A Mákháború-trilógia első részéről korábban már írtunk, akkor az írónő által alkotott különleges univerzum alapjait vizsgáltuk, és vetettük össze a kínai kultúrával.
A mintegy egy évvel ezelőtti bejegyzés óta a Mákháború-trilógia második része is elérhető magyarul, angolul pedig már a teljes sorozat olvasható.
A második rész, a Sárkányköztársaság és a befejező The Burning God tovább árnyalják a Mákháborúban megalkotott világot. Természetesen a legtöbb olvasó számára a sűrű, izgalmas cselekmény teszi letehetetlenné a könyvet, a kínai kultúra rajongóinak viszont a számos apró információmorzsa és rejtett utalás miatt lesz igazán emlékezetes olvasmány a trilógia. Ezek a finomságok a szerző alapos történelmi-kulturális tudásáról és felkészültségéről árulkodnak, valamint egyúttal kiemelik műveit az átlag dark fantasy regények közül – szerintem ezek az apróságok teszi igazán egyedivé és hitelessé a trilógiát.
Jelen bejegyzés célja feltárni azokat a Mákháború-trilógiát át- meg átszövő történelmi és kulturális utalásokat, amelyek felett első olvasásra, vagy az odavágó háttérismeretek nélkül könnyen átsiklik az olvasó. Ezeket szeretném feltérképezni, illetve szeretnék rávilágítani az ezek mögött meghúzódó történelmi-kulturális ismeretekre.
Vigyázat, spoilerveszély!
[Illetve itt jegyezném meg, hogy a cikkben a nevek angol írását használom, mivel több, csak a harmadik részben előforduló tulajdonnév is szerepel a bejegyzésben, ezeknek pedig még nincs magyar átiratuk, viszont általában az egységességre törekedtem a nevek átírásában – így végül az eredeti meghagyása mellett döntöttem.]
 |
| JungShan (Rola Chang)張榕珊 taiwani művész munkája |
Történelem
Chiang Moag és Ching Shih
A Sárkányköztársaságban bukkan fel először a határozott, öntudatos, félelmetesen körmönfont kalózvezér, Chiang Moag. A kalózkirálynő kezében elképesztően nagy hatalom összpontosul: hatalmas flottával és kiterjedt kémhálózattal rendelkezik, a szépséges black lilies (fekete liliomok) segítségével számos szórakozóhelyet igazgat, sőt, mindemellett az egész ország legbefolyásosabb csempésze is.
Moag alakjához Ching Shih (郑石氏 Zhèng Shíshì), Kína leghíresebb és talán minden idők legsikeresebb kalóza szolgált mintaként. Ching Shih a 18–19. század fordulóján tevékenykedett. Ekkoriban hat kalózbanda uralta a kínai vizeket, befolyásuk pedig akkora volt, hogy a császári hajóktól is védelmi pénzt szedtek.
Ching Shih prostituáltként dolgozott egy kantoni házban egészen addig, amíg azt el nem foglalták a hat banda egyikének kalózai. Vezetőjük, Zheng Yi (郑一 Zhèng Yī) feleségül akarta venni a kivételes szépségű nőt, aki azonban feltételeket szabott neki: egyenlő vezetői jogokat kért, valamint a tengernagy zsákmányának felét követelte.
Kalózvezér férjének halála után Ching Shih vette át az üzletet volt férje nevelt fiával, Zhang Baozivel (张保仔 Zhāng Bǎozǐ). A nyilvánosság előtt úr és szolgáló szerepében tűntek fel, valójában azonban szeretők voltak.
Ching Shih kalózbandája szakadatlanul nőtt, a Vörös Zászló Flotta parancsnoksága alá tartozott 600-1000 kalózhajó, valamint 20-40 000 ember (a források megoszlanak a pontos számokat illetően). Fő támaszpontjuk a Hong Kong körüli kis szigetek voltak, innen csaptak le kínai és külföldi hajókra egyaránt. Ching Shih nagyon szigorú vezetőnek bizonyult. Kemény szabályokat hozott a zsákmány szétosztására, és halálbüntetéssel súlytotta azt, aki a zsákmányt elrejtette. Az elfogott nőkre vonatkozó bánásmódot illetően is szigorúan járt el, a kalózók feleségül vehették, vagy ágyasukká tehették a nekik tetsző női foglyokat, de lefejeztette azokat, akik hűtlenek voltak így szerzett feleségükhöz vagy ágyasukhoz. Az erőszakot elkövető kalózokat is kivégeztette. A dezertőröket pedig üldöztette, és ha megtalálta őket, levágatta a fülüket.
A kalózkirálynőt a császár sem tudta megfékezni. 1806-ban Jiaqing császár flottát küldött a kalózok leverésére, hajóinak nagyrészét azonban elsüllyesztették, a többi pedig alig tudott hazamenekülni.
A sikertelenséget látva a császár amnesztiát ajánlott Ching Shih-nek és a 200-300 legelvetemültebb kalóz kivételével a teljes Vörös Zászló Flottának. Ching Shih tudta, hogy a csúcson kell abbahagyni, vagy csak megunta a kalózkodást, mindenesetre elfogadta az ajánlatot. Összeházasodott Zhang Baozivel, akitől egy fia született, valamint sikeres kaszinót nyitott, ebből élt 69 éves korában bekövetkezett haláláig.
A határozott kiállású, nagyhatlmú Chiang Moag alakja egyértelműen Ching Shih mintájára született.
 |
| JungShan (Rola Chang)張榕珊 |
Rin és Mao Ce-tung
Ami a történelmi utalásokat illeti, a Mákháború trilógia mindenhonnan merít egy kicsit: történelem előtti kultúrhéroszok, Song-kori technológia, 19. századi ópiumháborúk, 20. századi kínai-japán háború stb. A cselekmény előrehaladtával pedig Mao Ce-Tung is megjelenik, legalábbis, sőt, tulajdonképpen egészen a kezdetektől jelen volt.
Fang Runin, a sötétbőrű déli hadiárva az ismeretlenség homályából lépett elő, és vált embermilliók sorsát meghatározó kemény vezetővé. Mao elnök felemelkedése és karrierje inspirálta a szerzőt Rin alakjának megírására.
A tágabb történelmi kontextus is ezt az ívet járja be. A trilógia elején még császárság az államforma, hosszú múltra visszatekintő feudális rendszer – csakúgy, mint a Qing-kor végi Kínában. Ezt az ország északi részét, majd az egész birodalmat fenyegető keleti támadás követi (Mugen – Japán). Az ország belpolitikájában is változások sorozata indul, kikiáltják a köztársaságot (Yin Vaisra köztársasága – Kínai Köztársaság), azonban ez sem hoz stabilitást, a keleti nagyhatalom kiűzése után polgárháború tör ki (köztársaság–Rin déli serege – GMD–KKP). A polgárháború kedvezőtlen kezdete után egy visszavonulás révén emelkedik ki az új vezér (Rin útja Kutya tartományba – Mao hosszú menetelése), illetve az erőviszonyokban is döntő változás következik be.
Sőt, az események sorozatának párhuzama mellett ideológiai hasonlóságokat is találunk. Rin az egyszerű nép gyermeke, alacsony származású, ezért mindvégig az egyszerű dolgozó nép mellett áll, akár a külföldi hódítókkal, akár saját országának régimódi arisztokráciájával szemben.
A regény cselekményrészletei és a végkimenetele eltér a történelem eseményeitől, a hasonlóságok azonban egyértelműek.
 |
| JungShan (Rola Chang)張榕珊 |
Hesperia és a Nyugat
A hesperiaiak személyesen a második kötettől jelennek meg. Megtudjuk róluk, hogy az első mákháború idején katonai és gazdasági segítséget nyújtottak a Nikannal szembenálló Mugennek, majd a sikeres mugeni megszállást követően misszionáriusokat küldtek Nikanba, akik a partmenti régiókban tevékenykedtek.
A második mákháború alatt Hesperia a mentőangyal szerepében lépett fel, miután úgy ítélte, hogy a föderáció túl nagy pusztítást végzett, segített a nikara hadseregnek Mugen kiűzésében, valamint a nikara—mugeni béketárgyalásokon is részt vett. Ezután a Trifekta vette át a hatalmat, és a hesperiaiakat is elkergette.
A harmadik mákháború alatt Hesperia beavatkozni nem kívánó megfigyelő volt csupán, a Yin-ház azonban elnyerte a nyugatiak jóindulatát, akik fegyveres támogatást nyújtottak a köztársaságnak.
A hesperiaiak technológiai ismeretei messze meghaladták a nikarákét; olyan technológiák birtokában voltak, mint például szakállas puska, léghajó, óramű, elektromos világítás, gőzmotor, drónok – ezek a nikarák számára ismeretlenek voltak.
Itt párhuzamot vonhatunk a kínai történelemmel, hiszen számos esetben fordult elő a kései Ming, majd a Qing-dinasztia idejében, hogy nyugatról érkezett emberek (legtöbbször jezsuiták) a kínaiak számára korábban ismeretlen technológiákat vittek magukkal és adtak át a térképészet, mérnöki tudományok, csillagászat, naptárkészítés, és nem utolsó sorban a hadászat terén. Ilyen volt például Adam Schall, ill. Ferdinand Verbiest is, mindketten Kínában tevékenykedő jezsuiták voltak, akik a tudományos tudás révén szerették volna a kínai érdeklődést felkelteni, majd ennek révén hittérítő munkát végezni.
A Kínában tevékenykedő keresztény hittérítők közül a jezsuiták gyakorolták a legnagyobb befolyást. Sajátos megközelítésük szerint magukat mintegy hadsereghez hasonlították, amely az ördög ellen harcol a nem hívők megtérítése révén. Módszerük három alapelven nyugodott: fentről lefelé (magasabb társadalmi állású személyekkel kezdve, remélve, hogy ők hatással lesznek az alacsonyabb rétegekre), világi tudás révén (nyugati tudományos vívmányok révén akarták a kínaiak érdeklődését felkelteni), illetve – a többi misszionáriussal szemben újító módon – a helyi kultúra elfogadásával, és alapos megismerésével, megértésével végezték térítő tevékenységüket.
A hesperiai Gray Company látszólag nagyon sok mindenben hasonlít a Jézus Trásaságához. Fontos vallási szerepe mellett politikai befolyással is bír. Emellett pedig tagjai nemcsak misszionáriusok, hanem magas szinten képzett tudósok is, mely a történelemben gyakorlati szükséglet volt, a regényben azonban magából a vallásból fajad.
A mákháború nyugati vallása egy istenben, az Isteni Építészben (the Divine Architect) vagy Alkotóban (Maker) hisz szemben Nikan többistenhitével. A hesperiaiak vallása szerint az Alkotó teremtett mindent, célja pedig a rend és szépség megalkotása – ezzel szemben állnak a Káosz erői, a Káosz minden rossz gyökere. A világon minden a káosz és rendezetlenség felé tart, és az emberek feladata ezt a folyamatot feltartani. Ezen kívül a lélekben is hisznek a hesperiaiak, úgy tartják, hogy halál után a lélek az Alkotó világába kerül, amely teljes egészében mentes a Káosztól.
A hesperiai vallás erősen térítő vallás, emellett pedig különbséget tesz az emberek között, így például a nikarákat alacsonyabb rendűnek tartják a nyugatiaknál. A Rinhez hasonló sámánokat pedig egyenesen a Káoszt megnyilvánulásának látják.
 |
| JungShan (Rola Chang)張榕珊 |
Mitológia
A Trifekta és a három fenség
Su Daji császárnéról egyre többet tudunk meg a történet előrehaladtával, így az is kiderül, hogy az ő istene nem más, mint Nüwa. A Trifekta másik két tagja már nem ennyire egyértelmű.
A kínai hagyományok szerint a történelem előtti időkben a három fenség (三皇 Sānhuáng) volt az első, akik az emberi világot formálni kezdték. A különböző források eltérnek abban, hogy pontosan melyik három mitikus személy alkotta a három fenség triumvirátusát, de legtöbbször a következőket említik: Fuxi (伏羲 Fúxī), Shennong (神农 Shénnóng) és Nüwa (女娲 Nǚwā) .
A kínai mitológiában a világ keletkezése Panguhoz (盘古 Pángǔ) kötődik. Pangu a káosz tojásában alvó óriás volt, felébredve Pangu széttörte a tojást, melynek felső részéből lett az ég, az aljából pedig a föld. Pangu ezután meghalt, testéből lettek a hegyek, folyók, növények és állatok. Szintén Pangu testéből lett Huaxu (华胥 Huáxū), aki ikreknek adott életet, Nüwának és Fuxinak, akik emellett férj és feleség is voltak. Gyakran emberfejjel és -felsőtesttel, deréktól lefelé pedig kígyóként ábrázolják kettejüket.
Nüwa a kínai mitológia embereket megalkotó istennője. A legenda szerint a világ kialakulása után nem sokkal az istennő a földön sétált, és magányosnak érezte magát. Ahogy egy tóhoz ért, és a víztükörben meglátta magát, rájött, hogy hiába olyan nagy a föld, és hiába van benne annyi minden, mégsincs semmi, ami rá hasonlítani. Ezért a tóparton talált agyagot formázva saját magához hasonló figurákat alkotott, ezek lettek az emberek.
Fuxi a társadalmi rend kialakításában játszott nagy szerepet. Nüwával kötött házassága révén alkotta meg a házasság intézményét. Ezen kívül hagyományosan a nyolc trigram is az ő nevéhez kötődik, melyeket egy a Luo folyóból kiemelkedő mitikus teknős hátán látott először. Ezekre a trigramokra épül a Változások könyve (Yijing).
A harmadik fenség Shennong, az isteni földműves, aki a mezőgazdaság tudományát adta tovább az embereknek, illetve számtalan növényt megkóstolt helyettük, hogy kitapasztalja, melyek fogyaszthatók, és melyek mérgezőek.
Su Daji istennője tehát Nüwa, akit gyakran ábrázoltak kígyótesttel, ez jól látszik a regényekben is, hiszen Su Dajit Viperának (Vipress) is nevezik a Trifekta tagjaként. Érdekes párhuzam továbbá a testvér-házastárs kapcsolat is, a regényekben ez a Trifekta tagjai közötti rendkívül szoros, és sok szempontból aberrált horgonyiker-kapcsolatként jelenik meg.
Szép allegória lenne, ha a Trifekta három tagja a három fenségnek felelne meg: Su Daji – Nüwa (a Vipera), Yin Riga – Fuxi (a rend megteremtője, az uralkodó), Jiang Ziya – Shennong (a midenféle füveket kipróbáló isteni földműves). Viszont ez így nem stimmel egészen, hiszen tudjuk, hogy Yin Riga (és az egész Yin-ház) istene a Sárkány, Jiang Ziya pedig a Jáde császár menazsériáját tudja elszabadítani az anyagi világban.
Ha azonban a három fenség másik megközelítését nézzük, akkor már sokkal tisztább képet kapunk. A három fenséget a következőképpen ismerik: Égi fenség (天皇 Tiānhuáng), Földi fenség (地皇 Dìhuáng) és Emberi fenség (人皇Rénhuáng). Yin Riga az Égi fenség, melyet gyakran feleltetnek meg Fuxinak, illetve mivel Yin Riga áll hármójuk közül legközelebb az istenekhez, Jiang Ziya kapuőri minőségében a Földi fenségnek feleltethető meg, Su Daji pedig az Emberi fenség, hiszen Nüwa alkotta az embereket, és Trifektából Daji az, aki az emberi világhoz legközelebb áll (szemben Yin Rigával, aki annyira veszélyes volt, hogy el kellett zárni, és Jianggal, aki pedig önként vállalta a képességeit az anyagi világban korlátozó pecsétet). Persze ez a megfeleltetés sem tökéletes, hiszen az írónő a mitológiát csak kiindulópontnak használta, amelyre teljesen egyedi világot épített. Így a korábbi, Az istenek birtokba helyezésén alapuló magyarázat ugyanennyire valószínűnek látszik, sőt, ezek mind keveredhettek is.
 |
| JungShan (Rola Chang)張榕珊 |
A Sárkány
A trilógia második kötetétől kezdve hatalmasat nő Nezha szerepe, és sötét előtörténetét is megismerjük.
Nezha egész családja kínai mitologikus alakok után kapta nevét. A mitikus Nezha apja katonai parancsnok csakúgy, mint a regénybeli Nezháé, illetve Nezha két idősebb testvérének neve is ugyanaz a regényben, mint a legendákban: Jinzha és Muzha. A regénybeli Nezha gyerekként egy napon az öccsével bemerészkedik egy barlangba, ahol a Sárkány megtámadja őket, és elpusztítja az öccsét. Nezhát pedig kényszeríti, hogy sámán legyen. A mitológiában a Keleti Tenger Sárkánycsászára emberáldozatot követel, és követet küld, hogy szerezze meg neki. A követ a tengerparton játszó Nezhába és barátaiba botlik, egyiküket elkapja, nezha azonban megfutamítja. A Sárkánycsászár áradással fenyegetőzik, ezért Nezha inkább öngyilkosságot követ el, hogy megmentse családját. A mitikus Nezha önfeláldozása jelenik meg a regényben is, hiszen Nezha soha nem akart sámán lenni.
A Sárkány eltér a többi istentől, akik csak a sámánok révén tudnak beavatkozni az anyagi világ működésébe; ezzel szemben a Sárkány fizikailag is jelen van az anyagi világban – egy kontrollt vesztett sámán vagy egy vízi élőlény révén, melyet az isten birtokba vett.
A Mákháboró sárkánya annyiban hasonlít a hagyományos kínai sárkányokra, hogy a vízzel áll kapcsolatban: eső, áradás, vihar felett gyakorol hatalmat (szemben a nyugati tűzokádó sárkányokkal). Szintén a keleti mitológia sárkányaira hasonlít abban, hogy a(z uralkodói) hatalmat és erőt jelképezi, például a Sárkánycsászár Yin Riga esetében, vagy a Sárkányköztársaságot megalapító Yin Vaisra esetében. Viszont az írónő által alkotott sárkány eltér a hagyományos mitikus sárkánytól, amely általában kedvező jelenség, jó ómen – a trilógia sárkánya ugyanis a panteon többi istenéhez hasonlóan saját önző céljait követi akármilyen áron.
A többi isten
A trilógia harmadik kötetében újabb isteneket ismerhetünk meg, mikor Rin úgy dönt, hogy kineveli saját sámánhadseregét.
Dulin istene a Nagy Teknős, amely valószínűleg a kínai Sötét Harcos (玄武 Xuánwǔ). A Sötét Harcos a négy égtájőr állat egyike (ahogy a vörös főnix és a kék/zöld sárkány is), az északi égtájhoz kötődik. A Sötét Harcos tulajdonképpen egy fekete teknős, mely köré kígyó csavarodik. Ugyanakkor az is lehet, hogy az ún. Bixi (赑屃 Bìxì) ihlette a Nagy Teknős istent. A Bixi a sárkány kilenc fiának egyike, hatalmas erővel rendelkezik, és szeret a hátán cipelni dolgokat. Illetve egy harmadik legendás teknős is valószínűnek látszik, az Ao (鳌 áo). Ez a mitikus teknős már a világ kezdetén is élt, egy történet szerint Nüwa az ő lábait vágta le, hogy azokkal támassza meg az eget. Egy másik mítosz szerint a teknős a halhatatlanok szigeteit tartja a hátán a Bohai-tengeren.
Pipaji valószínűleg a kínai mitológia zhen madarához (鸩鸟 zhènniǎo) kötődik. Ez a mitikus madár mérgező tollakkal rendelkezett, ezek annyira erős méreggel voltak átitatva, hogy már puszta érintésük is halálos lehetett.
Lianhua gyógyító erővel rendelkezik, ez a kínai mitológia több szereplőjénél is megjelenik, ezért nehéz beazonosítani. Annyit tudunk, hogy Lianhua előtt egy gyönyörű nőalak jelent meg egyik kezében lótuszvirággal, a másikban pedig furulyával. Az az alak leginkább Guanyinre emlékeztet, a buddhizmus Avalokitésvarájának kínai változata, akit gyakran ábrázolnak nőként. Guanyin a könyörületesség bódhiszattvája, neve is ezt jelenti: aki meghallja a világ hangjait, azaz segítségre szorulók könyörgését. Ezért is állhat hozzá közel a gyógyítás képessége.
A fentieken kívül még számos kisebb, a cselekmény szempontjából kevésbé jelentős elem teremti meg a sajátosan kínai hangulatot a Mákháború-trilógiában, úgy mint ünnepek, ételek, játékok stb. Ezek azok az apróságok, amelyek kitöltik és kerek egésszé teszik a Mákháború univerzumát.
Hiedelemvilág és irodalmi utalások
Felhasznált források:
Jung Shan taiwani művész alkotásai
Ching Shih (https://www.thoughtco.com/zheng-shi-pirate-lady-of-china-195617, https://www.ancient-origins.net/history-famous-people/ching-shih-prostitute-pirate-lord-002582 )
Interjú az írónővel (https://www.npr.org/2020/11/24/937995479/in-the-poppy-war-series-r-f-kuang-asks-what-if-mao-was-a-teenage-girl?t=1616934577150, http://fantasy-faction.com/2018/r-f-kuang-interview-the-poppy-war )
https://fgodump.tumblr.com/post/632279297835581440/connections-to-the-poppy-war
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése