Emily Hahn és Kína

Kurt Wiese illusztrációja a The Picture Story of China c. gyerekkönyvhöz

A harmincéves Emily Hahn sosem tervezett hosszabb időre Kínában maradni, végül azonban átutazó állomás helyett egész életének meghatározó időszakává vált az a nyolc év, amit Kínában töltött.

 

Emily Hahn sokak számára botrányhősnőként ismert, polgárpukkasztó pályafutását már jóval Kína előtt megkezdte.

Hahn 1905-ben született az Egyesült Államokban német eredetű családban. Egyetemi tanulmányait bölcsész szakon kezdte, később aztán bányamérnöki szakra jelentkezett át, amit első nőként végzett el, ezzel bizonyítva, hogy professzora, aki szerint a női elme képtelen felfogni a bányamérnöki ismeretek mélységét, hatalmasat téved.

A fiatal Emily Hahn

1924-ben egy barátnőjével férfinak öltözve utazta keresztül az Egyesült Államokat. Habár irodalmi érdeklődése korábban is kitűnt, ez volt az az út, mely az írói és zsurnaliszta pálya felé terelte, ugyanis az autóútról unokatestvérének küldött beszámolóit az továbbította a New Yorkernek. 1929-től majdnem haláláig rendszeresen írt a híres lapnak.

1930-ban Belga Kongóban dolgozott a Vörös Kereszttel, és két évig élt egy pigmeus törzzsel, majd egyedül, gyalog szelte át Közép-Afrikát.

 

Emily Hahn 1930-ban érkezett Kínába. Tulajdonképpen Afrikába akart visszatérni egy San Franciscóból induló gőzösön, majd Shanghaiban kellet volna átszállnia. A fedélzeten, kétheti út után derült csak ki, hogy a hajó Japánban megáll, és onnan nem megy tovább. A szigetországban két hetet veszteglő Hahnnak egészen elege lett a Távol-Keletből mire Shanghaiba érkezett. Saját szavaival:

„Kína rikító. Kína vörös és arany és nagy, minden, amit nem szeretek.”

„China is garish. China is red and gold and big, everything I don’t like.”

Kínára eleinte a tervnek megfelelően csak két hajó közötti átszállásként tekintett.

„Aztán egy nap észrevettem, hogy elfogadtam egy állást és így helybeli lakos lettem, legalábbis egy időre.”

„Then one day I realized that I had taken a job and thus committed myself as a resident, at least for a while.”

A munkát követte az első lakás is, mely botrányhőshöz méltó helyen, a vöröslámpás negyed szívében volt.

 

Eleinte az írónő a Kínába emigráló külföldiek tipikus életét élte a nemzetközi közösség viszonylag zárt világában, távol az igazi Kínától.

Idővel aztán elkezdett kilépni a kínai valóságba: iskolákba járt vendégelőadóként, gyárakat látogatott és megismerkedett Shao Xunmei (邵洵美 Shào Xúnměi) kínai költő és kiadóval. Hosszú köntösével és haladó eszméivel, álmodozó természetével és tettrekészségével Shao Xunmei a hagyományos társadalom és modern kultúra közötti átmenetet testesítette meg. Hahn számára Xunmei ismeretsége a kínai értelmiséggel és sajtóval való kapcsolatot jelentette, és Xunmei családján keresztül egy kínai otthon melegét is. Kettejük kapcsolata volt talán az, ami leginkább megbotránkoztatta Shanghai társaságát. Közszájon terjedt, hogy Emily Hahn Shao Xunmei mellékfelesége volt, akárcsak a régi kínai társadalomban. Az igazság az, hogy ez a házasság mindössze formális volt. Több publicisztikai vállalkozásban dolgozott együtt a duó, például a rövidéletű angol-kínai Vox magazinban vagy a szintén kétnyelvű Candid Commentben. Házasságuk története is ehhez fűződik.

Xunmei portréja

Az 1930-as évek növekvő japán befolyása a sajtóban is éreztette hatását. Mickey-t – egy képregényhős, Mickey Dooley után kapott becenév – megfigyelték, sőt, nem egyszer meg is keresték a nevével fémjelzett lapokban megjelenő japánellenes cikkek miatt. Egy ilyen alkalmat jegyez le az író:

„–Miss Hahn megnövekedett forgalmat és rengeteg hirdetést tudunk önnek ígérni: ez el van intézve. Amennyiben változtatna a lap irányelvein, azaz akaratlan irányelvein, és egy kicsit barátságosabban kezelné Japánt…

– Van egy ok, ami miatt habozok barátságos lenni […] Úgy érzem, hogy önök, japánok nem barátságosak hozzánk, külföldiekhez.

[…] – Tessék? Mégis miért érzi így?

– De, Mr. Ken, hát nem igaz, hogy a japánok ki akarják űzni az összes külföldit Ázsiából?”

„’…Now, Miss Hahn, we can promise you increased circulation and plenty of advertising: that is settled. If only you can change your policy, I mean your unconscious policy, and be more friendly to Japan –’

’But there is one reason I hesitate to be friendly [...] I feel that you Japanese are not friendly to us foreigners.’

[…]’What? Why ever should you feel that?’

’But, Mr. Ken, isn’t it true that the Japanese want to kick all foreigners out of Asia?’”

A Kínában élő külföldiek azonban sokszor jobb helyzetben voltak, mint a kínaiak, akik Japán ellenségeinek számítottak. 1932 harcai közepette Shanghai egyre kevésbé volt biztonságos. Shao nyomdagépét a japánok el akarták kobozni, ezért Hahnnal ketten írtak egy korábbra datált adás-vételi szerződést, ami azonban jogilag nem volt egészen tiszta.

Emily Hahn és Mr. Mills

A leánykérésre aznap került sor, mikor Mickey megvette Mr. Millst, később ikonikussá váló majmát, akit bepelenkázva mindenhová, még vacsorapartikra is magával vitt. Aznap a kisállatkereskedés ablakában megpillantva a majom arcát, Hahn azonnal meg akarta venni. De nem ez volt a nap egyetlen meghatározó eseménye.

Az apró állat látványától elérzékenyülve, Hahn így szólt:

„A kor […] Magamnak alkottam ezt az életet, nem kéne panaszkodnom. Bele kell nyugodnom. Itt leszek öreg és kövér, a kényelmes házikómban, az emberek meg, remélem, benéznek vasárnap délutánonként”

„It’s old age […] I’ve made this sort of life for myself and I shouldn’t complain about it, I suppose. I must make up my mind to it. I’ll get old and fat out here, with my comfortable little cottage, and people will call on me, I hope on Sunday afternoons.”

Amire Shao ezt felelte:

„Ne legyél ilyen morbid […] Egyáltalán nem így van. A családom része vagy és soha nem leszel egyedül. Megmondom mit teszünk: feleségül jössz hozzám és akkor minden rendben lesz.”

„Oh, you are morbid […] It’s not like that at all. You are part of my family and will never be alone. I tell you what we can do: you must marry me and then it will really be all right.”

Mire Hahn természetesen tiltakozott, hiszen Shao már nős volt, öt gyerekkel – legalábbis a régi hagyományok szerint, papíron nem. De Mickey jól ismerte a családot, a gyerekek is külföldi mamának hívták, a nyomdagép problémája is megoldódott, a családi sírboltban számára fenntartott sírhely pedig megnyugtatta a magánytól félő Hahnt, így végül papíron házasságot kötöttek.

 

A frigy azonban nem volt hosszú életű. Az 1930-as években a közvélemény egyre inkább felkapta a három Song nővért, az amerikai tanulmányok után hazatérő, aktív politikai szerepben fellépő nővéreket, akik házasságuk révén Kína vezető férfijai oldalán álltak: Song Ailing (宋霭龄 Sòng Ăilíng), Kín leggazdagabb emberének, H. H. Kongnak a felesége; Song Qingling (宋庆龄 Sòng Qìnglíng), Sun Yat-sen felesége és Song Meiling (宋美龄 Sòng Mĕilíng), Chiang Kai-shek felesége. Amerikai kiadója felkérte Hahnt, hogy írjon a Song nővérekről, aki némi hezitálás után el is fogadta a megbízást. A feladat miatt el kellett hagynia Shanghait, többször időzött Hong Kongban és a bombázás alatt álló háborús fővárosban, Chongqingban, hogy személyes beszélgetéseken keresztül gyűjtsön anyagot nagysikerű könyvéhez. Mikor elvállalta megbízást még sejtelme sem volt róla, hogy a zavaros körülmények miatt soha többet nem látja Xunmeit.

 

Theodore White Kínában

Chongqingi tartózkodása alatt Mickey számos érdekes emberrel megismerkedett. Egyikük a szintén amerikai származású Theodore (Teddy) H. White volt, aki később híressé vált az 1942-43-as nagy henani éhínségről szóló tudósításával, mellyel felhívta a nemzetközi figyelmet a katasztrófára. Alakja megjelenik az 1942 című kínai filmben is Adrian Brody alakításában. Teddy a Harvardon megtanulta modern a és a klasszikus kínait, és abban az időben a Time magazin Távol-Keleti riportere volt. Hahn eleinte nem kedvelte, beképzeltnek tartotta a fiatal férfit (akkor volt huszonhat), aki beutazta Kína nyugatiak számára alig ismert területeit. Végül azzal nyerte el Mickey megbecsülését, hogy Északnyugat-Kínába tett utazása után már összeállította az anyagot új könyvéhez, de úgy döntött, hogy nem adatja ki, mert nem volt elégedett vele.

Egy másik érdekes személyiség, akit Hahn Chongqingban ismert meg Ma Ping-ho. A skót, férfit gyakran úgy írják le, mint aki egészen elkínaiasodott – Oxfordban tanult két-három év kínait, jól beszélte a mandarint, és ismerte a klasszikusokat. A japán agresszión felháborodva családja tudta nélkül Shanghaiba utazott, ahol tudósítói munkát végzett. Furcsa szokásai voltak, külsejét elhanyagolta, összes fizetését szétosztotta a szegényeknek, és mentálisan sem volt stabil. Chongqingba érkezése után néhány nappal Mickey egy rövid levelet kapott tőle, melyre válaszolt, ezzel több hetes napi levélváltás vette kezdetét. A férfi beleszeretett Hahnba, aki ezt nem viszonozta, ezzel rontva Ma korábban is bizonytalan elmeállapotán.

 

Charles Ralph Boxer

Az igazi szerelem Hong Kongban talált rá Mickey-re. Interjúalanya, Song Meiling Hong Kongba utazott, Hahn pedig követte. Mickey és Charles Boxer, az akkor hivatalosan még házas brit katonai hírszerző viszonya nyílt titok volt. 1941-ben született meg közös gyermekük, Carola, nem sokkal a japán megszállás előtt. A sebesült Boxer a megszállás alatt kórházban, majd hadifogolytáborban volt. Hahnt Xunmeijel kötött házasságát igazoló papírjai miatt nem internálták, így azonban számos kellemetlenséget kellett eltűrnie, kitelepítették a lakásából és számos házkutatást, illetve kihallgatást kellett eltűrnie. Közben pedig gondoskodott Boxer és még számos hadifogoly napi ellátásáról. A Hong Kongban tartózkodó japán tisztek nem tekintettek ellenségként a táboron kívül maradt helyi és semleges országbeli lakosokra, viszont gyakoriak voltak a kisebb atrocitások, mint például a civilek értékeinek eltulajdonítása vagy külföldiek berendelése angolórára, melyét cserébe ellátást kaptak. Ilyesfajta kapcsolat volt Hahn és külügyért felelős japán tiszt között, aki néha nagyobb vacsorákra is meghívta a nőt. Egy ilyen estén történt, hogy Hahn pofon ütötte a japán tisztet, szerencséjére azonban az esetnek nem lett következménye.

1945-ben Hahn és Boxer összeházasodott, ezt követően egy ideig Angliában éltek, majd 1950-ben Mickey New Yorkba költözött, onnan dolgozott cikkein és életrajzain, például Chiang Kia-shek életrajzát is megírta. Könyvei mellett egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig írt a New Yorkernek.

 

Emily Hahn nevéhez számos kínai témájú könyv fűződik, Kínában töltött éveit leíró részleges önéletrajza, a China to Me és a három befolyásos nővért bemutató The Soong Sisters mellett kiadott kínai szakácskönyvet és az országot a nyugati gyerekeknek bemutató képes- és verseskönyvet is.

Kínában szintén nagy népszerűségnek örvend 项美丽 (Xiàng Mĕilì), ahol több életrajzi könyv is született az írónőről.

 

Felhasznált irodalom:

Hahn, Emily: China to Me

Hahn, Emily: The Soong Sisters

项美丽：中国故事绘本

祹络岚