Illyés Gyula kínai műfordításai

 

Illyés Gyula nevét hallva kevesen asszociálnak a kínai költészetre, sőt, általában a műfordításra is. Illyés Gyula sokkal ismertebb saját jogán költőként, íróként, mint idegen nyelvű művek fordítójaként. Pedig rengeteg minőségi műfordítást készített, ezek között pedig a kínai költészetnek is figyelmet szentelt.

Kép forrása

 

Illyés műfordítói pályafutása

Illyés Gyula gyermekkorától tanult németül, franciául és latinul. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) magyar-francia szakán kezdte – bár ekkor már illegális baloldali tevékenysége miatt felfigyelt rá a hatóság. Az országot elhagyva először német nyelvterületre menekült, majd Franciaországba emigrált.

 

Vang Vej: Újság hazulról

Kiknek falumban történt utaztástok

s tudtok mondani ezer apróságot,

házunk előtt az öreg szilvafa,

mondjátok, kivirágzott?

 

A francia nyelv és kultúra iránti érdeklődés végigkísérte alkotói és műfordítói tevékenységét is. Francia műfordításai között szerepel több Molière-dráma, illetve számos vers (Cocteau, Éluard, Tzara, Verlaine, Rimbaud, Apollinaire). A francia mellett fordított latinból (Horatius), németből (Goethe, Hölderlin), angolból (Yeats, Burns), sőt, oroszból (Puskin, Paszternak) is.

Kép forrása

 

Illyés műfordítói elvei

Illyés az idegen nyelvű művek magyarra ültetésének nemzeti jelentőséget tulajdonított. Úgy gondolta, csak a világirodalom megismerése révén lehetséges a nemzeti irodalmat világszintre emelni.

A műfordítás a kis lélekszámú és szerény irodalmi múltú népek ügye.

Emellett egyéni szinten intellektuális kihívásként tekintett a műfordításra, örömét lelte a nehéznek, vagy éppen „lefordíthatatlannak” tartott művekkel való bíbelődésben, szívesen versenyzett más alkotókkal, és készítette el saját fordítását egy-egy műhöz.

 

Tu Fu: Jó eső

A jó eső tudja, mikor essék.

Tavaszkor, akkor kell a nedvesség,

széllel együtt csúszik be az éjbe,

s tündökölnek reggel a füvecskék!

 

Ma éjjel út, völgy, felhő sötét volt,

bárka-lámpa lengett: messzi fényfolt.

Minden virág Cingcseng-ben nyakig ázott,

úgy öntötte a vizet az égbolt.

Kép forrása

 

Illyés és a kínai költészet

Illyés pályájában volt egy hosszabb időszak (1956–1961), amikor nem publikált. A kínai műfordításokat egybefogó kötet, a Kínai szelence, azonban éppen ezalatt a periódus alatt, 1958-ban jelent meg.

Illyés alkotói pályájára jellemző módon francia úton talált rá a klasszikus kínai költészet világára. Patricia Guillermaz kínai származású francia költőnő, műfordító munkássága révén ismerkedett meg Illyés a klasszikus kínai versekkel. Ahogy a kötet előszavában írja:

A külföldi fordítók közül ez [a kínai versek nyugati nyelvre fordítása], ahogy én megítélhetem, legjobban Patricia Guillermaz asszonynak sikerült. Könyve, véletlenül, életem egy olyan pillanatában jutott el hozzám, amikor az olvasmány nem szórakozás, hanem biztatás. Figyelmességének megköszönése, szíves sorainak viszonzása ez a fordítás-gyűjtemény; zömét az ő könyvének első olvasása, az élmény friss hatása alatt csináltam.

 

Liu Csen: A fenyő

A hegytetőn fenyő mered.

A völgyben zúgnak a szelek,

tombolnak irgalmatlanul.

Attól a fa csak izmosul!

A fagy s a jégcsap is kegyetlen.

Évenként mégis mind egyenesebben

– mit is tehet az ilyen jellem? –

áll a fenyő a förgetegben!

Kép forrása

Kínai szelence

A kínai szelence kötet felépítése szerint két részre osztható: egy prózai bevezetőből és válogatott versfordításokból áll.

A prózai bevezető három címmel ellátott részből áll. Az első, A valóság népe a kínai népről és nyelvről szól, A keleti világkép a kínai gondolkodást, filozófiát mutatja be, A kínai vers pedig a klasszikus kínai líráról elmélkedik.

A bevezető három esszéje mai szemmel nézve eléggé orientalista színezetű – az ázsiai embereket, a keleti gondolkodást tipikusan nyugati szemszögből, misztikusan másnak, különlegesnek mutatja be. A keleti civilizációkat egyszerre állítja be a nyugatinál kevésbé fejlettnek, és a természethez közelibb, bölcs, bukolikus ideálnak.

 

Po Csü-ji: A szucsoni vén bárka előtt

Oldala betörött, teteje beomlott.

Naphosszat a tónál nézem és borongok.

Ha őt is így meglepte az enyészet,

én hogyne vénülnék meg?

 

A versfordítások időrendben követik egymást a Dalok könyvétől kezdve egészen a huszadik század közepéig. A legnevesebb költők (Li Bai, Du Fu, Bai Juyi) mellett több kevésbé ismert szerző verse is feltűnik, valamint szerepelnek ismeretlen eredetű darabok is. Az egyes szerzők versei mellett a gyűjtemény néhány érdekességet, jellegzetességet is közöl a szerzők életéből vagy lírájáról.

Kép forrása

 

Hogy fordít kínai verset, aki nem tud kínaiul?

A fenti kérdésre egyszerű a válasz: nem kínaiból. Illyés a Kínai szelencében például erősen támaszkodott Guillermaz francia nyelvű kötetére, és gyakorlatilag franciából fordította a kínai verseket. Ez néha elég nyilvánvaló, például a klasszikus kínai költészet egyik legismertebb versének fordításában, amely Illyés fordításában így szól:

 

Holdfény a földön: ezüst pocsolya,

a talaja meg fehér kocsonya.

A holdra nézek, majd fejem leejtve

rád gondolok, kiskorom otthona.

 

A magyar olvasónak azonnal kiugrik a versből az oda nem illően prózai „kocsonya”. Bár értjük mit akar kifejezni, mégis furcsának tűnik. A Guillermaz-féle francia ismeretében viszont érthető, hogy miért lett kocsonya az eredeti kínaiban „dér” jelentésű 霜-ból:

 

Devant mon lit, la lune jette une clarté très vive;

Je doute un moment si ce n’est point la gelée blanche qui brille sur le sol.

Je lève la tête, je contemple la lune brillante;

Je baisse la tête et je pense à mon pays.

 

A „gelée blanche” fehér deret jelent, de jelenthet akár fehér zselét is – Illyés az utóbbi értelmezés mellett döntött.

Kép forrása

A fenti versben viszonylag hűen követte a francia fordítást, máshol azonban valamivel szabadabban kezelte a nyelvi formát és a tartalmat is, ez leginkább a szóválasztás szintjén érezhető. Illyés fordításaiban jellemző a hangulatfestő és hangutánzó szavak használata, amelyek hangulatkeltő hatását felerősítik a beszélt nyelvi regiszterbe tartozó, a közvetlenség érzetét keltő szavak is.

 

Illyés fordítása	Guillermaz fordítása	A kínai eredeti prózai fordítása
Kancsó kezemben, virágok között jó bort magamban hörpölök.   Kancsómat a pajtás holdnak kínálom; árnyékom a másik ivó-barátom!   Noha a hold nem emel serleget s árnyékom is csak tétován követ,   barátaimmá ütlek titeket, mert az öröm kora a kikelet!   Dalolok, a hold elbú, fölmerül, táncolok, árnyékom majd hasra dűl.   Ivás előtt így társul, aki él, részegen ki-ki külön útra tér.   Így vagyok én is, amihelyt meglátom hold-cimborám az égi láthatáron!	Parmi les fleurs un flacon de vin. Je bois seul sans compagnon.   Levant ma coupe j'invite la lune, Avec mon ombre nous voici trois.   Bien que la lune ne sache pas boire Et que mon ombre ne sache que me suivre,   J'en fais mes compagnons d'un instant ; Pour atteindre la joie il faut saisir le printemps.   Je chante, la lune se promène, Je danse, mon ombre titube.   Avant l'ivresse nous nous réjouissons ensemble, Quand je suis gris, nous nous séparons.   Ainsi je me lie à ces amis insensibles Quand la lune m'attend dans le ciel.	Virágok között egy kancsó bor, Egyedül iszom, társtalan.   Poharam emelve invitálom a fényes holdat, Árnyékommal együtt már hárman leszünk.   Nem érti a hold az ivást, Árnyékom viszont követ.   Egy időre társamul szegődik a hold és az árny, Megragadjuk a tavaszt, és vigadunk.   Énekelek, a hold bukdácsol, Táncolok, és árnyam pörög.   Józanon megosztjuk örömünk egymással, részegen szétoszlunk.   Örök barátságot fogadunk amikor a messzi égbolton találkozunk.

