Mi fér bele 111 évbe? Egy dinasztia bukása, egy köztársaság kikiáltása, egy polgárháború, egy világháború, egy új állam megalapítása – vagy egy rendkívül mozgalmas emberélet.
Zhou Youguang (周有光 Zhōu Yǒuguāng) 1906-ban született, még a Qing-dinasztia idején (1644–1912), amelyet apja is hivatalnokként szolgált. Eredeti neve Zhou Yaoping (周耀平 Zhōu Yàopíng) volt, de a korai hivatástudattól átitatva megváltoztatta nevét, mert életcéljának tekintette, hogy fényt hozzon az emberek életébe (有光 yǒuguāng szó szerint van fény(e)).
A nyelvészet iránti érdeklődése már gimnáziumi évei alatt megmutatkozott, az egyetemen a gazdaság mellett nyelvészetet is tanult.
 |
| Zhou Youguang és Zhang Yunhe esküvői fotója, kép forrása |
1933-as házasságkötésük után, felesége Zhang Yunhe (张允和 Zhāng Yǔnhé) japán tanulmányútjára is elkísérte. A tokiói, majd kiotói tanulásnak a második kínai-japán háború kitörése vetett véget 1937-ben.
Miután hazatért Kínába, a háborús fővárosban Chonqingban helyezkedett el bankárként, aminek révén később Londonban és New Yorkban dolgozott, az utóbbi városban Albert Einsteinnel is találkozott. 1948-ban Hong Kongban részt vett az egyik politikai párt (中国民主建国会 Zhōngguó Mínzhǔ Jiànguóhuì) munkájában.
A kommunista Kína megalapításakor Zhou Youguang úgy döntött, hogy visszatér a szárazföldi Kínába. Ezt követően néhány évig Shanghaiban, a Fudan Egyetemen tanított közgazdaságtant. Az új Kína megalapításának évében írt egy könyvet Az új Kína pénzügyi problémái (新中国的金融问题 Xīn Zhōngguó de jīnróng wèntí) címmel, később is sokat foglalkozott a pénzüggyel, egészen az 1950-es évek közepéig, amikor váratlan fordulatot vett az élete.
 |
| A fiatal Zhou Youguang, kép forrása |
A pinyin atyja
Életének legnagyobb fordulópontja 1955-ben következett be: maga Zhou Enlai kereste fel személyesen, és kérte, hogy vegyen részt az írott kínai nyelv megreformálásában.
Zhou először szerényen elutasította, mondván, hogy csupán hobbinyelvésznek tartja magát, és nem képes ekkora feladatra.
 |
| Kampány az analfabetizmus ellen, kép forrása |
Végül mégis elvállalta a latinbetűs átírás kidolgozásával megbízott csoport (中国文字改革委员会 Zhōngguó Wénzì Gǎigé Wěiyuánhuì) vezetését, és a következő három évet a pinyin létrehozásával töltötte. Valószínűleg ez óvta meg attól, hogy számos közgazdász barátjához hasonlóan őt is utolérje Mao jobboldali elhajlók ellen indított kampánya. Emellett az is motiválta, hogy külföldi utazásai során sok kantoni vagy hokkien anyanyelvű honfitársával nem értették meg egymást, kénytelenek voltak angolul beszélni.
1958-ra elkészült a pinyin: a kínai írás 26 betűből álló átírása. A pinyint már abban az évben országszerte bevezették, és bevették az iskolák tantervébe is. Tíz évvel később pedig már a nemzetközi közösség is elismerte, az ENSZ 1968-ban kezdte használni, 1982-ben pedig ISO-szabványban is rögzítették a rendszert.
„Nem a pinyin atyja vagyok, hanem a fia” – nyilatkozta Zhou Youguang. – „A pinyin a Qing-dinasztiától máig tartó hosszú tradíció eredménye. Mi újra elővettük a problémát, áttanulmányoztuk, és tökéletesítettük.”
A pinyin jelentősége és alapelvei
A pinyin kifejlesztését követően óriási méretű kampány indult az analfabetizmus leküzdésére. Az írásoktatást nagyban elősegítette az új rendszer, amely először a hangalakok fonetikus leírásával kezdi az írás-olvasás elsajátítását, és később ezekhez rendeli hozzá az írásjegyeket. Mind a mai napig ezt használják a kínai gyerekek, illetve a kínaiul tanuló külföldiek oktatásának kezdetén.
A pinyin használata a digitalizációnak is kedvezett. A mai számítógépes szövegbevitel legelterjedtebb formái mind pinyin-alapúak.
 |
| Az analfabetizmus elleni kampány egy plakátja az 1950-es évekből, kép forrása |
Természetesen a pinyin előtt is léteztek átírási rendszerek, ezek nagyrészt latinbetűsek voltak és inkább valamely másik nyelv kiejtését tükrözték (pl. az angol Wade-Giles átírás). Kínai kezdeményezésre született az 1920-1930-as években a pinyin elődjének tekinthető latinbetűs gwuoyeu romatzyh, melynek létrehozásában a híres író, Lin Yutang is részt vett, valamint a szintén latinbetűs latinxua sin wenz. A pinyin ezekből merített, valamint a leegyszerűsített írásjegyrészleteken alapuló bopomofo hangsúlyjelöléseit is átvette.
„A pinyint nem azért alkottuk, hogy leváltsa az írásjegyeket, hanem azért, hogy segítse azokat.”
A pinyin rendszer 26 betűből áll, ezek alkotják az írás alapegységét, az (egy-egy írásjellel jelölt) szótagokat. A szótagok egy kezdőhangból (声母 shēngmǔ) és egy rímből (韵母 yùnmǔ) állnak. A rímek több betűt is tartalmazhatnak, vagy magánhangzóra, vagy -n-re, illetve nazális -ng-re végződhetnek. A szótagokat a hangsúlyjel teszi teljessé.
Ezek a szótagok alkotnak szavakat, a szavak pedig a latinbetűs nyelvekben megszokott központozással mondatokat. Bár ritka, hogy egész mondatok szerepelnének pinyinnel leírva, ugyanis a rendszer eredeti célja nem az volt, hogy leváltsa a kínai írásjegyeket, és mint ilyen erre nem is képes.
A madárijesztő
Az 1966-ban kezdődött kulturális forradalom Zhou Yoiguangot is utolérte. A házát elfoglalták, őt magát „reakciós akadémiai tekintélyként” ítélték, és vidékre száműzték, ahol fizikai munkára fogták. Pozitív életszemléletét nem vesztette el, később viccelődve mesélte barátainak, hogy a nagy pénzügyi szakembert, a pinyin atyját leküldték vidékre, hogy a madarakat kergesse a vetésről.
Tudományos érdeklődése sem csökkent a fizikai munkával töltött évek alatt. A munkatáborba magával vitte az Idézetek Mao Ce-tung elnöktől több különböző nyelven megjelent kiadását, ezek alapján összehasonlító nyelvészeti kutatásba kezdett.
A vidéki száműzetésből végül 1971-ben térhetett haza.
 |
| Plakát a kulturális forradalom idejéről, kép forrása |
A fordító
Hazatérését követően újabb óriási projektbe kezdett. 1985-ben elkezdte az Encyclopaedia Britannica kínai fordítását.
Azonban a politikát így sem kerülhette el. Így például a koreai háborúról szóló részhez érve komoly dilemma elé került: a hivatalos álláspont szerint az Egyesült Államok indított háborút, az enciklopédiában azonban az szerepelt, hogy Észak-Korea kezdeményezte a konfliktust. Először egyszerűen kihagyta ezt a részt, később a kínai álláspont változásával azonban mégis bekerülhetett.
 |
| Az idős Zhou Youguang, kép forrása |
A szupercentenárius
Zhou Youguang 85 éves korában hivatalosan nyugdíjba vonult, azonban továbbra is aktívan kutatott és írt. Írásaiban főleg a kultúra, a nyelv és az írás témaköreit dolgozta fel.
Talán szellemi aktivitásának köszönhette, hogy időskorára is friss és érdeklődő maradt. Habár megélte, hogy az általa kialakított rendszer, a pinyin lett a kínai digitális szövegbevitel nyelve, saját esszéit mindvégig régi írógépén írta – talán nosztalgiából, hiszen az első kínai nyelvű elektromos írógép megtervezésében is segédkezett.
Zhou Youguang 2017-ben hunyt el, 111 évesen. Hosszú, eseménydús és redményekben gazdag élete során nemcsak tanúja volt hazája újkori történelmének – egymást váltó politikai rendszereknek, háborúknak, technikai fejlődésnek, hanem aktívan részt is vett a jövő, azaz a mi jelenünk formálásában.
Felhasznált források:
https://www.theguardian.com/world/2017/feb/01/zhou-youguang-obituary
https://www.theguardian.com/world/2008/feb/21/china
https://sns.91ddcc.com/t/67464
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése