A Kelet számos utazót, tudóst és művészt megihletett, a Nyugat és a Kelet ötvözéséből pedig egészen egyedi művek születtek.
Az alábbiakban három nyugati alkotó keleti témájú munkásságát mutatjuk be, illetve ennek kulturális és művészeti hátterét.
 |
| Bertha Lum: Procession, kép forrása |
Chinoiserie és japonisme
A chinoiserie egy nyugati stílusirányzat az ipar-, építő- és képzőművészet területén, amely először a 17–18. században jelent meg. A chinoiserie elsődleges ihletforrása a Távol-Kelet művészete. Nevét ugyan Kínáról (fr. Chine) kapta, de fontos kiemelni, hogy Kelet-Ázsia térségének számos kultúrája gyakorolt rá hatást, pl. a japán, a koreai stb.
 |
| Elizabeth Keith: Forbidden City Gate, Peking, kép forrása |
A 17–18. században egyre nagyobb mennyiségben érkeztek ázsiai áruk Európába, az európai szem számára szokatlan stílus pedig egyfajta egzotikus jelleget kapott, így egyes elemek és technikák átkerültek az európai művészetbe is, akár utánzásról, akár kreatív interpretációról van szó – akár iparművészeti tárgyakról, a belső- és kertépítészet alkotásairól, akár képzőművészeti alkotásokról van szó.
 |
| Bertha Lum: Chinese Temple Garden, kép forrása |
A chinoiserie első hulláma a 17–18. századra tehető. A keleti elemeket ekkor főleg az iparművészet és az építészet használta fel. A 18. századi rokokó díszítőelemeiben is megjelennek a keleti motívumok, illetve festmények témájaként is szolgálnak keleti alakok és tájak.
A 19. század elején a romantikus elvágyódás, az egzotikum iránti fogékonyság miatt ismét divatba jönnek a keleti elemek. Ekkor elsősorban a közel-keleti kultúrák kerülnek középpontba. Illetve ekkor kezdenek az európai köztudatban elválni az egyes kultúrák, ezelőtt csak mint „keleti” művészetek, motívumok voltak jelen, innentől nagyobb szerepet kap, hogy pontosan melyik kultúráról van szó.
 |
| Edmund Dulac: The Nightingale, kép forrása |
A 19. század végén ismét a Távol-Kelet, azon belül kifejezetten a japán kultúra válik hangsúlyossá a Japánnal való kereskedelem megindulásával. A japán művészet hatása számos nyugati alkotó művein feltűnik. A chinoiserie mintájára válik felkapottá a japonizmus.
Az 1853-ban meginduló japán kereskedelem révén számos japán ipar- és képzőművészeti termék került Nyugatra: legyezők, lakktárgyak, nyomatok, textilek stb. Ezek az alkotások a nyugati művészekre is hatást gyakoroltak, többek között például az impresszionisták és posztimpresszionisták művein is találkozhatunk japán elemekkel.
 |
| Elizabeth Keith: Lama Temple, Peking, kép forrása |
Keleti hatás – technika és vizuális elemek
Az alábbiakban három alkotó műveit ragadtuk ki a keleti témában, keleti motívumokkal alkotó művészek közül. Közös bennük, hogy nyugati alkotókról van szó, akik tisztelettel és művészi érdeklődéssel közelítettek a keleti művészetekhez. Céljuk nem a puszta másolás volt, sem pedig az adott kultúra művészeinek körébe való illeszkedés. Műveiken a keleti és a nyugati egyedi ötvözete látható, amely saját ízlésük, jellegzetes stílusuk és alkotói érdeklődésük, nyitottságuk terméke.
 |
| Elizabeth Keith: Night Scene in Peking, kép forrása |
Általánosságban elmondható, hogy mind a technikai megoldásokban, mind pedig a vizuális elemekben észrevehetők a keleti hatás nyomai.
A technikai megoldások közül a legszembetűnőbb az ukiyo-e stílus hatása. Több alkotás készült az ukiyo-e fametszetek technikájával, illetve az ezekre jellemző stílusban is.
 |
| Elizabeth Keith: East Gate, Pyeng Yang, Korea, kép forrása |
Egy másik, a keleti művészetre jellemző megoldás, amely felfedezhető egyes alkotásokon a háttér üresen hagyása, mint a kínai tusfestészetben (空白 kōngbái) vagy egyszerű színátmenettel történő kitöltése, mint a japán metszeteken. Ezáltal az ábrázolt alakokra, tárgyakra nagyobb hangsúly kerül.
A lenti művészek alkotásain a vizuális elemek szinte kizárólag jellegzetesen keleti emberalakok, használati tárgyak, szobabelsők, utcaképek.
 |
| Bertha Lum: The Spinner, kép forrása |
Mégis van valami nyugatias ezekben az alkotásokban. Talán a kiragadott jelenetben vagy a kompozícióban ragadható meg ez a legjobban, ezek alapján kezd gyanakodni a néző, hogy nem keleti alkotásokról van szó.
Bertha Lum
Bertha Lum 1869-ben született Bertha Boynton Bull néven Iowában. Szülei művészetkedvelők voltak, talán tőlük ragadt át a művészet szeretete lányukra, aki 1895-től a Chicagói Művészeti Inézetben tanult. Művészeti tanulmányai során több technikát is elsajátított, foglalkozott többek között illusztrációval és ólomüveg készítéssel is.
 |
| Bertha Lum: Sisters, kép forrása |
Már tanulmányai elkezdett érdeklődni a japán kultúra és a japán fametszetek iránt. 1903-ban férjhez ment, majd férjével hét hétre Japánba utaztak nászútra. Itt vette meg a fametszetek készítéséhez eszközeit, amelyekkel el is kezdett kísérletezni hazatérése után.
1907-ben visszatért Japánba, ahol neves japán művészek mellett tanult. 1911-ben ismét ellátogatott a szigetországba, ahol immár kiállításon is bemutatták néhány művét. Később Chicagóban és New Yorkban is rendezett saját kiállítást.
 |
| Bertha Lum: A Rainy Twilight, kép forrása |
1922-ben jelent meg saját könyve, amelyet japán népmesék és legendák mitikus alakjairól írt és saját kezűleg illusztrált.
Ugyanebben az évben Kínába is ellátogatott, két lányával együtt két évet töltött ott, főleg Pekingben tartózkodott. Válása után 1927-ben ismét Pekingbe költözött, az 1930-as években Kína és az Egyesült Államok nyugati partja között ingázott. A háború kitörésekor visszatért hazájába, a háború után azonban ismét Pekingbe ment, majd élete végén Olaszországba költözött egyik lányához.
 |
| Bertha Lum: Chinese Dancer, kép forrása |
Bertha Lum alkotásai több különböző téma körül forognak. Számos alkotása kapcsolódik mitikus lényekhez és jelenetekhez, több portrét és utca- és tájképet is készített, illetve néhány csendélet is sorolható munkái közé.
 |
| Bertha Lum: Chufu, Birthplace of Confucius, kép forrása |
Edmund Dulac
Edmund Dulac a franciaországi Toulouse-ban született 1882-ben. Először jogot hallgatott, később azonban mégis a művészet mellett kötelezte el magát.
1904-ben Londonba költözött, itt kezdődött illusztrátori karrierje. Készített illusztrációkat többek között a Jane Eyre-hez, az Ezeregy éjszaka meséihez, Andersen-mesékhez, valamint William Shakespeare és Edgar Allan Poe műveihez is.
1912-ben felvette a brit állampolgárságot, az első világháború alatt pedig több hazafias ügyet is támogatott alkotásain keresztül.
A háború után egyre inkább a karikatúra felé fordult, mivel csökkent a kereslet az illusztrált könyvek iránt, azonban erről a tevékenységéről sem mondott le véglegesen, továbbra is készített illusztrációkat.
 |
| Edmund Dulac: The King of China and Badoura, kép forrása |
Választott hazája kritikusainak elismerését elsőként az Ezeregy éjszaka meséinek illusztrációja hozta meg számára. Ugyanakkor Dulac nem csak a Közel-Kelet hangulatát jelenítette meg alkotásain, nagy hatással volt rá a japonizmus is. Stílusának fejlődésével egyre jellemzőbb a keleti motívumok használata, illetve ezek differenciálódása. Korai keleti témájú művein még nem válik el élesen, hogy melyik ázsiai kultúrához tartoznak, valami összkeletiség jellemző rájuk, később azonban már egyre inkább kifinomodik a keleti motívumok alkalmazása.
A Princess Badoura illusztrációin már egyértelműen kínai módon ábrázolja a kínai uralkodót, élesen elválik a történet arab környezetétől.
 |
| Edmund Dulac: The Nightingale, kép forrása |
A császár csalogányát illusztrációival Ming-/Qing-kori környezetbe helyezi, a gazdag illusztrációk részletessége és korhűsége kiemelkedő. Mind a hátterek és tájak motívumai, mind a használati és dísztárgyak, mind pedig az emberalakok ruhái megfelelnek a kornak. Ugyanakkor nemcsak a hétköznapi környezetben játszódó történetekhez passzoló rajzokat készített, mitológiai-mesés témájához illően illusztrálta a The Story of The Bird Feng történetét.
 |
| Edmund Dulac: The Nightingale, kép forrása |
Az Urashima Taro illusztráció pedig félreérthetetlenül japán stílusban készültek. Ez olyan apró részeletkben is pontosan megjelenik, mint a szereplők ruháinak szabása, a textil mintája, illetve a frizurák.
 |
| Edmund Dulac: Urashima Taro, kép forrása |
Elizabeth Keith
A skót származású Elizabeth Keith 1887-ben született. Első alkalommal 1905-ben járt Japánban, amikor testvérét és annak férjét, a tokiói The New East c. lap kiadójának tulajdonosát, J.W. Robertson-Scottot látogatta meg. A látogatásból pedig kilencéves ott-tartózkodás lett.
Keith látóköre azonban nem korlátozódott Japánra, Kelet-Ázsia több országát is meglátogatta. Járt Kínában, Koreában és a Fülöp-szigeteken is.
 |
| Elizabeth Keith: Hong Kong Harbour, kép forrása |
Első komolyabb kiállítását koreai akvarelljeiből rendezte, a mely felkeltette egy metszetnyomtatással foglalkozó műért, Watanabe Shozaburo figyelmét. Ő bíztatta Keith-t, hogy foglalkozzon metszetekkel is. Keith elkezdte tanulmányozni a japán fametszetkészítést, fő inspirációi Ando Hiroshige és Katsushiga Hokusai voltak. Az így készült metszetek nyomatai eljutottak New Yorkba és Londonba is, ahol nagy sikert arattak.
 |
| Elizabeth Keith: Forbidden City Wall, Peking, kép forrása |
Keith 1924-ben egy időre visszatért hazájába, ahol a Királyi Művészeti Akadémia állította ki egy akvarelljét. 1928-ban Eastern Windows címen kiadta ázsiai utazásai illusztrált leírását.
Később még többször visszatért Japánba, illetve több kiállítást is rendezett műveiből, például Amerikában és Angliában is. Egyik kiállítását a királynő is megtekintette, valamint több nyomatot is vásárolt tőle.
 |
| Elizabeth Keith: Embroidering, Korea, kép forrása |
Keith alkotásainak jellemző témái közé tartoznak az utcaképek. Ezek szemléletesen ábrázolják Kína és Japán városait, nevezetes épületeit, illetve jól tükrözik a forgalmas utcák nyüzsgését, a templomok csendes nyugalmát és a mindennapi élet jellegzetességeit.
 |
| Elizabeth Keith: Pewter Shop, Soochow, kép forrása |
Koreai képei főleg emberalakokat ábrázolnak hétköznapi jeleneteken, kissé portrészerűen. Több alkotásán is visszaköszön a portrészerű megjelenítés, kínai alakokról is több ilyen művet alkotott.
Orientalizmus
A nyugati gyarmattartó birodalmak keleti terjeszkedésével és a keleti kultúra nyugati terjedésével párhuzamosan indult meg a Kelet kutatása is. A 18–19. században vette kezdetét az orientalizmus, amely a keleti kultúrákkal (történelemmel, nyelvvel, irodalommal, művészetekkel, vallásokkal és filozófiákkal stb.) foglalkozó tudományos tevékenységek gyűjtőneve volt.
 |
| Elizabeth Keith: Tea House, Native City, Shanghai, kép forrása |
Az orientalizmus kifejezés ugyanakkor lényegesen megváltozott jelentéssel bír. Fontos elkülöníteni a keletkutatás értelemben használt orientalisztikát és az orientalizmust. Utóbbi Edward Said 1978-ban megjelent azonos című könyve nyomán egészen más jelentést nyert.
 |
| Bertha Lum: Fuji Mountain and Sailboat, kép forrása |
A szerző művében kifejti, hogy az orientalizmus nem más, mint a Nyugat Keletről alkotott képe – ez a kép pedig a gyarmatosító hozzáállást tükrözi, azaz a keleti kultúrákat fejletlennek, alsóbbrendűnek és alávetettnek állítja be, hogy ezáltal igazolja saját elnyomó gyarmatosító tevékenységét.
A Kelet megjelenítése és az orientalizmus a képzőművészetben is megjelenik, egyes esetekben kifejezetten politikai céllal készült alkotásokon, máskor csupán művészi ihlet forrását képezi a Kelet. Illetve abban is eltérnek a keleti motívumokat felhasználó alkotások, hogy csak esztétikai célt szolgál a keleti elem, vagy tartalmaz-e valamilyen mögöttes jelentést, és ha igen, akkor milyen mögöttes tartalomról van szó. A keleti témát, keleti elemeket megjelenítő műveknél mindig felvetődik a kérdés, hogy milyen háttérrel, ismeretekkel és szándékkal készül az alkotás.
 |
| Edmund Dulac: The Nightingale, kép forrása |
Felhasznált források:
Lebedev, D. 2019. Edmund Dulac's Book Graphics and the Problem of Orientalism in British Illustration of Edwardian Era and the Second Decade of XXth Century.
Said, E. 1978. Orientalism.
https://www.metmuseum.org/toah/hd/euor/hd_euor.htm
https://www.metmuseum.org/toah/hd/jpon/hd_jpon.htm
https://art.famsf.org/bertha-lum
https://www.gutenberg.org/ebooks/author/7657
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése