Nyugaton már az ókori görögök, például idősebb Plinius, Arisztotelész stb. foglalkoztak az állatok leírásával, meghatározásával. Az ő műveiket követték a középkori bestiáriumok, amelyek leginkább varázslatos lényeikről híresek, meg arról, hogy épületes tanulságokat kapcsoltak az állatokhoz azok vélt vagy valós tulajdonságait leírva. Az újkor már az élővilág tudományos alapon való leírását és rendszerezését tűzte ki célul élén Carl von Linnével, akinek munkássága a mai napig meghatározó.
Ahogy Nyugaton, úgy Kínában is felmerült a világ és a benne élő lények, közelebbről az állatok megismerése iránti igény.
 |
| Sárkányábrázolás a Ming-kori Haicuotúból (海错图), kép forrása |
Hegyek és vizek könyve
Az egyik első kínai bestiárium a Hegyek és vizek könyve (山海经 Shānhǎijīng). A mű szerzője és pontos keletkezési ideje ismeretlen, feltehetően az i e. 4. században íródott, végleges formáját pedig a Han-korra (i. e. 206. – i. sz. 220.) nyerte el.
A Hegyek és vizek könyve 18 fejezetre oszlik, mely 18 vidéknek felel meg. Minden fejezet egy-egy régió tájait (hegyeit, vizeit), állatait, növényeit és lakóit mutatja be. A Hegyek és vizek könyvében szereplő helyek (bár azonosításukra számtalan kísérlet történt) valószínűleg nem valóságosak, ahogy az ott élő furcsa, fantasztikus lények sem.
A Hegyek és vizek könyvében megjelennek a kínai mitológia olyan klasszikus mitikus lényei, mint a főnix és a sárkány, illetve számtalan egyéb csodálatos kreatúra is: lótestű, sárkányfejű lények, háromlábú madarak, lótestű, madárszárnyú lények, emberfejű kígyók, emberarcú sárkányok, szárnyas halak, emberfejű lovak stb.
 |
| Illusztráció a Hegyek és vizek könyve egyik kiadásából, kép forrása |
Csoportosítások
A kínai kultúra szereti a csoportosításokat (nyolc kincs, öt elem, öt gabona). A világ számszerű csoportokba rendezése pedig az állatokra és a mitikus lényekre is kiterjedt.
Az öt féreg
Az öt féreg felosztás (五虫说 wǔchóng shuō) az állatokat külső tulajdonságaikat figyelembe véve öt csoportba sorolja. A féreg (虫) szó elsőre félrevezető lehet, azonban a klasszikus kínaiban jóval szélesebb jelentéskörben használták, mint ma, nemcsak rovarokat, hanem mindenféle állatot nevezhettek féregnek. (Érdekes párhuzam a magyar nyelvvel, hogy a féreg szó a régi magyar nyelvben sem csak rovart jelentett, hanem nagyobb ragadozókra is használták, például farkasra, ezért tartottam meg én is a régiesen-ízesen hangzó féreg szót a következőkben.)
1. Tollas férgek
A tollas férgek (羽虫 yǔchóng) közé tartozik értelemszerűen minden tollas állat, tehát a madarakról van szó.
Főnix
A tollas férgek csoportjának élén áll a főnix, kínaiul 凤凰 (fènghuáng). Sok egyéb állathoz hasonlóan a főnix neve is összetett szó: a hím (凤) és a nőstény (凰) elnevezésének összetétele. A Hegyek és vizek könyve ezt írja a főnixről:
其狀如雞，五采而文，名曰鳳皇，首文曰德，翼文曰義，背文曰禮，膺文曰仁，腹文曰信。是鳥也，飲食自然，自歌自舞，見則天下安寧。
Formája, mint a tyúké, ötszínű és mintás, főnixnek hívják, a fején lévő minta az erény, a szárnyán lévő minta az igazságosság, a hátán lévő minta a szertartásosság, a mellén lévő minta az emberségesség, a hasán lévő minta a bizalom. Ennek a madárnak a táplálkozása természetes, tud énekelni és táncolni, ha az Égalattiban meglátják, akkor béke honol.
A kínai írásjegyeket magyarázó Shuowen jiezi (说文解字 Shuōwén jiězì) részletesen leírja a főnix külsejét: elől vadlúdra hasonlít, hátul szarvasra, nyaka mint a kígyóé, farka mint a halé, homloka mint a gólyáé, orcája mint a récéé, mintázata mint a sárkányé, háta mint a tigrisé, álla mint a fecskéé, csőre mint a tyúké.
 |
| Főnixábrázolás, kép forrása |
A fenti leírás ellenére a főnixet leggyakrabban hatalmas vörös madárként szokás ábrázolni hosszú farktollakkal. A szín valószínűleg a négy égtájőr állat hagyományára vezethető vissza, ld. lejjebb.
A főnixet gyakran párosítják össze a sárkánnyal – előbbi a női princípiumot, utóbbi a férfi princípiumot szimbolizálja, illetve gyakran tűnnek fel mint a császárné és a császár jelképei is.
Érdekes még megjegyezni, hogy a kínai főnix nem támad fel hamvából, ez a görög-római szerzők (Phüsziologosz, Hérodotosz) közvetítésével jelent meg a nyugati hagyományban, és valószínűleg az egyiptomi kultúrából ered.
2. Szőrös férgek
A szőrös férgek (毛虫 máochóng) csoportjába tartoznak az emlősök.
Qilin
A szőrös férgek kategóriájának élén a qilin (麒麟 qílín) áll. Neve a főnixhez hasonlóan a hím (麒) és a nőstény (麟) állat megnevezésének összetétele.
A qilin fején egy vagy kettő, a szervaséhoz hasonló agancs vagy szarv van – gyakran a kínai egyszarvúnak is nevezik. Feje és sörénye a sárkányéra hasonlít, pontyszerű bajsza van. Teste és patás lábai az őzéra hasonlítanak, azonban pikkelyek borítják, kivéve a hasán, ahol sárgás szőr nő. Farka a tehénéhez hasonló.
A Shuowen jiezi leírása szerint a qilin igen szelíd lény („麒，仁兽也。” „A qilin emberséges állat.”), nem eszik élő növényt, és zöld fűre sem lép.
A qilin megjelenése gyakran nagy bölcsek születéséhez köthető. A Dalok könyvének egy verse is erre utal:
麟之趾、振振公子。
于嗟麟兮。
麟之定、振振公姓。
于嗟麟兮。
麟之角、振振公族。
于嗟麟兮。
Üdv, egyszarvú gyors patái!
Üdv, nagy király unokái!
Ó, egyszarvú!
Üdv, egyszarvú koponyája!
Üdv, nagy király szép családja!
Ó, egyszarvú
Üdv, egyszarvú homlok-éke!
Üdv, nagy király nemzetsége!
Ó, egyszarvú!
(Weöres Sándor fordítása)
 |
| Sárkányábrázolás a Sancaituhuiból (三才图会), kép forrása |
A Ming-kor (1366–1644) nagy utazója, Zheng He egyik afrikai hajóútjáról hazahozott egy zsiráfot, amelyet qilinként mutattak be Yongle császárnak (érdekesség, hogy ezzel egyidőben zebrát, és struccot is vitt haza az eunuch).
A qilin egyike a négy szellemnek (四灵 sìlíng). A Zhou-kori (i. e. 1046–256) Szertartások könyve (礼记 Lǐjì) írja:
麒、凤、龟、龙， 谓之四灵也。
A qilint, a főnixet, a teknőst, a sárkányt nevezik a négy szellemnek.
Ez a csoportosítás a qilin kivételével megegyezik a lentebb tárgyalt négy égtájőr állattal, ahol a qilint a tigris helyettesíti.
3. Páncélos férgek
A páncélos férgek (介虫 jièchóng) közé tartozik minden páncélos állat: rákfélék, kagylók stb. Ezek élén a teknős áll – talán nem tűnik különösképpen fantasztikus lénynek, azonban a kínai mitológiában több teknősféle is feltűnik, így például a négy égtájőr állat, illetve a sárkány kilenc fia között is szerepel teknős (ld. lentebb).
4. Pikkelyes férgek
A pikkelyes férgek (鳞虫 línchóng) csoportja a halakat, illetve a hüllőket foglalja magában.
Sárkány
A pikkelyes férgek élén áll a sárkány (龙 lóng). A Shuowen jiezi így írja le külsejét és viselkedését:
能幽，能明，能細，能巨，能短，能長；春分而登天，秋分而潛淵。
Lehet sötét, lehet világos, lehet vékony, lehet hatalmas, lehet rövid, lehet hosszú; a tavaszi napéjegyenlőség idején felszáll az égbe, az őszi napéjegyenlőség idején alászáll a mélybe.
A Song-kori (960–1279) Erya yi (尔雅翼 Ěryǎ yì) szerint a sárkány küllemének kilenc ismérve van: feje mint a tevéé, agancsa mint a szarvasé, szeme mint a szellemé, füle mint a tehéné, nyaka mint a kígyóé, hasa mint a kagylóé, pikkelye mint a pontyé, karma mint a sasé, mancsa mint a tigrisé. Más források szerint a sárkány szeme mint a nyúlé, agancsa mint a szarvasé, szája mint a tehéné, feje mint a tevéé, teste mint a kígyóé, hasa mint a kagylóé, pikkelye mint a halé, karma mint a sasé, mancsa mint a tigrisé.
Egy felosztás szerint a szarv nélküli sárkány a chi sárkány (螭龙 chīlóng). A qiu sárkány (虬龙 qiúlóng) a szarvval rendelkező sárkány, egyes források ennek pont az ellenkezőjét mondják, de előfordul az is, hogy a kifejletlen sárkányt nevezik így. A pikkelyes a jiao sárkány (蛟龙 jiāolóng), a szárnyas pedig a ying sárkány (应龙 yīnglóng). A pan sárkánynak (蟠龙 pánlóng) azaz az összetekeredett sárkánynak nincs szarva, ez a fajta valahol délen, a föld alatt él, a földhöz és a tűzhöz köthető.
 |
| Sárkányábrázolás a Haicuotu (海错图) Ming-kori műből, kép forrása |
A sárkány homlokán gyakran van egy ún. chimu (尺木 chǐmù), egy hegy alakú kinövés. Egyes források szerint a sárkány csak akkor tud repülni, ha van ilyenje: 龙无尺木，无以升天. Más források szerint az írásjegy téves, helyesen 尺水 (chǐ shuǐ) lenne, így pedig egy „talpalatnyi vizet” jelentene (a chi régi kínai mértékegység), azaz ha a sárkány nincs víz közelében, akkor nem tud felrepülni. Ebből is látszik, hogy a kínai sárkány eleme – a nyugatitól eltérően – a víz, a kínai sárkányok tavak, folyók, felhők lakói, ezért gyakran kötődik hozzájuk a vihar- és esőcsinálás is.
A kínai kultúrában a sárkány gyakran a hatalom, az uralkodó jelképe, így a császárt körülvevő tárgyakat is gyakran díszíti sárkányos minta, például a császári viseletet, a sárkányköntöst. A császár volt az egyetlen, aki ötkarmú sárkánnyal díszített ruhát viselhetett, az ötkarmú volt ugyanis a rangban legmagasabban álló sárkány, mint ahogy az emberek között a császár állt rangban legmagasabban. A sárkány általában véve szerencsés szimbólum, valamint a keleti égtáj jelképe is, ld. lentebb a négy égtájőr állatnál.
5. Meztelen férgek
A meztelen férgek (裸虫 luǒchóng) csoportja a szőrtelen, pikkelytelen, tollatlan állatokat gyűjti össze, például a rovarokat és a kétéltűeket. Ennek a csoportnak az élén nem más, mint az ember áll.
A négy égtájőr állat
A négy égtájőr állat (四象 sìxiàng) a kínai mitológia négy szerencsehozó lénye. Mindegyikük egy-egy égtájhoz kötődik és egy szín van hozzárendelve: a kelet azúr sárkánya (青龙 qīnglóng), a nyugat fehér tigrise (白虎 báihǔ), a dél vörös főnixe (朱雀 zhūquè) és az észak fekete harcosa (玄武 xuánwǔ ami nem más mint egy teknős, amelyet gyakran ábrázolnak kígyóval körültekerve). Hogy az öt elem tanába illeszkedjen, a négy égtájőr állatot gyakran kiegészítik még a sárga sárkánnyal (黄龙 huánglóng ami nem más mint a legendás Sárga Császár megtestesülése), vagy a qilinnel, így megvan az ötödik égtáj is, a közép.
