 |
| Az angol nyelvű kiadás borítója |
Lu
Yao (路遥 Lù Yáo, eredeti nevén 王卫国 Wáng Wèiguó) egyik
legismertebb regénye az 1982-ben megjelent Life
(人生 Rénshēng), melyből 1984-ben film is
készült Wu Tianming rendezésében.
A Life egy feltörekvő parasztfiú
megpróbáltatásait és útkeresését elbeszélő regény. Két alapjában ellentétes és
összeférhetetlennek tűnő világ – a vidéki földműves élet és az értelmiségi lét
dilemmája.
Szinopszis
A mű
főhőse, Gao Jialin egy kis faluból, egyszerű földműves családból származik.
Szülei áldozatos munkája révén jó oktatásban részesült a közeli városban,
azonban a vizsgaeredményei nem voltak elég jók, hogy bekerüljön az egyetemre,
így hazatér és általános iskolai tanítói munkát kap. A cselekmény kezdetén
Jialint kitúrják pozíciójából, és ezzel az értelmiségi létről szőtt álmai is
porba hullni látszanak.
Ekkor
lép a színre Liu Qiaozhen, a falu vezető figurájának, Liu Libennek a lánya, aki
titokban régóta vonzódik az okos Jialinhez. A munkájában csalódott Jialin
Qiaozhen szerelmében talál vigaszt, a fiatalok vonzalma azonban további
bonyodalmakat okoz.
Jialin
nem sokkal később riporteri munkát kap a városban a falu másik vezető alakja,
Liu Liben sógora, Gao Minglou révén, aki bűntudatában ajánlja be a fiút, hiszen
éppen az ő fia került Jialin korábbi tanítói pozíciójába.
A
fiatal fiú visszakerül középiskolás éveinek környezetébe, a városba, és régi
osztálytársaival, Zhang Ke’nannal és Huang Yapinggel is újra felveszi a
kapcsolatot. A két osztálytárs házassága már szinte elintézett dolognak látszik,
azonban Jialin felbukkanásával Yapingben felelevenedik a gimnáziumi évek során
Jialinnel folytatott mély eszmecserék emléke. Yaping Jialinért szakít
Ke’nannal, Jialin pedig Qiaozhennel.
Qiaozhen
a fájdalmas szakítás után hozzámegy egy falubelihez annak ellenére, hogy
továbbra is Jialint szereti. Amíg Jialin és Yaping közös jövőjüket tervezik,
Ke’nan édesanyja fia akarata ellenére nepotizmus vádjával feljelenti Jialint,
akit ezért elbocsátanak állásából, és visszaküldenek vidékre. Jialin számára
minden remény szertefoszlott: sem igaz szerelmével, Qiaozhennel nem lehet együtt,
de az értelmiségi családból származó Yaping számára is lehetetlen, hogy kövesse
vidékre Jialint, akinek értelmiségi karrierje is derékba tört.
 |
| Gao Jialin és Liu Qiaozhen az 1984-es filmváltozatban |
Történelmi háttér
A
regény nagyjából megírásának idejében játszódik azaz az 1980-as évek első
néhány évére tehető cselekménye.
Ennek
az időszaknak legjelentősebb eseménye Kínában a reform és nyitás (改革开放 găigé kāifàng) politikájának kezdete. A
korábbi évtizedet meghatározó kulturális forradalom alatt az értelmiségieket és
a diákságot ellehetetlenítették, pl. a „fel a hegyekbe, le a falvakba” mozgalom
révén, melynek során az egyetemistákat vidékre küldték, hogy a falusiaktól
tanulják a forradalmi eszméket. Deng Xiaoping reform és nyitás programjának négy
pontja között kiemelt helyet kapott az oktatás, újranyitottak az egyetemek és
visszaállították a felvételi vizsgákat. Ezáltal ismét lehetségessé vált a tanulás
útján való felemelkedés.
Másfelől
a politikában továbbra sem történt változás, sem központi, sem pedig helyi szinten.
A nepotizmus, a kapcsolatrendszerek kiaknázása révén való pozíciószerzés, a nép
nyakán élő gazdag földesurak és a besúgás továbbra is létező jelenségek, melyek
a regényben is szerepet kapnak.
Szereplők
Gao Jialin
A
regény főhőse Gao Jialin a magát paraszti sorból értelmiségivé felküzdő
ambíciózus fiatal mintaképe. Annak ellenére, hogy földműves családból
származik, sosem kellett fizikai munkát végeznie, szülei mindig is támogatták
fiuk szellemi előmenetelét. Ezrét is érte a Gao családot sokként, mikor Jialint
elbocsátották kényelmes tanítói állásából. Jialin álmai porrá zúzását daccal
kezeli, a felszínen elfogadja a paraszti létet, egy szürke, eseménytelen jövő
képét, valójában azonban ízig-vérig értelmiségi, képtelen tökéletesen
beilleszkedni a paraszti társadalomba. A riporteri pozíció meghozza számára a
régóta szomjazott sikert, sőt, még tovább növeli ambícióit, ez az oka azonban
bukásának is. Jialin becsvágya sokszor erősebb lelkiismereténél, például a
riporteri pozíció elfogadásakor vannak ugyan kételyei az állás betöltésével
kapcsolatban (hiszen 关系 guānxi azaz kapcsolat révén jut hozzá),
de a szellemi munka csábításának engedve elaltatja lelkiismeretét.
Liu Qiaozhen és Huang Yaping
A
regény két fő nőalakja Jialin dilemmáját testesíti meg: Qiaozhen a vidéket,
ahonnan Jialin származik, a gyökereket, Yaping pedig a várost, a lehetőségeket,
a felemelkedést. Ennek megfelelően Qiaozhen csendes, türelmes szerető, aki
mindig visszavár, csakúgy, mint a szülőhaza. Yaping ezzel szemben a szellemi
élet pezsgését nyújtja. Qiaozhen az állandóság, az arany középszer, Yaping
pedig a folytonos változás, a szerencse kegye.
Öreg Deshun
Kifejezetten
érdekes az öreg Deshun alakja, aki szinte raisonneurként jelenik meg a műben.
Öreg Deshun az idősebb generációhoz tartozik, és bár saját családja nincs,
hiszen mindvégig agglegény maradt, a falubeliek körében köztiszteletnek örvend.
Deshun sokat megélt és jó rálátása van a dolgokra. Életelve a közösség
szolgálata, sokszor mintegy mediátori színben tűnik fel, csendes megfigyelő,
aki a fiatalokat segíti, és minden ügyet elsimít. Tisztánlátásával sokszor
Jialin segítségére van, de csak akkor avatkozik a fiú ügyeibe, mikor annak
élete fordulóponthoz érkezik. Deshun a vidéket képviseli, támogatja Qiaozhen és
Jialin viszonyát, mikor pedig Jialint visszaküldik a falujába, az öreg Deshun
az, aki segít Jialinnek, hogy megtalálja a maga boldogságát a falusi életben.
„I’ve loved and I’ve suffered, I’ve used these two hands to do hard labor, I’ve planted the five crops, I’ve planted trees, I’ve repaired roads… Don’t these things also create a meaningful life?”
 |
| Az 1984-es film plakátja |
A xintianyou mint a történetmesélés kiegészítője
A
xintianyou (信天游 xìntiānyóu) egy Shaanxi tartományban
népszerű balladaszerű kínai népdal típus. Habár elsőre pusztán a cselekményt
megszakító, a szöveget színesítő elemeknek tűnnek, Lu Yao regényében fontos
szerepet játszanak, vissza-visszatérő szimbólimként jelennek meg a xintianyou dalbetétek.
Ezeknek a monológszerű, szubjektív nézőpontból szóló dalocskáknak a szituációt
összegző illetve az eseményeket előrevetítő szerepük van.
Az
első xintianyou-t Qiaozhen énekli, még mielőtt nyíltan bevallaná érzelmeit
Jialinnek:
„Upstream a goose and downstream a gander
Lovely pair, she gazes bright-eyed at her brother”
A
következőt az öreg Deshun énekli a fiataloknak, mikor saját élettörténetét
meséli el nekik. Öreg Deshun a fiatal Jialinban magát látja, sorsuk pedig
valóban több ponton hasonlít. Deshun jó munkás volt, ezért idővel komolyabb
feladatokkal is megbízták a falun kívül. Egy ilyen feladat végzése során megismerkedett
egy lánnyal, akivel szeretők lettek, azonban Deshunnak haza kellett térnie. Csak
jóval később tudta meg, hogy a lány időközben feleségül ment máshoz. Az alábbi
dalokat szeretője énekelte Deshunnak, de akár Qiaozhen szájából is
elhangozhattak volna. Ezek a xintianyou-k a fiatalok szerelméről szólnak,
Jialin ambícióiról és elvágyódásáról, Yapingról, aki miatt megfeledkezik
Qiaozhenről, a rossz útról és a barátokról, melyek a bukását okozzák.
„The mule walks in the lead oh with three, three lamps
He wears that bell of copper oh with a wa-wa sound
If you are my brother oh then wave, wave your hand
If you are not my beloved oh then go, oh go on your way.”
„When you walk through the Western Pass, Elder Brother,
It’s hard for Little Sister to remain;
Her hand in your hand, With you until the main gate.
When you walk through the Western Pass, Elder Brother,
Little Sister will see you on your way;
Her heartfelt words of comfort,
Elder Brother you must weigh.
When you walk, you must take the highways,
You mustn’t take the lanes;
Men and horses crowd the highways,
Thieves and bandits own the lanes.
When go by ship, you must sit astern,
You mustn’t sit at the prow;
There the waves crash and winds blow,
I’m afraid you’ll fall into the river.
When the sun sets, settle down for a rest,
When the day breaks, get on the road again;
On your own in the cold wind and rain,
Everything depends on your brain.
When you walk through the Western Pass, Elder Brother,
You mustn’t make any friends;
Fro if you make too many friends,
You might forget me.
Whn you have money, they are your friends,
When you don’t, all they do is glare;
How can they compete with me?
Who will be with you till the end.”
Az
utolsó xintianyou-t a falubeli gyerekek éneklik korábbi tanítójuk, Jialin
hazatérésekor. Ez a dalocska szintén a helyzetet összegzi, és mintegy kimondja
a közösség véleményét Jialin viselkedéséről.
„Older Brother, what a hack
Sold his conscience, then came back.”
Irodalmi áthallások, a háromosztatú világ és Kína jövője
„He looked a little like the illustrations of Pavel Korchagin from the novel How the Steel Was Tempered, or Julien Sorel from the film The Red and the Black.”
 |
| Julien Sorel a Vörös és fekete 1976-os szovjet filmfeldolgozásból |
Vörös és fekete
A Life-ra akár azt is mondhatnánk, hogy a
kínai Vörös és fekete. Jialin külső
leírásánál az elbeszélő említi, hogy a fiú a Vörös és fekete Julien Soreljére hasonlít.
A
párhuzam azonban nem merül ki a külső hasonlóságban. Stendhal regényének
hőséhez hasonlóan Jialin is ambiciózus fiatal, aki a társadalmi ranglétra
megmászására törekszik, melynek érdekében kész mindent feláldozni. Jialin még
Qiaozhent is elveti magától egy szellemileg kielégítőbb és szakmai sikerekkel
kecsegtető élet reményében.
Julien
Sorel és Gao Jialin közös jegye továbbá, hogy könnyen sikert aratnak a nőknél.
A Mme Renalt elhagyó, majd a magasabb társadalmi osztályhoz tartozó
Mathilde-dal viszonyt kezdő Julien Sorelhez hasonlóan hagyja el Jialin
Qiaozhent, majd kezd viszonyt Yapinggel. A két regény nőalakjai is párhuzamba
állíthatók. A főhőst az először megismert, egyszerű nőhöz köti igaz érzelem,
melyet elhomályosít a városi tartózkodás és az új szerelem élménye. Valódi
érzelmeikre azonban túl későn ébrednek rá, Julien Sorel csak börtönbe kerülése
után, Jialin pedig csak akkor, mikor Qiaozhen már házas. A másik nő a városhoz
kötődik, egy másik, magasabb társadalmi osztályhoz. Ennek Mathilde és Yaping is
tudatában van, és nem hajlandóak áldozatot hozni a kapcsolat érdekében, Yaping
inkább lemondott Jialinről, mint hogy kövesse falura. A két mű férfi főhősei
végül egyaránt elbuknak, Julien Sorelt kivégzik, Jialinnak vissza kell térnie a
faluba, ami szimbolikusan vet véget értelmiségi törekvéseinek.
Azonban
Lu Yao regényének végkicsengése pozitív, Deshun útmutatása alapján sejthető,
hogy Jialin idővel belenyugszik sorsába.
 |
| Pavel Korcsagin Az acélt megedzik egy illusztrációján |
Az acélt megedzik
Nyikolaj
Osztrovszkij szocialista realista regénye igen nagy hatást gyakorolt az új Kína
megalapításától egészen mostanáig. A regény egyik központi témája a szocialista
építés, és ez a konkrét és szimbolikus építés egyben a mű legjellemzőbb olvasata
a kínai közönség körében is.
A
regény főhőse Pavel Korcsagin a szocialista realizmus egyik legismertebb
irodalmi figurája. Tettrekész, bátor, feddhetetlen jellemű fiatal, aki minden
körülmények között elveihez hűen megállja helyét. Pavel Korcsagin a forradalmi
ifjúságnak példát állítani hivatott, - szinte már túlságosan is – tökéletes alak.
Gao
Jialin tenni akarásban nem, viszont erkölcsi karakterben elmarad Pavel
Korcsagintól. Illetve Jialin esetében egyfajta egocentrizmusról beszélhetünk.
Míg Pavel gyakran mások ügyéért ragadott fegyvert vagy éppen fogságban lévő barátja
kiszabadításán munkálkodott, addig Jialin szemei előtt mindvégig saját céljai
lebegtek csak, saját érvényesülése és karrierje, és bár nehezen ugyan, de több esetben
hozott olyan döntést, mely csak önös érdekeit szolgálta.
A háromosztatú világ és Kína útja
Érdekes
a három fiktív karakter összevetése: mindhármuk fő jellemzője a tettvágy, egy
magasabb cél érdekében való munkálkodás.
A
három karakter a 20. század második felének háromosztatú világát is
megjeleníti, Mao 1974-ben megfogalmazott „három világ elméletét” (三个世界的理论 sān gè shìjiè de lĭlùn) is tükrözi. Eszerint
az első két csoportot a két nagyhatalom az Amerikai Egyesült Államok azaz a Nyugat,
a kapitalista értékrend és a Szovjetunió, azaz a kommunista világ, a
szocialista értékrend, valamint ezek szövetségesei képezik. A harmadik világ az
el nem kötelezett országok csoportja, melyeknek vezetője Kína.
A karrierista
típus nyugati megtestesítője Julien Sorel, ezzel szemben áll a szocialista
ideál, Pavel Korcsagin, Gao Jialin pedig valahol középen helyezkedik el.
Kínának a két nagyhatalomhoz, a két különböző értékrendhez való hozzáállása
jelenik meg Jialinnek a két másik irodalmi alakhoz való viszonyában. Jialin az
érzelemmentes, haszonelvű Julien Sorel felett erkölcsi győzelmet arat, hiszen
Jialin végül képes visszailleszkedni a világba, számára a bukás után új élet
kezdődik. Viszont a szovjet ideál, Pavel Korcsagin útja sem járható Jialin számára,
első kísérleteiben elbukik, mert nem a köz érdekében dolgozik. A falura való
visszatérés az önös érdekek elvetése, a közösség előnyben részesítése mellett
azt is jelképezi, hogy a kínai szocializmus alapja – a szovjet mintától
eltérően – a parasztság.
Összefoglalva
Kína számára járhatatlan út a nyugati kapitalizmus, és a szovjet út sem
tökéletes, azaz egy kínai sajátosságokkal bíró szocializmusban rejlik a jövő. Ezzel a hasonlattal a regény átlépi a bildungsroman kereteit, és az egyén útkeresését egy egész ország útkeresésévé teszi.
 |
| A szerző, Lu Yao |
祹络岚