 

Annak ellenére, hogy franciából készültek, Illyés fordításaiban azért felfedezni az eredeti kínait – a tartalom mellett a hangulat és akár a ritmus is visszhangzik egy-egy fordításban, így az eredeti művet ismerő könnyen ráismer a fordításban a kínaira.

 

Li Taj-po: Li Po elkíséri Meng Hao-zsant a Sárga Daruházig

A Sárga Daruháznál mondott búcsút barátom.

Jangcsouba tartva tűnt el a virágos határon.

Mint könnyű fátylat kapta el a messzi szél.

Már csak a Nagy Folyó zúg az ég szélinél.

A Kínai szelence fogadtatása

A könyv fülszövegében olvashatjuk:

Adósságot törleszt ez a kötet: a kínai irodalom lírai gyöngyeiből ezeddig nem jelent meg átfogó igényű gyűjtemény. A költő-műfordító Illyés Gyula tolmácsolásában és előszavával adjuk közre ezt a válogatást. A verseken fölmérhető a költészet alakulása: a népköltési alkotásoktól, a Si King darabjaitól kezdve az élő kínai költészet legszebb értékeit is megismerheti az olvasó. Kosztolányi Dezső kínai fordításai, a magyar Csü Jüan, Po Csü-ji, Tu Fu, és Si King után Illyés Gyula antológiája is a kínai irodalom ismeretlen horizontjait nyitogatja a magyar olvasó előtt.

A Kínai szelence a hangzatos fülszöveg ellenére nem talált egyöntetűen pozitív fogadtatásra. Sós Endre a Magyar Nemzetben írt kritikát Illyés kötetéről, amelyet éles szavakkal bírált. Sós több problémát is Illyés szemére vet: az elmélyülés hiányát, a fordítások magyaros ízét, valamint azt is, hogy nem a valós életből szerzett tapasztalatokat örökíti meg versben.

Sem Illyés Gyulas, sem a kritikusok, sem az olvasók nem tudnak ugyan kínaiul, de a legtöbb kritikusnak és olvasónak az az érzése, hogy [...] nem kínai versek magyar fordításait kapta, hanem Illyés Gyula magyar verseit a kínai versekről [...] A kínai fordítások egy része úgy hat, mintha Illyés Gyula eredeti verse vagy magyar népdal volna. [...] Valószínűleg az történt, hogy Illyés Gyula a magyar népköltészet hangján reagált a kínai nép lelkivilágát megszólaltató régi és új költeményekre.

Rónay György egészen más véleményen van, ő kifejezetten a versek (a korábbi fordításoktól eltérő) pontosságát emeli ki:

Illyés megpróbálja a maguk mivoltában adni vissza ezeket a különös, számunkra nem egykönnyen fölfogható kis költeményeket.

Rónay kitér még a Kínai szelence „kitűnően tájékoztató” Bevezetőjére is, és teljesen egyetért Illyéssel abban, hogy a kínai versek nemcsak fordíthatatlanok, hanem értelmezhetetlenek is az európai olvasó számára.

Értheti-e a kínai verset, a maga igazi lényegében, más, mint kínai?” – kérdezi Illyés Gyula. Minden jel arra utal, hogy nem. Az évezredek alatt kidolgozott jelképrendszer többszólamúsága a mi számunkra hozzáférhetetlen.

 

Hogy ez így van-e vagy sem? Az összetetteb kérdés annál, semhogy egy rövidke ismeretterjesztő bejegyzés keretei között tárgyaljam. Értékítéletet sem mondanék Illyés fordításai felett. Csak annyit tennék hozzá, hogy olvasás közben egy-egy versnél belső hangként hallottam a kínai vers lüktetését, azaz valami azért mégiscsak átjött az eredetiből.

 

Meng Hao-zsan: Tavaszi hajnal

Tavaszi álmomban átaludtalak, hajnal!

S most tele a környék madárdallal.

Éjszaka vad vihar dühöngött dörögve,

de ki veszi számba, hány virág törött le?

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Arany János kínai dalai

Weöres Sándor és Kína

 

Felhasznált források:

Guillermaz, P. 1966. La poésie chinoise: Des origines à la révolution. Verviers: Marabut Universitie.

Illyés, Gy. 1958. Kínai szelence. Budapest: Gondolat.

Illyés, Gy. 1975. Iránytűvel 1-2. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 

Rónay, Gy. 1958. Az olvasó naplója. In: Vigília, 1958. 8. p. 497–499.

Sós, E. 1958. Mi van a Kínai szelencében? In: Magyar Nemzet, 1958. júl. 6. p. 8.

Szele, B. A szó hatalma: Illyés Gyula műfordításai.

 

祹络岚