Az öt elem tana szerint a következő összefüggéseket lehet megállapítani:
égtáj | szín | évszak | elem | |
azúr sárkány | kelet | kékeszöld | tavasz | fa |
fehér tigris | nyugat | fehér | ősz | fém |
vörös főnix | dél | vörös | nyár | tűz |
fekete harcos | észak | fekete | tél | víz |
sárga sárkány/qilin | közép | sárga | nyárközép | föld |
A négy égtájőr állat, kép forrása
A négy ártalmas
A négy égtájőr állat ellenpontjaként a kínai mitológiában létezik a négy ártalmas (四凶 sìxiōng más néven 四罪 sìzuì) is. A Hegyek és vizek könyve szerint a négy ártalmas lény a hundun (混沌 hùndùn), a qiongqi (穷奇 qióngqí), a taowu (梼杌táowù) és a taotie (饕餮 tāotiè). A hundun a káosz megtestesülése, sárga szárnyas, arctalan lény hat lábbal. A qiongqi óriási, ijesztő emberevő lény. A taowu makacs, vad és gonosz teremtény. A taotiét bővebben ld. lentebb.
A sárkány kilenc fia
A régi kínaiak úgy tartották, hogy a sárkány mindenféle állattal párosodhatott, az így született utódok pedig különleges állatok voltak. Egyes források szerint például a sárkány és a tehén párosodásából született a qilin. Hasonló elvet követ a sárkány kilenc fia (龙生九子 lóng shēng jiǔ zǐ), ez kilenc olyan fantasztikus teremtmény, amely a sárkány és egy másik lény tulajdonságait ötvözi.
 |
| A sárkány kilenc fia, kép forrása |
Qiuniu
A qiuniu (囚牛 qiúniú) a sárkány legidősebb fia, a sárkány és a tehén keveréke. A Ming-kori Zhishi yuwen (治世余闻 Zhìshì yúwén) ezt írja róla:
囚牛，龍種，性好音樂。
A qiuniu sárkányféle, természetéből fakadóan szereti a zenét.
A qiuniu külalakjára nézve sárga színű, kistermetű, pikkelyes, szarvas sárkány. Különösen jó a hallása, és nagyon szereti a zenét. Úgy tartják, leginkább a pengetős hangszereket kedveli, szívesen kuporodik a qin fejére, hogy onnan hallgassa a játékot. A hangszerek kedvelt díszítőeleme.
Yazi
A yazi (睚眦 yázì) teste a sárkányéra, feje az ázsiai vadkutyáéra (豺 chái) hasonlít. Természete igen heves, harcias, szeret verekedni és öldökölni. Szájában kardot szokott vinni, tekintete haragos. A régi Kínában szívesen díszítettek fegyvereket a yazi képével, pl. kardhüvelyt.
Chaofeng
A chaofeng (嘲凤 cháofèng) külseje a főnix és sárkány között van, szereti a veszélyt, a kalandot. Általában tetőgerincek sarkán szokott megjelenni díszítőelemként, hogy megóvja a házat mindenféle veszedelemtől.
Pulao
A sárkány negyedik fia a pulao (蒲牢 púláo) a sárkány és a varangy keveréke, kinézetére a sárkányhoz hasonlít, de kistermetű. Jellemző tulajdonsága, hogy szereti hallatni a hangját, gyakran üvölt. A Zhou-kor végén keletkezett Wenxuan (文选 Wénxuǎn) ezt írja róla:
海中有大鱼曰鲸，海边又有兽名蒲牢，蒲牢素畏鲸，鲸鱼击蒲牢，辄大鸣。凡钟欲令声大者，故作蒲牢于上，所以撞之为鲸鱼。
A tengerben él egy nagy hal, úgy hívják cet, a tenger mentén él egy bestia, pulao a neve, a pulao féli a cetet, mikor amaz megtámadja, azonnal felüvölt. Ezért minden nagyhangú harang teteje pulao forma, nyelve cet formája.
Suanni
A suanni (狻猊 suānní) a sárkány és az oroszlán keveréke, külseje is az oroszlánéhoz hasonló.
Mikor a buddhizmus Kínába érkezett, magával hozta sajátos ábrázolási stílusát is. A Buddhát, bóddhiszattvákat gyakran ábrázolták trónon ülve, ezeket a trónokat pedig gyakran díszítette oroszlán. Később a kínai hagyományban úgy terjedt el, hogy a trón mellett ülő oroszlán suanni. Egyes magyarázatok szerint maga az elnevezés is valamely indiai nyelv suangivagy a khotani nyelv sarvainai szavából került át a kínaiba.
A suanniről még azt lehet tudni, hogy szereti a füstöt, ezért sok füstölőt készítettek suanni alakúra – valószínűleg ez is a buddhizmus kapcsolódóan terjedt el róla.
Bixi
A sárkány hatodik fia a bixi (赑屃 bìxì) vagy más néven baxia (霸下 bàxià). A bixi a teknős és a sárkány keveréke, általában teknőspáncélos sárkánygyíkként szokás ábrázolni. A Ming-kori Yang Shen (杨慎 Yáng Shèn) ezt írja róla:
赑屃，形似龟，好负重，今石碑下龟跌是也。
A bixi formája mint a teknősé, szeret terhet cipelni, ezért szokás a kőtáblák alá teknős formájú talapzatot tenni.
Bi’an
A bi’an (狴犴 bì’àn) a tigris és a sárkány keveréke. Kinézete egy hatalmas, erős tigrisé. A bi’an különösen fejlett igazságérzettel rendelkezik, jó az ítélőképessége, ezért szokás szobrát a börtönök kapuja fölé, illetve a hivatali tárgyalótermek két oldalára helyezni.
Fuxi
A sárkány nyolcadik fia, a fuxi (负屃 fùxì) sárkányformájú lény, örömét leli az írásokban, ezért gyakran helyeznek a nagy kőtáblák tetejére fuxit, kétoldalról egyet-egyet.
Chiwen
A sárkány kilencedik fia a chiwen (螭吻 vagy 鸱吻 chīwěn). A chiwen a hal és a sárkány hibridje, sárkányfejű, haltestű lény. Legfontosabb jellegzetessége, hogy óriási szája van, és szeret enni, mindent lenyel. Gyakran jelenik meg a házak tetjén, a tőgerinc két végén, hogy nagy szájával lenyelje a házat és lakóit fenyegető rossz befolyásokat: tűzveszély, árvíz és vihar ellen egyaránt védelmez.
A sárkány kilenc fiának egyéb felsorolásai is léteznek, melyek néhány más fantasztikus lényt tartalmaznak, például a taotiét és a jiaotút.
Taotie
A kínai mitológia egyik legkorábban felbukkant fantasztikus lénye a taotie (饕餮 tāotiè). Már a Shang- (i. e. 1600 – i. e. 1046) és Zhou-kori bronzedényeken is gyakran megjelenik díszítőelemként, sőt egyes neolitikum korból fennmaradt jádetárgyakon is taotie motívumokat vélnek felfedezni a régészek. A taotie egyik jellemzője, hogy kielégíthetetlen étvággyal rendelkezik, szeret enni-inni, valószínűleg ezért került étel- és italáldozatot tartalmazó edényekre. A Lüshi chunqiu így ír a taotiéről:
周鼎著饕餮，有首无身，食人未咽，害及其身。
A Zhou-kori ding-edényeken sok taotie látható, van feje, de nincs teste, ha az embert megeszi, nem nyeli le rögtön, hanem először megkínozza a testét. (Egyéb lehetséges fordítás: ... mielőtt lenyeli, az kárt tesz a testében.)
 |
| Stilizált taotie ábrázolás, kép forrása |
Jiaotu
A sárkány kilenc fia között egyes forrásokban megjelenik a jiaotu (椒图 jiāotú) is. A jiaotu alakja kagylóéra hasonlít. Szereti a bezártságot, a zárt dolgokat, nem szereti, ha behatolnak a barlangjába. Díszítőelemként gyakran megjelenik ajtókon, pl. kopogtató formájában.
A fentieken kívül még számos egyéb fantasztikus lény van a kínai mitológiában, bejegyzésünk azonban már kezd hosszúra nyúlni, így ezek egy következő alkalomra maradnak.
Felhasznált források, hasznos linkek:
A hegyek és vizek különleges lényeinek részletes listája
https://baike.baidu.com/item/龙生九子/396040
祹络岚