Sok festményen találkozunk keleti tárgyakkal, motívumokkal, és ki ne látott volna már kínai stílusú vagy kínai mintával díszített apró figurákat? Az avatatlan szem számára igazi „keleti” stílusjegyekkel bírnak ezek a képek és egyéb mütyürök, viszont egy kicsit jobban megnézva van benne valami furcsán nyugati.
Ez nem véletlen. Ugyanis egy sajátos stílusról, a kicsit keleti, kicsit nyugati, ugyanakkor sem nem egészen keleti, sem nem egészen nyugati chinoiserie-ről van szó.
Mi az a chinoiserie?
A Terebess Ázsia Lexikon meghatározása szerint a chinoiserie „XVII–XVIII. századi belsőépítészeti, kertépítési, bútor-, kerámia- és textilművészeti stílusirányzat Nyugat-Európában; a kínai stílusvilág képzeletgazdag feldolgozása. A XVII. század első évtizedeitől az angol, olasz, majd később más nemzetiségű kézművesek is szabadon merítettek a Kínából importált szekrények, porcelánedények és hímzések díszítőelemeiből.”
Tehát egy olyan stílusirányzatról van szó, amely főleg az iparművészet és az építészet egyes területein jelentkezett keleti, elsősorban a korszakban Kínából érkező, egzotikusnak ható importáruk hatására. Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy nem kizárólag kínai tárgyakról és a kínai stílusjegyek hatásáról van szó: számos egyéb ázsiai kultúra is megjelent tárgyaikon és stílusjegyeiken keresztül – csak a gyakorlatlan európai szem nem tudott különbséget tenni ezek között.
 |
| Angol chinoiserie bútor, 1753, kép forrása |
Az iparművészet mellett a festészetben is gyakran feltűnnek egyes kínaias tárgyak, főleg zsánerképeken és csendéleteken. Valamint a tárgyak kellékként való ábrázolása mellett egyes festők keleties (vagy annak vélt) stílusjegyeket is beépítettek munkáikba.
A chinoiserie révén olyan új anyagok és technikák jelentek meg Európában, mint a porcelán, a lakk vagy a bambusz.
Emellett számos tipikus (vagy annak vélt) kelet-ázsiai motívum is bekerült a nyugati művészek és iparosok motívumkincsébe: kínai mitikus lények (pl. sárkány, vagy foo kutyák – azaz kínai oroszlánok), keleti növények (pl. bambusz, orchidea), keleti épületek és tájak (pl. pagodák, hidak, ködbe burkolózó hegyek, tavak), keleti emberek, ruhák és tárgyak (pl. napernyők, legyezők, hangszerek, porcelánvázák). Illetve gyakran megjelentek még kalligrafikus írásjegyek is.
 |
| Willem Kalf – Csendélet kínai edénnyel, 1669, kép forrása |
A chinoiserie története a 17–18. században
A chinoiserie kifejezés a 17–18. században készült tárgyakra használatos. Az 1600-as évek elején érkezett először kínai porcelán Európába, ahol a technológia addig ismeretlen volt, és egészen 1708-ig nem is sikerült európai porcelánt előállítani, így a jóminőségű kínai porcelán igen keresett volt. Európai iparosok igyekeztek lemásolni a kínai porcelánokat, ám ez sokáig csak a máz alatti kobaltkék díszítés másolása révén sikerült, például a delfti vagy southwarki műhelyekben.
 |
| Delfti porcelán, kép forrása |
Az ázsiai elemek megjelenítése a festészetben a 17. század közepén a porcelánnal kezdődött: először kínai porcelánok tűntek fel a csendéleteken és a zsánereken, például a németalföldi festők, köztük Vermeer képein is.
A 17. századtól kezdve a porcelánon kívül a hímzésben, falikárpitokon, illetve ezüstneműn is megjelentek a kínai motívumok, valamint kínai stílusú lakkozott bútorok is készültek Európában.
A „kínai szobák”
A 17. század második felében készült el az első jelentős chinoiserie enteriőr. A Trianon de porcelaine XIV. Lajos megrendelésére készült 1670-ben. A 18. században számos európai nemes építtetett ún. „kínai szobát” kastélyában.
 |
| Az angliai Belvoir kastély kínai szobája, kép forrása |
A bécsi Schönbrunni kastély két kínai kabinetet tartalmaz, az ovális kínai kabinetet és a porcelánszobát. A kabinetek Mária Terézia utasítására épültek 1743 és 1764 között, abban az időszakban, amikor a chinoiserie enteriőrök a legnépszerűbbek voltak. A két szobát lakk és porcelán gazdag használata jellemzi. A porcelánszoba teljes egészében kék-fehér színben jelenik meg, ezzel imitálva a 18. században keresett kínai porcelánokat.
A porcelánszobát egy fehér cserépkályha és fehér alapon kék mintás bútorok egészítik ki, valamint egy kék díszítéssel ellátott fehér porceláncsillár. A csillár jól példázza a chinoiserie-re jellemző keleti-nyugati ötvözetet, hiszen ez a tárgytípus egyértelműen nyugati, az anyag, a szín és a díszítés viszont keleti hatást tükröz.
 |
| A Schönbrunni kastély porcelánszobája, kép forrása |
A chinoiserie a 18–19. században
A 18. században az uralkodó európai stílusirányzat a rokokó volt, ennek játékos, organikus, aszimmetrikus formáihoz, növényi motívumaihoz jól illeszkedtek a keleties egzotikumok, például sárkányok, kínai emberalakok, tájak, tárgyak.
A 18. századi festészetben már nem pusztán csendélet részeként vagy zsánerkép díszítőelemeként jelentek meg kelet-ázsiai motívumok. Egyes festők készítettek kifejezetten chinoiserie témájú képeket is, ahol a kelet-ázsiai motívumok kulcsszerepet játszanak, és nem csak kiegészítő kellékként szerepelnek. Ezen festők közül Jean-Antoine Watteau és François Boucher a legismertebbek.
 |
| François Boucher – La Toilette, kép forrása |
A század végére a chinoiserie-t kezdte kiszorítani a neoklasszicizmus, mely a barokk és a rokokó könnyed játékosságával és dekorativizmusával ellentétben a letisztult geometrikus formákat, egyszerű vonalvezetést, és mérsékelt díszítést részesített előnyben.
Ezt követően a chinoiserie ismét divatba jött a rokokó 19. századi feléledésével. Az 1830-as évektől a romantikus elvágyódás és egzotikum iránti érdeklődés kezdetével a chinoiserie újra fellendült, azonban nem érte el korábbi népszerűségét, mert a korszakban a keleti érdeklődés sokkal diverzifikáltabb volt, így különböző keleti területek között oszlott meg, és főleg a Közel-Keletre (Törökország, Görögország, Egyiptom) koncentrált.
 |
| François Boucher – Chinoiserie, kép forrása |
_-_Museum_Boijmans_Van_Beuningen.jpg){kind=link}
A chinoiserie késői festője, William McGregor Paxton
William McGregor Paxton a 19–20. század fordulóján alkotó amerikai művész volt. Paxton Bostonban, majd a párizsi École des Beaux-Arts-ban tanult, ezután visszatért Amerikába, és a School of the Museum of Fine Arts, Boston oktatójaként tevékenykedett.
Alkotási idejét tekintve Paxton művészete nem sorolható közvetlenül a chinoiserie kategóriájába, hiszen annak kései hullámánál is később alkotott. A felhasznált motívumok miatt azonban mégis kimondhatjuk, hogy a chinoiserie közvetve ugyan, de nagy hatást gyakorolt művészetére.
 |
| William McGregor Paxton – The New Necklace, kép forrása |
Paxton festészetére a chinoiserie csak közvetve hatott, ugyanis nem magukból a távol-keleti tárgyakból merített inspirációt, illetve nem a keleti festészeti témákat vagy stílusokat akarta utánozni, hanem mindössze chinoiserie tárgyakat jelenít meg egyes képein, és ezeket csak kellékként, nem központi elemként alkalmazza – éppen úgy, ahogy azt a chinoiserie korai szakaszában a németalföldi festők, például Vermeer tették.
Paxton egyik fontos ihletforrása Vermeer művészete volt. Vermeer mintájára egészítette ki képeit több festményen is visszatérő chinoiserie kellékekkel, például paravánnal, porcelánfigurával, mandzsu felsőruhával.
 |
| William McGregor Paxton – The Housemaid, kép forrása |
A chinoiserie az Európa és Ázsia közötti kereskedelmi utak egy viszonylag késői kulturális produktuma, mely a 17. században alakult ki, a 18. században érte el népszerűsége csúcsát, majd egy rövid, kevésbé meghatározó hullámban ismét felbukkant a 19. században. Közvetetten pedig jóval később is hatást gyakorolt.
A chinoiserie a kelet-ázsiai stílusjegyek és motívumkincs európai felhasználó számára érdekes „egzotikumait” ragadta meg és használta fel a nyugati ízlésnek megfelelő formában a táj- és belsőépítészet, valamint a képző- és iparművészet több területén.
Felhasznált források:
Brook, Timothy (2007): Vermeer's Hat: The Seventeenth Century and the Dawn of the Global World
Encyclopedia Britannica: Chinoiserie
Encyclopedia of Art Education: Chinoiserie
Schloss Schönbrunn: Porcelain Room
Terebess Ázsia Lexikon: Chinoiserie
Vermander, Benoit (2015): Jesuits and China
Victoria and Albert Museum: Trade with Asia 1500-1800: Exchanges
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése