Miért nehéz kínai verset fordítani?

 

Yue Guojin, Wang Meifang

Egy-egy tartalmilag és formailga is jól sikerült irodalmi művet olvasva idegen nyelven tudók újra és újra megállapítják: „ezt nem lehet más nyelven visszaadni”, „ez lefordíthatatlan”.

 

李白: 独坐敬亭山

众鸟高飞尽，孤云独去闲。

相看两不厌，只有敬亭山。

 

A lefordíthatóság/lefordíthatatlanság problémája egyidős a nyelvek kialakulásával és a két- vagy többnyelvűséggel. Mégis minden korban akadtak vállalkozó szellemű fordítók, akik megpróbálkoztak vele, hogy egy adott nyelven, egy adott kultúrában született művet egy másik nyelv segítségével interpretáljanak, és egy más nyelvet beszélő csoport, egy másik kultúra számára elérhetővé tegyenek.

 

Li Taj-po: Egyedül ülök a Csingting hegyen

A madarak szállnak vidám körökbe,

a felleg is száll, aztán tovamegy.

Csak egy marad mellettem mindörökre:

komor, sötét, szikláival a hegy.

 

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása

 

Tartalom, értelem, jelentés

Talán a műfordítás, ezen belül is a lírai művek fordítása támasztja a legnagyobb kihívást a fordításon belül. Irodalmi művek esetében ahány olvasó, annyi mű; az irodalmi művek befogadásával és értelmezéseivel foglalkozik többek között a hermeneutika és a befogadáselmélet.

 

Li Taj-po: Egyedül ülök a Csingting hegyen

Madárraj rebben, árva felhő megy,

Nem unjuk nézni egymást – én és a hegy.

 

SÁRI LÁSZLÓ fordítása

 

A rövid, tömör, de annál tartalmasabb versek esetében valóban számtalan különböző értelmezés létezik – és itt még mindig csak az eredeti nyelven keletkezett műnél tartunk. Ugyanis a fordító a forrásnyelvi mű szempontjából maga is befogadó, több különböző értelmezési lehetőséget is figyelembe kell vennie, mérlegelnie, majd ennek eredményeképpen pedig el kell köteleznie magát egy értelmezés mellett, amelyet megpróbál átadni a célnyelvi befogadónak. A célnyelvi olvasóban pedig ismét újabb szűrőn megy át a mű, ismét új értelmezést kap. Költői kérdés: a többszörös szűrőn átment vers esetében még mindig ugyanarról a műről beszélünk?

 

Li Taj-po: Egyedül ülök a Csingting hegyen

Fenn madárraj száll, kis felhő kószál,

ragyogva merül a völgykatlanba.

Fáradatlanul bámuljuk egymást,

én és magasban a Csingting orma.

 

WEÖRES SÁNDOR fordítása

 

A kínai nyelvre és klasszikus költészetre jellemző sajátosságok

A forrásnyelvi mű értelmezéséhez a fordítónak tisztában kell lennie a kínai nyelv, a klasszikus kínai költészet, illetve az adott műfaj sajátosságaival.

A kínai versek alapvető jellemzője a tömörség, egy-egy verssor gyakran csak négy, vagy még kevesebb írásjegyből áll. A fordítónak nagyon nehéz feladata van, ha úgy dönt, hogy fordításában ő is a tömörségre törekszik.

A klasszikus költeményekben ritka a személyes névmások használata, a fordítónak – természetesen nyelvtől függően – muszáj valamilyen személyes névmást vagy igei személyragot használnia, ha értelmes, természetes hangzású célnyelvi szöveget akar alkotni.

 

Li Bai: Egyedül ülni Jingting-hegy

Sok madár magas repülni eltűnik, magányos felhő egyedül megy tétlen.

Egymás nézni kettő nem un, csak van a Jingting-hegy.

 

A fenti Li Bai-vers szavanként; jól látszik a kínai nyelv jellegzetessége: az igeidő, -mód, illetve a személy jelének hiánya (pl. 飞  fēi repülni, ki/mi vagy kik/mik repülnek? repülnek vagy repültek?), idetartozik a tárgyrag is (相看 xiāngkànegymást nézik). Ezekkel természetesen tisztában van a fordító, ezek ún. kötelező átváltási műveletek, amelyeket a fordító automatikusan végrehajt annak érdekében, hogy értelmes célnyelvi szöveget kapjon.

Az már valamivel bonyolultabb, hogy ki az a kettő, aki egymást nézi? A fordító tisztában van a műfaji hagyományokkal, tudja, hogy kínai versekben nagyon ritkán szerepel személyes névmás. Illetve jó, ha tisztában van a korábbi fordítási hagyománnyal is, amely legtöbb esetben a cselekvő személyének ambiguitását egyes szám első személyű lírai énnel szokta feloldani, ezzel adaptálja a célnyelvi olvasó igényeihez. Újabb költői kérdés: ezen adaptáció révén lényegi veszteségen esik-e át a vers?

 

Li Taj-po: Egyedül ülök a Csingting hegyen

Magasba rebbent már a madárraj.

Fenn árva felhő vonszolja testét.

Szüntelen nézzük egymást mindketten,

nincs semmi más, csak a Csingting hegység.

 

SZERDAHELYI ISTVÁN fordítása

 

 

Kulturális háttér

A fordítónak a nyelvi mellett átfogó kulturális kompetenciával is rendelkeznie kell mind a forrás-, mind pedig a célnyelven.

Ennek a művet átszövő, a célnyelvi olvasó számára ismeretlen kódnak, a kultúrának a visszaadása szintén nehéz feladat elé állítja a fordítót.

 

Li Taj-po: Egyedül ülök a Csingting hegyen

Minden madár a széllel ellebeg,

s velük repülnek mind a fellegek.

De én s a jó öreg csingtingi hegypást

még ernyedetlen kedvvel nézzük egymást.

 

FRANYÓ ZOLTÁN fordítása

 

A kínai költészetben számos olyan tárgy jelenik meg, amely a forrásnyelvi befogadók számára egyezményes szimbolikus jelentéssel bír, olyan jelentéssel, amelynek megértéséhez az eltérő kulturális háttérrel rendelkező célnyelvi olvasónak hosszas magyarázatra van szüksége.

Ezek sokszor hangulatteremtő elemek (pl. a nyugati szél gyakran nehézséget, szomorúságot jelez) vagy igen specifikus szimbólumok (pl. a főnix általában a nő szimbóluma, a sárkány, azaz a férfi ellenpárjként). Ide tartoznak továbbá a reáliák is, azaz a forrásnyelvi kultúrára sajátosan jellemző tárgyak, amelyeknek a célnyelvben nincsen megfelelőjük (pl. 笙 shēng, hagyományos fúvós hangszer). Vajon hogy járjon el a fordító: adaptáljon, amit csak lehet, tegye minél könnyebben olvashatóvá a verset, esteleg cserélje le a reáliákat a célnyelvi befogadó számára ismert tárgyakra, vagy inkább hagyja meg, amit csak lehet, és inkább lábjegyzetelje, vagy más módon magyarázza meg, ami az olvasó számára ismeretlen lehet?

 

Li Taj-po: Egyedül ülök a Csingting hegyen

elenyész minden madár az égen

az utolsó felleg is elszelel

de a Csingting-hegy velem együtt ül -

végül csak ő marad itt egyedül

 

TEREBESS GÁBOR fordítása

 

Forma, zeneiség

Eddig szinte csak a tartalomról esett szó. Pedig nem ez az egyetlen szempont, amelyet a fordító szem előtt tart. Szépirodalmi szövegek, főleg pedig lírai művek esetében a forma ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a tartalom.

A tömörséget fentebb már említettük, ezen kívül a formához tartozik a zeneiség is. A nyugati költészetben megszoktuk, hogy van időmértékes, ütemhangsúlyos és gondolatritmusos verselés. A kínai költészet zeneisége azonban a kínai hangsúlyok szabályos váltakozására épül, amely bizonyos korokban és műfajokban nagyon merev szabálykészlettel rendelkezett. ezt tovább bonyolítja, hogy az idők során a nyelv változott, a hangsúlyok is változtak, ezért ma már az átlag kínai számára sem feltétlenül egyértelmű egy-egy strófa verselése.

Ugyanez a helyzet a rímekkel. Régen számos kínai rímszótár készült, a nyelv folyamatos változása miatt azonban ezek sokszor már nem felelnek meg a mai nyelvnek.

Mennyire mélyen ássa bele magát a fordító a kínai verselés és rímek rejtelmeibe, vagy egyszerűen csak alakítsa a verselést és a rímeket a célnyelven megszokott verselési módok szerint, vagy egyáltalán ne is törődjön a formával, és koncentráljon csak a tartalmi ekvivalenciára?

 

Li Taj-po: Egyedül ülök a Csingting hegyen

Madarak szállnak,

fellegek s árnyak.

Csak a hegy marad

örök-hű társnak.

 

KÉPES GÉZA fordítása

 

A fenti fordítások mind a bejegyzés elején feltüntetett Li Bai vershez készültek. A változatok sokféleségéből is látszik, hogy egy-egy fordító mennyire másként értelmezi ugyanazt a verset. Nemcsak a tartalomban látunk árnyalatnyi eltéréseket, hanem a fordított mű hangulatában, stílusában, nyelvezetében is mind-mind egyéni megoldásokat látunk. Ez a műfordítás szépsége, ez a tökéletességre való reménytelen törekvés, ez a határtalan nyelvi kreativitás.

 

Li Bai: Egyedül a Jingting hegyen

Távolba tűnik a sok madár, egy magányos felhő tovaszáll.

Soká nézzük egymást mi ketten, csak én vagyok és Jingting hegyem.

 

 

Felhasznált forrás:

Terebess

 

 

祹络岚