 |
| A kép forrása: agavekonyvek.hu |
A
tavalyi év bestsellerei közé tartozó Mákháború trilógia első két kötete már
magyar fordításban is elérhető. Most a háromrészes fantasy-sorozat univerzumát
és a benne rejlő kulturális utalásokat és szimbólumokat fogjuk felfejteni.
A
Mákháború Kína történelmének és a kínai kultúrának regényesített, színes
parafrázisa, számtalan rejtett utalással, melyek értelmezéséhez elengedhetetlen
a kínai történelem és kultúra ismerete. Az előző részben a földrajzi és történelmi háttérrel foglalkoztunk. Ezúttal a hiedelemvilágba és az irodalmi utalásokba ássuk bele magunkat.
Hiedelemvilág
A
Mákháborúban központi szereppel bíró hiedelemvilág a korábban taglalt történelemhez és földrajzhoz hasonlóan kínai mintát követ.
A regényben a kínai mitológia számtalan eleme megjelenik valamilyen formában.
Nikan
tizenkét tartománya a kínai horoszkóp tizenkét állatát követi. A tartományok egymással való versengése pedig az állatövi jegyek nevét adó állatok versengésének történetét idézi. A történet szerint a Jáde Császár, a Mennyei Palota ura versenyre hívta az állatokat, hogy kiválasszon közülük tizenkettőt, akik majd testőrei lesznek. Az egyes állatok különböző furfangos módszerekkel próbálják legyőzni vetélytársaikat, csakúgy, mint ahogy a nikani tizenkét tartomány hadurai is versengenek egymással.
A Nikara
Birodalmat a Vörös Császár alapította, akinek alakja nagyjából a hadakozó
fejedelemségeket egységbe kovácsoló Csin Si Huang-tinek feleltethető meg. Vagy
ha a mitológia talaján maradunk, akár a legendás Sárga Császárnak, az
államalapító kultúrhérosznak is megfeleltethető. Sőt, akár a fent említett Jáde Császárnak is megfeleltethető, hiszen a Vörös Császár éppúgy egyesítette a tizenkét versengő hadurat, mint ahogy a Jáde Császár versenyre hívta, majd maga mellé vette a tizenkét állatot.
A
kínai mitológia négy égtájőre, azaz közülük is az egyik, fontos szereppel bír a nikara hagyományban. A
négy égtájőr mindegyike egy-egy égtájat megtestesítő állat: Észak fekete
teknőse, Nyugat fehér tigrise, Kelet zöld sárkánya, és végül Dél piros főnixe.
Az utóbbi kiemelt fontosságú a regényben, a Nikara Birodalom utolsó vallásos
népe, a speeriek bosszúálló, mindent felégető istene, akitől Altan és Zsin
emberfeletti hatalmát nyeri.
A
szinegardi akadémián a harcművészeteket oktató Csün a csi helyes használatára
tanítja a diákokat. Saját megfogalmazásával:
„Azok, akik a rejtélyek vagy a természetfeletti szintjére emelik a csit, nagyon rossz szolgálatot tesznek a harcművészeteknek. A csi nem más, mint puszta energia. Ugyanaz az energia, ami a tüdőtökben és az ereitekben áramlik. Ugyanaz az energia, ami lefelé mozgatja a folyókat, és ami feltámasztja a szelet.”
A kínai hiedelemvilágban a csi (qi)
szintén egyfajta energia, életerő, mely központi szereppel bír a hagyományos
kínai orvoslás mellett a harcművészetekben is.
A
jövendölés egy módszere, a hexagramokkal való jóslás cselekményalakító szerepet
játszik a regényben. Habár nincs kimondva, de egyértelmű, hogy a Ji Csing (Yi
Jing, Változások könyve) rendszeréről van szó, mely hatvannégy hexagramot
tartalmaz. Ezek mindegyike hat vízszintes vonalból áll. A vonalak lehetnek
folytonosak vagy megszakítottak. Minden hexagram más jelentéssel bír.
Irodalmi
utalások
A kínai kultúrában kiemelt jelentőségű irodalmi művek a Mákháborúban is megjelennek. Egyes irodalmi művekre utalásszerűen hivatkozik a szerző, vannak, melyek egy-egy anekdota erejéig kapnak szerepet a regényben, és vannak cselekményalakító tényezőként felbukkanó művek is.
Nyugati
utazás
A
Nyugati utazásból való építkezés nem merül ki az előző részben már említett Csulu Korik és a majomkirályt
bezáró hegy párhuzamában. A Ceko egyik tagjának, Szuninak az istene egy majom,
mikor különleges erejét használja, akkor majomszerűvé válik, eredeti méreténél
nagyobbra nő, és emberfeletti erővel rendelkezik.
Szintén
a Nyugati utazás egyik alakja ihlette Pa-csit. Nemcsak fegyverként használt
óriási gereblyéje és neve teszi Pa-csit Csu Pacsiéhez (Zhu Bajie) hasonlatossá,
hanem primitív ösztönei is.
A
Nyugati utazásban is feltűnik Nö-csa, a kínai mitológia egyik istensége, aki a
klasszikusban először a majomkirály ellen harcoló tábornok, később azonban
segíti Szun Vu-kungot küldetésében. A Mákháborúban szereplő Nö-csa ugyanígy
először Zsin ellenségeként tűnik fel, viszont a háború kezdetével együtt
harcolnak. Egy másik érdekesség Nö-csával kapcsolatban, hogy a kínai
mitológiában a Keleti Tenger Sárkánykirálya öngyilkosságra kényszeríti őt, a
regényben pedig a Nö-csán kis híján halálos sebet ejtő japán tábornok neve
Seiryu (seriyuu), azaz azúr sárkány.
Az
istenek birtokba helyezése
Ez a
16. századi mű a kínai mitológia isteneit tárgyalja. A Mákháború számos alakja
is innen eredeztethető. Nö-csa istenség mellett szerepel benne Daji (klánneve
Su) is, aki a trifekta egyik tagjának, a Nőstényviperának, Szu Ta-csinak (Su
Daji) feleltethető meg. A történet szerint a kígyóistennő, Nüwa parancsára egy
gonosz szellem szállta meg Dajit, majd az utolsó Shang uralkodó ágyasa lett, és
elterelte figyelmét az uralkodásról. Végül Jiang Ziya tanácsára végezték ki a
Shang dinasztia bukása után. A Mákháború Nőstényviperája szintén Nü-va
istennőtől nyeri hatalmát.
A
fenti Jiang Zi-ya pedig nem más, mint a Mákháborúban szereplő Csiang Ce-ja, a
trifekta egy másik tagja, a Kapuőr. Emellett pedig valós történelmi alakról is
beszélhetünk, aki az első Zhou királyok mellett szolgált hű tanácsadóként.
A
három királyság regényes története
A
Mákháborúban Kitaj által említett stratégia, „nyílvesszők kölcsönzése az
ellenségtől”, valójában a Három királyság korának egyik legnépszerűbb
története, a briliáns stratéga, Zhuge Liang nevéhez kapcsolódik.
Klasszikusok
Egy
regényben, ami ennyire erősen épít a hadviselésre és stratégiára, nem meglepő,
hogy számos utalást találunk Szun-ce (Sunzi) klasszikusára, A háború
művészetére. Emellett egyéb kínai klasszikusok is megjelennek név szerint,
például Csuang-ce (Zhuangzi) és Menciusz (Meng-ce, Mengzi) mint a kedzsu vizsga anyaga, vagy a szinegardi akadémián oktatott tananyag formájában.
A két részes cikkünkben bemutatott összefüggések és utalások feltárják a Mákháború világát, mely
szorosan összefonódik a Song kori és a modern kínai történelemmel, valamint a
kínai kultúra számos aspektusával. Igyekeztünk feltárni a regény hátterében megbúvó utalásokat, melyek segítségével teljesebb képet kaphatunk a Mákháború összetett világáról.
祹络岚
祹络岚