1982. Shanghai. Zebra nemrég tért vissza a középnyugat-kínai Elefántmező munkatáborból. Kölcsönmunkásként dolgozik, ideiglenes tartózkodási engedéllyel hajdani szülővárosa egy elektronikai gyárában.
Zebra az elveszett generációhoz tartozik, azon fiatalok egyike, akiket a városokból vidéki mezőgazdasági munkára küldtek, hogy forradalmat tanuljanak. A kemény fizikai munka, a városban ugyan jobbak a kilátásai, de oktatás és tartózkodási engedély nélkül nincs jövője. Egészen addig, amíg váratlan lehetőséget kap – gyári főnöke angoltanfolyamra küldi, ami új munkalehetőséget, talán egy állandó tartózkodási engedélyt is jelenthet, sőt a fájó múlttól való szabadulást is meghozhatja. Egyvalamire azonban nem számított Zebra: Katherine-re, az Amerikából érkezett angoltanárnőre.
 |
| Katherine, kép forrása |
Anchee Min
Az írónő életútja éppoly kalandos, mint regényének cselekménye. Ez az egybeesés nem is egészen véletlen, hiszen a Katherine cselekményének számos mozzanata önéletrajzi ihletésű.
Az írónő – kínai nevén 闵安琪 (Mǐn Ānqí) – 1957-ben született Shanghaiban. Szülei mindketten tanárok voltak, akiket burzsoá szimpatizánsként gyári munkára fogtak. A tizenhét éves Anqit pedig vidéki munkatáborba küldték. A munkatábor tizennyolc órás munkanapjai rendkívül nagy fizikai megterhelést jelentettek, ami komoly gerincsérüléshez is vezetett.
Két év munkatábor után a Shanghai Film Studios tehetségkutatói fedezték fel Mint mint ideális színészt forradalmi proletár szerepekre. Egy Jiang Qing ihlette filmben főszerepet is kapott, azonban Mao halála, és feleségének politikai bukása miatt a film készítése félbeszakadt.
 |
| Becoming Madame Mao, kép forrása |
Önéletrajzi írásaiban, a Vörös Azáleában (eredeti címén Red Azalea) és a The Cooked Seed: A Memoir c. műveiben Min leírja fiatalkorát és Amerikába érkezésének történetét.
Min színész ismerőse Joan Chen (陈冲 Chén Chōng) példájára döntött úgy, hogy Amerikába megy. Az emigrálás folyamatában szintén segítette Chen, illetve egy szingapúri rokon is a segítségére volt.
A vízum megszerzése után az első akadályt az angol nyelvtudás jelentette. A vízumigénylés során Min úgy nyilatkozott, hogy tud angolul, azonban Amerikába érkezése után kiderültek nyelvi hiányosságai, emiatt először kis híján deportálták, majd hat hónapnyi haladékot kapott a nyelv elsajátítására. A nyelvtanfolyamra járás mellett pénzszűkében minden munkát elvállalt: éttermi felszolgálás, textilipari munkák stb.
 |
| Red Azalea, kép forrása |
Magánélete is megpróbáltatások sorozata volt az Amerikába érkezést követő időszakban. egyik partnere megerőszakolta és fizikailag bántalmazta. Később egy kínai művésszel kötött házasságot, tőle született gyermeke, Lauryann. A házasság azonban válással végződött.
Válása után azonban kedvező fordulatot vett élete. Los Angelesbe költözött, itt indult irodalmi karrierje, és második férjében is ideális partnerre és gyermeke számára ideális apára talált. Új életében az irodalom mellett lánya, Lauryann felnevelése került fókuszba.
Min irodalmi munkássága önéletrajzi és történelmi ihletésű. Műveinek középpontjában kínai és külföldi női sorsok és erős nőalakok állnak, például Mao Zedong felesége, Jiang Qing (Becoming Madame Mao), Cixi (Empress Orchid; The Last Empress), illetve Pearl S. Buck (Pearl of China).
 |
| Anchee Min, kép forrása |
A Katherine történelmi-kulturális háttere
A regény cselekménye 1982-ben játszódik. Kína számára ez a világ felé nyitás és a gazdasági reformok időszaka. Az 1980-as évek a korábbi politikai és gazdasági helyzethez képest óriási változást jelentettek. Az új politika éles ellentétben állt az 1960-as és 1970-es légkörével. A Katherine is ezt a rövid átmeneti időszakot ábrázolja, a gyors és minden területre kiterjedő változásokat, és az egyszerű emberek alkalmazkodását a hirtelen megváltozott helyzethez.
 |
| Plakát a kulturális forradalom idejéről, kép forrása |
Történelmi előzmények
A Katherine főhőse, Zebra a regény írójához hasonlóan első kézből tapasztalta a kulturális forradalmat.
Az 1966-ban kezdődött kulturális forradalom célja a forradalom ellenségeinek kiirtása és a régi értékek elleni általános lázadás volt. A kulturális forradalom továbbá Mao Zedong kísérlete volt, hogy a nagy ugrás kudarca után hatalmát ismét megerősítse.
A mozgalom elsősorban a fiatalokat szólította meg, hogy lépjenek fel a társadalomba beszivárgott burzsoá elemekkel szemben, és „bombázzák a főhadiszállásokat”. A felhívásra a fiatalok megmozdultak és vörösgárdista csapatokat alakítottak. A gárdisták az általános rombolás és a hatalmi pozícióban lévők megszégyenítésére rendezett bírálati gyűlések szervezése mellett a „négy régi” (régi gondolkodás, régi kultúra, régi hagyományok, régi szokások) ellen lázadtak.
 |
| Fel a hegyekbe, le vidékre, kép forrása |
A további rombolás megelőzésére a fiatalokat a fel a hegyekre, le vidékre (上山下乡 shàngshān xiàxiāng) program keretében vidékre küldték. 1968-tól mintegy egy évtizeden át tartott a program, amely során körülbelül 10 millió fiatal dolgozott vidéken. A kulturális forradalom alatt az iskolák és egyetemek is bezártak, így a fiatalok semmilyen oktatáshoz nem juthattak, ez pedig a jövőbeli kilátásaikat is nagyban korlátozta.
„1980-ban hivatalosan is véget ért a Nagy Kulturális Forradalom. Mint milliónyi sorstársam, én is egy „egykori forradalmár” lettem. Mao Elnök azt hirdette magáról, hogy a nép szolgája, de császár volt. Huszonhét évig játszott a tudatunkkal. Agyunk ötezer éves feudális szójaszószba mártott maoista disznóhús volt. A zavaros lötty nemzedékek bűzös, rothadt gondolkodásmódjáért okolható. A gondolatok baktériumként szaporodtak.”
Változások az 1980-as évek elején
Mao Zedong 1976-os halálával változások kezdődtek a kínai politikai és gazdasági életben, illetve kulturális téren is. A Deng Xiaoping meghirdette reform és nyitás politikája (改革开放 gǎigé kāifàng) 1979-ben vette kezdetét. A reform és nyitás rengeteg változást hozott Kína számára. Az új politika bevezette a „szocializmus kínai sajátosságokkal” (中国特色社会主义 Zhōngguó tèsè shèhuìzhǔyì) terminusát, amely a gyakorlatban a tervgazdálkodásról a szocialista piacgazdaság (社会主义市场经济 shèhuìzhǔyì shìchǎngjīngjì) felé fordulást jelentette.
 |
| Muszáj kitartanunk a szocialista út mellett, kép forrása |
Az új politika eszköze az ún. négy modernizáció (四个现代化 sìge xiàndàihuà) volt. A négy modernizálandó területként a mezőgazdaságot, az ipart, a honvédelmet, illetve a tudomány és technológia területét jelölték ki.
Társadalmi-kulturális téren az új politika elsődleges célja a mérsékelten jómódú társadalom (小康 xiǎokāng) széles körű elérése és a külföld felé való nyitás volt.
Kelet és Nyugat találkozása
A regény egyik főhőse, Zebra a Nyugat felé nyitó Kínához illő páratlan lehetőséget kap: munka mellett angoltanfolyamra járhat. Az angolórák, de különösen a tanár, Katherine személye kibillenti Zebrát korábbi helyzetéből. A tanfolyam révén a fiatal nő élete is gyors és gyökeres változáson megy keresztül, akárcsak a 80-as évek Kínája.
Zebra
A kulturális forradalom alatt felnőtt Zebrát a múlt terhe nyomasztja, jelene sivár, jövője pedig kilátástalan. Körülötte átalakulóban van Kína, de a nő mély rezignáltságában már semmit nem vár az élettől.
„Általában késő éjszakáig kimaradtam. A jövő elkeserített. Egy elveszett generáció tagja voltam: a múlt koravénné tett, ahhoz viszont még fiatal voltam, hogy fatalista legyek.”
Zebra tehetetlenül vergődik át az életen. Munkatábori múltja nem csupán az „egykori forradalmár” bélyegét ragasztja rá, hanem sötét titkot is őriz. A táborban az egyik helyi vezető megerőszakolta, majd mikor teherbe esett, elvetette vele a magzatot. Zebra csak a hallgatásért cserébe térhetett vissza a városba.
Ugyanakkor a Shanghaiba való visszatérés sem oldja meg problémáit, csupán kölcsönmunkás, bármikor dönthetnek úgy, hogy visszaküldik vidékre. Emellett magánélete sem alakul kedvezően. Húszas évei végén járva már erős a családi nyomás, hogy találjon magának férjet – nemcsak a szülők részéről, de bátyja részéről is, aki saját lakást nem engedhet meg magának, így kénytelen feleségével a szülői lakásba költözni.
Zebra számára az egyetlen kiugrási lehetőség a nyelvtanfolyam, amelybe erejét megfeszítve veti bele magát.
 |
| Kép forrása |
Katherine
Az angoltanárnő, Katherine szöges ellentétben áll Zebrával. Katherine tapasztalt, határozott és intelligens nő, mégis van benne valami naivitás. Kínát és a kínai nők helyzetét tanulmányozza, ugyanakkor sok esetben mintha vak lenne az őt körülvevő, a háttérben meghúzódó folyamatokra. Viselkedésében sem alkalmazkodik a kínai normákhoz, hanem a saját nyugati észjárását követi.
Az angoltanfolyam résztvevői számára Katherine az ismeretlent testesíti meg. Jelenléte mindegyikükre másként hat, egy azonban közös a diákokban: mindnyájuknak szembe kell nézniük önmagukkal, múltjukkal és környezetükkel. Katherine mintegy katalizátorként jelenik meg, a nagyobb politikai-társadalmi változások hatására jelenik meg, és azokat a regény mikrovilágában is felerősíti, úgy hogy közben nincs is tudatában, mekkora hatással van környezetére.
 |
| Az amerikai imperializmusnak vesznie kell, kép forrása |
Összetorlódó történelem
A regény sajátos eszközzel ábrázolja a 80-as évek eleji Kínán átsöprő óriási változásokat: a történelem szinte összetorlódik, a különböző történelemi korok és hagyatékuk vagy ígéretük egyszerre van jelen.
A nyelviskola császárkorból fennmaradt palotaépülete éles ellentétben áll jelenlegi rendeltetésével. Katherine egyik legjobb diákja, Oroszlán büszke proletár származása ellenére antik műtárgyakat gyűjt. A diákok munkászubbonyban járnak, de nyugati gombafrizurát viselnek, a Beatlesszel ismerkednek, közben pedig antik filozófusokról beszélgetnek, a kommunista jelszavak még élénken élnek emlékeikben, de ugyanannyira tisztán emlékeznek a Song-kori Li Qingzhao verseire is.
A múlt és a jelen között mintha törés lenne, és mégis összemosódik a kettő. Az ideológiai nevelés után a kulturális forradalom, majd a munkatábor kiábrándította a gyermeki lelkesedéssel egy ideál után vágyódó fiatalokat.
„Persze borzasztó volt, amit a kommunizmus tett az életünkkel, de máig nem tudunk Maótól szabadulni. Egy mítosz kísért. Csak egy igazságot ismertünk, az ő teremtményei voltunk.”
A múlt és a jelen zűrzvarára csak egyetlen megoldást létezett: a jövőbe nézni.
„Lemondtunk az érzelmekről, hogy békét kössünk a hagyományokkal. Ki tudtuk, mondani, hogy a Kulturális Forradalom nem létezett. Hogy nem gondoltuk komolyan, amikor azt kántáltuk: „Éljen Mao!” Mondhattuk, hogy fiatalok voltunk, szinte még gyerekek, nem is emlékszünk semmire. A politikát követtük, és csak a jövőbe néztünk.”
 |
| Múltunk, jelenünk, jövőnk, kép forrása |
A jelen zűravarába egyre inkább belebonyolódó Zebra, Katherine és a többi diák együtt kilép a bürokratikus elveiben és módszereiben még mindig változatlan kínai valóságból. A hatalom visszahúz egyeseket, másokat azonban képtelen megtörni, de ehhez az kell, hogy végleg lemondjanak eredeti terveikről. A regény cselekménye keserédesen zárul: egy jobb jövő vár a kitartóakra, azonban csak Kínán kívül – a rendszerben nincs helye azoknak, akik nem állnak mögé.
Felhasznált források:
https://www.latimes.com/books/la-xpm-2013-may-09-la-ca-jc-anchee-min-20130512-story.html
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése