 |
| Amy Tan |
„A Kelet az, ahol a dolgok elkezdődnek – mondta egyszer anyám –, az égtáj, ahol a nap kél, és ahol a szél támad.”
Anyák és lányaik, a régi és az új, kelet és nyugat, Kína és Amerika – a generációs és kulturális szakadékot áthidaló örök lényeg regénye A Mennyei Örömök Klubja.
A
regény szereplőihez hasonlóan, a szerző, Amy Tan maga is Kínából az Egyesült Államokba
vándorolt szülők gyermeke, és a mű hőseihez hasonlóan San Franciscóban nőtt
fel. Apja és bátyja halála után édesanyja Amyvel és öccsével Európába
költözött. Később nyelvfejlődési specialistaként, majd szabadúszó szerkesztőként
dolgozott üzleti területen. Ezutóbbi mellett kezdett írni, mintegy a stressz
levezetésére.
Első
írása 1986-ban jelent meg, majd nem sokkal később – első kínai útjáról
hazatérve – három ajánlatot is kapott egy novelláskötet összeállítására. Végül az
eredeti koncepció változásával született meg A Mennyei Örömök Klubja (The
Joy Luck Club, 1989), első regénye. Ezt követte többi regénye: a Tűzisten asszonya (The Kitchen God’s Wife, 1991), A
száz titkos érzék (The Hundred Secret
Senses, 1995), A gyógyító lánya (The Bonesetter’s Daughter, 2001), Saving Fish From Drowning (2005), The Valley of Amazement (2013) és
memoárja: Where the Past Begins: A
Writer’s Memoir (2017). Emellett gyerekkönyveket is írt, és számos lapban
jelentek meg cikkei.
A
legismertebb regényéből, A Mennyei Örömök
Klubjából készült 1993-as film rendezésében és a forgatókönyv írásában is
részt vett.
 |
| A szerző szüleivel és két testvérével |
A Mennyei Örömök Klubja számos ponton
önéletrajzi ihletésű. A bevándorló szülők és a san franciscói gyerekkor mellett
a konfliktusokkal teli anya-lánya kapcsolat szolgált a könyv alapjául.
„Elmondom, hogyan szerettem meg az anyámat. És láttam meg benne a valódi természetemet. Ami a bőröm alatt volt. A csontjaimba rejtve.”
Anyák és lányaik
Az
anyák generációja képviseli Kínát, a többezer éves múltú, nagy civilizációt, a
családi kötelékeket, a gyökereket, ugyanakkor a feudális társadalmat is, ahol a
nők gyakran nem találják a saját helyüket.
 |
| Anyák és lányaik a regényből készült filmben |
Suyuan és Jing-mei
Suyuan
alakja kiemelkedik a négy anya közül, hiszen az ő nevéhez fűződik a Mennyei
Örömök Klubjának alapítása is. Ez a klub finom ételeknél és éjszakába nyúló
madzsongozásnál jóval többet jelent: a japánok ostromolta, bombarobbanásoktól
visszhangzó Guilinban a szebb jövő halovány reménysugara, a békés Amerikában
pedig a Kínából bevándorolt családok sorsközösségének és az összetartozásnak a
jelképe.
Talán
Suyuan élettörténete a legmegrázóbb, részben felfedezhető benne a szerző saját
édesanyjának története. Suyuan első férje egy Kuomintang tiszt, akivel a
japánok előrenyomulása elől menekülve Kína egyre beljebbi területeire vonulnak.
A Guilinban tartózkodó Suyuant figyelmeztetik, hogy ne higgyen a sajtónak, a
japánok nemsokára a városban lesznek, ezért a fiatal feleség és anya két
gyermekével menekülni kezd. A viszontagságos úton azonban először
drágaságairól, majd a magával hozott ételről, végül pedig ikerlányairól kell
lemondania…
Suyuan
Amerikában új életet kezd ugyan, de két dolgot megtart a régiből: az ostromlott
városban rendszeresen összejövő klub ötletét, és a reményt, hogy valaha
megtalálja két lányát. Ezekről pedig haláláig nem mond le; a regény elindítója
éppen Suyuan halála – lányára, Jing-meire hárul klubtagsága, és a feladat, hogy
folytassa a két féltestvére utáni nyomozást.
Ha
Suyuanben a szerző édesanyja jelenik meg, akkor Jing-mei magának az írónőnek az
alteregója. Jing-mei az egyetemen több szakot elkezdett, majd egyiket sem
fejezte be, és végül egy reklámügynökségnél helyezkedik el szövegíróként.
Jing-mei
sokszor értetlenül áll anyja szavai és viselkedése előtt, akinek halála a
fájdalmas űrrel együtt valamiféle megbánást is hagyott benne: megbánást, hogy
nem értette a saját édesanyját, hogy nem tudott róla eleget. Ennek a legjobb
jelképe a jáde nyaklánc, melyet Jing-mei Suyuantől kap; nem tudja, mit
jelképeznek rajta a finom faragások, és nem tudja, hogy mit akart vele üzenni
az édesanyja.
A
lányában zsenit látni akaró, és örökösen csalódó Suyuannel szemben kellett Jing-meinek
kivívnia függetlenségét, azt a függetlenséget, mely aztán kettejük közé áll és
elválasztja anyát és lányát. A szakadékot pedig csak Jing-mei hidalhatja át,
mikor életében először Kínába megy, találkozik a rokonaival és ikernővéreivel –
és bár nincs közös nyelvük, a vérségi kötelék mégis szorosan egymáshoz köti
őket.
An-mei és Rose
A
ningbói An-mei történetének kiindulópontja gyerekkori döntése, hogy követi
özvegy anyját, aki egy tianjini pénzember harmadik feleségeként saját családja
utálatát vívja ki. A régi Kínában férjük halála után nem házasodhattak újra az
özvegyek, az pedig, hogy An-mei édesanyja még csak nem is első feleség lesz,
hanem csak ágyas, különösen megvetett szerepet biztosít számára. A gyermek
An-mei eleinte túl kicsi, hogy megértse mi történik, később azonban fokozatosan
ráébred a gazdag házban folyó ármánykodásra és saját édesanyja lenézett,
keserves helyzetére. Nem minden arany, ami fénylik – ez a keserű lecke, melyet
An-meinek meg kell tanulnia, akinek édesanyja az anyagi jólét ellenére komor
kilátásai, a be nem váltott ígéretek és alacsony helyzetének kínzó volta miatt
öngyilkosságot követ el.
An-mei
maga később, az Egyesült Államokban boldog házasságban, négy fiával és három
lányával él. A sors azonban itt sem kerüli el. Legkisebb fia egy tengerparti
kirándulás során vízbe fullad. A tragédiát anya és lánya együtt éli meg, egy
olyan pont ez, mely összeköti An-meit és Rose-t.
Mégis,
ennek ellenére anya és lánya kapcsolata nem felhőtlen. Sokszor nem értik
egymást, ami nem csak a nyelvi nehézségek miatt van, a kulturális különbségek
legalább ennyit nyomnak a latba. A szeretet és gondoskodás viszont – ha sajátos
is – állandó. Mikor Rose körül minden összeomlani látszik, édesanyja az, aki
mellette áll, és segít neki összeszedni magát, és érvényesíteni a saját
akaratát.
Lindo és Waverly
Anya
és lánya egyaránt nehezen indul az életben, végül azonban mindketten
megtalálják a helyüket.
Lindót
két évesen eljegyzik a helyi gazdag család örökösével, majd tizenkét évesen,
egy árvíz következtében elköltöző a családja jövendőbelije házában hagyja, akit
azontúl szolgálnia kell. Habár körülményeiről nem rendelkezhet, Lindo ráébred,
hogy az egyetlen, amit megtehet az az, hogy mindig hű marad önmagához. Ezért
egy okos csellel meggyőzi a családot, hogy felbontsák a házasságot, és így szabad
legyen, a kárpótlásul kapott pénzen pedig Amerikába utazzon. Így elnyomott
feleségből, megvetett szolgálóból saját sorsát irányító független nő lesz.
Lindo
lánya, Waverly gyerekkora sokkal boldogabbnak tűnik – tehetséges sakkjátékosként
családja és az egész környék elismerését élvezi. Viszont anyja dicsekvése és a
játékba való beleszólása dühítik, és az ebből kialakult konfliktust követően
már nem megy Waverlynek úgy a sakk, mint korábban, végül fel is hagy vele.
Lindo
apró megjegyzései azt az érzést keltik lányában, hogy anyja sosem elégedett
vele, hogy sosem fogadja el olyannak, amilyen. Ezért fél bemutatni anyjának vőlegényét,
bár nagyon szereti, és első házasságából származó kislánya számára is tökéletes
apajelölt.
„Ahogy néztem magam a tükörben, már nem tudtam távol tartani magamtól anyám akaratának erejét, azt a képességét, hogy feketének láttasson velem valamit, ami azelőtt fehér volt, és fehérnek, ami fekete volt.”
Végül
tisztázódik a félreértés: Lindo megjegyzései sosem voltak rosszindulatúak – egy
anya csak a legjobbat akarja a lányának.
Ying-ying és Lena
A
tehetős háttérrel rendelkező Ying-ying számára a családi vagyon sem teszi
lehetővé, hogy olyan férfihoz menjen hozzá, akit maga választ. Habár később
megszereti férjét, az azonban többször is megcsalja, végül pedig elhagyja,
életreszóló sebeket hagyva benne. Ying-ying az őt félredobó férfi gyermekét elveteti,
majd a maga lábára áll, és dolgozni kezd. Így ismeri meg az ír felmenőkkel rendelkező
amerikai St. Clairt, akihez hozzámegy, és egy szép kislányt szül neki, Lenát.
Férj
és feleség kapcsolata bár boldog, mégis, a nyelvi és kulturális akadályok miatt
nem beszélhetünk kölcsönös megértésről. Ez akkor látszik legjobban, mikor
Ying-ying ismét gyermeket vár, majd elvetél. Az ezt követő depressziót
Ying-ying férje képtelen felfogni, Ying-ying lelkének egy része mindig
ismeretlen marad előtte.
Lánya,
Lena jobban érti őt. Kettejük kapcsolata a fentiektől eltérő: Lena, a lány az,
akire az anyja szorul, az olyan hétköznapi feladatoktól kezdve, mint egy-egy
dokumentum lefordítása, egészen Ying-ying irracionális félelmeivel való
megbirkózásig.
Kulturális különbségek
A
két kultúra közötti lavírozás eltérő módon, de ugyanolyan mértékben érinti az
anyákat és lányaikat.
Az
anyák egy szebb jövő reményében, a múlt elől menekülve hagyták el Kínát, és vele
a kínai kultúrát. Mégis, nem válhattak egyik napról a másikra amerikaivá,
legbelül magukkal hordozzák a kínai nyelvet és szokásokat. Ezt lányaiknak is
tovább akarják adni, ugyanakkor azt akarják, hogy amerikaiként, az amerikai
közegbe beilleszkedve nőjenek fel – ezzel pedig kettős nyomást helyeznek rájuk.
„Félnek, hogy lányaik olyan unokákat hoznak majd a világra, akik a nemzedékről nemzedékre öröklődő reményt már nem hordozzák magukban.”
Az
anyák mindkét kultúrából a legjobbat akarják lányaiknak átadni, ez azonban nem
lehetséges, részben mert a sötét múlttól félve el akarják azt hallgatni,
részben a lányok ellenállása miatt, akik számára egy távoli ország szokásai nem
olyan elevenek, és nem is válhatnak teljesen mindennapjaik részévé, mint a
környezet, melyben élnek.
Így
alakulhat ki az a fonák helyzet, hogy anyák és lányaik nem értik egymást: az
anyák nem értik vagy nem fogadják el az új kultúrát maradéktalanul, a lányok
pedig nem értik, hiszen nem is tapasztalták soha a kínai életformát. Az anyák
nem értik lányaik amerikai szabadságát, a lányok pedig nem ismerik anyjuk kínai
múltját.
A
nyelvi nehézségekben mutatkozik meg legjobban ez a különös, nehéz jelenség. Az
anyák tört angolt beszélnek, a lányok kínaiul nem beszélnek csak értenek. Mint
egy diagram metszetén, úgy találkozik kultúrák és nyelvek közös pontján a két
generáció.
