Lin Huiyin, építész, költőnő

Az építészet precizitást, logikus és analitikus gondolkodást, monotóniatűrést kíván, a költészet ezzel szemben a képzelet, a színek, képek, ritmus játéka. Ritka az olyan ember, aki mindkettőben otthonosan mozog, sőt, kimagaslót tud alkotni. Lin Huiyinnek azonban sikerült, sőt, mindezt egy olyan korban vitte véghez, amikor a nőmozgalmak még épp csak kialakulóban voltak, és a politikai bizonytalanság sem kedvezett a békés alkotásnak.

Lin Huiyin édesapjával, Lin Changminnel, kép forrása

Lin Huiyin (林徽因 Lín Huīyīn, angol nevén Phyllis Lin) 1904-ben született Hangzhou-ban. Apja, Lin Changmin (林长民Lín Chángmín) magasrangú politikus volt, kedvenc lányának pedig meg akart adni minden, a korban a legmagasabb műveltség eléréséhez szükséges eszközt, ezért a tizenhat éves Huiyint magával vitte külföldi utazásaira. A fiatal lány az 1920-as években bejárta Európát és az Egyesült Államokat is.

Lin Huiyin gyermekkori fotója, kép forrása

Lin Huiyin angliai tanulmányai során ismerkedett meg a híres költővel Xu Zhimóval (徐志摩 Xú Zhìmó 1897-1931), aki 1921-ben érkezett Angliába hosszabb amerikai tartózkodása után, hogy komolyabban foglalkozzon az angol romantika költészetével. Kettejük viszonya meghatározó élmény volt Lin Huiyin számára.

Tagore látogatásán készült felvétel, kép fotója

Egy másik fontos, költészethez kapcsolódó élmény, amelyben Lin Huiyinnek része volt, az Rabindranáth Tagore Nobel- díjas indiai költő 1924-es kínai látogatása volt. A költő kínai tartózkodása során Lin Huiyin és Xu Zhimo látta el a látogatás során szükséges tolmácsolási feladatokat.

Lin Huiyin, Rabindranáth Tagore és Xu Zhimo, kép forrása

情愿
我情愿化成一片落叶，
让风吹雨打到处飘零；
或流云一朵，在澄蓝天，
和大地再没有些牵连。
但抱紧那伤心的标志，
去触遇没着落的怅惘；
在黄昏，夜半，蹑着脚走，
全是空虚，再莫有温柔。
忘掉曾有这世界；有你；
哀悼谁又曾有过爱恋；
落花似的落尽，忘了去
这些个泪点里的情绪。
到那天一切都不存留，
比一闪光，一息风更少
痕迹，你也要忘掉了我
曾经在这世界里活过。

Bárcsak
Bárcsak hulló falevéllé lennék,
Dobálna kénye-kedve szerint eső, szél,
Vagy egy úszó felhőn az égre röppennék,
A földhöz semmi sem kötne többé.
Magamhoz ölelem a bánat nyomait,
Felkavarom az oktalan fásultság okait,
Alkonyatkor, éjfelen lábujjhegyen lépkedek,
Minden üres, nincs már gyengéd meleg.
Feledem, milyen volt a világ, és voltál nekem te,
Elsiratom mind a szerelmeseket;
Hulljon, mint a hulló virág, múljon el,
Múljon minden könnyes érzelem.
Mikor semmi többé nem lesz sohasem,
Villanásnyi, fuvallatnyi nyoma sem,
Felejts el akkor te is engem,
Hogy valaha ezen a világon éltem.

1924-ben Lin Huiyin a University of Pennsylvania építészeti karára jelentkezett, azonban elutasították arra hivatkozva, hogy nőt nem vesznek fel a szakra. Lin ezért végül képzőművészetet tanult, emellett pedig az építészeti tanszéken részmunkaidőben dolgozott. Később a Yale-en folytatta tanulmányait, ahol dráma iránti érdeklődését a díszlettervezésben élhette ki.

Lin Huiyin fiatalkori portréja, kép forrása

Ugyan nem engedték, hogy elvégezze az építészet szakot, azt azonban engedélyezték, hogy bejárjon az előadásokra. Így került közelebbi kapcsolatba későbbi férjével Liang Sichenggel (梁思成 Liáng Sīchéng 1901-1972). Liang Sicheng származása révén kötődött a kínai szellemi elithez, édesapja a kínai szellemi életet megújító politikus, aktivista, irodalmár Liang Qichao (梁启超 Liáng Qǐchāo 1873-1929) volt. Liang Sicheng apja japán tartózkodása alatt született, a család 1911-ben térhetett haza Kínába, ahol Liang Sicheng először a Qinghua főiskolán (a mai Qinghua Egyetem elődjén) tanult. 1924-ben ösztöndíjjal Amerikába ment, hogy ott folytassa tanulmányait.

