 |
| Kurt Wiese illusztrációja a The Picture Story of China c. gyerekkönyvhöz |
A
harmincéves Emily Hahn sosem tervezett hosszabb időre Kínában maradni, végül
azonban átutazó állomás helyett egész életének meghatározó időszakává vált az a
nyolc év, amit Kínában töltött.
Emily
Hahn sokak számára botrányhősnőként ismert, polgárpukkasztó pályafutását már
jóval Kína előtt megkezdte.
Hahn 1905-ben született az Egyesült Államokban német eredetű családban.
Egyetemi tanulmányait bölcsész szakon kezdte, később aztán bányamérnöki szakra
jelentkezett át, amit első nőként végzett el, ezzel bizonyítva, hogy
professzora, aki szerint a női elme képtelen felfogni a bányamérnöki ismeretek
mélységét, hatalmasat téved.
 |
| A fiatal Emily Hahn |
1924-ben
egy barátnőjével férfinak öltözve utazta keresztül az Egyesült Államokat. Habár
irodalmi érdeklődése korábban is kitűnt, ez volt az az út, mely az írói és zsurnaliszta
pálya felé terelte, ugyanis az autóútról unokatestvérének küldött beszámolóit
az továbbította a New Yorkernek.
1929-től majdnem haláláig rendszeresen írt a híres lapnak.
1930-ban
Belga Kongóban dolgozott a Vörös Kereszttel, és két évig élt egy pigmeus
törzzsel, majd egyedül, gyalog szelte át Közép-Afrikát.
Emily
Hahn 1930-ban érkezett Kínába. Tulajdonképpen Afrikába akart visszatérni egy
San Franciscóból induló gőzösön, majd Shanghaiban kellet volna átszállnia. A
fedélzeten, kétheti út után derült csak ki, hogy a hajó Japánban megáll, és
onnan nem megy tovább. A szigetországban két hetet veszteglő Hahnnak egészen
elege lett a Távol-Keletből mire Shanghaiba érkezett. Saját szavaival:
„Kína rikító. Kína vörös és arany és nagy, minden, amit nem szeretek.”
„China is garish. China is red and gold and big, everything I don’t like.”
Kínára
eleinte a tervnek megfelelően csak két hajó közötti átszállásként tekintett.
„Aztán egy nap észrevettem, hogy elfogadtam egy állást és így helybeli lakos lettem, legalábbis egy időre.”
„Then one day I realized that I had taken a job and thus committed myself as a resident, at least for a while.”
A
munkát követte az első lakás is, mely botrányhőshöz méltó helyen, a vöröslámpás
negyed szívében volt.
Eleinte
az írónő a Kínába emigráló külföldiek tipikus életét élte a nemzetközi közösség
viszonylag zárt világában, távol az igazi Kínától.
Idővel
aztán elkezdett kilépni a kínai valóságba: iskolákba járt vendégelőadóként,
gyárakat látogatott és megismerkedett Shao Xunmei (邵洵美 Shào Xúnměi) kínai
költő és kiadóval. Hosszú köntösével és haladó eszméivel, álmodozó
természetével és tettrekészségével Shao Xunmei a hagyományos társadalom és
modern kultúra közötti átmenetet testesítette meg. Hahn számára Xunmei
ismeretsége a kínai értelmiséggel és sajtóval való kapcsolatot jelentette, és
Xunmei családján keresztül egy kínai otthon melegét is. Kettejük kapcsolata
volt talán az, ami leginkább megbotránkoztatta Shanghai társaságát. Közszájon
terjedt, hogy Emily Hahn Shao Xunmei mellékfelesége volt, akárcsak a régi kínai
társadalomban. Az igazság az, hogy ez a házasság mindössze formális volt. Több
publicisztikai vállalkozásban dolgozott együtt a duó, például a rövidéletű
angol-kínai Vox magazinban vagy a
szintén kétnyelvű Candid Commentben.
Házasságuk története is ehhez fűződik.
 |
| Xunmei portréja |
Az
1930-as évek növekvő japán befolyása a sajtóban is éreztette hatását. Mickey-t
– egy képregényhős, Mickey Dooley után kapott becenév – megfigyelték, sőt, nem
egyszer meg is keresték a nevével fémjelzett lapokban megjelenő japánellenes
cikkek miatt. Egy ilyen alkalmat jegyez le az író:
„–Miss Hahn megnövekedett forgalmat és rengeteg hirdetést tudunk önnek ígérni: ez el van intézve. Amennyiben változtatna a lap irányelvein, azaz akaratlan irányelvein, és egy kicsit barátságosabban kezelné Japánt…
– Van egy ok, ami miatt habozok barátságos lenni […] Úgy érzem, hogy önök, japánok nem barátságosak hozzánk, külföldiekhez.
[…] – Tessék? Mégis miért érzi így?
– De, Mr. Ken, hát nem igaz, hogy a japánok ki akarják űzni az összes külföldit Ázsiából?”
„’…Now, Miss Hahn, we can promise you increased circulation and plenty of advertising: that is settled. If only you can change your policy, I mean your unconscious policy, and be more friendly to Japan –’
’But there is one reason I hesitate to be friendly [...] I feel that you Japanese are not friendly to us foreigners.’
[…]’What? Why ever should you feel that?’
’But, Mr. Ken, isn’t it true that the Japanese want to kick all foreigners out of Asia?’”
A
Kínában élő külföldiek azonban sokszor jobb helyzetben voltak, mint a kínaiak,
akik Japán ellenségeinek számítottak. 1932 harcai közepette Shanghai egyre
kevésbé volt biztonságos. Shao nyomdagépét a japánok el akarták kobozni, ezért
Hahnnal ketten írtak egy korábbra datált adás-vételi szerződést, ami azonban
jogilag nem volt egészen tiszta.
 |
| Emily Hahn és Mr. Mills |
A
leánykérésre aznap került sor, mikor Mickey megvette Mr. Millst, később
ikonikussá váló majmát, akit bepelenkázva mindenhová, még vacsorapartikra is
magával vitt. Aznap a kisállatkereskedés ablakában megpillantva a majom arcát,
Hahn azonnal meg akarta venni. De nem ez volt a nap egyetlen meghatározó
eseménye.
Az
apró állat látványától elérzékenyülve, Hahn így szólt:
„A kor […] Magamnak alkottam ezt az életet, nem kéne panaszkodnom. Bele kell nyugodnom. Itt leszek öreg és kövér, a kényelmes házikómban, az emberek meg, remélem, benéznek vasárnap délutánonként”
„It’s old age […] I’ve made this sort of life for myself and I shouldn’t complain about it, I suppose. I must make up my mind to it. I’ll get old and fat out here, with my comfortable little cottage, and people will call on me, I hope on Sunday afternoons.”
Amire
Shao ezt felelte:
„Ne legyél ilyen morbid […] Egyáltalán nem így van. A családom része vagy és soha nem leszel egyedül. Megmondom mit teszünk: feleségül jössz hozzám és akkor minden rendben lesz.”
„Oh, you are morbid […] It’s not like that at all. You are part of my family and will never be alone. I tell you what we can do: you must marry me and then it will really be all right.”
Mire
Hahn természetesen tiltakozott, hiszen Shao már nős volt, öt gyerekkel – legalábbis a régi
hagyományok szerint, papíron nem. De Mickey jól ismerte a családot, a gyerekek
is külföldi mamának hívták, a nyomdagép problémája is megoldódott, a családi
sírboltban számára fenntartott sírhely pedig megnyugtatta a magánytól félő
Hahnt, így végül papíron házasságot kötöttek.
A
frigy azonban nem volt hosszú életű. Az 1930-as években a közvélemény egyre
inkább felkapta a három Song nővért, az amerikai tanulmányok után hazatérő,
aktív politikai szerepben fellépő nővéreket, akik házasságuk révén Kína vezető
férfijai oldalán álltak: Song Ailing (宋霭龄 Sòng Ăilíng), Kín
leggazdagabb emberének, H. H. Kongnak a felesége; Song Qingling (宋庆龄 Sòng Qìnglíng), Sun Yat-sen felesége és
Song Meiling (宋美龄 Sòng Mĕilíng), Chiang Kai-shek felesége.
Amerikai kiadója felkérte Hahnt, hogy írjon a Song nővérekről, aki némi
hezitálás után el is fogadta a megbízást. A feladat miatt el kellett hagynia
Shanghait, többször időzött Hong Kongban és a bombázás alatt álló háborús
fővárosban, Chongqingban, hogy személyes beszélgetéseken keresztül gyűjtsön
anyagot nagysikerű könyvéhez. Mikor elvállalta megbízást még sejtelme sem volt
róla, hogy a zavaros körülmények miatt soha többet nem látja Xunmeit.
 |
| Theodore White Kínában |
Chongqingi
tartózkodása alatt Mickey számos érdekes emberrel megismerkedett. Egyikük a
szintén amerikai származású Theodore (Teddy) H. White volt, aki később híressé
vált az 1942-43-as nagy henani éhínségről szóló tudósításával, mellyel felhívta
a nemzetközi figyelmet a katasztrófára. Alakja megjelenik az 1942 című kínai
filmben is Adrian Brody alakításában. Teddy a Harvardon megtanulta modern a és
a klasszikus kínait, és abban az időben a Time
magazin Távol-Keleti riportere volt. Hahn eleinte nem kedvelte, beképzeltnek
tartotta a fiatal férfit (akkor volt huszonhat), aki beutazta Kína nyugatiak
számára alig ismert területeit. Végül azzal nyerte el Mickey megbecsülését,
hogy Északnyugat-Kínába tett utazása után már összeállította az anyagot új
könyvéhez, de úgy döntött, hogy nem adatja ki, mert nem volt elégedett vele.
Egy
másik érdekes személyiség, akit Hahn Chongqingban ismert meg Ma Ping-ho. A
skót, férfit gyakran úgy írják le, mint aki egészen elkínaiasodott – Oxfordban
tanult két-három év kínait, jól beszélte a mandarint, és ismerte a
klasszikusokat. A japán agresszión felháborodva családja tudta nélkül
Shanghaiba utazott, ahol tudósítói munkát végzett. Furcsa szokásai voltak,
külsejét elhanyagolta, összes fizetését szétosztotta a szegényeknek, és
mentálisan sem volt stabil. Chongqingba érkezése után néhány nappal Mickey egy
rövid levelet kapott tőle, melyre válaszolt, ezzel több hetes napi levélváltás
vette kezdetét. A férfi beleszeretett Hahnba, aki ezt nem viszonozta, ezzel
rontva Ma korábban is bizonytalan elmeállapotán.
Charles Ralph Boxer
Az
igazi szerelem Hong Kongban talált rá Mickey-re. Interjúalanya, Song Meiling
Hong Kongba utazott, Hahn pedig követte. Mickey és Charles Boxer, az akkor
hivatalosan még házas brit katonai hírszerző viszonya nyílt titok volt.
1941-ben született meg közös gyermekük, Carola, nem sokkal a japán megszállás
előtt. A sebesült Boxer a megszállás alatt kórházban, majd hadifogolytáborban
volt. Hahnt Xunmeijel kötött házasságát igazoló papírjai miatt nem internálták,
így azonban számos kellemetlenséget kellett eltűrnie, kitelepítették a
lakásából és számos házkutatást, illetve kihallgatást kellett eltűrnie. Közben
pedig gondoskodott Boxer és még számos hadifogoly napi ellátásáról. A Hong
Kongban tartózkodó japán tisztek nem tekintettek ellenségként a táboron kívül
maradt helyi és semleges országbeli lakosokra, viszont gyakoriak voltak a
kisebb atrocitások, mint például a civilek értékeinek eltulajdonítása vagy külföldiek
berendelése angolórára, melyét cserébe ellátást kaptak. Ilyesfajta kapcsolat
volt Hahn és külügyért felelős japán tiszt között, aki néha nagyobb vacsorákra
is meghívta a nőt. Egy ilyen estén történt, hogy Hahn pofon ütötte a japán
tisztet, szerencséjére azonban az esetnek nem lett következménye.
1945-ben
Hahn és Boxer összeházasodott, ezt követően egy ideig Angliában éltek, majd
1950-ben Mickey New Yorkba költözött, onnan dolgozott cikkein és életrajzain,
például Chiang Kia-shek életrajzát is megírta. Könyvei mellett egészen 1997-ben
bekövetkezett haláláig írt a New
Yorkernek.
Emily
Hahn nevéhez számos kínai témájú könyv fűződik, Kínában töltött éveit leíró részleges
önéletrajza, a China to Me és a három
befolyásos nővért bemutató The Soong
Sisters mellett kiadott kínai szakácskönyvet és az országot a nyugati
gyerekeknek bemutató képes- és verseskönyvet is.
Kínában
szintén nagy népszerűségnek örvend 项美丽 (Xiàng Mĕilì),
ahol több életrajzi könyv is született az írónőről.
Felhasznált
irodalom:
Hahn,
Emily: China to Me
Hahn,
Emily: The Soong Sisters
项美丽：中国故事绘本