Császárság, köztársaság, népköztársaság – ezekkel a szavakkal lehet talán a lehető legvázlatosabban összefoglalni Kína huszadik századi történetét. A történelem nagy eseményeit megörökítik a krónikák, de mit mondanak a száraz források a viharos időket megélt egyének sorsáról?
Nagyanya, anya, lánya – ezek mindenki számára ismerősen csengő szavak, időtől és helytől függetlenül. A forrongó történelemmel szemben a család az állandóság érzetét kelti.
Jung Chang a Vadhattyúkban ezt a kettőt – a történelmet és az egyént, az ország és a család sorsát – ötvözi.
 |
| Jung Chang |
A szerző
Határozott
tekintet, egyenes tartás, összeszedettség, önbizalom és erő – furcsa a
képernyőn viszontlátni egy addig csak a könyv lapjain keresztül megismert
embert. Hiába tudom, hogy végig igaz történetet olvastam, mégis, csak utólag, a
vele készült interjúkat, beszédeit és előadásait látva érzem át igazán, hogy
Jung Chang valóban az a lány, akivel együtt izgultam, nevettem, szorongtam és
reménykedtem, mint akármelyik regényhőssel.
Jung
Chang (张戎 Zhāng Róng) 1952-ben
született Szecsuanban magas rangú pártfunkcionárus családban. Szövevényes élete
során volt többek között mezítlábas doktor és villanyszerelő is, végül az
Angliában töltött diákévek hatására a nyelvészet és az írás mellett kötelezte
el magát. Első önálló könyve a Vadhattyúk
volt, mely azonnal ismertté tette nevét világszerte. A három generáció életét
leíró művét többek között egy Maóról, valamint egy Cixi császárnéról szóló
könyv követte.
Jung Chang ma is aktív, számos platformon megjelenik beszédeivel és előadásaival, melyek során olyan témákról beszél, mint a kínai történelem vagy a nők helyzete.
A Vadhattyúk keletkezése
Annak
ellenére, hogy sok író politikai üldöztetés áldozata lett Kínában, az irodalom
sosem volt idegen Jung Changtól. Gyerekkorában édesapja minden megspórolt
pénzét könyvekre költötte, melyeknek kiemelt helyet rendezett be
dolgozószobájában. A könyvek, az olvasás, a tanulás és a verselés Jung Changnak
is sokszor segítségére volt a nehézségek elviselésében.
1978-ban
teljesült vágya, elhagyhatta Kínát és Angliába mehetett tanulni, 1982-ben
szerezte meg a doktori fokozatot a Yorki Egyetemen.
A Vadhattyúk megírása jóval később merült
fel benne. 1988-ban édesanyja először látogatta meg külföldön maradt lányát, és
ekkor kezdett neki mesélni saját emlékeiről. A kéthónapos látogatás során az
írónő a család múltját feltáró, több mint hatvan órányi hangfelvétellel és egy
könyv ötletével lett gazdagabb.
Három generáció
 |
| A szerző nagyanyja (ülő nőalak) és édesanyja (bal oldalon) |
A nagyanya
Jung
Chang nagyanyja, Yu-fang (1909–1969) a császári Kínában született 1909-ben, két
évvel a Qing-dinasztia (1944–1912) bukása előtt. Akkor még élt a lábelkötés
szokása, melyet csak a Kínai Köztársaság kikiáltása után tiltottak be, így
például az 1917-ben született húgát, Yu-lant már nem sújtotta ez a szokás.
A
szerző dédapja a család befolyásának növelése és életkörülményeik javítása
céljából lányát, Yu-fangot egy magas rangú tábornoknak, Xue Zhi-hengnek adta
mint ágyast. Ezentúl Yu-fang a tábronok luxusvillájában élt ugyan, de magányos
volt, és a családját sem szabadott meglátogatnia.
A tábornok halála után Yu-fang hozzáment Xia doktorhoz egy idősebb orvoshoz, aki a hagyományos kínai orvoslást gyakorolta. Mellette már sokkal boldogabb életet élt.
 |
| Jung Chang szülei 1949-ben |
Az édesanya
A
szerző édesanyja, eredeti nevén Bao Qin (később De-hong) a második
kínai-japán háború (1937–1945) alatt kezdett a kommunistáknak dolgozni. A
kommunisták révén ismerkedett meg későbbi férjével, a szerző apjával, Wang
Yuvel (később Shou-yu 1921–1975), aki a yan’ani időktől kezdve a kommunistákkal
tartott.
1949-ben,
a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évében házasodtak össze, ugyanekkor
indultak Yibinbe, Szecsuanba, arra a vidékre, ahonnan a szerző apja származott.
Az akkor terhes nő nehezen viselte a kemény út fáradalmait: a fárasztó
gyaloglást, a nehéz súlyok cipelését. Magasabb rangja révén férje autóval
utazhatott, melyre azonban nem vehette fel feleségét, nehogy azt higgyék, hogy
kivételezik vele. Az út nehézségeinek következtében a szerző anyja végül
elvetélt.
 |
| A szerző 1978-ban, röviddel azelőtt, hogy Angliába ment |
Jung Chang
A
szerző 1952-ben született, négy nappal később pedig meghalt Xia doktor. Jung
Chang első évei viszonylagos jólétben teltek. A szecsuani nagyvárosban, Chengduban
élt a család, ahol mindkét szülő magas pozíciót töltött be.
Azonban
hivatali helyzetük sem óvhatta meg őket a politikai kampányok belső
ellenségkeresésétől (a három visszaélés elleni kampány, 1951; az öt visszaélés
elleni kampány, 1952; kampány a rejtőzködő ellenforradalmárok leleplezésére,
1955; virágozzék száz virág kampány, 1956). Chang Jung anyját őrizetbe vették
és vizsgálatnak vetették alá, csak ritkán járhatott haza, így az addigra
négygyermekes anyuka kénytelen volt a kicsiket gyermekotthonba küldeni.
A
család csak a szülők magas beosztásának köszönhette, hogy az 1958-as Nagy
Ugrást követő éhínségből keveset éreztek, több vidéki rokonuk azonban áldozatul
esett.
Az
1966-ban kezdetét vette a kulturális forradalom. Ezalatt Jung Chang szüleit
meghurcolták, őrizetbe vették és bírálati gyűlések állandó célpontjai voltak.
Édesapja idegösszeomlást kapott, kezelését azonban sokáig nem engedélyezték.
1968-ban
a családtagokat vidékre küldték: a szülőket munkatáborba, a gyerekeket a
parasztok mellett való átnevelődésre. Az 1970-es évek elején valamelyest javult
helyzetük, később a szerző édesanyját rehabilitálták, és a család egy része
visszatérhetett Chengduba.
1972-ben
a szerző édesapja végre kiszabadult a munkatáborból, a rákövetkező évben pedig
Jung Chang sikeres felvételi vizsgát tett a Szecsuan Egyetem angol szakára.
Egyetemi
évei alatt hunyt el édesapja. Jung Changot később vidékre küldték tanársegédnek, majd
1978-ban kapta meg azt az ösztöndíjjal, mellyel elhagyta Kínát.
 |
| Három generáció: nagyanya, kezében a kétéves Jung Changgal, mellette a szerző édesanyja |
Három nő, három korszak
A
nagyanya a régi, feudális társadalomból érkezett, ahol még mindennapos volt a
lábelkötés és az ágyastartás hagyománya.
A
feudális világot forgatta fel gyökeresen a Qing-dinasztia bukását követő
viharos időszak – a Kuomintang és a kommunisták közötti belső harcok, illetve a
japán megszállás - , mely egyben a szerző édesanyjának fiatalságát is
felölelte.
1949-től,
az új Kína megalapulása után következtek az országépítés évei, majd a politikai
kampányok, és a kulturális forradalom időszaka, melyek már Jung Chang saját
gyermekkora és ifjúsága alatt zajlottak.
A Vadhattyúk 1978-ig követi nyomon a
modern Kína történelmét, ezzel monumentális történelmi körképet ad, a család
történetének leírásával pedig az egyéni nézőponton keresztül hozza közel a
történelmi események mellett a korabeli mindennapi életet az olvasóhoz.
 |
| A Vadhattyúk brit kiadásának borítója |
A Vadhattyúk hatása
A Vadhattyúk 1991-ben jelent meg, azóta 37
nyelvre fordították le, és több mint 13 millió példányban kelt el. Sajnálatos
módon, habár kínaira is lefordították, többi művéhez hasonlóan a szerzőnő
szülőhazájában mégsem adták ki.
1992-ben
elnyerte az Egyesült Királyság egyik legrangosabb irodalmi díját, az NCR Book
Award for Non-Fictiont, 1993-ban pedig az Év Könyvének választották
Nagy-Britanniában. Magyarul 1994-ben jelent meg először, és népszerűsége okán
egy második kiadást is megért.
Az
1990-es évek elejének egyik legnépszerűbb könyve, hiszen szerte a világon sokak
számára ez a könyv nyújtotta az első bepillantást a modern Kínába.
 |
| A szerző és édesanyja |
Felhasznált
források:
http://www.jungchang.net/biography
http://www.konyv7.hu/index.php?menuId=1262&articleId=3685&action=article