Lin Huiyin és Liang Sicheng esküvői fotója, kép forrása

A pár 1928-ban házasodott össze kanadai utazásuk alatt. Szintén ebben az évben kérte fel őket a nemrég megalapított shenyangi egyetem (东北大学 Dōngběi Dàxué), hogy tanítsanak építészetet. A pár ezzel Kína második építészeti karát hívta életre, ugyanakkor ez volt az első kínai építsézeti kar, amely a nyugati elvek szerint oktatta diákjait.

Lin huiyin és Liang Sicheng, Beiping, 1931, kép forrása

Az 1931-es mukdeni incidens után Japán megszállta Mandzsúriát, ezért a pár is úgy döntött, hogy Beipingbe (Peking akkori neve) távozik. Az 1930-as években főleg itt tevékenykedtek. Lin Huiyin sokat tett a pekingi építészeti értékek megőrzéséért egy olyan időszakban, mikor a város modernizálása során számos régi épületet bontásra ítéltek.

Szintén Peking szívében, hagyományos hutongban lévő otthonukban alakította ki híres irodalmi szalonját.

你是人间的四月天
我说你是人间的四月天，
笑响点亮了四面风，
轻灵在春的光艳中交舞着变。
你是四月早天里的云烟，
黄昏吹着风的软，
星子在无意中闪，
细雨点洒在花前。
那轻，那娉婷，你是，
鲜妍百花的冠冕你戴着，
你是天真，庄严，
你是夜夜的月圆。
雪化后那篇鹅黄，你像；
新鲜初放芽的绿，你是；
柔嫩喜悦，水光浮动着你梦期待中白莲。
你是一树一树的花开，
是燕在梁间呢喃，
——你是爱，是暖，是希望，
你是人间的四月天！

Te vagy nekem az április
Az április te vagy nekem,
Nevetésed beragyog mindent,
Tavaszi fényben könnyed táncot lejtesz.
Te vagy az illanó reggel tavasszal,
Te vagy a selymes alkonyi fuvallat,
Az öntudatlanul izzó csillag,
A virágot permetező harmat.
Könnyedség, báj, te vagy,
Friss virágkoronát te hordasz,
Ártatlanul és komolyan,
Te vagy az éjszaka, teliholdas.
Olvadás utáni pihesárga, te vagy hasonmása,
Sarjadás utáni rügyzöld, ez is rád ütött.
Zsenge derű, álomban várt lótusz ringása,
Te vagy a virágbontás fáról fára,
Te vagy a fecskeszó a gerendára,
– szerelem, remény, langymeleg,
Az április vagy te nekem.

Lin Huiyin és Liang Sicheng építészeti és művészettörténeti ismereteiket az 1930-as évektől a kínai építészet kiemelkedő alkotásainak szolgálatába állították. Kínában az elsők között kezdtek komolyabban foglalkozni a kínai építészet remekeinek dokumentációjával és megőrzésével.

Lin Huiyin munka közben, kép forrása

A több száz éves, gyakran omladozó, rogyadozó épületek felkutatása már önmagában is komoly kihívást jelentett, hiszen az 1930-as években nehézkes volt az országon belüli utazás, az elszórtan elhelyezkedő építészeti különlegességekhez való eljutás.

Az építészpár, kép forrása

Legnagyobb felfedezésüket 1937-ben tették. A Shanxi tartományban található Buddha fénye templom (佛光寺Fóguāngsì) a Tang-dinasztia (618-907) alatt épült. A templom egyike Kína legrégibb máig is fennmaradt faszerkezetű építményeinek.

Az 1937-ben kezdődő második kínai-japán háború miatt a pár nem folytathatta felfedező útjait. A háború elől először a Pekinghez közeli Tianjinbe, majd a dél-kínai Kunmingba, végül 1940-ben Lizhuangba költöztek, ahol korábbi utazásaik alatt készült feljegyzéseiket, rajzaikat, fotóikat rendszerezték.

A háború után Lin Huiyin Kínában maradt, hogy gyermekeiről gondoskodjon, illetve, hogy tuberkulózisát kezelje míg férje amerikai egyetemeken szerepelt vendégelőadóként.

Lin Huiyin munka közben, kép forrása

Betegsége ellenére 1949-től Lin Huiyin a Qinghua Egyetemen tanított építészetet. Ugyanakkor az új Kína 1949-es megalapítása után a burzsoáellenes kampányok célcsoportjába az építészpár is beletartozott, annak ellenére, hogy az új rezsim megbízásait is teljesítették. Lin Huiyin részt vett többek között a kínai címer és a Tiananmen téren található népi hősök emlékműve megtervezésében, valamint a modern Peking várostervének kialakításában.

Lin Huiyin fiatalkori portréja, kép forrása

Lin Huiyin 1955-ben tuberkulózisban hunyt el. A felesége ápolására hazatérő Liang Sichenget később átnevelő programra küldték, ezután már kevés szava volt az építészeti remekművek megőrzésében, munkáját azonban ugyanolyan lelkesedéssel folytatta. Liang később újraházasodott; második felesége valamint egy közeli ismerős, Wilma Fairbank volt az, aki az építészpár jegyzeteit könyv formába rendezte és kiadta.