Chloe Gong – These Violent Delights


 

Két nagy család élt a régi Sanghájba,

Ez lesz a szín, utunk ide vezet.

Vak gyűlölettel harcoltak hiába,

S gengsztervér fertezett gengszterkezet.

Vad ágyékukból két baljós szerelmes

Rossz csillagok világán fakadott,

Bandák, pártok harca keserves,

Tűzzel, kórral a halál aratott.

Szörnyet, szerelmet, fölkelő népet,

Bandák tusáját, mely sosem apad,

Csak amikor városuk idegen kézen:

Ezt mondja el a kétrészes darab.

Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,

És ami csonka itten, az egész lesz.

 

Az elmúlt két évben jelent meg Chloe Gong duológiája, melynek színhelye az 1920-as évek pezsgő metropolisza, Shanghai, története pedig Shakespeare híres darabjának modern feldolgozása.


Nyugati ruhákat viselő nő Köztársaság kori plakáton


 

Történelmi háttér

Az 1920-as évek nemcsak Amerikában volt a Roaring Twenties ideje, az addigra igazi metropolisszá vált Shanghaiban szintén a fényűzés, a csillogás, a mulatás uralkodott.

A 20. század elejének politikai és társadalmi változásai alapvetően meghatározták a duológia hátteréül szolgáló Shanghait. Miután a mandzsu Qing-dinasztia (1644–1911) reformkísérletei elbuktak és minden maradt a régiben, felkeléssorozat indult, mely magával söpörte a császári dinasztiát is, így 1912-ben kikiáltották a Kínai Köztársaságot. Az 1910-es évek ugyanakkor még nem hozott politikai stabilitást, többek között Yuan Shikai restaurációs kísérlete, egy ellenkormány alakulása, a hadurak tényleges hatalma, illetve az első világháború miatt.


Sun Yet-sen 1924-ben, kép forrása


A politikai stabilitás a következő évtizedben sem valósult meg, az 1921-ben alakult Kínai Kommunista Párt és a Sun Jat-sen vezette Guomindang átmeneti szövetségét az ellentétek polgárháborúvá fajulása követte. A regények ideje alatt éppen Chiang Kai-shek északi hadjárata, az országegyesítő háború zajlott, amely Chiang győzelmével zárult. A kommunisták ugyan még próbálkoztak elszórt, helyi felkelésekkel – ahogy a könyvekben is olvashatjuk – , ezek azonban sikertelenek maradtak, a kommunisták a hegyekbe kényszerültek.


Chiang Kai-Shek, kép forrása


 

Társadalmi-kulturális háttér

A hosszú császári uralom bukása nemcsak politikai felforduláshoz vezetett, hanem lehetővé tette, hogy az előző évszázad végén meginduló társadalmi-kulturális változások utat törjenek és felerősödjenek.

A mandzsuk bukása után óriási társadalmi változások történtek. Az 1919-ben kicsúcsosodó május negyedike mozgalom az évezredes merevségbe szilárdult konfuciánus társadalmat és hagyományos műveltséget kérdőjelezte és újította meg. A mozgalom célja a nemzeti függetlenség, az egyén felszabadítása mellett a kultúra reformja is volt: az értelmiségiek vezette mozgalom szembefordult a hagyományos kultúrával, megújította a klasszikus bénultságba dermedt irodalmi nyelvet, és számos művészeti ágat (pl. a festészetet és a drámát).


Régi utcakép, kép forrása


A női egyenjogúság elve szintén ekkoriban kezdett kibontakozni a konfuciánus értékrend szerint hagyományosan férfijogú társadalomban (重男轻女 zhòng nán qīng nǚ). Megjelent a saját sorsáról döntő, tanulni, művelődni akaró, aktív, tettre kész és szexuálisan is szabad modern nő. A nők helyzetének javítása nemcsak az értelmiségiek körében volt fontos téma, hanem a politikában is megjelent. A női egyenjogúság, a nők felszabadításának kérdése a nacionalizmus párhuzamaként jelent meg: a továbbra is férfidominanca uralta politika a nőkérdést politikai fegyverként, propagandaeszközként tekintette (pl. a lábelkötés betiltása), nem önmagáért való célként, a nők pedig a politikai hullámokat kihasználva igyekeztek érvényesíteni jogaikat. A női egyenjogúsági törekvésekben fontos szerepe volt a május negyedike mozgalomnak, illetve a nőt a férfival egyenértékű tekintő kommunizmus megjelenésének is. A regények főhősnője, Juliette is a modern nőtípust képviseli, hiszen nő létére is a banda élére szánják mint a bűnszervezet vezetői pozíciójának örökösét.


Modern Frizurát viselő, divatos hölgy a Linglong magazin 10. számának címlapján – akár Juliette Cai is lehetne, kép forrása


A kommunizmus nemcsak a nőknek kínált egyenrangú szerepet, hanem a vidékről a városokba áramlók számára is vonzó lett. A Qing-kor végi túlnépesedés a túlnyomórészt agrárországként funkcionáló Kínában csökkentette az egy főre jutó termőterületek méretét és a nagyrészt mezőgazdasági tevékenységből élő vidéki lakosság megélhetését. Ezért egyesek a városban való munkakeresés mellett döntöttek, így a társadalomban kialakult egy viszonylag szűk munkás réteg is, amely a kommunisták bázisa lehetett. Az első regény végén, valamint a második könyv elején is ilyen munkások felkeléseivel találkozhatunk.


Régi utcakép előtérben az 1920-30-as évek divatos viseletébe, qipaóba öltözött hölgyekkel, kép forrása


 

A Nyugat hatása

A korábban a nyugati befolyástól elzárkózó Kína az előző évszázad ópiumháborúit (1839–1842, 1856–1860) követően kénytelen volt megnyitni néhány kikötőjét a nyugati nagyhatalmak előtt. Így kialakult az ún. nemzetközi negyed, illetve a francia negyed (mindkettő sűrűn szerepel a két regényben), amelyek teljes mértékben külföldi irányítás alatt álltak, saját jogrendszerrel.

A Qing-kor végén az új, nyugati eszmék megjelenése, a modernizáció iránti vágy, a felgyorsuló társadalmi és kulturális változások a Nyugat felé való eszmei és gazdasági-politikai nyitást hozták magukkal.

Már a mandzsu dinasztia küldött külföldre diákokat, hogy elsajátítsák az otthon hasznosítható mérnöki és egyéb gyakorlati tudományos ismereteket. Később a tehetős családok körében gyakorivá vált, hogy gyermeküket a tengerentúlra küldik (Amerikába vagy Nyugat-Európába), hogy modern nyugati oktatásban részesüljön. A külföldön tanuló diákok a tudás mellett a nyugati kultúrát is magukba szívták, gyakran nemcsak külföldi ruhákban, hanem külföldi világnézettel tértek haza. Ugyanezt láthatjuk a duológia főhősnője, Juliette és unokatestvérei példáján is.


Divatos modern nő Köztársaság kori plakáton


Nyugati hatásra kezdett kialakulni az újság- és magazinkultúra már a 19. század végétől kezdve. A rendszeresen megjelenő lapok hasábjain helyet kaptak az új eszmék és a modern irodalom új külföldi és hazai alkotásai. A képes újságok többnyire a nagyobb volumenű hírek mellett helyi anekdotákat, színes híreket is tartalmaztak, és mivel olvasótáboruk általában a külföldön diákoskodott kínai értelmiségiek és a külföldiek közül került ki, ezért gyakran több nyelven jelentek meg. Az irodalmi és politikai témákat tárgyaló komolyabb lapok és a híreket, történeteket közlő képes újságok mellett megjelentek az első magazinok is, amelyek a napi élet témáival foglalkoztak és lényegesen könnyedebb hangot ütöttek meg. Különösen érdekesek a kínai és külföldi filmekkel, sztárokkal, valamint a női témákkal foglalkozó magazinok, pl. a Qingqing Dianying (青青电影 Qīngqīng diànyǐng), Nők Magazinja (妇女杂志 Fùnǚ zázhì), Linglong (玲珑杂志 Línglóng zázhì). Talán Kathleen és Rosalind is éppen ezeket lapozgatta, mikor Juliette szobájába gyűltek a banda fontos ügyeit megvitatni.


Részlet a Linlong magazin 8. számából, kép forrása


Ahogy a magazinok is tükrözik, Shanghai az 1920-as években igazi világváros volt. Saját filmiparral is rendelkezett, a korszakban Ázsia legnagyobb filmipara a shanghai volt, így a metropoliszt „keleti Hollywoodként” is ismerték.

Nem utolsó sorban a korabeli divaton is erőteljesen érződött a Nyugat hatása. A hagyományos kínai viseleteket először a külföldön tanult értelmiségiek, később a tehetős városiak is átvették, innen terjedt tovább igen nagy részben az új médiumoknak, és a filmek révén kialakuló sztárkultusznak köszönhetően. Bár a főhősnő, Juliette a 20-as évek népszerű nőtípusa, az amerikai flapper mintájára a tengerentúli divatot követi, ennek ellenére a korszak ikonikus kínai ruhadarabja, a mandzsu nők kétrészes viseletéből kialakult, testre simuló qipao (旗袍 qípáo) is sűrűn szerepel a regényben.


Testre simuló qipaót és nyugati szabású kabátot viselő nő Köztársaság kori reklámplakáton


 

A korabeli Shanghai éjszakai élete

A nyugati hatás nemcsak a társadalmi-kulturális változásokon, az új eszméken érződik meg, a külföldiek fizikailag is jelen voltak a 20. század eleji Shanghaiban. A koncessziós területeket pedig igyekeztek saját hazájuk képére formálni, különösen ami a szórakozást illeti.

Az első regény egyik kulcsjelenete a Great World nevű szórakozóhelyen zajlik, itt találkozik Roma és Juliette Archibald Welchcsel. A Great World (大世界 Dàshìjiè) volt a korabeli Shanghai legnagyobb szórakozóhelye. A tornyos, belső udvaros épület több szintjén számos különféle előadás és szerencsejáték zajlott, illetve saját étterme és tetőkertje is volt az intézménynek.


A Great Worldöt ábrázoló plakát, kép forrása


A második regényben találkozhatunk a Paramounttal, melynek kínai neve Bailemen (百乐门 Bǎilèmén) azaz A száz öröm kapuja. A szórakozóhely a regényben megjelölt időben még nem létezett, építését 1933-ban fejezték be. Az art deco stílusban épült impozáns épület a shanghai elit találkozási pontja volt.


Életkép a Paramountból, kép forrása


A duológia második kötetében megjelenő nyugati stílusú Grand Theatre-nek számunkra különösen érdekes vonatkozása is van. A nagyszínház, Shanghai első igazi luxusfilmszínháza 1928-ban nyitotta meg kapuit, három évvel később azonban csődbe is ment, ezután nemzetközi összefogás keretében átépítették. Az új, art deco megjelenés tervezője, pedig nem más, mint a korabeli Shanghai egyik sztárépítésze, Hugyecz László volt.


A Grand Theatre belső tere, kép forrása


A 20. század eleji Shanghai egyik kedvelt étterme volt az 1897-ben alapított és az 1920-as években ikonikussá váló Deda (德大 Dédà), amely kisebb törésekkel ugyan, de a mai napig működik. Az étterem a külföldi közönséget kiszolgálva orosz, német, olasz specialitásokat szolgál fel, illetve az európai ízléshez igazított hagyományos kínai fogások is helyet kapnak az étlapon. Akár ez is lehetett az az étterem, ahol A második regényben a két banda feje és kijelölt örököseik találkoztak.

A város teaházai a kínai intellektuális elit kedvelt találkozóhelyei voltak, a nemzetközi negyed területén lévő teaházak az új eszmék megvitatására összegyűlő társaságok számára biztonságos találkozási pontot jelentettek. A regény első részében Roma és Juliette a szörny mögött álló személyt keresve egy ilyen teaházba érkezik. A regényben ez a teaház Longfa néven szerepel, elhelyezekedéséből arra következtethetünk, hogy a kilenckanyarú híd (九曲桥 Jiǔqǔqiáo) mellett álló Huxinting (湖心亭 Húxīntíng) kínai stílusú teaházról lehet szó.


A Huxinting teaház, kép forrása


 

A Skarlát Banda, a Fehér Virágok, és a Zöld Banda?

A duológiában a Shakespeare-darab mására két egymással szembenálló családi bűnszövetkezet szerepel: a Cai család felel meg a Capuleteknek, Montagovék pedig a Montague-családnak. Némi plusz csavart jelent, hogy nemzetiségük is eltérő: Caiék tősgyökeres shanghai család, Montagovék azonban oroszok, akik a forradalom elől érkeztek a kínai világvárosba.

A két társaság véres küzdelemben verseng a helyi lakosok és a külföldiek jelentette gazdasági előnyökért és a város feletti uralomért. A viszálykodás kiváltó okára már senki sem emlékszik, de nem is ez a lényeg, a status quón felülemelkedni nem lehetséges – már annak, aki egyáltalán próbálkozik ezzel, márpedig ilyenből nincs sok. Egészen pontosan csak a két hősszerelemes, akik a sors fintoraként éppen a bűnszervezet leendő örökösei, a két banda belső hierarchiájának csúcsához legközelebb állók: Juliette Cai (Cai Junli) és Roma Montagov.

A gengszterkonfliktus-uralta Shanghaiban kevesen kerülhetik el, hogy valamelyik fakciónak lojalitást fogadjanak, hűségüket pedig a banda színeit viselve mutatják: nem meglepő módon vörös a Skarlát Banda híveinek, fehér a Fehér Virágok támogatóinak (épp mint a Lancasterek és a Yorkok mintegy ötödfélszáz évvel korábban).


Régi utcakép, kép forrása


A két család rivalizálásán alapuló bandaháború ugyan az írónő fantáziája, a korabeli Shanghaiban azonban valóban léteztek bűnszervezetek.

A legismertebb és legjobban szervezett banda a Zöld Banda nevet viselte (青帮 Qīng Bāng), története a Qing-korra nyúlik vissza. A Zöld Banda hajósok és csempészek szövetségeként alakult Kína déli részén, elsősorban a Nagy-csatorna mentén. Később a csatornát egyre kevésbé használták, a tengeri kereskedelem azonban megélénkült, ezért Shanghai vált a szervezet tevékenységének központjává. Shanghainak továbbá az az előnye is megvolt, hogy nemzetközi kikötőként a külkereskedelem jelentős része is a városban zajlott. Például ezen az útvonalon érkezett az ópium is, amely a szervezet tevékenységének fontos eszköze volt (ezt az első regényben is láthatjuk). Shanghai nemzetközi jellege jogi szempontból is kedvezőnek bonyolult. A különböző jogrendszerek alá tartozó negyedek közötti lavírozás számos jogi kiskapuval segítette elő a banda tevékenységét.

Az ópium mellett a banda tisztviselők és kereskedők korrumpálásával, szerencsejátékkal, prostitúcióval – egyszóval Shanghai éjszakai életének szervezésével foglalkozott.

A banda politikai vezetőkkel is összeköttetésben állt. Különösen jó kapcsolatot ápolt például Chiang Kaishekkel. A Guomindang gyakran segítségül hívta a szervezetet a kommunista gyűlések megzavarására, munkássztrájkok leverésére, nemkívánatos politikai ellenfelek meggyilkolására. Ugyanezt láthatjuk a regényekben is, ahol a Skarlát Banda egyre szorosabbra fonja kapcsolatát a Guomindanggal.

A második regény végén zajló „fehér terror” szintén valós történelemi alappal rendelkezik. A Zöld Banda is részt vett a Chiang Kai-shek elrendelte 1927. áprilisi mészárlásban, amelyben a becslések szerint 5000 munkást gyilkoltak meg. A vérfürdő jutalmául a Zöld Banda vezetőjét Du Yueshenget (杜月笙 Dù Yuèshēng) Chiang Kai-shek tábornoki rangra emelte.


Du Yuesheng, kép forrása


 

Romeó és Júlia

Ahogy az ellenséges családok és a számtalan más utalás egyértelművé teszi, a duológia Shakespeare Rómeó és Júliájának feldolgozása.

Az egymással rivalizáló családok és egyes kulcsjelenetek (pl. az erkélyjelenet) mellett már a nevekből is következtethetünk rá, hogy melyik regényszereplő melyik drámai szerepnek felel meg.

A két család és a két főhős neve nem szorul magyarázatra, rajtuk kívül azonban a mellékszereplők is beazonosíthatók.

Például a túlbuzgó Tyler a Shakespeare-darab Tybaltjának felel meg. Benedikt és Marshall párosa pedig a nevek alapján szintén viszonylag egyszerűen kikövetkeztethető, hogy Rómeó hű barátai: Benvolio és Mercutio.

Júlia dajkája is felbukkan a regényben, sajnos azonban csak mint a drámai cselekmény eszköze – személy szerint nagyon hiányoltam ízes beszédét és humorát.

Talán Lourens nevét sem nehéz a szemfüles olvasónak Lőrinc barátra visszavezetni, aki a két szerelmes házasságkötését lebonyolítja, valamint ő az is, aki Júliának a tetszhalált kölcsönző szert adja – mindkettő motívum felfedezhető a regényekben is. És szintén Lőrinc baráttól származik az idézet is, amely a duológia két részének címét adja:


These violent delights have violent ends

And in their triumph die, like fire and powder,

Which as they kiss consume: [...]

Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,

Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,

Mely csókolódzva hal meg: [...]


De egyéb mellékszereplőket is felfedezhetünk, például a Juliette-nek udvaroló Paul Dexter neve miatt megfeleltethető Párisnak, a herceg atyjafiának, akihez Júliát hozzáadnák.

Érdekes – és szintén névbeli hasonlóságon alapuló – feltevés Róza és Rosalind kapcsolata. Róza Rómeó korábbi, Júlia előtti kedvese, a regénybeli Rosalind az ellenséges család egy tagjával, Dimitrivel esik szerelembe, igaz, nem a főhős Romával – pedig érdekes lett volna egy Juliette-et – mondjuk második távolléte alatt – ilyen módon (is) eláruló Rosalind.

Végül pedig a regény a drámához hasonlóan fejeződik be, azonban attól eltérően a két főhős halála nem hoz békét az ellenséges bandák között, sőt, az új konfliktusban a családok szembenállása eltörpül.

 

 

Zord békülést nem hoz a reggel sem,

Fejét a nap se dugja ki Sanghájra.

Új harc indul új ellenfelekkel,

A fabulát majd az utókor bírálja:

Mert még regékbe sincsen arra szó,

Mit szenvedett Júlia s Romeo.

 

 

Régi reklám qipaós hölggyel


 

 




Felhasznált források:

Jiao, Lin (2017): Nation, Fashion and Women’s Everyday Lives: Breast-Binding in China, 1910s-1970s. University of London.

Great World 

The Grand Theatre

Deda

Teaházak

https://www.historic-shanghai.com/a-short-history-of-gluttony-in-shanghai/

Zöld Banda

Zöld Banda




祹络岚

kép forrása

Megjegyzések

Megjegyzés küldése