrészét elégette családja, barátai azonban egymás között terjesztették azokat.

A legtöbb életrajz egyetért abban, hogy Zhu Shuzhen az Északi Song idején született Hangzhou-ban gazdag hivatalnokcsalád lányaként. Már egészen kiskorától érdekelte a festés és verselés, melyhez kifejezetten jól értett, több nagy költő (pl. Li Qingzhao 李清照 Lĭ Qīngzhào) munkásságát is ismerte, erre verseiben is találunk nyomot. Fiatalon nagy csalódás érte, családja feleségül adta egy férfihoz, aki mellett boldogtalan életet élt. Halálának okaként a legtöbb forrás depressziót említ.

 

减字木兰花·春怨

独行独坐，独倡独酬还独卧。

伫立伤神，无奈轻寒著摸人。

此情谁见，泪洗残妆无一半。

愁病相仍，剔尽寒灯梦不成。

 

Tavaszi panasz

A „Jianzi mulanhua” dallamára

 

Egyedül ülök és egyedül járok,

Egyedül sóhajtok, iszom, és alszom.

Régóta állok, várok szomorúan,

Gonoszul évődik a tavaszi fagy.

Ki lát most engem ebben a helyzetben?

Könnyem lemosta az arcfestékemet.

Együtt kínoz gond és aggodalom,

Magányos lámpámnál kerül az álom.

 

Zhu Shuzhen művei közül több mint 300 shi (诗 shī) és jueju (绝句 juéjù), valamint 33 ci (词  cí) maradt fenn. A Wei Duanli-féle gyűjteményben a versek évszak és téma szerint vannak csoportosítva. Leggyakrabban egyedüllét, magány, bánat, szerelmi csalódás állnak versei középpontjában. Műveinek erős kifejezőerejét az egyszerű, de hatásos képek alkalmazása adja, verseiben minden képi elem szimbólumként jelenik meg, minden elemnek jelentése van.

A költőnő

菩萨蛮

山亭水榭秋方半，

凤帏寂寞无人伴。

愁闷一番新，

双蛾只旧颦。

 

起来临绣户，

时有疏萤度。

多谢月相怜，

今宵不忍圆。

 

A vad bódhiszattva

 

Hegyi pavilon, vízparti terasz az ősz felén.

Főnix baldachin alatt egy magányos teremtés.

Ismét elővesz a bánat,

Kiújul homlokom ránca.

 

Felkelek, ajtómhoz lépve

Süt szentjánosbogár fénye.

Köszönöm, hold, rokonszenved,

Hogy ma este nem teltél meg.

 

Ahogy a fenti versekből is látszik az éjszaka gyakori motívum Zhu Shuzhen verseiben, többnyire a gondolatoknak teret adó, elmélyülésre alkalmas időpontja a napnak, ezzel együtt ez az a napszak, mikor fokozottan érezhető a lírai én magánya. Gyakran a beszélőnek nincs is más társa, csak a hold, aki jóakaratúan, rokonszenvvel tekint le rá.

Szintén fontos szimbólum a hideg vagy fagy, amely szintén az egyedüllét érzetét erősíti. A hideg lehet egy őszi éjjel hűvöse vagy éppen tavaszi fagy is, egyaránt a lírai én gyötrődését fokozza, sőt, még évődik is vele.

Az ágy is kulcsszerepet tölt be a fenti versekben. Szűkebb értelemben a hitvesi ágyat jeleníti meg, tágabban értelmezve pedig az otthon melegét szimbolizálja – mivel pedig a fenti művekben üres, és a beszélőre vár, hogy megvesse magának, ezért a boldogtalan házasságot jelképezi.

Különösen érdekes a fény szerepe is. A fenti alkotások kivétel nélkül a sötétséget jelenítik meg, melyben apró fényforrások vannak csupán: a fák ágai közt előtűnő hold, egy gyertya apró lángja, szentjánosbogár halvány fénye. A fény hiánya tovább fokozza melankolikus hangulatot, a sötétség pedig a lírai én lehangolt lelki állapotát tükrözi.

Zhu Shuzhent a mai napig a Song-kor elismert költőnőjeként, fennmaradt verseit pedig a kínai költőnők leghíresebb alkotási között tartják számon.

A Song-kor négy nagy költőnője:

Li Qingzhao

Wu Shuji

Zhang Yuniang

Felhasznált irodalom:

Goedde, Emily (ford.) - Farman, Michael (szerk.): Jade Mirror: Women Poets of China, Zhu Shuzhen

Lee, Lily Xiao Hong – Wiles, Sue (2014): Biographical Dictionary of Chinese Women, University of Hong Kong Libraries Publications

祹络岚