Irodalmi áthallások
Szép asszonyok egy gazdag házban
A
nagy klasszikus tükröződik An-mei gyerekkori emlékeiben. A tianjini ház
párhuzamba állítható a Szép asszonyok egy
gazdag házban főhősének háztartásával.
A
töméntelen gazdagság, az anyagi javak, a költekezés, a feleségek és ágyasok
intrikája, egymás közötti áskálódása, végül pedig a halál azok a közös vonások,
melyek összekötik a két művet. Egyes karakterek is közeli hasonlóságot mutatnak
a két történet között, például a törtető intrikus vagy az elfeledett ágyas
alakja.
A
legszembetűnőbb hasonlóság, hogy mindkét mű a társadalom egy kiragadott
szeletén, egyetlen családon keresztül ábrázolja annak egészét. A Szép asszonyok egy gazdag házban
történetében a család erkölcsi romlása a dinasztia pusztulásával egyidejűleg
zajlik. A Mennyei Örömök Klubjának
részlete pedig az apró részinformációkon keresztül tárja az olvasó elé a
korabeli, kelet és nyugat között lebegő kínai társadalom realitását.
Jingjing története
A
Jingjing története egy Tang-kori chuanqi (传奇 chuánqí), egy
szerelmes történet, mely a későbbi korokban is sok művet ihletett. A Mennyei Örömök Klubjában, mint ahogy a
név azonossága is mutatja, Ying-ying St. Claurhez köthető.
Az
eredeti chuanqi egy megözvegyült nő lányának és egy diáknak a története. A
kezdetben zavartalan kapcsolatnak a diák vet véget, aki az udvari vizsga miatt
elhagyja a lányt. Később mindketten megházasodnak, a lány azonban boldogtalan. Ying-ying
St. Clair alakja is az elhagyott nőt testesíti meg, aki férje távozása után
mély letargiába esik. A két nőalak még egy ponton hasonlít: mindketten
kifejezetten erős jellemek, Ying-ying ezt a jellemet akarja továbbadni
lányának, Lenának is.
„Azután
elmesélte nekem, hogy miért fekete és aranyszínű a tigris. Két oldala van. Az
aranyszínű kegyetlenséggel a szívében lendül ugrásra. A fekete oldala viszont
ravasz módon, mozdulatlanul áll, elrejti aranyló oldalát a fák között, lát, de
maga láthatatlan, és türelmesen várja, hogy mi kerül az útjába.”
Chang’e
Szintén
Ying-ying történetében jelenik meg a holdban lakó Chang’e (嫦娥 Cháng’é) legendája. A történet számos változatban él, az egyik
legismertebb így szól: akkoriban az égen tíz nap volt, melyek úgy égették a
földet, hogy a nép csak nagy nehézségek árán tudott megélni. Chang’e férje, az
íjász Hou Yi (后羿 Hòu
Yì) ezek közül lelőtt kilencet, szolgálatai
fejében pedig az élet elixírjének ajándékában részesült. Hou Yi ezt nem itta
meg azonnal, hanem feleségére bízta, aki kíváncsiságával nem bírva megitta, és
felrepült a holdra, nehogy a férje megtalálja.
Chang’e
története a regényben szimbolikus jelentőséggel bír: a négy anya kínai életét
hátrahagyva menekül egy új helyre, ahol ugyan szabadok, mint az életelixír
elfogyasztása után Chang’e, viszont magányosak, hiszen régi életüket ott
hagyták, és senki nem érti meg őket igazán az újvilágban.
A
Mennyei Örömök Klubja négy család két generációját bemutató családregény, a
keserves kínai sors után az amerikai életbe valló beilleszkedést leíró beavatódásregény,
valamint a huszadik századi Kína viszonyait bemutató történelmi és
társdalomregény is lehet.
Legfontosabb
üzenete pedig: a család, a vérségi kötelék ereje mindent legyőz, legyen szó
kulturális különbségekről, nyelvi akadályokról vagy sötét szellemként kísértő
múltról.
祹络岚