A luoyangi tavasz

A Luo-folyó partján fekvő Luoyang (洛阳 Luòyáng) avagy a keleti főváros egyike Kína régi nagyvárosainak.

Luoyang éjszakai látképe

Luoyang igazi kozmopolita város volt már a Keleti Han-kortól (25–220) kezdve, amikor először fővárossá vált (összesen 13 dinasztia alatt töltötte be ezt a szerepet!).

Fontos kereskedelmi csomópont is volt, hiszen innen indult a selyemút. Ez pedig az áruk mellett az eszmék áramlását is eredményezte: itt található az első kínai buddhista templom, a 68-ban alapított Fehér Ló Templom (白马寺 Báimǎsì).

A Fehér Ló Templom bejárata

Az UNESCO világörökségi listára is felkerült a híres buddhista barlangtemplom-együttes, a Longmen (龙门 Lóngmén) barlangok. A barlangok kialakítását az Északi Wei-dinasztia (北魏 Běiwèi 386–534) kezdte. Ezután Tang-dinasztia (618–907) és az azt megszakító császárnő, Wu Zetian (武则天 Wǔ Zétiān 690–705) folytatta, az ő uralkodása alatt ismét fővárosi rangot töltött be Luoyang, melyet ekkor Shendúnak (神都 Shéndū) azaz isteni városnak neveztek.

Wu Zetian császárnő viaszmása Luoyangban

Egy ilyen különleges város természetesen számos költőt is megihletett, így például a Tang-kori Bai Juyit is:

 

洛阳春

唐代 白居易

洛阳陌上春长在，

惜别今来二十年。

唯觅少年心不得，

其馀万事尽依然

Bai Juyi: Luoyangi tavasz

A luoyangi úton rég tavasz van,

Már húsz éve a könnyes búcsúnak.

Csak a régit keresem hasztalan,

A dolgok mind ugyanúgy elmúlnak.

 

Bai Juyi több hivatali pozíciója között Luoyang kormányzói posztját is betöltötte egy ideig, majd hivatali visszavonulása után is a város közelében, a Longmen barlangok melletti Xiangshan (香山 Xiāngshān) kolostor egy részét újította fel saját használatra, és itt töltötte utolsó éveit mint a „xiangshani remete”. A Longmen barlangokkal szemben, a folyó túlpartján ma is látogatható a kolostor, és a költő sírja.

Bai Juyi sírja

 

Az Északi Song-dinasztia (960–1127) fővárosa is Luoyang volt, ezúttal Xidu (西京 Xījīng) azaz nyugati főváros néven. Ebben az időszakban szintén fontos kulturális szerepet töltött be. A korszak híres költője Ouyang Xiu (1007–1072) is hivatalnokoskodott egy ideig Luoyangban, ahol egyike volt a klasszikus próza mozgalom alakjainak.

 

洛阳春/一落萦

[宋] 欧阳修

红纱未晓黄鹂语。

蕙炉销兰炷。

锦屏罗幕护春寒，昨夜三更雨。

绣帘闲倚吹轻絮。

敛眉山无绪。

看花拭泪向归鸿，问来处、逢郎否。

Ouyang Xiu: Luoyangi tavasz

Vörös lampion hajnal előtt, pacsirtaszó.

Virágos tartóban füstölő, egyre fogyó.

Brokátparaván, selyemfüggöny tart kint tavaszi hideget, éjjel esett az eső.

Hímzett függöny, könnyű pihe szabadon lebben.

Összevonja szemöldökét a közönyös hegy.

Hazatérő vadludak felé fordulva törlöm könnyeim, látom-e vajon még őt?

 

Ouyang Xiu értekezést is írt Luoyang város jelképéről, a peóniáról (洛阳牡丹记 Luòyáng mǔdan jì). Írásában részletezi a virág fajtáit, azok jellegzetességeit, és gondozását.

Luoyang virága, a peónia

 

A Song-korból ered az a dallam (词牌 cípái), mely több néven ismert: 一落索 (yī luò suǒ), 玉连环 (yù liánhuán), vagy 洛阳春 (Luòyáng chūn) azaz luoyangi tavasz. Ouyang Xiu fenti verse is erre a dallamra íródott. Illetve az alábbi Qing-kori (1644–1912) vers is ezt a ci-formát követi:

 

洛阳春

[清代 ] 谈印梅

望断江长海阔。

云端天末。

垂杨不肯系青骢，何不把、垂杨折。

阅尽悲欢离合。

死生存殁。

好随鸿雁到天涯，悄悄把、心儿说。

Tan Yinmei: Luoyangi tavasz

Folyó, tenger ameddig a szem ellát.

Az égen a felhő a határ.

Nyárfa ágához ne köss szürke paripát, vissza nem tartja, eltörik az ág.

Oly sok volt már a viszontagság.

Öröm, bánat, élet és halál.

Bár követhetném a vadludakat a világ végére, könnyű lennék, vidám.

 

A Qing-dinasztiát a Kínai Köztársaság (1912–1949) követte, amikor Luoyang ismét visszanyerte fővárosi címét.

Csang Kaj-sek dolgozószobája

1936-ban Zhu Shaozhou (祝绍周 Zhù Shàozhōu) építtetett egy villát a Longmen barlangokkal szemben, a Xiangshanon. Ezt a villát Csang Kaj-seknek és feleségének, Song Meilingnek (宋美龄 Sòng Měilíng) szánta. Ők azonban nem sok időt töltöttek a villában, utánuk pedig senki nem használta azt. A 2002-től kezdődő nagy felújítások során a xiangshani kolostorral együtt a kínai és nyugati építészetet ötvöző villát is visszaállították eredeti állapotába, ma is látogatható.

 

祹络岚