A Mákháború világa II/II - Hiedelemvilág és irodalmi utalások

A kép forrása: agavekonyvek.hu

A tavalyi év bestsellerei közé tartozó Mákháború trilógia első két kötete már magyar fordításban is elérhető. Most a háromrészes fantasy-sorozat univerzumát és a benne rejlő kulturális utalásokat és szimbólumokat fogjuk felfejteni.

A Mákháború Kína történelmének és a kínai kultúrának regényesített, színes parafrázisa, számtalan rejtett utalással, melyek értelmezéséhez elengedhetetlen a kínai történelem és kultúra ismerete.  Az előző részben a földrajzi és történelmi háttérrel foglalkoztunk. Ezúttal a hiedelemvilágba és az irodalmi utalásokba ássuk bele magunkat.

Hiedelemvilág

A Mákháborúban központi szereppel bíró hiedelemvilág a korábban taglalt történelemhez és földrajzhoz hasonlóan kínai mintát követ. A regényben a kínai mitológia számtalan eleme megjelenik valamilyen formában.

Nikan tizenkét tartománya a kínai horoszkóp tizenkét állatát követi. A tartományok egymással való versengése pedig az állatövi jegyek nevét adó állatok versengésének történetét idézi. A történet szerint a Jáde Császár, a Mennyei Palota ura versenyre hívta az állatokat, hogy kiválasszon közülük tizenkettőt, akik majd testőrei lesznek. Az egyes állatok különböző furfangos módszerekkel próbálják legyőzni vetélytársaikat, csakúgy, mint ahogy a nikani tizenkét tartomány hadurai is versengenek egymással.

A Nikara Birodalmat a Vörös Császár alapította, akinek alakja nagyjából a hadakozó fejedelemségeket egységbe kovácsoló Csin Si Huang-tinek feleltethető meg. Vagy ha a mitológia talaján maradunk, akár a legendás Sárga Császárnak, az államalapító kultúrhérosznak is megfeleltethető. Sőt, akár a fent említett Jáde Császárnak is megfeleltethető, hiszen a Vörös Császár éppúgy egyesítette a tizenkét versengő hadurat, mint ahogy a Jáde Császár versenyre hívta, majd maga mellé vette a tizenkét állatot.

A kínai mitológia négy égtájőre, azaz közülük is az egyik, fontos szereppel bír a nikara hagyományban. A négy égtájőr mindegyike egy-egy égtájat megtestesítő állat: Észak fekete teknőse, Nyugat fehér tigrise, Kelet zöld sárkánya, és végül Dél piros főnixe. Az utóbbi kiemelt fontosságú a regényben, a Nikara Birodalom utolsó vallásos népe, a speeriek bosszúálló, mindent felégető istene, akitől Altan és Zsin emberfeletti hatalmát nyeri.

A szinegardi akadémián a harcművészeteket oktató Csün a csi helyes használatára tanítja a diákokat. Saját megfogalmazásával:

„Azok, akik a rejtélyek vagy a természetfeletti szintjére emelik a csit, nagyon rossz szolgálatot tesznek a harcművészeteknek. A csi nem más, mint puszta energia. Ugyanaz az energia, ami a tüdőtökben és az ereitekben áramlik. Ugyanaz az energia, ami lefelé mozgatja a folyókat, és ami feltámasztja a szelet.”

A kínai hiedelemvilágban a csi (qi) szintén egyfajta energia, életerő, mely központi szereppel bír a hagyományos kínai orvoslás mellett a harcművészetekben is.

A jövendölés egy módszere, a hexagramokkal való jóslás cselekményalakító szerepet játszik a regényben. Habár nincs kimondva, de egyértelmű, hogy a Ji Csing (Yi Jing, Változások könyve) rendszeréről van szó, mely hatvannégy hexagramot tartalmaz. Ezek mindegyike hat vízszintes vonalból áll. A vonalak lehetnek folytonosak vagy megszakítottak. Minden hexagram más jelentéssel bír.

Irodalmi utalások

A kínai kultúrában kiemelt jelentőségű irodalmi művek a Mákháborúban is megjelennek. Egyes irodalmi művekre utalásszerűen hivatkozik a szerző, vannak, melyek egy-egy anekdota erejéig kapnak szerepet a regényben, és vannak cselekményalakító tényezőként felbukkanó művek is.

Nyugati utazás

A Nyugati utazásból való építkezés nem merül ki az előző részben már említett Csulu Korik és a majomkirályt bezáró hegy párhuzamában. A Ceko egyik tagjának, Szuninak az istene egy majom, mikor különleges erejét használja, akkor majomszerűvé válik, eredeti méreténél nagyobbra nő, és emberfeletti erővel rendelkezik.

Szintén a Nyugati utazás egyik alakja ihlette Pa-csit. Nemcsak fegyverként használt óriási gereblyéje és neve teszi Pa-csit Csu Pacsiéhez (Zhu Bajie) hasonlatossá, hanem primitív ösztönei is.

A Nyugati utazásban is feltűnik Nö-csa, a kínai mitológia egyik istensége, aki a klasszikusban először a majomkirály ellen harcoló tábornok, később azonban segíti Szun Vu-kungot küldetésében. A Mákháborúban szereplő Nö-csa ugyanígy először Zsin ellenségeként tűnik fel, viszont a háború kezdetével együtt harcolnak. Egy másik érdekesség Nö-csával kapcsolatban, hogy a kínai mitológiában a Keleti Tenger Sárkánykirálya öngyilkosságra kényszeríti őt, a regényben pedig a Nö-csán kis híján halálos sebet ejtő japán tábornok neve Seiryu (seriyuu), azaz azúr sárkány.

Az istenek birtokba helyezése

Ez a 16. századi mű a kínai mitológia isteneit tárgyalja. A Mákháború számos alakja is innen eredeztethető. Nö-csa istenség mellett szerepel benne Daji (klánneve Su) is, aki a trifekta egyik tagjának, a Nőstényviperának, Szu Ta-csinak (Su Daji) feleltethető meg. A történet szerint a kígyóistennő, Nüwa parancsára egy gonosz szellem szállta meg Dajit, majd az utolsó Shang uralkodó ágyasa lett, és elterelte figyelmét az uralkodásról. Végül Jiang Ziya tanácsára végezték ki a Shang dinasztia bukása után. A Mákháború Nőstényviperája szintén Nü-va istennőtől nyeri hatalmát.

A fenti Jiang Zi-ya pedig nem más, mint a Mákháborúban szereplő Csiang Ce-ja, a trifekta egy másik tagja, a Kapuőr. Emellett pedig valós történelmi alakról is beszélhetünk, aki az első Zhou királyok mellett szolgált hű tanácsadóként.

A három királyság regényes története

A Mákháborúban Kitaj által említett stratégia, „nyílvesszők kölcsönzése az ellenségtől”, valójában a Három királyság korának egyik legnépszerűbb története, a briliáns stratéga, Zhuge Liang nevéhez kapcsolódik.

Klasszikusok

Egy regényben, ami ennyire erősen épít a hadviselésre és stratégiára, nem meglepő, hogy számos utalást találunk Szun-ce (Sunzi) klasszikusára, A háború művészetére. Emellett egyéb kínai klasszikusok is megjelennek név szerint, például Csuang-ce (Zhuangzi) és Menciusz (Meng-ce, Mengzi) mint a kedzsu vizsga anyaga, vagy a szinegardi akadémián oktatott tananyag formájában.

A két részes cikkünkben bemutatott összefüggések és utalások feltárják a Mákháború világát, mely szorosan összefonódik a Song kori és a modern kínai történelemmel, valamint a kínai kultúra számos aspektusával. Igyekeztünk feltárni a regény hátterében megbúvó utalásokat, melyek segítségével teljesebb képet kaphatunk a Mákháború összetett világáról.



祹络岚