Elizabeth Lim: Fénytörések

Mi lett volna, ha Mulannak az alvilágból kell kimentenie a szerelmét?

 

Az utóbbi időben minden kínai témájú könyvet kritikus szemmel olvasok – általában a kulturális vagy történelmi utalásokat próbálom kiszűrni, ezek valós alapjának igyekszem utánajárni. Sok esetben meglep a szerzők tárgyi tudása, ami csak hab a tortán egy minőségi történet mellett. Olyan könyvet viszont eddig nem igazán olvastam, amelyben a hab tökéletes, a torta viszont emészthetetlen volt.

 

Elizabeth Lim Fénytörések című regényével (a címről később, megér egy külön bekezdést) pontosan így jártam. A kulturális utalásokkal összességében elégedett voltam. A cselekményről már nem mondanám ugyanezt, ahogy a jellemrajzról és a dialógusokról sem.

Elizabeth Lim: Fénytörések, kép forrása

A kínai alvilág

Az írónő viszonylag hűen követte a hagyományos kínai felfogásban szereplő alvilágot, amelytől csak helyenként tért el, és általában a cselekmény szempontjából lényeges dolgokban.

A Fénytörésekben kulcsszerepet játszó Diyu (地狱 dìyù) a hagyományos kínai kultúrában az alvilág vagy pokol szerepét tölti be. A kínai alvilágot erősen befolyásolta a buddhizmus, illetve a taoizmus is.

Az alvilágba halál után kerül az ember szelleme (legalábbis az egyik a három közül). A szellemek azonban nem maradnak itt örökké, hanem hosszabb-rövidebb időt töltenek az alvilágban, attól függően, hogy életükben mennyi és milyen súlyos bűnöket követtek el. Miután a szellem levezekelte bűneit, újjászülethet a földön vagy a mennyekben.

Az alvilágnak tíz ítélőszéke van, és a Tang-kori elképzelés tizennyolc szintje – a Fénytörésekben a pokol százszintes, viszont a helyszínek nagyrészt a tizennyolc szintes pokolnak felelnek meg. Ezek az ítélőszékek határozzák meg, hogy a szellem milyen büntetésekben részesüljön, és hogy mikor mehet tovább. Az egyes szinteken töltött idő az elsőtől a tizennyolcadikig egyre növekszik.

A kínai alvilág ábrázolása, kép forrása

 

Az alvilág személyei

A Fénytörésekben Yama király igazgatja a poklot, aki a kínai hagyományban inkább Yanwang (阎王 Yánwáng) vagy Yanluowang (阎罗王 Yánluówáng) néven ismert, akit a Jáde császár nevezett ki alvilági posztjára, illetve van, hogy a híres Bao bíróval (包拯 Bāo Zhěng vagy 包公 Bāo Gōng) asszociálják.

Meng Po (孟婆 Mèng pó) a kínai alvilág egyik legjellegzetesebb alakja. Öregasszony képében kínálja a felejtés levesét (迷魂汤 míhúntāng) a Tehetetlenség hídjánál. A levest elfogyasztó szellem elfelejti földi élete gondjait, és tiszta emlékezettel kezdheti meg következő életét. A Fénytörésekben Meng Po többször is feltűnik, sőt, saját háttértörténetet is kap, a hagyományos kínai történettől eltérőt. A hagyomány szerint Meng po (Meng anyó), eredeti nevén Meng Jiang (孟姜 Mèng Jiāng) férjét a nagy falhoz küldték dolgozni. Az aggódó feleség sokáig nem kapott hírt férjéről, ezért maga indult útnak, hogy téli ruhákat vigyen neki. Azonban elkésett, mire odaért, férje már halott volt. A nő bánatában olyan keservesen sírt, hogy a nagy fal egy szakasza leomlott, így előkerültek férje csontjai. Meng Jiang azonban vigasztalhatatlan volt. Egyes verziók szerint Qin Shi Huangdi hallott az özvegyről, és feleségül akarta venni. Meng Jiang három feltételt szabott a császárnak: 49 napos halotti tort kell rendeznie a férj emlékére, egész kíséretével és hivatalnokaival részt kell vennie a temetésen, illetve 49 láb magas pavilont kell emelnie a folyóparton a férj tiszteletére. Mikor császár teljesítette a feltételeket, és a pavilon is elkészült, Meng Jiang felmászott a tetejére, elmondta véleményét a fal építését elrendelő kegyetlen despotáról, és a folyóba vetette magát. A gyász miatt azonban képtelen volt újjászületni, ezért lett Meng anyóvá, a felejtés elixírjét kínáló szellemmé, hogy másoknak segíthessen a földi életük elfeledésében.

Yanwang, kép forrása

 

Az alvilág helyszínei

Mulan először a Tehetetlenség hídján (奈何桥 Nàihé qiáo) átkelve lép az alvilágba. A kínai hagyományban itt fogyasztják el a szellemek azt a levest, amelytől elfelejtik éppen véget érő életük emlékeit.

A Fénytörésekben Meng Po azonban a hídon nem kínálja hőseinket varázslatos főztjével, csak később, többek között a Hazatekintő pavilonban (望乡台 Wàngxiāng tái) ajánlja fel teáját. A Hazatekintő pavilonban a szellemek még egyszer láthatják a földön hátrahagyott szeretteiket.

A kések hegye (刀山 dāoshān) az alvilág tizennyolc szintje közül a hetedik. azokat bünteti, akik életük során bármilyen élőlényt – akár embert, akár állatot – megöltek. A bűnhődő szellemeknek meztelen testtel kell felmászniuk a kések hegyére.

A kések hegye, kép forrása

Az olajkatlan (油锅 yóuguō) is megjelenik a regényben. Az olajkatlan a tizennyolc szintes pokol kilencedik szintjén található. Itt a rablók és prostituáltak bűnhődnek, illetve azok, akik bárkit megkárosítottak, átvertek, vagyonából kiforgattak vagy hamisan megvádoltak.

Youdu (幽都 Yōudū) az alvilág fővárosa, melyet hagyományosan a Tang-dinasztia virágzó fővárosához, Chang’anhoz (长安 Cháng’ān) hasonlítanak. Egyes elképzelések szerint itt található Yama király palotája, illetve az ítélőszékek, valamint a hivatalos iratok.

Mulan Youdúban találja meg a bűnök tükréhez (孽镜 nièjìng) vezető átjárót, ez a tizennyolc szintes alvilág negyedik szintje. Akik földi életükben elkerülték a büntetést, azokat itt egy tükör elé állítják, amely felfedi valós alakjukat és minden bűnüket.

Az olajkatlan, kép forrása

 

A cselekmény

A regény egyik legnagyobb negatívuma a cselekmény volt, amely messze nem olyan jól felépített, mint az 1998-as animációs film, amelyen alapul.

Az egész történet fő szervezőeleme a Shan-yu támadása után haldokló Shang szellemének kimenekítése az alvilágból. Ezen felül azonban semmi komolyabb összefüggés, és egyetlen mellékszál sincs az egész regényben, így inkább csak kalandok laza sorozatának tűnik.

A kalandokról pedig annyit, hogy egyszer sem kellett különösebben aggódni a főszereplők sorsa miatt. Az akciójelenetek leírása is zavaros egy kissé.

A cselekmény egyszerűsége valószínűleg a célközönség korából fakad, bár semmiképp sem értek egyet a YA besorolással, szerintem inkább a 11-15 éves korosztály számára élvezhető.

Meng po, kép forrása

 

A szereplők

Sok szereplőt ismerhetünk már a Disney rajzfilmből, ennek ellenére a regényben elég egysíkúak. Talán csak két olyan szereplő van a Fénytörésekben, akik egy kicsit is érdekesek: Meng Po és Ren. Ők az egyetlenek, akik meghaladják a jó-rossz kettősséget, és egy kis izgalmat csempésznek a könyvbe.

A regénybeli Mulan egyszerűen túl tökéletes volt. Nehezen azonosul az egyszeri olvasó a bátor háborús hőssel, akinek egyetlen hibája, hogy nőnek született. Valahogy annyit dilemmázott ezen a könyvbeli Mulan, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan venni.

Shang unalmasan passzív volt az egész történet során. Egyetlen érdekes tette az volt, hogy megharagudott Mulanra, mikor rájött, hogy hazudott neki a kilétével kapcsolatban. Ezt a nagy sértődést sem éreztem indokoltnak, de legalább csinált valamit, nem csak ott volt, és várta, hogy megmentsék.

Shishi gyakorlatilag egy kicsit büszkébb, és kevésbé vicces Mushu, de érdemben ő sem tett hozzá sokat a cselekmény alakulásához.

 

A fordítás

A fordítás minőségéről nem tudok nyilatkozni, angol eredetiben olvastam a könyvet, ezért itt csak olyan technikai apróságokról ejtenék szót, amelyek úgy is feltűntek, hogy magyarul csak a fülszöveget, illetve néhány idézetet olvastam.

Először is, kíváncsi lennék, hogy sikerült összehozni ezt a magyar címet? A fordító esetleg nem látta a Disney 1998-as Mulanját? Azt az animációs filmet, amelyre az egész könyv épült? Ha mégis látta, akkor vajon mi indította arra, hogy a „Fénytöréseket” válassza?

A cím még betudható a fordító egyéni ízlésének is, a kínai nevek kiejtése viszont már tényleg felkészültség kérdése. Hálás voltam, hogy a fordító nem nyúlt a pinyinhez, de azért örülne az ember, ha helyesen lennének toldalékolva a kínai nevek.

 

 

Összességében a kulturális utalásokkal nagyon elégedett voltam, eredeti és hiteles hátteret adtak a cselekménynek. Sajnáltam viszont, hogy ennyire elnagyoltak voltak a leírások, bár ezt a célközönség korának tudom be – hivatalosan ugyan YA, de ilyen nyelvezettel és cselekményszövéssel inkább az ifjúsági kategóriába sorolható, annak is az alsó végére.

A jellemrajz lehangolóan fekete-fehér volt, a párbeszédek faék egyszerűségűek és enyhén szólva is klisések. A cselekmény egy, nem különösebben bonyolult szálon futott, gyakorlatilag kevéssé összefüggő epizódok sorozata volt.

 

Ha valaki hasonló témában (alvilág, újjászületés) szeretne olvasni, és már kinőtt a Fénytörésekhez hasonló laza kalandregényekből, akkor meleg szívvel ajánlom Mo Yan Élni és halni végkimerülésig című regényét, amely nemcsak nagyszabású, minőségi regény, de kitűnő korrajz is a huszadik század második felének Kínájáról.

 

 

Felhasznált irodalom:

https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/pokol.html

http://blog.sina.cn/dpool/blog/s/blog_a516bd260102vzfg.html?md=gd

 

 

祹络岚