A hosszú, hideg tél után előbújik a nap, megjelennek az első rügyek és bimbók, zöldül a természet. A hosszabbodó nappalok, a melegedő idő, a természet változása a nyugati és keleti költőket egyaránt megihleti.
 |
| Kép forrása |
Az európai költészetben a tavaszhoz leginkább pozitív jelentéstartalmú fogalmakat szoktunk társítani. Az európai költők a tavasszal a kezdetet vagy újjászületést, feléledést, az ifjúságot, az életerőt, a vidámságot szokták jelképezni. A tavasz gyakran kötődik a bimbózó érzelmekhez, a szerelemhez is.
A kínai költészet szintén szívesen él a tavasz motívumával, rengeteg versben találkozhatunk a tavasz említésével vagy képi leírásával. Ugyanakkor a kínai költészetben a tavasz szimbolikus jelentése nem feltétlenül felel meg az európai költészetben szereplő tavaszhoz gyakran társított képzeteknek.
A következőkben a kínai versekben megjelenő tavasz néhány jelentését mutatjuk be klasszikus versekkel példázva.
Vidámság, új kezdetek
杜甫：闻官军收河南河北
剑外忽传收蓟北，初闻涕泪满衣裳。
却看妻子愁何在，漫卷诗书喜欲狂。
白日放歌须纵酒，青春作伴好还乡。
即从巴峡穿巫峡，便下襄阳向洛阳。
Du Fu: A Sárga folyam mindkét partját visszahódította a hadsereg
Hír veri fel a várat: megint miénk lett észak
s hirtelen könnyem zúdul katona-kabátomra:
asszonyom merre járhat? gyermekeim hol vannak?
megyek, sok könyvet, verset sebtében csomagolva
és nagyokat kortyolva és harsányan dalolva,
tavaszi zöldben, fényben indulok otthonomba,
egyik hegyet elhagyva, másikat megkerülve,
el délről, fel északra, szeretett városomba.
Weöres Sándor fordítása
A tavasz gyakran kötődik az új kezdetekhez: a hosszú hideg tél végével egy szebb, kellemesebb időszak kezdődik, és megújul a természet is.
Ehhez a pozitív képhez köti a tavaszt versében Du Fu is. A hosszú háború győzelemmel zárul, és ami a kemény harcok végénél is jobban lelkesíti a lírai ént, az a katonai szolgálat vége, a hazatérés, és a tudat, hogy újra láthatja szeretteit.
A hazavezető út hosszú ugyan, de gyorsan telik, mert szeretett tájra, szeretett családjához térhet vissza. A hazaút vidámságát tükrözi természet is a ragyogó tavaszi napfénnyel és a zöldellő tájjal.
 |
| Kép forrása |
Örömünnep, bódulat, carpe diem
李白：月下独酌其三
三月咸阳城，千花昼如锦。
谁能春独愁，对此径须饮。
穷通与修短，造化夙所禀。
一樽齐死生，万事固难审。
醉後失天地，兀然就孤枕。
不知有吾身，此乐最为甚。
Li Bai: Tavaszi részegség
Hszienjang városában harmadik hó van,
virít nappal ezer virág brokátja.
Ki lehet tavasszal szomorú, árva?
Itt helyben töltsetek bort poharába.
Hosszú, vagy rövid, a sikert, kudarcot
rég meghatározta az Ég Királya,
s élettel, halállal felér egy korty bor.
Minden dolgok mélyét ugyan ki látja?
Hogyha jól berúgok, eltűnik ég, föld,
épp, hogy rá tudok még dőlni párnámra,
s mintha nem is lennék, megszűnik minden.
Ez a legszebb gyönyör Li Po számára.
Szerdahelyi István fordítása
A tavasszal kapcsolatos első asszociációk közé tartozik a vidámság, az öröm, az ünnep. Li Bai versében is jól érezhető a természet tavaszi megújulása miatt érzett öröm. A ragyogó napfény, a nyíló virágok, a színek mind búfeledőként szolgálnak.
A tavaszi vidámság a részegségben csúcsosodik ki: amire a tavasz nem megoldás, arra a bor hoz enyhülést. A lírai én vidámságát magasabb szintre emeli az ital, filozófiai magasságokba emelkedik a költő. A tavaszi természet és a bor hatására megállapítja, hogy tulajdonképpen minden mulandó, a sors eleve elrendeltetett – az egyetlen amit az ember tehet az a pillanatnyi örömök megragadása.
A filozófiai gondolattal a mű részben negatív felhangot kap, hiszen az ember semmit sem tehet sorsa alakításának érdekében. Ezt a lehangoló gondolatot azonban a lírai én a tavaszi hangulathoz illő ötletszerű módon oldja fel: „élj a mának” felkiáltással az ivás bódulata mellett dönt.
 |
| Kép forrása |
Szerelem
李白：春思
燕草如碧丝，秦桑低绿枝。
当君怀归日，是妾断肠时。
春风不相识，何事入罗帏。
Li Bai: Tavaszi gondolatok
Yan-beli füvek zöld szalagja,
Qin-beli eperfa lenyújtott karja.
Mire keblemre visszatérsz,
Addigra megkeseredek én.
Nem tudja azt a tavaszi szél,
Hogy mit hozott lányszobám felé.
Csakúgy mint az európai költészeti hagyományban, a kínai költészetben is jelképezheti a tavasz a szerelmet, különösen a fiatalok szerelmét. A fenti Li Bai versben is a szerelem köthető a tavasz megjelenéséhez.
A fenti mű egy szerepvers, melynek lírai énje egy nő, akit a tavaszi természet a távollévő kedvesére emlékeztet. A Yan-beli füvek és a Qin-beli eperfa az egymástól távollévő szerelmeseket szimbolizálja. A következő sorokból kiderül, hogy a viszontlátás reménye is csekély, valahova a távoli jövőre tehető. A kedvesére gondoló lány maga körül a tavaszt látja, ezeket a gondolatokat a tavaszi szél hozta magával, viszont az érzéketlen, nem tudja, mit vált ki a lányból.
A tavasz ebben a darabban tehát a szerelemmel kapcsolódik össze, ezt juttatja a lírai én eszébe. Ugyanakkor nem a gyengéd érzelmek ébredésének vagy a boldog egyesülésnek a jelképe, hanem fájdalmas emlékeztető, hogy a szerelem beteljesülés előtt súlyos akadályok állnak.
 |
| Kép forrása |
Búcsú
李白：黄鹤楼送孟浩然之广陵
故人西辞黄鹤楼，烟花三月下扬州。
孤帆远影碧空尽，唯见长江天际流。
Li Bai: Búcsú a Jangcsouba induló Meng Hao-zsantól
Vén társamtól búcsúzom Sárga Daru toronyban,
Jangcsouba útnak indul: pára, virág, tavasz van.
Vitorlájának árnya kék űrbe olvad távol,
már csak a folyót látom az égbolt-foglalatban.
Weöres Sándor fordítása
A tavasz több klasszikus versben a búcsú témája mellett jelenik meg. Ezekben az alkotásokban a legtöbbször pozitív jelentéstartalommal bíró tavasz mintegy ellenpontjaként jelenik meg a fájdalmas elválás.
A tavasz az új kezdetek időszaka, ezért a búcsúversekben szereplő távozó fél számára izgalmas újdonságot jelenthet. Ezek a versek azonban az ottmaradók szemszögéből íródnak, akik számára búcsú csupán az elválással járó szomorúságot jelenti.
A ragyogó tavasz és a fájdalmas búcsú tartalmi ellentéte jól megválasztott költői eszközként erőteljes hatást tesz a befogadóra.
 |
| Kép forrása |
Elmúlás
杜甫：春望
国破山河在，城春草木深。
感时花溅泪，恨别鸟惊心。
烽火连三月，家书抵万金。
白头搔更短，浑欲不胜簪。
Du Fu: A tavaszt szemlélve
Romos a város, a hegy, folyó a régi.
A városfalat dús gaz csipkézi.
Virág láttán szívem meghasad,
Madár csicsereg, könny fakad.
Három hónapja hadi tűz lángol,
Nem enyhíti levél a távolt.
Gondomban hull őszülő hajam,
Hajtű is már felesleges lassan.
Szintén az ellentét érzékeltetésére használja Du Fu az éledő tavasz pozitív képét a fenti versben. A költő a tavasszal az életet szimbolizálja, ezt állítja ellentétbe a háború jelentette pusztulással.
Du Fu verse az An Lushan felkelés (755–763) alatt íródott. A mű a lírai én érzelmeit örökíti meg, amint az éledő természetben szemléli a harcokban lerombolt várost. A vers nyitóképében az épen maradt természet és a háború pusztítása éles ellentétben áll egymással.
A lírai ént mélyen meghatja az emberi világban zajló ellenségeskedés és pusztulás, amelyet még a természet szépsége sem tud enyhíteni, a virágok látványára és a madárszóra sem lesz derűsebb a kedve, sőt, ezek csak súlyosbítják érzelmeit, hiszen a szeme előtt lévő rombolás mellett még távollevő szeretteire emlékeztetik. A lírai én bánatát és szorongását pedig őszülő, ritkuló haja szimbolizálja – az elmúlást így már saját magán is érzi.
 |
| Kép forrása |
Melankólia
白居易：江南春
青门柳枝软无力，
东风吹作黄金色。
街东酒薄醉易醒，
满眼春愁销不得。
Bai Juyi: Jiangnani tavasz
Lágy fűzág hajlong sötét ajtó előtt,
Keleti szél aranyozza be a levegőt.
Gyenge borból könnyű az ébredés,
Tavaszi bánatból nincs felüdülés.
Bai Juyi versében a tavasz nem a vidám hangulathoz kötődik. Éppen ellenkezőleg, ahogy tavaszt hozó keleti szélben hajlongó fűzágak erőtlensége is ábrázolja, a lírai énen is erőt vesz a bágyadtság, a bánkódás.
A szomorúságot nem enyhíti a tavasz, és a bor sem ad enyhet a bánatra, hiszen csak időleges búfeledtető lehet, a mámorból könnyű az ébredés.
 |
| Kép forrása |
A fenti verseken keresztül megismerhettünk néhány jellegzetes képzettársítást, amely a klasszikus kínai költészetben a tavaszhoz kapcsolódik. az európai költészethez hasonlóan láttunk pozitív tavaszi képeket, úgymint vidámság, győzelem, örömhír, új kezdetek. Viszont gyakran az önmagában pozitív jelentéstartalmú tavasz egy másik, negatív tartalom ellenpontozására szolgál, így eredeti jelentése csak kevéssé tud érvényesülni.
祹络岚
Megjegyzések
Megjegyzés küldése